Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-06 / 32. szám

, a szabadon választott a temperamentumos lány s harmóniában volt a zene minap az országos Z ismert profi jégkorongozó sig telt nézőtér közönségét valósággal indiántáncod. Ki adta ezt az ötletet? ilönös, egyedi műsorszámmal akartam ;emet. Három-négy hónappal a verseny nég fogalmam sem volt, mit mutatok ncsémre, egyszer elvetődtem egy jó ba­lért sötét bőrű Fredy próbájá­ra ezt az indián negfogott a me- i, ez az, ami ne- bőrkosztüm öt­ól jött. ín rakoncátlan- artód. Sőt! Be- 1 tartottál, hogy ‘cserbenhagy ”, ’tál volna egy elyzetben? Fél­volna a ver- ttyet hányva a ytattad volna a omoly gondban utómmal. Noha iposan meghúz- in egyre lejjebb is fejezhettem ot. A biztonság úlépésem előtt, t összecsomóz- gén alig tudtam >y mit csináltam lehéz megmon- zínűleg befejez- ícot. kban háromféle vasiam a mére- ilnád a helyes lumaliszta való­dé a méreteimet vá, aerobic vi- s a múlt évi fit- yőztesének mé­lyéinek a követ- X). tár a testépítők és a fitnessbajnokok kö- Zuzana Kofínková és közied? Nem tar- y a sok edzés, súlyzózás hatására elvesz­edet? a veszély nem fenyeget. Van egy határ, ;k túl. Míg a kulturisták célja a muszkli- gyis az, hogy az egyes izomcsoportok centiméterről centiméterre vastagodja- unk az, hogy bemutassuk, mennyire tu- i, milyen az erőnlétünk, mennyire érez- nusát. Az estélyi ruhás, illetve a fűrdőru- tál a női bájak is komoly szerephez jut­? őszintén, odaadnád a bajnoki címedet a j koronájáért?- Nem! Biztos, hogy nem. Korábban szépségverse­nyeken is indultam, sőt nyertem is egyet. (Tímea a kö­zépiskolák szépe címmel dicsekedhet - a szerző megj.) Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem éreztem magam jól az ilyen megmérettetéseken, ám a fitnessversenye- ket érdekesebbnek, értékesebbnek tartom. • Maradjunk hát afitnessnél. Tavaly Zora Czoboro- vá győzött, most te vagy a bajnok. Próbáld jellemezni a kettőtök közti különbséget.- A leglényegesebb különbség köztünk, szerintem, a kor. Zora 28 éves, én 20 esztendős vagyok. A vetély- társnőm izomzata fejlettebb is, mint az enyém. Nem va­gyunk jaj de nagy barátnők, de elismerem az erényeit, tisz­telem és becsülöm, mert ő is keményen megdolgozott a si­kerért Egyébként október 12-én Turócszentmártonban, a FIT PLUS LADY INTERNACIONALE versenyen össze­mérjük tudásunkat. Valószínűleg kettőnk viadalán dől el, melyikünk indul majd az Európa-bajnokságon. • Bajnoki címednek köszönhetően felkapott a hírnév. TV- és rádióinterjúkat adsz, az újságok tele vannak a fotóiddal. A népszerűségnek viszont árnyoldala is van. Netán ebben is volt már részed?- Sajnos igen. Az utóbbi napokban pletykák, rágal­mak formájában sok támadás ért. Egyesek azzal vádol­tak, hogy fejembe szállt a dicsőség, hogy törtető vagyok. Ez nevetséges. Az az igazság, hogy kitűztem magam elé bi­zonyos célokat, és keményen megyek utánuk. Tudom, mit akarok, és ezért mindent meg is teszek. De ez nem jelenti azt, hogy kíméletlen karrierista lennék. • A siker sok lemondással, olykor már-már szenvedéssel jár. Emlékszem, egyszer na­gyobb társaságban ebédel­tünk. Mindenki falta a sült hú­sokat, a gombócokat, te viszont csak valami salátát csipeget­tél...- A helyes étkezés szerves része az edzéstervnek. Noha senki sem ellenőriz, betartom a diétát. A főszerep természete­sen a gyümölcsé, a zöldségé és az egyéb, vitaminokban gaz­dag ételeké. • Tedd szívedre a kezedet: nem szoktál olykor - most az étkezésre gondolok - vétkez­ni?- Két-három hónappal a versenyfellépések előtt nem. De mivel én is csak ember va­gyok, néha megengedek ma­gamnak egy kis csokit, fagyit, vagy palacsintát. Anyu kréme- seinek sem tudok ellenállni. Nem hiába becézik a mamá­mat „Rrémes Marikának”. • Milyen gyakran jársz ha­za? Mit jelent számodra szőkébb pátriád, Zselíz?- Sajnos, ritkábban, mint szeretnék, de von­zódom a szülőváros- kámhoz. Szeretek visszatérni a kis szo­bámba, ahol felnőttem; csavarogni az ismerős utcákon, elbeszélgetni a régi barátnőkkel, és főleg a nagyiékkal, akik roppant büszkék rám. A tökéletes pihe­nést, a megnyugvást a Garam-parton szoktam keresni, általában pe- cabottal a kezemben. • Úgy vettem észre, hogy szeretsz ismert személyiségek társasá­gában mutatkozni. Fo­tóztalak Papp Laci ol­dalán, tanúja voltam, amint egy banketten Puskás Öcsivel roptad a táncot. Láttalak már Szepesi Györggyel is beszélgetni. Az orszá­gos bajnokság után Golonka, St’astny, Hascák bővítették e sort. Kikkel szeretnél még megismerkedni?- A hölgyek közül elsősorban Corg Eversonnal, a hatszoros Miss Olimpiával. A férfiaknál Sylvester Stal­lone és Van Damme egyénisége vonz. • Barátaid vidám, optimista, örökké mosolygó lány­nak ismernek. Én sem tudlak könnyes arccal elképzelni. Mikor sírtál legutóbb?- Csak pár napja. És az ok? Hároméves ismeretség után szakítottam az udvarlómmal. Nappal, amikor dol­gozom vagy tornázom, minden oké, és vidám vagyok. Ám este olykor rámront a búbánat. • Mi a legközelebbi programod?- A kéthetes spanyolországi összpontosítás után megkezdem a felkészülést a már említett októberi ver­senyre. És mivel nyertem egy mallorcai utat, az idény fáradalmait a tengerparton akarom kipihenni. Ordódy Vilmos A „Liget” Pozsony legnagyobb parkja. A ligetfalui lakótelep 150 0000 lakója számára ez a park jelenti a természetet. A nyomasztó lakótömbdzsungel sivár szürkeségéből ide menekül, aki üde színekre, tiszta fényekre, friss illatokra vágyik. De vajon megtalálja mindezt a mai „Ligetben”? Talán kevesen tudják, hogy ez a park volt Közép-Európa első nyilvános parkja. Amikor még 1775-ben, tehát Mária Terézia uralkodása idején el­kezdték a nyolcágú csillagot formázó sétányok kiépítését, még a bécsi Prátert sem nyitották meg a nagyközönség előtt (arra csak egy évvel később került sor), a prágai Királyi Ligetet pedig csak 1804-ben létesítették. De mennyi minden változott a po­zsonyi Ligetben az időközben tovaröp­pent kétszázvalahány esztendő alatt?! A múlt században még 42 hektárnyi területen sétálhatott, lovagolhatott, ko- csikázhatott itt az úri és kevésbé úri kö­zönség. Mára a ligeti park területe a felére zsugorodott. A 27 hektáron azon­ban még mindig mintegy háromezer fa található, legalábbis 1992 decemberé­ben még ennyit számoltak meg. Hogy azóta mennyi esett áldozatul viharnak, szélnek, s az „emberi” kéznek! Annak a kéznek, mely egyszerre épít és rombol maga körül. Épített például már 1868- ban, amikor (újból elsőként Közép-Eu- rópában) megjelentek a ligeti parkban a virágágyások, vagy 1827-ben a máig sokat emlegett Aukajfee, a ligeti nyári kávéház, amely generációkon keresztül a pozsonyiak kedvenc szórakozóhelye. Egy évvel később megnyílt az Aréna, a fából épült nyári színház. Itt kezdte kar- rietjét Honthy Hanna is, akkor még Hajnal Hajnalkaként...A múlt század hatvanas éveiben alakultak ki a ligeti korzók, ahol kocsikázni lehetett, és fel­épült a kávéház mellé a zenepavilon, nyári estéken a pozsonyi fúvósok itt fújták a talpalávalót... 1871-ben a virágágyások, a fák, a bokrok szomszédságában megjelentek az első szobrok: Flóra, Artemisz, Dia­na... A park keleti csücskében pedig felállították a ferencesrendiek templo­mának gótikus tornyát. Az eredetileg kéttornyú templomot a 17. században úgy megrongálta egy földrengés, hogy át kellett építeni. Az új konstrukcióba már nem illett bele az egyébként is sú­lyosan megrongálódott torony, amelyet viszont kár lett volna az enyészetnek hagyni. Így kikerült a parkba... A park­ba, amely azonban nemcsak a séta, a könnyed szórakozás helyéül szolgált. A múlt század végén sportlétesítmények egész sora épült a területén: teniszpá­lya, futballpálya, itt volt a Lidó neve­zetű strand és a három evezősegylet épülete, időrendi sorrendben a magyar, a német, végül a szlovák. A három kö­zül csak a szlovák maradt meg... S ki mindenki megfordult itt! Kirá­lyok, császárok, hadvezérek! 1271-ben itt találkozott I. Endre ki­rály IX. Leó pápával és III. Henrik né­met-római császárral. 1563-ban itt fogadták a magyar ren­dek a koronázásra érkező Miksát, ő volt az első Habsburg, akit Pozsonyban ko­ronáztak magyar királlyá. 1916-ban pedig az utolsónak megko­ronázott magyar király és osztrák csá­szár, IV. Károly sétált végig a Duna menti sétányon feleségével s kisfiával együtt. A történelemnek azonban nemcsak békés jelenetei fűződnek ehhez a hely­hez. 1806-ban maga Napóleon állomáso­zott csapataival a ligeti fák alatt. 1866-ban a porosz-osztrák háború idején itt párbajozott Nemes gróf és Lichnovsky herceg. A párbajban a gróf halálos sebet kapott. 1938-ban Hitler is megjelent itt, tör­ténetesen ugyanazon fa alatt, mint egy­kor Napóleon. Véletlen volt? Az a fa ma már régen nem áll, s az ár­nyékában megpihent diktátorokat is el­nyelte a történelem süllyesztője. A park azonban ma is megvan. Ha nem is egé­szen úgy, mint ötven, száz, kétszáz év­vel ezelőtt. De ma is áll benne a gótikus torony, mely alatt a szóbeszéd szerint, öngyilkos lett egy szerelmespár, Ró­meó és Júlia kései utódai. S áll egy má­sik, igaz, beteljesült, ám tragikusan rö­vid szerelem emlékét őrző szobor, mely Trebitsch Olgát ábrázolja; férje még életében szobrot készíttetett a gyö­nyörű, ifjú, ám halálosan beteg felesé­géről. A szobor a férj halála után került otthonuk udvaráról a parkba. Hasonló­képpen a számunkra legkedvesebb „li­geti” szobor: Petőfi Sándor szobra sem itt kezdte „pályafutását”. Eredetileg ott állt a mai Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt, ahol most Hviezdoslav szobra látható. Onnan került át (az új állam iránti hazafiúi felbuzdulásból) előbb a ligeti park közepére; de innen a parknak új nevet adó Jankó Král szobra szorította ki őt a park csücskébe. De még a park e félreeső szegletében is rá­találtak a vandál kezek. Ahogy rátalál­tak az egész parkra. Fáira, bokraira, szobraira, padjaira... Sőt, a látogatóira is. A szerelmi légyottok, esti séták ko­rántsem veszélytelen vállalkozások manapság a parkban, ahonnan nemcsak a kedélyes kávéház, a konyhájáról híres vendéglő, az Aréna, az öreg platánok, vagy éppen a rozárium hiányzik. Ha­nem az élet is. A mai „Liget” már csak árnyéka egykori önmagának. De erről nem a park tehet... S. Forgott Szilvia 75 4$ '3 £ RIPORT 1995. augusztus 6.

Next

/
Thumbnails
Contents