Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
Hasßrnap 1995. július 23. művészvilág Ki lenc napig fürdött a hölgy kora délelőttöl késő éjszakáig. Harminc másodperces kacér lubickolásával több mint kétszázötven filmet vezetett fel. Tono Stano, a Prágában élő neves szlovák fotóművész „találmánya” Sil- via Zat’ková. Pincérnő a cseh fővárosban. Előbb modellként domborított harmincas évekbeli kosztümökben, hosszú szárú szipkával, majd tülltől, selyemtől, bársonytól megválva állig merült Karlsbad gyógyvizében. Karcsú testének minden hajlatát mozgókép őrzi. Karlovy Vary 30. filmfesztiválját is ő hirdette hatalmas plakátokon. Artisztikus mezítelenséggel. szél. Nem érheti rossz szó a fesztivál szervezőit. Igazán kitettek magukért. Átrendeztek, berendeztek, elrendeztek. Kiürítettek néhány filmgyári műtermet, hogy a fesztiválnak kellemes hangulatot teremtsenek. Prága ide, Arany Gólem oda - Karlsbad megőrzi fesztiválját. 8. nap Marian Labuda spanyol tánca Martin Sulik filmjében, A kertben. Nem ő kapja a férfialakítás díját, bár megérdemelné. A film viszont különdíjat nyer. Sulik harminchárom éves. Ez a harmadik rendezése. Kertjében gyökértelen egy fa. Nem képes megkapaszkodni. Pedig már elmúlt harminc. Tehát érett a férfi. Kapcsolatait sorra elrontja, apját inkább kerüli, mint szereti, újdonsült barátnőjét nem tudja hova tenni. Kettőt harap az almából, aztán eldobja, másikért nyúl. Tartalmas film. Tiszta hangokat hallat. Este tízkor fogadás egy kertvendéglőben. Fent a város fölött, túl a Posta-udvaron, ahol először csendült fel Dvofák Új világ szimfóniája. Rántott csirke, sztrapacska, sült kolbász, vörös bor, csapolt sör, s a város tizenharmadik forrása, a Becherovka. Aki mást akar, annak ott a medence. És a frottírtörülköző. Jean-Francois Pichette Nagy Mari Britt Ekland (Miiül Fikejz felvételei) 1. nap Kis-Olaszország a kolonnád fölött. Igézőén szép hely. Kanyargó, macskaköves utcák, bódító bodzabokrok, ódon házsorok, ablakom alatt a mézvirág könnyű illata. Mintha Firenzéből néznék le egy mészfehér katlanba. Kőhajításnyira a fedett sétány, a patak melletti ivócsamok, a barokk templom. Arany János egykori lakása. „Mind elveszne'nk, ha a vizek nem lennének jobbak, mint a doktorok" - írta százhúsz évvel ezelőtt, amikor Karlsbadban kezeltette magát. Gyanítom, ma sem lenne más véleményen. Este Luc Besson Leója, az örökké csak tejet ivó, szeretett cserepes virágától soha meg nem váló, érző szívű bérgyilkos. És rögtön utána Dávid Frankéi rendezése, a kesernyés Miami komédia. Csapdák és megalkuvások egy házasságban. A férj feladata. A szerető szerepe. A feleség kínja. Antonio Banderas, Hollywood spanyol importja. Remek fickó. Elegánsan alakít. Szerepe szerint kocsit lopott Kubában, be- kasznizták, ült egy kicsit. Bár ahogy A részleg román operatőre, V7vi Drágán Vasile mondaná: börtönben állt pár hónapig. Nem ült - állt. Minden nyelvnek megvan a maga sajátossága. Visszatérve Banderasra, pontosabban az általa játszott figurára: megszökött Kubából és most Amerikában, betegápolóként dolgozik. Beleszeret egy nála jó pár évKarlsbadi fesztiválnapló vei idősebb, fanyar arcú nőbe. Aztán SZABÓ G. a lányába. Az anyát Mia Farrow nem helyeznek át, nem építenek le, nem büntetnek meg senkit. Ott beülnek hárman egy nyitott kocsiba, és élvezik a nyarat, a fiatalságukat. Ami szép és megindító. Emlékezni pedig egy embertelen rendszerre mindig elkeserítő. 4. nap Kirándulás Loketba. Kocsival, kora délután. PoS Kati, a magyar film prágai „nagykövete” hatvan felett is remekül vezet. Ha elfogy alattunk az út, megfordulunk és másfelé megyünk. Nagy Marival, A részleg Weiss Gizellájával ámuldozunk a hátsó ülésen. Haragoszöld erdők, meredek sziklafalak, emelkedő-------------------- utak. Méltósággal teli, festői táj. LÁ SZLÓ Mari egy kanyarban majdnem kiesik az autóból. Nekidőlt a félig játssza. Meghajol a színpadon a vetítés előtt. Könnyű kis feketében, nehéz, lánctalpas cipőben. Fut a szem a harisnyáján. A sarkától egészen a térde hajlatáig. Mosolyog. Körülötte mindenki kínosan feszeng. Nem érti. A lyukról pedig nem tud. Senki sem mer szólni neki. 2. nap Karlovy Vary mindig szép volt. Most is az. Büszke város. Ad magára. Tekintélyes múltjából tekintélyes jövőt fabrikál. Sekély vizű patakjában narancssárga halak úszkálnak. Parkjaiban a zöld százféle árnyalata. Napemyős kávéházai, hangulatos oszlopsorai, kertvendéglői nehezen engedik tovább a turistát. A kolonnád lépcsőin alkalmi zenekar. Huszonévesek fújják a dzsesszt. Este héttől eltűnnek a felcicomázott lovaskocsik. A sötétben amúgy is már csak andalogni illik. Bent, a Thermál Szálló kistermében Zeno Dóstól cseh filmje Iván Olbracht elbeszélései alapján. Golet a völgyben. Megejtő történetek a kárpát-ukrajnai zsidókról. Szokásaikról, szertartásaikról, hétköznapjaikról. Művészieskedésből egyetlen kocka sincs a vásznon. Nosztalgiából, humorból, érzelemből annál több. Este, A mesterlövészben. Tedd Kotscheff Prágában forgatott Amerikai filmjében Dolph Lundgren, a svéd cséphadaró és Maruschka Detmers, aki pesztraként hagyta el Hollandiát, hogy színésznő lehessen Párizsban. Az is lett. Új filmjében a márciusi Moldvában „gyorsúszik”. Késő éjjel, lámpák fényében, nem éppen langymeleg vízben. Aztán már csak futnia, menekülnie és lövöldöznie kell. És mint annak idején Go- dard-nál, a Keresztneve: Carmen című filmben: vetkőzni. Ebből is jeles. Színészi tehetségéből azonban ezúttal sem volt alkalma sokat mutatni. 3. nap A legkedvesebb fiú. Nicole Garda filmje. Azé a színésznőé, aki Alain Resnais alkotásával, az Amerikai nagybácsimmal, majd Claude Leloche Egyesek és mások című munkájával vált igazán ismertté. Ötvennégy évesen ez a második rendezése. Érdektelen, ál- mosító fél óra után felpörög a cselekmény, izgalmassá válik a történet. Három fiú, három testvér és az apa. Érett, felnőtt férfiak felemás viszonya, s főleg viszálya. A legidősebb fiú (Gérard Lanvin) elvált. A középső (Jean-Marc Barr) Milánóba költözött bátyja egykori barátnőjével. A legfiatalabb (Bemard Gi- raudeu) kamaszkora óta saját neméhez vonzódik. Összejönni ritkán szoktak, de egy napon találkozniuk kell. S akkor kiderül: kapcsolatukat, s fél életüket apjuk tette tönkre. Nincs megbocsátás a filmben. Csak hallgatás rengeteg fájdalommal. Gothár Péter rendezése, A részleg, még ennél is mélyebbre ránt. Depressziós, kafkai alkotás. A közönség jól fogadja, de a fődíjat a zsűrivel együtt Jan Svérák filmjének, az Utazásnak ítéli oda. Abban zárt ajtónak. Az utolsó pillanatban kapom el, még mielőtt kizuhanna. Loketet egykor németek lakták. Háromezer lakosa van és vára, őrtornya, barokk temploma. Gótikus épületsorait a legtöbb helyen bordóra festették, a főtér reneszánsz polgárházai egytől egyig sérületlenek. Hangulatos kisváros, gyorsan beleszeret az ember. Este tízkor Sasa Gedeon filmje, az Indián nyár. Formán Fekete Pátere huszonvalahány év után. És a Szöszi helyett két gesztenyebama. A kínok, a sete-suta mozdulatok, a próbálkozások a régiek. A helyzet sem új. Csak a szöveg. Van belőle elég, szerencsére. Mert minden kérdés és minden válasz mulatságos. Saáa Gedeon huszonöt éves. Tokióban már díjat nyert. Csehországban még csak a legjobbak közt emlegetik. 5. nap Két film a szerelemről. Feliks Fáik rendezése Iván Bunyin novellája alapján és Steve McLean alkotása, az Amerikai képeslapok. Fáiknál, a szelíd arcú orvos- tanhallgató (Szergej Snirjev) valahol mélyen Oroszországban, egy nemesi fészekben két nőt szeret, McLe- annél a „bolyongó” - számtalan férfit. A lengyel film csupa érzelem, az amerikai csak részben. Itt a lélektelen szex, amott a tiszta szerelem dominál. Jobbról a számító, balról az önzetlen szerelem. 6. nap Reggeli Jean-Francois Pichette-tel, a kanadai francia színésszel, ebéd Vera Caisszal, a Párizsban élő cseh rendezővel. Pichette Léa Pool filmjével, A vágy mozdulataival jött Karlovy Varyba. Megismerkedik a vonaton egy nőtlen férfi és egy lányát egyedül nevelő fiatal nő. Kíváncsiak egymásra. Hosszú az út, sokat vannak együtt. Amikor elválnak, már szeretik egymást. Pichette mindvégig hitelesen játszik. Élőben, beszélgetés közben sokkal fitalabbnak tűnik, mint a vásznon. Vera Cais első rendezését, a Zajos magányt hozta el. Hrabalról mesél, majd legkedvesebb költőiről, Rilkéről és Iván Vodsecfalekről. Megpróbáltatásokkal teli ötvenvalahány évéről. Erős nő, mondom, miután befejezte. „Egy erős férfi mellett én is gyenge lennék” - feleli, és nevetve szivarra gyújt. 7. nap Farinelli, a kasztrált énekes. Gérard Corbiau parádés operafilmje. Az Amerikai Filmakadémia idei Oscar- jelöltje. Stefano Dionisi a három és fél oktávos Carlo Broschi szerepében, akit Farinelliként ismert meg a világ, egyszerűen zseniális. „Hangját” tízhónapos keverés után egy amerikai tenortól <Derek Lee Ragin) és egy lengyel szopránénekestől (Ewa Malla God- lewska) kapta, de ajkának minden rezzenése a zenét szolgálja. Még a szemével is énekel. Délután Chantal Poullainl, Bólék Polívka francia feleségét hallgatom. Mintha díszletben ülnénk. Minden asztal, minden szék más korról, más világról beMert a vendéglátók arra is gondoltak. Három óra felé pedig már ruhakupacok is vannak. 9. nap Rövid alvás után hirtelen ébredés. Kis-Olaszor- szágomban zsaluznak az ácsok. Felújítanak egy házat a sarkon. Két utcával lejjebb már „pipás” poharakkal sétálnak a németek. Iszogatják a lassan hűlő gyógyvizet. Karlsbadban azonban az oroszok is szemmel láthatóan otthonosan mozognak. Ha tehetik, évente visszajárnak, hiszen évtizedeken át itt laktak. 1945-ben, a felszabadító harcokban szerzett érdemeikért az egész Imperiált megkapták. Noha Karlovy Vary környékén csak az amerikai hadsereg járt. De hát az akkori kormány és főleg a párt hálás elvtársai ilyen „apró részletekre” már oda sem figyeltek. A gyógyszanatórium végül ismét a városé lett. A fesztivál pedig, Prága minden igyekezete ellenére, a városé marad. Karlovy Vary, 1995júliusaMaruschka Detmers
