Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-24 / 19. szám, szerda

1996. január 25. SPORT - HIRDETES ÚJ SZ

Ó jp SKABELA-BÓNA MÓDSZER: A visszajelzések kedvezőek J JOGSEGÉLY L Községünk képviselő-testületének tagja vagyok. Az önkormányzati üléseken többször felmerült már a kérdés, hogy a mai körülmények között, amikor az iskolák nem tartoznak az önkormányzatok hatáskörébe, mennyire érvényesíthetik a helyhatóságok az iskolákkal kapcsolatos elképzeléseiket, egyáltalán jogilag befolyásolhatják-e a jelenlegi iskolapolitikát - írja Sz. Erzsébet a Komáromi járásból. Érdekes tulajdonsága a hazai magyar iskoláknak és pedagógusoknak, hogy a szokásosnál sokkal nyitottabbak az új oktatási módszerek iránt. De még így is ritkán vagyunk tanúi olyan gyors és tömeges bevezetésnek, mint az a Skabela Rózsa és Bóna Irén által kidolgozott alsótagozatos szlovák nyelvoktatási módszer esetében történt. Az ipolybalogi és a búcsi alapiskola után idén szeptemberben országszerte jóval több mint száz első osztályban kezdődött meg ennek alapján a tanítás. A módszer bevezetését menedzselő dunaszahelyi Fórum Alapítvány annak idején bejelentette, hogy a tapasztalatokat rendszeresen kiértékeli és közzéteszi. Tóth Károlytól, az alapítvány igazgatójától megkérdeztük: mit sikerült eddig összegyűjteniük? - A módszer hatékonyságát és elterjedését elemző bizottság az első félév lezárása után kezdi meg munkáját. Annyit azért elmondhatok, hogy őszi szemináriumainkon 150 iskola több mint 300 pedagógusa vett részt és ezek az iskolák általában a tankönyvcsomagokat is megrendelték. Az eddigi visszajelzések alapján elmondható, hogy a módszer nagyon jó fogadtatásra talált. Sok pedagógus egyenesen úgy nyilatkozott, hogy bár ők már évek óta igyekeztek javítani a szlovák nyelv tanításának színvonalán, ezzel látványosan jobb eredményekettudtak elérni. A búcsi alapiskolában rendezett mintaórák és az utánuk tartott szakmai beszélgetések iránt továbbra is nagy érdeklődés mutatkozik. • Aki elkezdte a módszer alkalmazását, nyilvánvalóan folytatni szeretné. Hogyan áll a másodikos csomag előkészítése? - A másodikos tankönyvcsomag kézirata már elkészült, és most igyekszünk előteremteni a megjelentetéséhez szükséges anyagiakat. Szerencsére a tavalyi helyzettel ellentétben most az idő sem szorongat annyira bennünket. Akkor ugyanis csak májusban tudtunk munkához látni. • Annak idején szó volt arról, hogy a módszert a magyarországi szlovák iskolákban is bevezetik. Megvalósult ez az elképzelés? - Épp néhány napja tárgyaltunk a Magyarországi Szlovákok Szövetségével. Ők öt osztályban vezették be a módszert és nagyon elégedettek vele. Olyannyira, hogy legutóbb egy bécsi konferencián külön kiemelték, milyen jól tudják használni ezt a Szlovákiában, de magyar közegben kidolgozott módszert. (tuba) KÖZVELEG ÉS FORDÍTÁSIRODALOM. A fordítások a kétnyelvű közveleg egyik jellegzetes típusát képviselik. A másodnyelvű szöveg a kétnyelvű beszélőt nemegyszer arra készteti, hogy a *célnyelv normáitól jelentős mértékben eltávolodjon a *másodnyelv irányába. Az elkészült fordítás nemcsak a szöveg tartalmi oldalát közvetíti a - nemegyszer egynyelvű vagy elsőnyelvdomináns - olvasók/hallgattók felé, hanem a maga közvelege

s mivoltával nyelvhasználatukra is hatással van. Vagyis csatornájává válik a kontaktusjelenségek terjedésének, immár az első nyelven belül. - Tudjuk, hogy az iskoláinkban használt tankönyvek nagy része fordítás, mégpedig az eredeti szöveghez túlságosan is ragaszkodó, ún. „szolgai" fordítás, vagyis olyan kétnyelvű közveleg, amelyben a másodnyelv normái felé való közeledés nem egy esetben eléggé erőteljesen nyilvánul meg. Mivel a tankönyvi ismeretek iskolai elsajátításának egyik jellemző módja a szövegek többé-kevésbé pontos (olykor szó szerinti) memorizálása, a kétnyelvű közveleg létrejöttét eredményező kétnyelvű normák az illető szaknyelvi regiszterek normáivá válhatnak. Ez pedig amint tapasztalatból tudjuk - a magyarországi szaknyelvektől való nem kívánatos eltávolodást eredményezi. Való igaz, hogy a jelenlegi körülmények között az önkormányzatoknak ugyancsak leszűkült a mozgástere az iskolapolitikai kérdésekkel kapcsolatban. Távolról sem állítható, hogy az iskolaügyi kérdésekben az önkormányzati elv érvényesülne. Ettől függetlenül azonban az iskolatanácsokon keresztül, amelyeket az 542/90 Tt. számú törvény tavalyi módosításakor nem szüntettek meg, az önkormányzatoknak ott kell lenniük az iskolákban. Az önkormányzatoknak a tanügyi igazgatóságokra is lehet jog szerinti befolyásuk, hiszen az említett törvény 5. paragrafusának 4. bekezdése kimondja: „A tanügyi igazgatóság a nevelés és művelődés feltételeinek kialakításakor (megteremtésekor) együttműködik más állami szervekkel, községekkel, szervezetekkel és az iskolai önigazgatási szervekkel." Két-három évtizeddel ezelőtt a grafológusok hallani sem akartak a gyermeki kézírás elemzéséről. Azt állították, hogy a gyermekek kézírása még kiforratlan, évről évre változik, így nem lehet belőle valamilyen jellemvonásokra utalni. Részben igazuk volt, legalábbis annyiban, hogy a gyermekírás még kiforratlan, változó, ahogy a gyermek jelleme is az. A gyermeki írás az adott időpont jellemvonásait tükrözi. Ma már a grafológusok ez utóbbi tényt nemcsak elismerik, hanem ennek a nevelés szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak, ugyanis az ún. figyelmeztető jelek alapján változtatni lehet a nevelés eszközein, hogy bizonyos jellembeli hibákat kiküszöbölhessünk. A pedagógiai grafológia részét képviseli a dysgraphia átnevelése is. Vannak gyermekek, akik nem képesek lépést tartani társaikkal az alsó tagozat első-második osztályában az írástanulás s ezzel kapcsolatosan az olvasás terén. Az ilyenek írása nagyon nehezen olvasható és rendszertelen lesz. Olvasni is csak nagyon nehezen tanulnak meg. Ez a dysgraphia és a dyslexia. Nyugaton, elsősorban Francia-, Az idézett törvény értelmében tehát a községek a tanügyi igazgatóságok egyenrangú partnerei iskolaügyi kérdésekben, és legalább a nevelés és művelődés feltételeinek megteremtésében együtt kellene hogy működjenek. A községek tehát képviselőiken keresztül is számon kérhetik a tanügyi igazgatóságtól például azt, hogy miért intézkedtek egyoldalúan, csupán szlovák iskolák, osztályok létrehozásának érdekében az adott településen, és miért nem vették figyelembe a magyar iskola, osztály létrehozásának szükségességét is stb. Rá kell bírni a tanügyi igazgatóságokat arra, hogy a községek, városok érdekeit érintő kérdésekben vegyék figyelembe az érintettek véleményét., tárgyalják meg velük az adott iskolaügyi kérdéseket is, hiszen a községeket erre nemcsak a demokrácia, a méltányosság és a tisztesség alapelvei jogosítják fel, hanem a törvény is. DR. MÉSZÁROS LAJOS Olasz- és Németországban, s legújabban Magyarországon is az ún. grafoterápiát alkalmazzák a dysgraphia és a dyslexia leküzdésére. A francia grafoterapeuták merészebbek más nemzetiségű kollégáiknál, nemcsak a helyes írásra és olvasásra tanítják a „pácienseiket", hanem írásmódjuk megváltoztatásával jellemvonásaikat is megkísérlik helyes irányba terelni. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, a pedagógiai grafológia a gyermeket hároméves korától kíséri figyelemmel, tehát még jóval az előtt, hogy megtanulná leírni az első betűket. Ezt a nemzetközileg egységesen elfogadott, ún. csillagteszt alapján teszi. A gyermek 21x15 cm méretű papírra hullámzó tenger felett ragyogó csillagos eget rajzol, a lehető legrövidebb idő, vagyis 10-15 másodperc alatt, lehetőleg lágy ceruzával. A hullámvonalak és a csillagok alakjából (lágyvonalúak, avagy élesek, tarajosak-e a hullámok, milyen erős nyomással rajzolta a rajzát) ítélik meg, hogy a gyermek erős, vagy gyenge jellemű, akaratos vagy elpuhult, esetleg anyás vagy élvezethajhász. DR. GUGENBERGER TAMÁS LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyel vűségi alapfogalmak 2. KÖZVELEG. Az egyes nyelvváltozatok a valóságos életben a maguk „tisztaságában" viszonylag ritkán fordulnak elő. Pl. a *standard nyelvváltozat („irodalmi nyelv") - szigorúan véve csupán egyfajta eszmény; egy olyan normarendszer, amelyhez a beszélők nyelvhasználata bizonyos helyzetekben közeledik, elérni azonban ritkán vagy soha nem tudja teljesen (legföljebb rövidebb írott szövegekben). A standardnak vélt nyelvváltozat a tényleges nyelvhasználatban szinte mindig közveleg, vagyis olyan átmeneti, közbülső nyelvi alakulat („nyelvi egyveleg"), amely nem azonostíható teljesen sem a standarddal, sem valamilyen más nyelvváltozattal, mert mindegyiktől eltér, bár nemegyszer meg lehet határozni, melyikhez áll a legközelebb. Ha pl. a standardot közelíti meg a legjobban, azt szokás mondani, hogy a beszélő a standard nyelvváltozatot használja, csak éppen normájától valamilyen okból kisebb-nagyobb mértékben eltér, azaz valamely más nyelvváltozat(ok) pl. a mindennapi beszélt nyelv vagy valamilyen nyelvjárás, esetleg réteg- vagy szaknyelv - elemeiből és nyelvtani szabálykészletéből is merít. (A nyelvművelők hagyományos felfogása szerint ilyenkor tulajdonképpen „hibázik".) - A közvelegesség természetesen nemcsak a standard gyanánt használt nyelvváltozatokra jellemző, hanem minden más olyan nyelvváltozatra is, amelyet a nyelvtudomány viszonylag önállóként különböztet meg és külön névvel illet. - Az, hogy a tényleges nyelvhasználat mennyire és hogyan tér el az egyes, nyelvészek által megkülönböztetett nyelvváltozatok mindenkori normájától,, az illető beszélőnek az olyan jellemzőitől függ, mint műveltsége, társadalmi helyzete, kora, neme, nyelvi tudása (milyen más nyelveket és nyelvváltozatokat ismer), ezenkívül pedig a beszédhelyzet különféle tényezőitől, például attól, kik a beszélgetőtársai, hol zajlik a társalgás, mi az együttcselekvés (interakció) célja stb. KÉTNYELVŰ KÖZVELEG. A *kétnyelvű beszélőközösségekben élők, így pl. a szlovákiai magyarok által produkált *közvelegeknek van egy sajátos dimenziójuk, olyan, amely az egynyelvű anyaországi beszélők esetében hiányzik. A kétnyelvű beszélők nyelvhasználata nemcsak egyik vagy másik nyelvükön belül közveleges: a két nyelv között is van - beszélőnként, beszélői csoportonként eltérő mértékű és jellegű átjárhatóság. Az anyanyelv szempontjából ez azt jelenti, hogy a beszélők magyar nyelvű szövegeiben megjelenhetnek olyan nyelvi elemek, ill. nyelvtani formák, melyeknek kialakulása a másodnyelv hatásának köszönhető ezek az ún. *kontaktus jelenségek. - A kétnyelvűek mindkét nyelve közveleg - ún. kétnyelvű közveleg vagy köztes nyelv, amely a megvalósulás szintjén olykor feltűnően eltér az egynyelvű beszélőkétől. - A kétnyelvű közvelegben sűrűn előforduló elemek és nyelvtani formák nemegyszer az egyes nyelvváltozatok rendszerének szerves elemévé válnak: így jöttek létre pl. a szlovákiai magyar beszélőközösségben azok a * kontaktusváltozatok, amelyeket az emberek többnyire a mindennapi beszédhelyzetben használnak, de így jön létre a *magyar standard szlovákiai változata is. Vagyis a közveleg az a „csatorna", amely az egyik nyelv elemeit közvetíti a másik felé. Jön az új rendelet Március 1-én lép érvénybe a pedagógusok szakmai és pedagógiai alkalmasságáról szóló minisztériumi rendelet, amely elsősorban a 9.-ből a 10. bérkategóriába való átsorolásra és az ezzel összefüggő minősítő vizsgákra vonatkozik. Az új rendelet értelmében a nem pedagógiai irányzaton végzett tanerőknek az eddigi 4 év helyett 2 év alatt kell pedagógiai képesítést szerezniük. Kivételt csak azok képeznek, akik már betöltötték 45. életévüket és legalább 15 éve tanítanak. Ezek a személyek a kiegészítő pedagógiai tanulmányok nélkül is teljes kvalifikációval rendelkező tanerőknek minősülnek. Az eddigi gyakorlat szerint valamennyi pedagógusnak főiskolán kellett vizsgáznia szlovák nyelvből. Ezentúl a szakközépiskolát végzett tanerők, tehát az óvónők, a nevelők és a szakoktatók a módszertani központban vagy a pedagógiai szakközépiskolában tehetik le ezt a vizsgát. A főiskolát végzettek továbbra is a pedagógiai vagya bölcsészkaron vizsgáznak szlovák nyelvből. A rendelet rendezni kívánja végre a ma már nyugdíjkorban lévő, régifajta tanítóképzőt végzett pedagógusok helyzetét, akik az alapiskola alsó tagozatán tanítanak. Ők a 9. bérkategóriába nyernek besorolást. A rendelet másik része a főiskolai végzettséggel és legkevesebb 5 éves pedagógiai gyakorlattal rendelkező tanerők minősítő vizsgáival foglalkozik. Hogy a 9.-ből átkerülhessenek a 10. bérkategóriába, vizsga keretében kell bizonyítaniuk, hogy alkotó módon tudják munkájukban alkalmazni a főiskolán tanultakat. A legkevesebb 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, főiskolát végzett pedagógusok rögtön a második minősítő vizsgára jelentkezhetnek, amely személyi pótlék elnyerésére jogosítja őket. A pedagógiai grafológiáról BALOG EDGAR INTELME: Van szlovák barátod? A pozsonyi Szlovák Rádió magyar adásában nemrég beszélgetés hangzott el Varga Viktorral, a magyar tanítási nyelvű építészeti középiskolák diákklubja, az ÉKID vezetőjével. Nem is lett volna semmi különös ebben a beszélgetésben, hiszen más diákklubok vezetői is több alkalommal elmondták már, miért hozták létre társulásukat, hogyan akarják felkelteni a fiatalok érdeklődését, milyen akciókat szerveznek, stb. Ez a magyar fiatalokat tömörítő, magyar nyelvű társaság azonban különbözik az általam eddig megismertektől, mégpedig abban, hogy rendkívül fontosnak tartja a kapcsolatteremtést hasonló szlovák szervezetekkel, szlovák fiatalokkal, akikkel közös kirándulásokat, szakmai, tanulmányi versenyeket, vetélkedőket szeretne rendezni. Ha úgy vesszük, ebben sincs semmi különös, talán csak azért ragadta meg a figyelmemet, mert Balog Edgár intelmét juttatta eszembe. Egyik kolléganőm Kolozsvárott készített interjút az idős íróval. Természetesen a kisebbségi lét témája is szóba került, s a gazdag élettapasztalatokkal rendelkező, bölcs öreg feltette a kérdést: - S mondd csak, van neked szlovák barátod? És van minden szlovákiai magyarnak legalább egy szlovák barátja? Men nagyon fontos, hogy legyen, ugyanúgy, ahogyan Erdélyben is fontos, hogy legyen az itteni magyaroknak román barátjuk. Hát ez jutott eszembe az említett rádióműsor hallgatása közben. Mert tökéletesen igaza van Balog Edgárnak, ha azt állítja, hogy az ember egészen másként néz egy nemzetre, ha van ott egy barátja. Ezt egyik ismerősöm véleménye Is tanúsítja, aki a minap azt bizonygatta: minden szlovák született soviniszta. Meggyőződésem, ha csak egyetlen szlovák barátja is volna, nem állítana ilyen badarságot. Két nemzet közeledését pedig semmi sem segítheti jobban, mint az, ha a fiatalok megtalálják a közös nyelvet. És itt nem szó szerint a magyar, vagy a szlovák nyelvre gondolok, hanem a közös témára, a közös szórakozásra, az egymás iránti érdeklődésre, megértésre. Mert az a szlovák fiatal, aki rendszeresen részt vesz egy magyar diákklub rendezvényein, szép emlékként őriz egy-egy jó hangulatú kirándulást vagy izgalmas vetélkedőt, egyszer, ha szülő lesz, aligha mesél majd a gyerekének arról, hogyan igázta le ez az Ázsiából szalajtott nép és nyomta el ezer évig a jobb sorsra érdemes szlovákokat, és nem tiltja meg neki, hogy a játszótéren egy magyar gyerekkel közösen építsen homokvárat. Lehet, hogy túl naiv vagyok, de azt gondolom, mindkét oldalon a fiatalok kezében a kulcs: ők tehetnek a legtöbbet a két nemzet megbékéléséért, problémamentes együttéléséért. (gaál) Gyerekeink továbbra is túlterheltek Egy hazai felmérés szerint a szülők többségének az a véleménye, hogy a rendszerváltás alig hozott változást oktatási rendszerünkben. Tapasztalataik azt mutatják, hogy a gyerekek továbbra is túlterheltek és a sokat hangoztatott differenciált bánásmód szinte sehol sem érvényesül. A pedagógusok viszont a szülőket hibáztatják, akik szerintük nem készítik fel megfelelően gyermekeiket az iskolára. Olyan első osztályosok, akiket iskolába lépésük előtt már megtanítottak otthon olvasni és írni, tökéletes önállótlanságot tanúsítanak más területen: gyakran még az is problémát jelent számukra, hogy az illemhelyre kéredzkedjenek, és hosszú ideig téblábolnak tanácstalanul pityeregve a másik osztály előtt, ahová a tanítónéni küldte őket krétáért. Ilyen apróságok is stresszhelyzetet jelentenek néhány gyereknek, ami aztán rendszeres hasfájást okoz reggelente, az iskolába indulás előtt, a szülők nem kis aggodalmára. A gyermekorvos ilyenkor általában pszichológushoz irányítja a kisiskolást, az pedig családi pszichoterápiát ajánl, tehát a szülők bevonását is, amit sokan közülük értetlenkedve fogadnak. Nem a családi légkörben van a hiba, hanem az iskola az oka mindennek állítják. Csak együtt érhetünk el eredményt - replikáznak a pedagógusok, akik arra panaszkodnak, mennyire tekintélyromboló a szülők egy-egy meggondolatlan megjegyzése az iskoláról vagy a pedagógus munkájáról. A szülők azonban sok esetben nem képesek azonosulni az iskola álláspontjával, nemcsak a nevelést, hanem elsősorban magát a tanulást illetően. „A hatodikos fiamnak fejből kell fújnia az összes koponyacsontot, amit már én sem tudnék felsorolni" - panaszolja egy anyuka, aki hivatását tekintve orvosnő: „Állítom, hogy rengeteg fölösleges dolgot tanulnak a gyerekek, ahelyett, hogy a logikus gondolkodásra tanítanák meg őket." Véleménye sokban egyezik a gyermekpszichológusokéval, akik szerint koruknak nem megfelelő az a megterhelés, amit az alapiskola a gyerekek többsége számára jelent. De középiskolásaink is sok olyan dolgot tanulnak, amit külföldön csak az egyetemen tanítanak. Közben a pszichológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a tanulók 72 óra leforgása alatt a tanult anyag egyharmadát tökéletesen elfelejtik. A hallott anyag 10 százalékát, a látottak 15 százalékát, az egyidőben hallottak és látottak 20 százalékát képes az átlagember megjegyezni. Jobb az eredmény, ha valamiről vita folyik: ilyen esetben a hallottak 40 százaléka rögződik az agyban, a közvetlenül átélt, személyesen tapasztalt dolgoknak pedig a 80 százaléka. A maximumnak is tekinthető 90 százalék akkor rögződik, ha valakivel meg akarunk valamit tanítani. Ezek szerint tehát a tanítás a tanulás leghatékonyabb módszere. A könnyű tanulás alapfeltétele a jó összpontosítás. A koncentrációképesség fokozását egy könnyű gyakorlattal segíthetjük: olvassunk egy tetszés szerinti háromsoros szöveget úgy, hogy minden szótagnak mintegy két másodpercnyi tökéletes figyelmet szentelünk. -ek-