Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-02 / 27. szám

I­oc o CL E c\i C0 =3 '3 LO o> O) I € 2. A Zichyek, a Lónyayak után hosszú éveken át a Sl sztnűleg a szlovák kormány fogja használni. Csak seji v ii a (Prikler László felvételei) ], A magyar kisiskola itt vagy huszonöt éve bezár- r ta kapuit. Alighanem végleg. De a Csemadok még 8 működik. Mintegy 150 tagja van, bár azok nagy u része is az idősebbek közül kerül ki. Jaborek e László az egyik legrégibb Csemadok-tag a falu- 8 bán. Ősei révén horvát származású; a magyar kul­túrát, történelmet Budapesten szívta magába, ahol c asztalosnak tanult. s- Mikor a faluban beindítottuk a kulturális éle- f tét, még a szlovákok is eljártak a Csemadok ren- f' dezvényeire. Jó volt a hangulat, megértettük egy- ^ mást. Jóllehet, nem vertük a mellünket, hogy ma- t! gyarok vagyunk, de nem is tehettük volna. Szerin- e tem itt, Közép-Európában aligha állíthatná magá- 0 ról bárki, hogy tisztán ilyen vagy olyan nemzeti- * 11 ségű. Az én nagyszüleim horvátok voltak, apám r: Csornán, Sopron környékén született, mint kér- u tész került Oroszvárra. Anyám viszont Cseklészen J‘ született. Otthon három nyelven beszéltek: horvá- ^ túl, németül, magyarul. Én magyarnak vallom ma- ö gam. Állítom, hogy Oroszvár lakosságának 25%- 8 a még ma is magyar, de sokan már otthon sem be- ® O roszvár mindig több nemzetiségű falu volt; szlovákok, ma­gyarok, horvátok, né­metek éltek itt évszázadokon át békében, megértésben. A béke, a megértés ma is megvan, csupán a falu nemzetiségi összetétele vál­tozott. Szemléltetésül lássunk néhány statisztikai adatot: jelenleg a község 1759 lakója közül 1189 szlovák, 456 magyar, 25 német és 89 egyéb (hor­vát, ukrán, cseh) nemzetiségű. Ezzel szemben 1950-ben a faluban még csupán 520 szlovák élt az 560 magyar és kb. 400 német mellett. Még érdeke­sebb az 1930-as népszámlálás eredménye: a közsé­get akkoriban 455 magyar, 1212 német, 11 szlo­vák, 13 horvát, 7 szlovén és 9 zsidó lakta. A nem­zetiségi kép ilyetén változásainak okát a község há­nyatott történelmében kell keresnünk. A már a rómaiak idejében lakott település (Geru- lata néven katonai táborhely állt e helyen) nevét a hagyomány szerint a Zoltán fejedelem idejében ide telepített fehéroroszoktól nyerte. Más elmélet sze­rint egy Uroz nevű főúr nevét viseli, akinek a 12. században itt vára és birtoka volt. A fontos kereske­delmi út mentén létesült települést - mely a közép­korban mezővárosi ranggal és vásártartási joggal is bírt - a török támadás kétszer is elsöpörte. Először a lakosság pótlására horvátokat telepítettek a faluba, másodszorra pedig németeket. Oroszvár virágkorát a 19. században élte. 1864-ben 1271 katolikus, 341 evangélikus és 155 zsidó lakosa volt. Akkor épült a windsori kastély mintájára a Zichyek gyönyörű vár­kastélya, mely mindmáig a Szlovákia területén ta­lálható legszebb főúri hajlékok közé tartozik. A Zichyek idejében, a kastély körüli gyönyörű park­ban, gyakran rendeztek velencei mintájú lampionos ünnepségeket, mulatságokat. A század elején a kas­tély tulajdonosa már Lónyay Elemér gróf és Stefá­nia hercegnő. A faluban főleg kistermelők, iparo­sok éltek, s akadt néhány kereskedő, közalkalma­zott és cseléd is. A század első évtizedeiben a köz­ségnek már két egyházi iskolája, óvodája, postahi­vatala és vasútállomása volt. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés után Oroszvár még Magyarországhoz tartozott. A sorsdöntő változást a második világháborút követő évek hozták. A pári­zsi békeszerződések értelmében Oroszvárt a szom­szédos Horvátjárfalu és Dunacsúny községekkel együtt Csehszlovákiához csatolták. 1947. október 15-én Oroszvárból így Rusovce lett. A falu számára e névváltozás több mint jelképes. Öt év leforgása alatt a község lakossága majd­nem teljesen kicserélődött. A mai oroszváriak kö­zött talán ha harminc őslakos család van. Az ősla­kos oroszváriak egyike a hetvenéves Wechter Já­nos. A mosonmagyaróvári mezőgazdasági főisko­lán szerzett képesítést még a „magyarok alatt”, majd a „szlovákok alatt” tanított egy ideig, végül hosszú éveken át a tankönyvkiadó magyar szer­kesztőségében dolgozott. A falu történelmének avatott ismerője, igazi lokálpatrióta.- A faluban valaha két iskola működött, egy né­met és egy magyar. A háború utáni kitelepítések FALU A HATÁRON Pozsonyból a legrövidebb út Magyarországra Oroszváron keresztül vezet. A turistaszezon 3-4 hó­napja ulutt mintegy 6 millió ember utazik keresztül a falun, a rajkai határátkelő felé vezető nemzet­közi főúton, A turistáknak érdemes megállniuk a községben, mert gazdag látnivalóban. Található itt egy római kori köveket heinutatő lapidárium, két szépen felújított templom, egy gyönyörű neogót-re­neszánsz stílusú kastély, melynek felújításán éppen dolgoznak, egy hatalmas, értékes fákkal teli park; igaz, meglehetősen elhanyagolt állapothan. A faluban járó idegennek az is feltűnik, hogy a szlovák mellett gyakran hallani német és magy ar szót. S nemcsak a turisták szájából. az itteni németeket is megtizedelték. Az első hul­lámban azokat vitték el, akik beléptek a „volks- bundisták” közé. Ennek a szervezetnek szinte minden német a tagja volt, néhány családot, köz­tük a miénket kivéve. Bennünket ezért „englende- reknek”, angolbarátoknak csúfoltak. Pékek vol­tunk, mégis bojkottáltak bennünket. Ennek ellené­re 1946-ban anyám és nővérem is rákerült a kite­lepítendők listájára. Én az iskolából jöttem haza a hírre, hogy engem is vigyenek velük. Végül men­tesítést kaptunk. A kitelepített németek helyére először magyar telepesek jöttek az ország minden részéből, akik miután a községet Csehszlovákiá­zájuk, már nehezebben tudnak felelni. Például Weinhandl Leona is, aki bár német származású, magyarnak vallja magát.- Német ajkú volt az egész családunk. Én ma­gam még német iskolába jártam, ahol a nagybá­tyám tanított, de németül, magyarul egyformán beszéltünk. Szlovákok csak a háború után jöttek ide, amikor a németeket kitelepítették. Az én ro­konságom is erre a sorsra jutott. Azok a szlová­kok, akik be akartak illeszkedni a közösségbe, megtanultak magyarul. De ma már a szlovákok csak szlovákul beszélnek. Se németül, se magya­rul nem tudnak. Én meg épp annyit tudok szlová­A valamikori német és magyar iskola közös épülete A múlt őrei hoz csatolták, többnyire vissza is mentek oda, ahonnan jöttek. Az újra üresen maradt sváb há­zakba azután szlovák telepesek költöztek Észak- Szlovákiából, Árvából, de külföldről, még Fran­ciaországból is. Az állam támogatta őket, kaptak kezdőtőkét. Sokan mégsem tudtak itt maradni, mert nem értettek a síkvidéki földműveléshez. In­kább elmentek máshová dolgozni. A legutolsó ki­telepítési hullámra az ötvenes években került sor, a szövetkezetesítések idején; az ellenszegülő gaz­dákat, akik nagyrészt szintén németek vagy ma­gyarok voltak, az ország belsejébe telepítették, ahonnan csak évek múltán térhettek vissza. Azt hiszem, kevés község ment át ekkora migráción - állapítja meg nagyot sóhajtva az idős férfi. A történtek ismeretében aligha lehet csodálkoz­ni, hogy ma csupán 25 oroszvári lakos vallja ma­gát németnek. A faluban járva-kelve ennek ellené­re gyakran hallani, hogy - főleg az idősebbek - egymást németül köszöntik, egymással németül beszélnek. A németről probléma nélkül váltanak át a magyar nyelvre, de ha szlovákul szólnak hoz­kul, ami nekem elég itt a faluban. Máshová úgyse megyek. Egész életemben itt éltem, a szövetkezet­ben dolgoztam. A gyerekeim már három nyelvet beszélnek, én a kettővel is boldogulok. Wechter János szerint annak, hogy a valamikori két-három nyelvű falu ennyire egynyelvűsödött, egyértelműen az iskola megszűnése az oka.- A háború után a német iskola megszűnt, a né­metül megszólalókra is ferde szemmel néztek. A magyar iskola is megszűnt, amikor elcsatoltak ben­nünket, de később újra megalakult. Ennek köszön­hetően magyarul még többen beszélnek, mint néme­tül. Sokan persze ma már sajnálják, hogy elhanya­golták német anyanyelvűket. Most próbálják pótol­ni, de ők sem az ősök nyelve iránti tiszteletből, ha­nem üzleti okból tanulnak németül. Az én három fi­am, noha már nem járhattak német iskolába, néme­tül éppúgy tudnak, mint magyarul és szlovákul. A magyarok alatt nem volt elnyomás, bár egyfajta asszimilációs törekvést azért lehetett érezni. Én ezt a kifejezést azonban nem ismerem el, mert szerintem van, akit lehet asszimilálni, és van, akit nem lehet. Az árnyékok Száz évvel ezeló'tt, 1895 no­vemberében Würzburgban látta meg először Wilhelm Conrad Röntgen az általa fel­fedezett sugarak segítségével saját kezének „belsejét”. Eze­ket eló'ször X-sugaraknak, később pedig, a felfe­dezőjükről, röntgensugarak­nak nevezték el. Az eltelt száz év alatt a röntgensugarak fokozatosan a diagnosztizálás és a gyógyí­tás elengedhetetlenül fontos részévé váltak, noha egyre gyakrabban hallunk e suga­rak káros hatásáról is. Töb­bek között erről is szól ár. Do­hai László, az érsekújvári kórház röntgenorvosa. • Az emberek többsége a rönt­gensugarakról csak annyit tud: azok átvilágítják a beteg testré­szét; azt viszont már kevesen tud­ják, hogy ez hogyan történik?- A sugarakat a röntgencsőben elektronsugár lefékezésével állít­ják elő. A rövidebb hullámhosszú, keményebb röntgensugár áthatoló ereje nagyobb, mint a hosszabb hullámhosszú, lágyabb sugaraké, és a látható fényhez hasonlóan vi­selkednek. Épp az áthatoló képes­ségük folytán használhatók fel az emberi test belsejét ábrázoló „fo­tók” készítésére. E képeken a kü­lönböző elnyelési tulajdonságú szervek, különböző éles árnyékot adva, elkülönülnek. A röntgensu­garak biológiai hatása állapotjaví­tásra, kezelésre is alkalmas, főleg egyes betegségek előrehaladott stádiumában. Például a nyelőcsőrák esetén, amikor a rönt­gensugarak segítségével annyira kitágítják azt, hogy képes legyen a táplálék továbbítására. • Adva van a gép, a laboráns elkészíti a felvételeket, de mi a te­endője a röntgenorvosnak?- Mi tulajdonképpen leírást adunk a betegségről. A röntgen- felvételen árnyékok vannak, a röntgenorvosnak ezeket kell he­lyesen felismernie. Az árnyékról kell megállapítania, hogy ez daga­natot, kóros elváltozást jelent-e. Lényegében mi adjuk az első di­agnózist, javasoljuk a további gyógymódot, eldöntjük, hogy zetes következményt Én azt tartom legszet gal masabbnak a mi n hogy végül is mi először, a páciens m ségben szenved. • Milyen betegség koznak mostanában rabban ?- Egyértelműen n törések száma, főleg ; lásból adódó, tehát az réseké. Sajnos, ezek eléggé hosszadalmas. • A bevezetőben n a röntgensugarak ka ról. Ez valóban így ve- Igen. Ugyanis a testen áthaladva, gyö ják a vizet, hidroxilj atomos hidrogénre. E insavakkal együtt rt emberi génállományr tációt idéznek elő. A s vannak ugyan védeke ám van egy tűréshatá túllépése után káros 1 nyekkel kell számolt országokban éppen e csülik és jól megfizeti kai dolgozó szakeml lünk viszont havonta rónát kapunk vészéi; lék gyanánt!

Next

/
Thumbnails
Contents