Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor 33 1995. augusztus 13. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona P.K.GY. , teljes nevén Panelházla- kó Kulcsos Gyerek évtizedek óta visszatérő szereplője az újságcikkeknek, különösen a nyári szünidő alatt írottaknak. Ő az, aki szülői felügyelet nélkül, zsinórra fűzött lakáskulccsal a nyakában lődörög az utcán, és potenciális szenvedőalanya mindazon veszedelemnek, ami egy magára hagyott, unatkozó kiskorúra leselkedhet. Ő az, aki szipózhat, drogozhat, a konyhában végrehajtott kémiai kísérletei közben a levegőbe röpítheti magát és az egész házat, egyéb számításba jöhető borzalmakról már nem is szólva... P.K.GY. mindig úgy szerepel az újságokban, mint akinek sorsa az újságírón kívül senkit sem izgat, a szüleit a legkevésbé. Pedig P. K. GY.-t sem a gólya költötte, van apja, anyja, nagyanyja, sőt egy-két évvel fiatalabb öccse is, csak hát... Y.-né épp az előző héten hordta be a gyerekeit, nincs hát focizás, indiánüvöltés, a hivatal folyosóján csak a két gyerek marja egymást. „Mi az, gyerekek, ti nem szerettek táborozni?” - kérdezi tőlük sen a szóból. A két gyerek a harmadik napon fellázad és közli, hogy egyikük sem hajlandó bemenni anyuval az irodába, ők majd apuval mennek munkába. A férj másnap este kijelenti, ez volt az utolsó eset, hogy ezeket a szak- ramentumos kölyköket magával vitte, slussz, ilyen többé nem lesz, náluk ugyanis komoly munka folyik. Marad a nagymama, akit ugyan ismét a reuma gyötör és bicegni VOJTEK KATALIN is alig bír, de legalább lesz kit elszalasztania az üzletbe és különben is annyira örül az unokáknak. Az öröm kissé alábbhagy a negyedik napon, amikor a nagymama kétségbeesve telefonál, hogy a gyerekek elhatározták, úszni mennek, és a világért sem tudja őket erről lebeszélni, de hát ő, ugye, nem tud velük menni, azt pedig nem veszi a lelkére, hogy valahol vízbe fúljanak. „Csináljatok már valamit” - kéri gyámoltalan hangon a menyét. A menye megígéri a gyerekeknek, hogy az éjszakák kivételével az egész hétvégét a strandon töltik majd, csak most legyenek jók, és ne menjenek úszni. A hétvégét valóban a strandon tölti a család. A mama enyhe napszúrást kap, de a gyerekek alaposan kilubickolják magukat, ráadásul szavukat adják, hogy hétközben otthon maradnak, és csak a közeli játszótérre mennek le focizni. A következő napokban a mama csak fizikai valójában van a munkahenem minden célzat nélkül a főnök bácsi, jó hangosan, hogy az anyjuk is hallja és értlyén, lélekben folyton a gyerekek miatt aggódik és óránként hívja őket telefonon. Ha nem jelentkeznek, az idegösszeroppanás kerülgeti, és képtelen dolgozni. Egyik reggel a kolléganője eléje teszi az újságot: „Ez nem a te fiad?” A nagyméretű címlapfotón a kisebb fia látható, amint denevérként, fejjel lefelé lóg a házuk előtti poroló rúdján, nyakában ott himbálódzik a zsinórra fűzött lakáskulcs. A kép alatt a hagyományos megrovó hangú szöveg a felelőtlen szülőkről és szegény P.K.GY.-ről, aki unalmában ilyen életveszélyes akrobatamutatványokkal múlatja az időt. „Hát ez tényleg nem valami hasznos időtöltés - hajol a kép fölé az egyik kolléga: „Az én ismerősöm nyolcéves fia tavaly az egész nyarat a Mihály kapu környékén, egy összecsukható széken ülve töltötte. A szék mellé, a földre kitett egy kalapot, ő meg furulyázott. Nem is hinnétek, mennyi pénzt szedett össze. Igaz is - néz föl P. K. GY. mamájára -, a te fiad nem tanul furulyázni?” P.K.GY. mamája már május közepe táján azt latolgatja álmatlan éjszakáin, hová tehetné, kire bízhatná a gyerekeket nyáron. A kéthetes tábort már elintézte, a nyolchetes vakációból marad hát hat. Férjével két hétre kiveszik a szabadságukat, mert Ranschburg Jenő is azt mondta a rádióban, hogy legalább két hétig legyen együtt az egész család, marad négy hét. Egy hétig naponta magával vihetné a gyerekeket a munkába. Azért csak egy hétig, mert tavaly épp ennyit bírt ki a főnöke. Habár ha X.-né és Y.-né is épp akkor hordaná be a gyerekeit, akkor jobban ellennének. Mármint a gyerekek. A munkatársai kevésbé, mert megint zavarná őket a folyosón pattogó labda és a gólokat követő indiánüvöltés. Persze, a maradék három hétből lehetne két gondmenteset csinálni, ha ismét elkül- denék a gyerekeket valamilyen táborba, de ez a kéthetes családi nyaralás és a gyermektábor költségei után már nem jöhet számításba. Marad a nagymama, aki ugyan szintén a városban lakik, ráadásul nem kertes családi házban, hanem egy toronyház nyolcadik emeletén, de azért mégis van, aki vigyáz a gyerekekre. Aztán eljön a nyár, és eljön a kritikus négy utolsó hét is. X.-né és Fotó: Viudo Gloss
