Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1996-01-25 / 20. szám, csütörtök
1996. november 25 . PUBLICISZTIK A ÚJ SZ Ó JĽÍ MEGSZÜLETETT A VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG AUTONÓMIAKONCEPCIÓJA Az egyenrangúság képlete Elvben immár semmi akadálya, hogy a jugoszláviai magyarság érdekeit felvállaló két párt (a VMDK és a VMSZ). egyeztessen: a jövőben az önrendelkezés megvalósulását célzó változatok közül melyik mögé állnak. Mint ismeretes, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége még 1992-ben kidolgozta a saját elképzelését, az rflindenekelőtt a területi autonómia igényét tűzte zászlajára. A belső feszültségek és koncepcióbeli eltérések miatt későb aztán létrejött az itt élő magyarság másik érdekszervezete is, a Vajdasági Magyar Szövetség. Az önkormányzatokban mindenütt a VMSZ emberei jöttek fel, jórészt ezzel magyarázható, hogy a VMDK vezetése idővel elállt korábbi szándékától, s megelégedett a személyi elvű autonómia melletti kinyilatkoztatással. A VMSZ-ben a megalakulást követő hónapokban nem fordítottak különösebjD figyelmet az önrendelkezés kérdéseire, inkább az önkormányzatokban, valamint az oktatási szférában próbáltak új elemek alkalmazásával javítani a helyzeten, ám ez az alapállás nagyban gátolta a magyar kormány közvetítő szerepkörének hatékonyságát; a Horn-kabinet több alkalommal is nyomatékosította, csakis a vajdasági magyarság egésze által támogatott elképzelésekért tud síkraszállni. Ekkor kezdett hozzá önálló tervezetének elkészítéséhez a VMSZ, a munkálatokat azonban a finisben lelassította elnökének, Csubela Ferencnek váratlan és tragikus halála. A VMSZ tanácsa végül is a múlt hét csütörtökén fogadta el a dokumentum tervezetét, s a mintegy 15 gépelt oldalnyi szöveget a Magyar Szó vasárnapi száma teljes egészében közölte. Három pillér A dokumentum abból a tételből indul ki, hogy az adott kisebbségnek jogában áll saját életének alakítása és identitásának megtartása, ezért önszerveződésre, autonómiára van szüksége. A megszövegezők szerint ez nem jelent bezárkózást, államot az államban, hiszen az igényelt autonómiának kapcsolódnia kell az ország intézményrendszeréhez is. Mindennek három feltétele van. Az első egy olyan környezet kialakítása Vajdaságban, melyben az itt évszázadok óta egymás mellett fejlődő nyelvek és kultúrák teljes egyenrangúságot nyernek. Másodszor: a meglevő magyar intézményekre támaszkodva, azokat fejlesztve kell elindítani a személyi alapon történő önszerveződést, a perszonális autonómia létrehozásának céljával. A harmadik pillér már inkább távlati, s az nem más, mint a területi autonómia. A nyelvhasználatra vonatkozóan a megállapodás tervezete számos kitételt sorakoztat fel, arra alapozva, hogy a jogszabályoknak „biztosítaniuk kell a magyar nyelv egyenrangúságát azokon a területeken, ahol magyarok élnek"! Egy kisebbségi nyelv hivatalos nyelvként történő elismeréséből származik, hogy az állampolgárok ezen a nyelven fordulhatnak bármely állami vagy helyi önkormányzati hatósághoz és ugyanezen a nyelven írott válasz illeti meg őket; bírósági és közigazgatási eljárást magyar nyelven is folytatnak; a földrajzi nevek mind a hivatalos, mind a nem hivatalos használatban a történelmileg meghonosodott alakjukban magyarul is szerepelhetnek; a kisebbségek tagjai nyelvüket valamennyi nyilvános összejövetelen szabadon és egyenrangúan használhatják. A kisebbségi nyelv (a mi esetünkben a magyar nyelv) ismerete mindig előnyt jelent - bizonyos megalapozott esetekben pedig előfeltétel - a kisebbség tagjaival folytatott kommunikációt igénylő állások betöltésénél (ezen előny természetesen nem az etnikai hovatartozáson, hanem kizárólag a nyelvtudáson alapulhat). A VMSZ koncepciója a teljes magyar iskolahálózat létrehozását feltételezi (és részletezi), szükségesnek tartja továbbá kiemelni, hogy „a Jugoszláviában élő magyarok (és más kisebbségek) szabadon és nyilvánosan használhatják nemzetük zászlóját és egyéb jelképeit", ugyanakkor sürgeti az amnesztiatörvény meghozatalát, tekintettel arra, hogy százezer fölé tehető azoknak a száma, akik nem akartak részt venni az utóbbi évek tragikus vérontásában, ezért elhagyták az országot. Ezeknek a polgároknak számottevő része magyar. Öt tanács - majd önálló körzet A Szerbiához tartozó, mintegy kétmillió lakosú Vajdaságban hozzávetőlegesen 350 000 magyar él, ami nagyjából 17 százalék, s ez megfelel a vajdasági magyar adófizetők hozzájárulási részarányának is. Ezt az összeget kellene elkülöníteni, s ez szolgálna alapul a megalakítandó öt tanács tevékenységéhez. Az úgynevezett Politikai Tanács a modell szerint az itteni magyar képviselőkből és önkormányzati tanácsokból állna, részarányosán. Tizenöt tagja lenne, hasonlóképpen, mint egyenként a másik négy tanácsnak is, amelyek a nevükből adódó területekkel foglalkozhának: Oktatási Tanács, Művelődési Tanács, Tájékoztatási Tanács és Tudományos Tanács. A VMSZ vezetésének becslése szerint a személyi elvű autonómia 1997. január elsejétől beindulhat, a magyar iskolahálózat pedig jövő év szeptemberétől válhat működőképessé. Két éven belül reális a területi autonómia létrejötte is, amit a dokumentumtervezet Magyar Autonóm Körzet néven emleget, szabadkai székhellyel s a következő községekkel: Ada, Bácsto/ pólya, Becse, Csóka, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Törökkanizsa és Zenta. Ez esetben a vajdasági magyarság már a választási reformot követően saját soraiból választaná meg saját vezető testületét, a Nemzeti Tanácsot, ellenőrzése alatt tartaná a költségvetést és az újraelosztás feletti ellenőrzést, s maga szabályozná a közoktatás, a művelődés, a tájékoztatás, a vállalati gazdálkodás, a szociális gondoskodás, az egészség- és nyugdíjbiztosítás, valamint a nyelv- és íráshasználat kérdéseit. Végül: a VMSZ kész a VMDK-val közösen fellépni, hogy megindulhassanak az érdembeli tárgyalások az illetékes állami szervekkel az autonómiakoncepció megvalósításáról. Ez a készség, tegyük hozzá, becsülendő, az egyeztetésre pedig szükség is lesz, annál inkább, mert a minap jelentették be: Szerbiában ez év második felében tartják meg az általános választásokat. És minden logika azt sugallja, a két vajdasági magyar párt csak egy s egységesen támogatott koncepciót vihet sikerre. SiNKOVITS PÉTER Újvidék Nyáron is ilyen elhagyatott lesz? nek megvalósításához csupán egyvalami hiányzott: a pénz. Az eladó vállalt kezeséget Felkereste a városi hivatalt, ahol az önkormányzat beleegyezésével adásvételi szerződést írt alá a polgármesterrel. Három és fél millió koronában egyeztek meg: a vállalkozó az összeget hiánytalanul át is utalta a városi hivatal számlájára. Csakhogy Ondrej M. a pénzt a Szlovák Takarékpénztár losonci fiókjából kapta, ahol kölcsönt tam be, nem is járhattam a városi hivatalba, hogy szeretném látni a papírokat, mert jelöltetem magamat a polgármesteri posztra. Ha átnéztem volna a dokumentumokat, akkor sem szerezhettem volna tudomást az esetről, mert az adásvételi szerződésen kívül minden más irat hiányzott a fürdő eladásáról. Nem tudtam arról, hogy a Szlovák Takarékpénztár már az elődömet is felszólította a hitel visszafizetésére, de erről az önkor(A szerző felvételei) hogy tekintsenek el a kamattól és a büntetőkamattól, s akkor 10 év alatt az említett 3,2 milliót megtérítjük. Amennyiben nem fogadják el a javaslatomat, akkor próbálják meg rajtunk behajtani a pénzüket. Tudomásunk szerint a Szlovák Takarékpénztár Rt. központi vezetése még nem tárgyalta meg a t'üleki javaslatot. Amennyiben ez megtörténik, természetesen újra visszatérünk az ügyhöz. FARKAS OTTÓ A fürdővel a fülekiek jól befürödtek vett fel, az összeg visszafizetéséért a Füleki Városi Hivatal vállalt kezességet. Ezután a megállapodás értelmében a vállalkozó megkapta a fürdőt, a hozzá tartozó 18 ezer négyzetméter területtel együtt. Kezdetben jól alakultak a dolgok. A vállalkozó állítólag újabb 4,8 millió korona hitelt vett fel az épület felújítására, de ennél már nem a város vállalta a kezességet. Az épületet mégjobban szétverték, a pénz pedig elfogyott. Ondrej M. a hírek szerint ma is az építővállalatokkal pereskedik, miközben a kölcsön törlesztését nem tudta megkezdeni. A Szlovák Takarékpénztár valószínűleg kivizsgálta a vállalkozó anyagi helyzetét, és amikor belátta, hogy annak egy árva garasa, de mármás vagyona.sincs, a kezesnek, tehát a Füleki Városi Hivatalnak küldött felszólítást a 3,2 milliós hitelnek kamatjainak a törlesztésére. Akár 20 millióra is felmehet Az utolsó helyhatósági választások során lényegesen megváltozott a város képviselő-testületének az összetétele. Fejes Lajos személyében új polgármester került a város élére. Az ötvenhetedik esztendejét taposó Fejes Lajos a választások előtt sok mindennel tisztában volt, ami később a munkáját nehezítheti. Tudott a 11 milliós költségvetési hiányról, a 40 százalékos munkanélküliségről, ami a városban van, de fogalma sem volt a fürdő eladásának körülményeiről. - A választások előtt néhány hónappal kerültem vissza dolgozni Fülekre, korábban évtizedekig Rimaszombatban dolgoztam - magyarázta Fejes Lajos. - Ami azt illeti, nem jármányzatot sem tájékoztatták. Miután kérésemre Oľga Pápaiová, a Szlovák Takarékpénztár losonci fiókjának az igazgatója rendelkezésemre bocsátotta az összes ezzel kapcsolatos dokumentumot; megdöbbentő adatokattaláltam. Ezek közül megemlítem például, hogy elődöm a város nevében kezesként vállalta a hitel törlesztését, az erre rászámolandó 14,5 százalékos kamatot, valamint még a 28 százalékos büntetőkamatot is. Mivel a kölcsön törlesztése az adott időben nem kezdődött meg, a Szlovák Takarékpénztár tőlünk már 5 millió 300 ezer koronát követel vissza. Ezzel egyetemben pedig bíróságra adta a várost, így akarja rajtunk behajtani az Ondrej M.-nek adott kölcsönt. Létezik még megoldás Amennyiben a város a Szlovák Takarékpénztár által követelt összeget kifizetné, huzamosabb ideig képtelen lenne működtetni a szolgáltatásait. Ez azt jelenti, hogy nem szállítaná a szemetet, kikapcsolná az éjszakai közvilágítást stb., ami képtelenség, mert ezek a szolgáltatások nélkülözhetetlenek. Fejes Lajos polgármester eddig számtalan tárgyalást folytatott Oľga Pápaiová asszonnyal, de nem jutottak egyezségre. Fejes Lajos ezért írásban kereste fel a Szlovák Takarékpénztár Rt. központi vezetőségét, és egy kompromisszumos javaslatot tett. Megírtam - folytatta a polgármester -, hogy a városnak nincs pénze. Ha a pénzintézmény ragaszkodik az eredeti követeléséhez, hát tegye, adjon akár bíróságra, mi akkor sem tudunk fizetni. Ellenben ha megegyezünk, mi visszafizetjük a 3,2 millió koronát. Levelemben azt ajánlottam, Amikor 1992 nyarán Ondrej M. losonci vállalkozó Fülek városától megvásárolta a fürdőt, még kevesen sejtették, hogy a környék egykori híres épületéről hamarosan több szó esik, mint fénykorában, a hatvanas évek közepén. Tiszta vize, gyönyörű környezete miatt közkedvelt volt a Fejes Lajos: „... a városnak nincs pénze" füleki fürdő. A hetvenes évek legelején, amikor a medencéket tápláló (hideg) forrás vize elapadt, a strandot bezárták, nem sokkal később a szolgáltató részlegeket is megszüntették. De a nosztalgia és a fürdő utáni igény a városban a mai napig megmaradt. No meg a megkopott épület, a közel két hektáros ápolatlan területtel. A kilencvenes évek elején minden nagyon ígéretesen alakult: szinte az ismeretlenségből jelentkezett egy vállalkozó szellemű fiatalember, aki elhatározta, hogy visszaadja régi fényét és hírnevét a fürdőnek. TervéDROGBÁRÓK TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Hervadó mákvirágok Új kísértet járja be Latin-Amerikát, a „kolumbianizálódás" kísértete. A földrész, amely túlélte a kegyetlen katonai rendszerek sötét korszakát, most a demokrácia érájában egyre mélyebbre merül a kábítószerpénzekhez kötődő megvesztegetések, korrupciók, politikai mesterkedések mocsarában. Argentínában vezető kormánytisztviselőket (köztük Carlos Menem rokonait) távolítottak el állásukból, mivel állítólag drogpénzeket mostak tisztára. Mexikóban a korábbi elnök testvérét, Raul Salinast azzal vádolják, hogy közreműködött egy politikai gyilkosságban, és magánvagyonát ugyancsak kábítószertőkére építette fel. Paraguayban a kábítószer-ellenes egység vezetője az életével fizetett, hogy bizonyítékokat készült nyilvánosságra hozni az üzleti élet, a hadsereg, a rendőrség és a narkómaffiák kapcsolatairól. Az Egyesült Államokba nem kaphat beutazást Bolívia korábbi elnöke, Jaime Paz Zamora, mivel elismerte, hogy 1989-es választási kampánya során kapcsolatban állt a hírhedt drogbáróval. És a sor még hosszasan folytatható. De mindennél többet árul el a latin-amerikai állapotokról, hogy a jelenségnek nevet adó országban, Kolumbiában állítólag az őrség segítségével sétálhatott ki fényes nappal a szigorúan őrzött börtönéből a hírhedt Ca//'-kartell egyik vezetője. Eddig a pillanatig az Egyesült Államokban a kábítószer elleni harc diadalának tekintették, hogy a kartell hét vezetőjéből hatot sikerült rács mögé dugni, érzékeny csapást mérve a kolumbiai narkómaffiákra. Most az amerikai diplomaták és tisztségviselők - írta a Newsweek szerte a régióban kénytelenek beismerni, hogy a drogellenes erőfeszítések eddig nem bizonyultak elegendőeknek. S ennek következményeként több latin-amerikai országban az emberek lassanként kezdik elveszíteni a bizalmukat a demokrácia alapvető intézményei, a politikai pártok és politikusok, a bíróság iránt. Mexikó egyik legismertebb kábítószerkirálya, Juan Garcia Abrego például úgy építette ki birodalmát, hogy politikusokat vásárolt meg. Egyik, őt faképnél hagyó bizalmasa szerint a „főnök" manapság már évi több mint 250 millió dollárt költött arra, hogy megvásárolja a helyi, az állami és a szövetségi tisztviselők barátságát. Ám Abrego a jövőben nem tesz ilyet. Az amerikaiak megtépázott önbizalmának jót tett, hogy sikerült nemcsak elkapni, de kiadatni is a világ egyik legjobban körözött kábítószercsempészét, aki szerepelt az FBI tízes „toplistáján" is. Abrego Öböl-kartellje állítólag a Mexikóból az Egyesült Államokba csempészett kokain egyharmadát ellenőrizte. Több milliárd dollárt hozott össze azzal, hogy kapcsolatokat épített ki a kolumbiai kartellekkel, és megszervezte a kokainszállítmányok bejuttatását az Egyesült Államokba. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője „a nemzetközi kábítószercsempészek elleni harcban elért áttörésként" üdvözölte Abrego letartóztatását. Ám egyes mexikói ellenzéki politikusok máris kritizálják a kormányt, amiért olyan gyorsan tett eleget az amerikai kiadatási kérelemnek, hogy a letartóztatottat nem sikerült kihallgatni a vezető politikusokhoz és tisztviselőkhöz fűződő esetleges kapcsolatairól. Mexikóban, ahonnan az összes kokain háromnegyede érkezik az Egyesült Államokba, mindenesetre valami megkezdődött. Az ország legfőbb államügyésze (mellesleg a kormány egyetlen ellenzéki tagja) a nemzetbiztonság legfőbb veszélyforrásának nyilvánította a kábítószerügyleteket, és 12 ezres hadsereget telepített az északi államokba, hogy felszámolják a marihuana- és ópiummák-ültetvényeket, és útját állják a csempészeknek. A bűnüldöző szervek pedig most Amado Carrillo Fuentesre, a Juares-kartell vezetőjére koncentrálnak, hiszen Abrego kiesésével ő a leghatalmasabb mexikói kábítószercsempész. Az „Egek uraként" emlegetett Carrillo Fuentes hat éve még csupán az azóta már feloszlatott Pacific-kartell kifutófiúja volt. Káprázatos „karrierje" előrevetíti, hogy a drogháborúban csatát lehet nyerni, de a totális győzelem még messze van. Az „elesett" csempészek helyére sokan szeretnének csatasorba állni. Abrego letartóztatása is csak annyit jelenthet, hogy a megmaradt és újonnan szerveződő mexikói kartellek között most fellángol a harc a koncért. L. G. J.
