Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
1995- július 23. GYERMEKVILÁG Miért csörög a csörgőkígyó? A csörgőkígyó úgy csörög, hogy megrázza a farkát, így az annak végén levő szarugyürűk egymáshoz ütődve zörgő hangot adnak. Erre a tudományos hipotézisek szerint azért van szüksége, hogy védekezzen a prérik hatalmas patásai ellen. Ugyanis ha egy ilyen jókora állat rálép egy csörgőkígyóra, az egyiküknek sem jó: a kígyó megsérül, a megmart négylábú pedig elpusztul. Ezért van az, hogy ha a jellegzetes csörgés hallatszik, minden állat ész nélkül menekül. (INDIAI NEPMESE) A messzi Indiában, Asszam tartományban a hegylakó embereket garo- iknak mondják. Élt egyszer, a réges-régi időkben, egy gazdag garoi ember, akinek csodaszép leánya volt. Az ottani szokások szerint a leány volt apja minden vagyonának az örököse. Amikor kisleányból hajadonná serdült, hozzáadták egy távoli unokabátyjához. Volt a leány apjának egy szépséges mintákkal teleszőtt, gyönyörűséges selyme. Bűvös, varázslatos selyem volt ez, valamikor régen egy istennő adta a család ősöreganyjának. Aki megérintette a selymet, annak varázsigét kellett mormolnia, aki ezt nem tette, azzal rettenetes, félelmetes, különös dolgok történtek. A szép leány hát férjhez ment. Telt, múlt az idő, az évek során apja és anyja megöregedtek és meghaltak. A leány és férje örökölték a nagy vagyont, közte a bűvös selymet is. De egyedül csak a leány ismerte a selyem titkát. A fiatalok boldogan éltek. Egy verőfényes napon a leány felkapta a selymet és kiterítette a napra, gyönyörködött benne, és maga is ott maradt sütkérezni. Gondtalannak és boldognak érezte magát, mígnem kedve kerekedett a közeli patakban rákra halászni. Magához vett két vesszőkosarat, amiben majd a zsákmányt hazahozza és szólította a férjét. Lelkére kötötte, hogy a világ minden kincséért se nyúljon a selyemhez, hagyja csak kint. Még akkor se étjén hozzá, ha netán eleredne az eső. Azt már elfelejtette, hogy elmondhatta volna a varázsigét, melyet el kellene mormolnia, ha mégis hozzáérne a selyemhez. De nem aggodalmaskodott, mert az idő tiszta volt, felhők nélkül ragyogott a Nap. De az isteni akarat kifürkészhetetlen. A derült kék égbolt hirtelen besötétedett, hamarosan fekete felhők gomolyogtak az égen. Dörgött, villám- a lőtt, hatalmas zápor kerekedett, zuho- e gott az eső, a bűvös selyem tönkreá-1 zott. Az ifjú félj torka szakadtából ki- f® abált felesége után, aki már futván á' futva sietett haza. Ahogy hazaért, lég- J nagyobb fájdalmára meglátta, hogy f férje mégsem tartotta meg kérését, és ,§ ahogy az eső elől be akarta vinni aő házba, megérintette a bűvös selymet! És látnia kellett mindent. Amint férje hozzáért a selyemhez, az a testére tapadt és különös alakot kezdett ölteni. Az ifjú madárrá változott, olyan csodaszép, színpompás madárrá, mint a selyem mintázata. Szárnyai és legyezőszerű csodálatos farka nőtt. A leány csak bámult, elszomorodva és megindulva a látványtól. Bánatában, hogy elveszíti szeretett férjét, ő is megérintette a bűvös selymet anélkül, hogy a varázsigét hozzámormolta volna, ő is madárrá változott. De tollazata már nem volt olyan pompázatos, mert reá csupán a bűvös selyem maradéka csavarodott. Ezután is együtt, párban éltek: pávakakas, pávatyúk lett belőlük. Amikor felhők gyülekeznek az égen, villámok lobognak, mennydörög, eső közeledtén ijedten kiáltoznak, nehogy az eső lemossa tollazatuk csodálatos színeit. Schüfemé, Földvári Ilona fordítása VÁCI MIHÁLY T \ J » mtvkíí'k* . v/y fi tlilntti >/ / U & IJ fi Síró susogás, sír-susog a sás. Síró szellő, zúgó szél száll, hajlik a hosszú hajló nádszál, barna bársony bóbita-tolla; puha pihe havazik róla. (A Repeszdarabok című ciklusból) HATTYÚK TAVA Bizonyára szerettek színházba járni és meseelőadásokat nézni. Azt is tudjátok sokan, hogy egy-egy mesetörténetet nemcsak játékkal és szavakkal lehet megjeleníteni, hanem tánccal is. Ezt teszi Csajkovszkij Hattyúk tava című balettje, amely Az elrabolt fátyol című mese motívumain alapszik. Középpontjában Odette hercegnő áll, akit Rotbart, a varázsló hattyúvá változtatott. Odette és kísérőnői csak éjfél után kapják vissza néhány órára emberi alakjukat. Egy ilyen éjszakai órán találkozik Siegfried herceg Odette-tel, beleszeret és megígéri, hogy megszabadítja. A kastélyban, a bálon, melyet azért rendeznek, hogy Siegfried menyasszonyt válasszon magának, Rotbart lovag is megjelenik lányával, Odiliával, akit Odette fekete képmásává varázsolt. Siegfried herceget úgy behálózza Odilia, hogy Odette-nek véli, és már el- jegyzi, amikor Odette - elkésve - megjelenik, hogy figyelmeztesse. Siegfried herceg kétségbeesve veszi észre, hogy megszegte hűségesküjét. A tóhoz siet, ahol Odette és társnői búslakodnak. Odette megbocsát szerelmesének, aki beismeri hibáját. Rotbart vihart bocsát a tóra, és a két szerelmes belefullad a kiáradt hullámokba. A befejezésnek más, szerencsés végű változata is van. A klasszikus balettirodalom egyik legszebb darabja a Hattyúk tava. Ha lehetőségetek van rá, mindenképpen nézzétek meg! Csajkovszkij meseszép balettje a grafikusokat is gyakran megihleti. Juraj Peterka ilyennek látja a hattyú táncát. (DÉL-AMERIKAI MESE) Egy forró nyári délután tréfás kedvű majom ringatózott egy pálma ágain. Olykor-olykor szakított egy gyümölcsöt, és elégedetten majszolgatta. Arra mászott egy teknősbéka, súlyos páncéljával nehézkesen vánszorgott a melegben. Amikor meglátta a majmot a fán, felszólt neki:- Testvér, ugyan hajíts le már egy kis gyümölcsöt, nagyon megszomjaztam! A tréfás kedvű majom azonban így válaszolt:- Eszembe sincs, ha gyümölcsöt akarsz, mássz fel érte magad! A teknős majd elepedt a szomjúságtól, ezért újból kérlelte, de a majom nem állt kötélnek, mind csak mondogatta, másszon fel a fára, aki gyümölcsöt akar. Végül azonban elunta hallgatni a teknős könyörgését, lehajított egy gyümölcsöt, és a páncélos nyomban befalta. Nagyon ízlett neki, mert jó édes és nedvdús volt, ám még mindig szomjazott, ezért nyomban felszólt a majomnak:- Légy olyan jó, dobjál még egy keveset! A majom most már méregbe gurult, füle botját sem mozgatta, hiába esdekelt a teknős. A szerencsétlen állat végül elszánta magát, hogy felmászik a fára, de valahányszor nekiveselkedett, mindig visszahuppant a földre. A majomnak közben elpárolgott a haragja, s mert nemcsak víg kedélyű fickó volt, hanem jószívű is, megmutatta neki, hogyan másszék fel a törzsre. Ám ez sem segített. A teknős minduntalan visszapottyant a főidre.- Testvérem, látod, nem vagyok képes felmászni, lehúz a nehéz páncélom, jöjj, segíts felkapaszkodnom! - szólt újra a majomhoz. A majomban megint felülkerekedett a huncutság, lekúszott, a nyakába vette a teknőst, úgy vitte fel a fára.- No, most aztán itt vagy, jóllakhatsz gyümölccsel, de aztán nézd, hogyan kerülsz vissza a földre, rám többé ne számíts! - szólt a majom, és azzal kereket oldott. Bartócz Ilona átdolgozása ( Gondolkodom, tehát ___ ME GFEJTÉS A július 2-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Timár Mihály; a 2-es számú. Nyertesek: Dudás Erika. Nagykapos; Kovács Balázs. Dunaszerdahely; Varga Gabriella, Érsekújvár; Czikó János. Rimaszombat; Radótzy Gergely, Szádalmás. Szerkeszti: Tallósi Béla
