Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-03 / 2. szám, szerda

JÜ ÚJ szó KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. január 3. © © MAR MEGINT EGY UJ EV Jóslat Igen, igen, itt vhn ez a vádi új év, megint közelebb kerültünk egy kicsit a XXI. századhoz. Vál­toznak az idők, jönnek az új naptárak, egy újabb számot kell megjegyeznem - minden évben ez van... Új év - új ötletek, fogadalmak, elhatározások. Vajon mit hoz ez az új év, gondolkoztál már ezen? Ha nem, akkor ne is tedd, nem biztos, hogy vissza bírnád tartani a röhögést. Megfigyeltem, hogy minden év után jön egy másik (ez maradjon közöttünk). Szóval ez itt a nagy kérdés, hogy milyen lesz a jövő. Milyen lesz a jövő? Erre a kérdésre ad vá­laszt Mikus László következő irománya, amelyet részleteiben fogok közölni (terjedelme miatt, meg hogy izguljatok), ez lesz a Nagyszünet „sci-fi-teleregénye". Reggel. Ó, hogy imádom a reggelt. Vagyishogy imádnám, ha nem hétfő reggel Volna, ha nem kel­lene" menn'em melóba, és ha egyszer láthatnám a felkelő napot attól a rohadt 125 emeletes épü­lettől, amelyre az ablakom néz. Azt hallottam, hogy valamikor nagyon szép látvány volt, mikor még másmilyenek voltak a légköri viszonyok. Még aludni akarok! De nem lehet! Le kell ad­nom a legújabb tervezetemet. Miért éppen engem bíztak meg azzal, hogy találjak ki valamit az ózonszféra helyreállítására? Semmi esély rá. Ta­lán ha akkor éltem volna, mikor még csak az An­tarktisz fölött volt egy lyuk. De most, mikor már csak az eredeti ózonszféra 48%-a van meg! A R0­XON cég a segíteni akarásával már többett ártott, mint segített. A múltkor is az a hülye Harvey pro­fesszor - hogy ő majd rendbe hozza a dolgokat. „Olyan lesz, mint mikor az egész rohadt sárgolyó létrejött." Na jól van, nem pont így mondta, de a lényeg ugyanaz. Fellőtte a francos ózonbombáját, az meg ahelyett, hogy szépen elkezdte volna kita­pétázni az eget ózonnal, elkezdte zabálni a mara­dékot is. Az ózonszféra terjedelme az akkori 55%­ról a jelenlegi 48%-ra csökkent. A ROXON igyeke­zett eltussolni az ügyet, de az egyik laboros kife­csegte egy újságnak. A ROXON szerencséjére pon­tos adatokat nem tudott, csak annyit, hogy a cég tovább pusztította az ózonszférát. Harvey profot áthelyezték egy másik laborba, az informátort meg kirúgták. Pechje volt, hogy ő nem sógora a ROXON elnökének. Hova a francba tettem tegnap este az ingem? Egyébként az emberek úgy tudják, hogy az ózo­nunk az eredeti 63%-a. Mikor ezt az adatot nyilvá­nosságra hozták, már csak 58%-os volt. Mikor ezt a hamis adatot megetették velük, ők úgy tudták, hogy az ózon 68%-a még ép. Ha a teljes igazságot megtudták volna, képesek lettek volna felégetni az egész ROXON céget a benne levő fejesekkel együtt. így is majd egy hétig összetűzések voltak a rendfenntartó részleg embereivel. Helyesebben androidjaival. Elég sok a roncstelepre került kö­zülük. He-he-he! Ó, hogy gyűlölöm az androidokat! Soha nem ér­tették meg, hogy miért nem vagyok képes együtt dolgozni egy androiddal. Nem voltak ott, mikor egy ilyen meghülyült ócs­kavas halálosan megsebesítette az apámat, ami­kor az ki akarta cserélni benne a meghibásodott processzort. A ROXON vezetősége kifejezte „őszinte" sajnálatát, majd rendbe hozatta a gé­pet, és üzembe helyezte. Anyám soha nem hever­te ki a dolgot. A Hospital ROXON orvosai szerint a sokk hatására idegösszeomlást kapott, és bedug­ták egy szanatóriumba. Engem felvettek a céghez laborosnak. A baleset sosem került nyilvánosság­ra. Két hétre rá a ROXON cég androidrészlege a le­vegőbe repült. A Biztonsági Szolgálat embere! megállapították, hogy szándékos robbantásról volt szó. A ROXON vezetősége a rivális BRAND Kft.-t vádolta. Tény, hogy ők is foglalkoztak andro­idokkal, de nem hülyék, hogy összetűzzenek a vi­lág egyik nagyhatalmával, a ROXON-nal. A bíróság megállapítása az volt, hogy alighanem a ROXON cégről rossz véleménnyel lévő polgár(ok) magán­akciójáról van szó. A tettest soha nem kapták el. Mindig is jó voltam kémiából. Azt hiszem, még van időm bekapni valamit. A fene, tök üres a frigó! Akkor az üzemben eszem. Kíváncsi vagyok, mi megy a tévében. Ó, ne! Már megint a harmadik világháború kitörésének okait tárgyalják. Mintha nem tudná mindenki, hogy te­rületekre ment a játszma. Mint minden háború­ban. „A háború a 12 éve alatt 5,6 milliárd emberéle­tet követelt." így is maradt épp elég ember arra, hogy a Föl­det végleg elpusztítsa. Ez a rohadt háború betett az ózonomnak is. (Folyt, köv.) MIKUS LÁSZLÓ DIÁK MURPHY Az előrelátók tanári kijelentést átértelmező törvénye Ha a tanár tanítás közben megjegyzi: „Ezt nem kell megtanulni!" - villámgyorsan jegyezd fel az adott dolgot! Folyománya: Máris kezedben tartod az egyik dolgozatkérdést. GÁLI K PÉTER SZÖVEGELŐ Sipos F. Tamás barátunk töri ám felfelé az utat, piszkosul. Megint megjelent neki valami le­meze, meg minden. Kemény gyerek. Én személy szerint bulisra csíptem az EXOTIC-zenét, mert marha jó volt. Aztán Tomi megjelent valami pop-rock-fesz(es)tiválon, és ott Őt rohadtra felfedezték. Akkor nagyon megtetszett a „Nincs magyarázat" című szám. Megjelent az első hangcipelője, persze rajta volt ez a szám, én persze megvettem. Duplán örültem, amikor meg­láttam, hogy a zenét Tomi mellett Erdész Róbert (Cabaret) mesterkedte ki, na és ugye Uilman Zsuzsa hangja sem hiányozhatott a CD-ről... Tomi további lemezei nem bűvöltek el, úgyhogy nosztalgia gyanánt olvasd el a fent említett szám szövegét. Megéri! Nincs magyarázat Aki sohasem értheti meg Miről szól az Élet Ő, aki mindig arra gondol Nincs is mitől féljek Egy szép napon mély álomba merült S jöttek a tarka képek A trópusokon, havas hegycsúcsokon így szólt a történet. Nincs magyarázat, arra gondolt A szerencse forgandó Vakon bízik ez az ember Ha beüt az ötös lottó Egy szép napon így az utcára került A gyárat bezárták Ha hajnalodik vagy esteledik Összehúzza kabátját. Csak áll és néz, mélyen érző szemekkel Ellazulva, fáradtan sodródik a tömeggel Nem szól, nem hall és nem háborodik fel Megmagyarázza önmagának egy jópofa viccel. Berukkoltam Karácsony most volt (nemrég). Bizonyára emlékszel Karácsony Jocóra, aki a „Lepke" című versé­vel elvitte a pálmát a helyi virágkereskedésből. Nos, Jocó barátunk megírta bevonulásának szép történetét, csak azért, hogy lásd, mi vár Rád pár év múlva. Katonának lenni szép dolog - mondják. Én nem mondom... Ez a nap is úgy indul, mint a többi. Csak amikor az utolsó csípadarabkákat is kikaparom a sze­memből, ébredek fel igazán. Akaratom ellenére el kell fogadnom, hogy a mai naptól kezdve zöldben fo­gom szolgálni hazámat. „Uram atyám! Apa, légy szíves tölts nekem egy pohárkával. Nem, nem a kólára gondoltam..." Belök­tem két felest, megborzongtam, és jöjjön, aminek jönnie kell! Szomorúan vettem az irányt a megadott címre (látszott rajtam, hogy nem a helyi postára megyek a Sportka-főnyereményért). Még egy utolsó pil­lantás a városra és - indulás. Érdekes, de a vonaton egyből kiszúrtam azokat, akik hasonló cipőben jár­nak, mint én (most nem a vadiúj Reebockjaimra gondolok). Az útközben szerzett barátaimmal bemen­tünk egy helyi kocsmába, és egy habos söröcske mellett latolgattuk esélyeinket az elkövetkező év túl­élésére. Az eredménytől függetlenül hamarosan átléptük (valakinek csak négykézláb mászva sikerült) a „zöld világ" kapuját. Beindult a gépezet. Szépen sorban elszedték mindenemet: a ruhámat, a gatyámat, még a hajamat is (engem, sajnos, egy autószerelő nyírt). Hamarosan a sok ijedt ábrázatú fiatalt a dokik vették kezelés­be. Lemértek, felmértek, megmértek. A nővér a hátsó felembe helyezte az injekcióstűt (mintha egy ló rúgott volna meg), most már bármit zabálhatok, ez majd megvéd. Itt is alkalmasnak találtak, hiába volt kevés a vér az alkoholomban... Később megkaptuk a szép természetszínű ruhákat, melyeket kölcsönzési díj nélkül használhatunk egy teljes évig (micsoda megtiszteltetés!). Szétraktak minket a szobákba, és végre leülhettem - a föld­re. Az ágyon ugyanis csak aludni szabad, és a székeket errefelé még nem találták fel. Ismerkedtünk, beszélgettünk, mígnem elérkezett az idő a takarításra. Ezt inkább nem részletezem, de nem tudom, melyik hivatásos takarítónő dolgozik ennyit nyolc órás műszak alatt. Végre aludhattunk! A gondos rajparancsnokok nyakig felhúzatták velünk a hálózsákot, nehogy vélet­lenül meghűljünk a 30 fokos melegben. Végül jó éjszakát kívántunk egymásnak, ki-ki a maga nyelvén. Valahogy senki sem várta a másnapot... JOCÓ TOP DUMA Nagy Károly gyűjteményét olvashatod először, akinek versét már olvashattad a Nagy­szünetben, és éppen készül ismét levelet írni nekem. - Tözsi, téged is csak kiállításra kéne vinni. El­rettentő példaként. - Tözsi, én kidoblak az ablakon, és plakát le­szel az úton. Odaragadsz, és plakát leszel. - Mi van? Mosolyogsz, mint a vadalma. - Én lenyírom azt a gömböt a nyakadról. - Te totál hülyülsz, ember. -No ezt most megint nem egészen értem, pe­dig kétszer mondtad. - Ne tessék őt összezavarni! - Tanárnő, valaki áskálódik alattunk. - A kutya egy olyan készülék, ami ugat. Másodikként a D&T (két lány) által összegyűjtött Top dumákat olvashattok, akik a Dunaszerdahelyi Magán Kereskedelmi Akadé­miát ijesztgetik látogatásukkal. - Szép a fogsorod! Az apád sem egy fogatlan típus. - Mindjárt bebújok a pad alá. - Megint privatizálsz, fiam? - Ne kiabáljatok, mert elmegy a hajam! - Egyet mondok, azt is kétszer. - A szivacs azonnal törölje le a táblát! - Fiam, gömbölyűre csináld azt a kockát! A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Z. EJ Érdekes nem, egy napon születtünk (csak én egy évvel hamarabb), úgyhogy tegezz, mert elszaladok! Kösz, kedves Tőled, hogy elküldted a verseidet, az egyiket rövidesen közlöm. írj! Helló, Kasagranda Hedvig (szép név)! Hogy Füleken miket ki nem találnak... Márpedig, Hedvig, szerintem létezik jó diák. Én is szoktam jó diák lenni - azt mondják -, amikor nem zavarom a taní­tást (ez olyankor fordul elő, ha alszom vagy olvasok vagy írok). Kösz az udvarlós viccet, tetszik. A verseidet is kösz, azok sem rosszak. Még írjál! Hi, D&T! Régen kaptam ilyen lendületes levelet. Ti aztán nem unatkozhattok együtt. Nem akar­lak megsérteni benneteket (azt hiszem, hogy nem is tudnálak), de ketten majdnem olyan hülyék vagytok mint én, ez szörnyű! Kösz az új nevet, jól hangzik: ZOTTYI! Rohadtra tetszik a Napközi név is, de a rovat címe Nagyszünet! Nagyon sokat kereskedhet (gy. k.: nem kesereghet) veletek az az akadémia, ha ilyenek lettetek tőle... Nem veszem személyeskedésnek, és nem, nem vagyok annyi­ra csúnya, hogy szégyenleném leközölni a képemet, csak félek, hogy mindannyian a nyakamban fogtok lógni, meg megismernétek az utcán, tudod, az olyan kínos... Komolyra fordítva a szót: nem! Érsekújvárban, az elektrotechnikai szakközépet szenvedem. Kösz a Top dumát! A verset (ha ügyes vagy) ezen az oldalon megtaláljátok. Ha akartok, még írhattok... A TE VERSED Két (remélhetőleg) lány, D&T (ezek a kezdőbetűk akarnak lenni) megfenyegettek, hogy na­palm (levél-) bombát küldenek, ha nem közlöm le azt a verset, amelyet írtak - Nekem (ez még oké), de rólam (ez már nem oké). Engedve az erőszaknak (és bízva benne, hogy még ír­nak), leközlöm ezt a „verset". Ha hűséges olvasója vegy e rovatnak, akkor ezt a verset légy­szľ ne olvasd el, a jövő héten lesz vers is! Zottyinak Ez a Zottyi de nagy penge, Barátnője is van renge*. Mi is nagyon bírjuk őt, a lap sztárját, a nagymenőt. Fa viccei vannak neki, hol a poént ő sem leli. De ír néhány okos dolgot is, és néha perverz a kis hamis. De azért jó, hogy van a Napközi, mert unalmunkat ez elűziiiiii... Kíváncsiak vagyunk, hogy nézhet ki, mert beszéde a szépséget tükrözi. De ez lehet, hogy csak álom, mert én ezt annak találom. A mi szívünk már úgyis foglalt, s bele nem mászhatsz körömmel-foggal. És nem okozhatsz nekünk bajt, mert értünk két helyes srác hajt. De most már nem írunk többet, túl sok benne már a többlet. *renge = rengeteg A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünetl KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents