Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
Amikor a keresztes hadjáratba induló lovagok hosszú hónapokra búcsút vettek családjuktól, a feleségükre vasból készült erényövet erősítettek. E kínzó eszköz, a bizalmatlanságnak e kegyetlen jelképe lett volna hivatott a feleség hűségét biztosítani. Az erényövet Németországban 1909-ben szabadalmazták utoljára! Ha valaki azt állítaná, hogy soha nem volt féltékeny, bizonyára nem csupán a környezetét, hanem önmagát is ámítaná. A féltékenység - elviselhető mértékben! - fontos szerepet tölt be a szerelemben. Sokszor az elfásult kapcsolatokra Udítőleg hat, mert egészséges mértékben nem terheli tartósan a hitvesi kapcsolatokat. A féltékenységnek, a bizalom hiányának gyökerei gyakran gyermekkori tapasztalatokra és a korábbi partner hazudozásaira vezethetők vissza. Ám oka lehet az élettársi kapcsolatok „lazább” értelmezésének tisztázatlansága is, amit egyvalaki csupán ártatlan flörtként, míg másvalaki hűtlenségként is magyarázhat. A tisztázatlan elképzelések azután a kapcsolatokban feszültséget, esetleg teljes csődöt is előidézhetnek. A féltékenység másképp nyilvánul meg a nőknél, illetve a férfiaknál. A gyanút fogó férfi mindenkor saját fontosságának elvesztett érzését igyekszik visszaszerezni. Az önérzetében sértett férfi veszekszik, káromkodik, rágalmaz, dühöng, őrjöng; gyakran durván bántalmazza is a hitvesét. Gyakran elegendő, ha az ismerősei kissé „felheccelik”, és máris felszabadult a beteges féltékenység pusztító ereje. A nők egészen másképp reagálnak. Általában, a kapcsolat fenntartása érdekében, készek a másik fél hűtlenségét is megbocsátani. Ez a készségük a csinosabb, netán okosabb és sikeresebb vetélytárstól való félelmükben gyökerezik. A férfi legártatlanabb flörtje is riadalmat kelt bennük, ezért megesik, hogy a féltékeny asszony minden „szoknyában” élettársa szeretőjét véli felfedezni. Egyes esetekben a féltékeny nőknél is felhalmozódhat akár tragikus következményekkel járó, pusztító erő. A féltékenységnek többféle megnyilatkozási formáját ismerjük. Különösen veszélyes a beteges féltékenység, hiszen az már valóban betegség. Ilyen esetben ne szégyelljük felkeresni a hivatásos pszichológust. Óvjuk szerelmünket a féltékenység mérgétől! I. A reklámosztály kis közössége valamivel a munkaidő lejárta előtt ünneplő társasággá alakult. Géza, az ünneplő és egyben ünnepelt, kisüsti almapálinkát töltögetett a kupicákba. Minden ment a maga rendjén, ahogy ez az ilyen kisebb munkahelyi ünnepségek alkalmával szokás. De most nem névnapot, nem is születésnapot ünnepeltek. Kollégájuk örömében osztoztak, akinek négyévi házasság után most kislánya született. Géza és a felesége nagyon várták az utódot, s már-már aggódtak, teljesülnek-e vágyaik... Géza délelőtt hazavitte a kórházból a feleségét, Darinkát és az újszülöttet, s mindkettejüket az anyósa gondjaira bízta, hogy ő baráti körben (ha a munkatársak minden esetben barátoknak nevezhetők) megünepelje a számára oly nagy eseményt.- Géza, az első szülöttre! - emelte poharát az osztályvezető.- De nem az utolsóra! - kontráztak a többiek. Szorgalmasan ízlelgették az almapárlatot, Géza pedig úszott a boldogságban. Mennyire és mióta áhította ezeket a perceket! Kishitűségében már-már elvesztette annak reményét is, hogy egyszer majd boldog apa lesz. Hirtelen megcsörrent a reklámosztály telefonja.- Géza, téged keresnek.- Tessék - szólt a kagylóba Géza, gondolván, hogy valaki a jókívánságait fejezi ki.- Gézuka, ünnepelsz?- Igen. Ki beszél?- Nem érdekes. Csak azt akarom kérdezni, tudod-e, ki a lányod apja?- Jó, jó, értem a tréfát, de áruld el végre, ki vagy?- A feleséged alaposan felszarvazott. Ha nem tudnád, régen viszonya van a főnökével. És ha te képtelen voltál utódot nemzeni, az asszonyod főnöke megtette helyetted... Légy hálás neki! Szervusz! És kellemes szórakozást! Géza még egy ideig dermed- ten fogta a kagylót, majd a székre rogyva, magába roskadt. Bogarat ültettek a fülébe.- Géza, történt valami?- Nem, nem. Semmi. A „semmi” egyre inkább elárasztotta egész lényét, lassan az agyát is elhomályosította. A felesége megcsalta? Mintha az asszony az utóbbi időben valóban elhidegült volna tőle. Szeretkezéseikből hiányzott a tűz. A szálakat keresve furcsa mozzanatok is felelevenedtek emlékezetében. Utólag úgy tűnt, mintha Darinka már csak kötelességből fogadta volna férje közeledését. Igaz, őt se fűtötte az egykori szenvedély; benne sem lobbantott lángot Darinka közelsége. Maradt a lassan hamvadó parázs. De ez kielégíthette a gyermekre vágyó asszonyt? Sőt! ő maga néhány hónapja ideggyógyászhoz is jár. Talán a nyugtatók is okozták, hogy nem teljesíthette Darinka elvárásait? Hátha ezért kereste másnál azt, amit tőle nem kapott meg... Ki az, aki felhívhatta? És milyen szándékkal? Kinek lehet az érdeke, hogy belegázoljon az ő családi életébe? Indulásra készen felugrott.- Géza, hová mész?- Dolgom akadt. Szórakozzatok jól! Faggatták, marasztalták, de ő nem szólt, csak elrohant. n. A telefonméreg gyorsan hatott. Lihegve, eltorzult arccal, vérben forgó szemekkel rontott be a lakásba. Darinka épp ölében tartotta a csöppséget, és tejtől duzzadó mellét próbálta annak szájacskájába helyezni. Hej, az a rózsás mellbimbó mennyi vágyat gerjesztett benne valaha!- Jé, itt az apuka - szólt Darinka, a kicsi tudomására adva Géza jöttét. Ő viszont szétterpesztett lábakkal odaállt a szoba közepére, a tekintete szikrát szórt.- Apuka? Valid be, ki a fattyad apja? Az asszony értetlenül, megszeppenve bámult a férjére.- Géza! Az Istenért! Részeg vagy?- Most vagyok csak igazán józan. Mindent tudok!- Mit tudsz, az ég szerelmére?- Még te kérdezed? Az asszony megrettent. A férjének elment az esze, nemhiába kezeli az idegorvos. A kicsit betette a kiságyba.- Géza, légy észnél! Mi bajod?- Te vagy az én bajom!- Megőrültél?- Tévedsz! Mondd, azért jártál a főnököddel szolgálati utakra?... Hivatalosan pásztorórákra! Én szamár! Mennyire megbíztam benned! Darinka édesanyja, a jelenet szem- és fültanúja, próbálta menteni a helyzetet:- Géza, könyörgöm, nézz az ártatlan csöppségre! Minden vonása a tiéd. A férj csak most vetett egy pillantást az ágyacskában nyöszörgő apróságra.- Igen? Rám hasonlít? És a haja? Akár Darina cigányhajú főnökéé! Az anyós kétségbeesetten pillantott veje szőke hajára. Még ez is a lánya ellen szól? Szemét elöntötték a könnyek és kirohant. A házastársak között a drámai vita feszültsége tovább fokozódott. Darinka esküdözve bizonygatta ártatlanságát.- Az Istenre és ennek az ártatlan csöppségnek az életére esküszöm: nem csaltalak meg!- Nem?! Tudod, mi vagy? Egy kígyó, aki az ágyamba merészkedett! Géza tombolt, most már teljesen belelovalta magát a megcsalt férj szerepébe. - Én vagyok a kígyó?! - felelte Darinka. - Én, aki minden bajod ellenére is hű maradtam hozzád? Mint két őrült, úgy rohangáltak fel-alá a szobában.- Megmondták. Kerek perec - üvöltötte Géza.- Ki mondta meg? Mit mondott meg?- Hogy a főnököddel henteregtél! Az asszony egy pillanatra megdermedt, majd eszeveszetten fölkapta a kiságyban fekvő leánykát, és kirohant vele az erkélyre.- Mit művelsz? - rettent meg a férj, és az asszony után iramodott. De még mielőtt elérhette volna őt, az ártatlan pó- lyás az ötödik emeletről már kizuhant az aszfaltra. Darinka üveges szemekkel bámult a férjére.- Jegyezd meg, a te gyereked volt! Az asszony hirtelen összecsuk- lott, és görcsös zokogásban tört ki. Géza elképedve nézett le az erkélyről. Képtelen volt felfogni a történteket. Nem hitt a szemének, egész testében remegett. A felesége annak az életére esküdött, aki most ott fekszik holtan. Mi más lehetne ez, ha nem az égiek bosszúja a hamis esküért, gondolta szinte eszelősen. íme, a tragédia bevégeztetett... III. Hihetetlen történet? Sajnos nem, mert valóban megesett. Úgy adtam tovább, ahogy egykori munkatársam, Darinka édesapja elmondta nekem. Darinkát, akit a férje hűtlenséggel, a törvény pedig emberöléssel vádolt, nem börtönbe, hanem elmegyógyintézetbe zárták. De a kettő közül vajon melyik az elviselhetőbb? A rab, büntetése letöltése után kiszabadul a börtönből, de szabadul- e valaha is az elmegyógyintézet „rabja”? A fiatalasszony sok, hosszas vizsgálaton esett át. Megállapították nála a beszámíthatatlan- ságot, a bíróság ennek alapján felmentette őt az emberölés vádja alól. A szakorvosok az asszonyka zavarodott elmeállapotának szélesebb összefüggéseire is rávilágítottak. Darinka a szülei részéről már kiskorától mellőzöttnek érezte magát az öccse mellett; s ez mély sebet hagyott a lelkivilágában. Hirtelen felzaklatottságában ez lett a veszte. Utólag az is kiderült, mennyire nehezen viselte a mellőzöttséget, bár ennek külső jelei nem nyilvánultak meg nála. Mégis ezzel magyarázható, hogy menekült a szülői házból, és abban a reményben ment korán férjhez, hogy ebben a kapcsolatban megtalálja mindazt, amire a gyermekkora óta annyira vágyott. Később ugyan rádöbbent, hogy nem érzett igazi szerelmet a férje iránt, ezért tőle sem kaphatott kellő viszonzást... De így sem csalta meg őt, és a pszichológus szerint semmi ok szavahihetőségének kétségbevonására. A férj pedig? Felesége súlyos betegsége és szörnyű tette ellenére sem vált el tőle. Darinka állapota a hosszú kezelés után némileg javult, így a hétvégeket családja körében töltheti. S van-e az élettől jelesebb drámaíró? Aligha. Így történt, hogy Darinka, egy otthoni tartózkodása közben teherbe esett és újra kislánya született. Mivel azonban továbbra is intézeti kezelésre szorul, az unokát Darinka szülei nevelik... Ez már azonban egy újabb történet. A krónikást viszont az a kérdés foglalkoztatja továbbra is, vajon érez-e bűntudatot a megtévesztett férj? És a szívtelen bujtogató, aki rosszmájúságával a tragédia okozója volt, és Darinkát végül is az elmegyógyintézetbe juttatta? Hát a szülők? Unokájuk gyengéd simogatása közben gondolnak-e arra, hogy a lányuk lelkén mekkora sebet ejtettek, amikor annak öccsét szerették jobban? Mindez már csupán elmélkedés. Egy apró sír fölött. Talán okulásul a bajkeverőknek és az oktalanul féltékenykedőknek. Zsilka László Féltékeny a férjem Tizenhat évvel idősebb férfihez mentem férjhez, ráadásul magasabb is vagyok nála. Sokan csodálkoztak, hogy így döntöttem, de otthonról apám miatt menekültem. A környezetünk nem éppen egymáshoz illő párnak tart bennünket. Talán ezzel is magyarázható, hogy a múltban több férfi is megkörnyékezett. Azt hiszik, hogy a nagy korkülönbség miatt talán valamiben hiányt szenvedek. Pedig „abban” a tekintetben nagyorf igénytelen vagyok, olykor a férjem óhajait se tudom kielégíteni, mert a házastársi kapcsolatunkat egészségi problémáim is nehezítik. Nem is volt közöttünk komolyabb nézeteltérés egészen addig, amíg nem kezdtünk családi házunk építésébe. Ebben a sógorom az ácsmunkával nagyon sokat segített. Akkoriban sokat incselkedett velem, és egy alkalommal nem tudtam szabadulni a katjai közül. Sikerült megcsókolnia, igaz, körmöm nyomát sokáig viselte az arcán. A sógor közeledési kísérleteiről mindig beszámoltam a férjemnek, ¡unit ő egyáltalán nem vett komolyan. Nem úgy a sógor, aki a rokonságban nálam elért sikerével eldicsekedett. A jó rokonok azután figyelmeztették a férjemet, hogy bizonyjó lesz ügyelnie rám. A sógort egy éve temettük el. A férjem valahogy a fejébe vette, hogy a temetésen rajta nevetett a rokonság. Azóta pokollá vált az életünk. Korábban is rendezett jeleneteket, ha férfi szólt hozzám, de most egyre gyakrabban látogat a pincébe. Búját italba öli, mondja ő. Nagyon nehéz lett az életem. A megjegyzéseivel állandóan kínoz. Már-már arra is gondoltam, hogy így nem érdemes tovább élnem... Voltam pszichológusnál is, aki azt mondta: a féltékenység betegség, és elég nehezen gyógyítható. Én viszont már belefáradtam az ártatlanságom bizonygatásába. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal. Talán asszonytársaim is segíthetnének, ha közölnék tapasztalataikat. Szalay Kornélia Várjuk hát olvasóink leveleit. Próbáljunk tanácsot adni egy elkeseredett asszonynak. A téma lezárásakor kikérjük majd a pszichológus véleményét is. Leveleiket küldjék az alábbi címre: Vasárnap, Pribinova 25; 819 15 Bratislava. A borítékon ne felejtsék el feltüntetni a jeligét: Emberi sorsok. EMBERI SORSOK 1995. július 23. llBSÉmap
