Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
MOTTÓ: Jobb a gatyában egy pálca, mint a szemben egy szálka. (Népi bölcsesség) Erkölcsharangok Csak a lakosság által kezdeményezett aláírásgyűjtő akció hatására indult bírósági eljárás a kis szardíniái falu, Villacrido Santa Barbara templomának szerzetese és sekrestyése, Modestino Floris ellen, aki éjjel-nappal órák hosszat tartó harangozással vívta ki a helybéliek haragját. Érvelése: „Az a feladatom, hogy erkölcsösség- re figyelmeztessem az embereket, s a bűnösöket vissza kell riasztanom a bűnös ágyékoktól. ” Ez az örökös bimbammozás tényleg kéjcsökkentő hatást gyakorolt. A születések számának visszaesése lett a következmény. Voltak, akik az idegességtől kimerülve várták az óra leteltét, mielőtt átadták volna magukat a hús-vér örömöknek. „Akkor persze már csak félélvezet volt az egész ” - panaszolta például egy 26 éves fiatal férj, majd hozzáfűzte: „Mert szerelmeskedni templomi harangszóra igazán nem az igazi!" Mivel Modestino Floris a füle botját sem mozgatta a tiltakozásokra, és az egyházi hatóságok jóindulatú figyelmeztetésére is fittyet hányt, a helybeliek egy aláírásgyűjtő akció után a bírósághoz fordultak. A szerzetest tízmillió líra pénzbírságra ítélték, és a harangozást napi háromra kell korlátoznia. Pusztán dacból most már viszont egyáltalán nem szokott harangozni... Stripboy-kudarc Fess, izmos és szexi - ez volt Jonathan, míg el nem jött Európába. Időközben ellenben nyolc kilót fogyott, de ne vágjunk az események elébe! Történt ugyanis, hogy amikor még az USA-ban, a hölgyközönség előtt darabonként lefejtette izmos testéről a ruhát, akkor ez a 22 éves texasi Jonathan Fritz, a „Chippendale” showcsapat tagja számára nem volt más, mint egy kenyérkereseti forma. Az elmúlt négy hónap alatt, az európai turnén, azonban másként alakultak a dolgok. Olyannyira, hogy Jonathan most kórházban fekszik, Franciaországban. Nyolc kilót fogyott, kimerült és depressziós. Európa hölgyei ugyanis nem voltak annyira visszafogottak, mint az amerikai nők. A fiatalember Európában is a megszokott show-ját adta elő: izgató mozdulatok vérforralő zenére, s közben egymás után hullottak le róla a ruhadarabok. A kizárólag hölgyekből álló közönség sikítozott, fütyült, sóhajtozott és .......A nők Amerikában illedelmesebbek vo ltak, mint az európaiak” - nyilatkozta a texasi fiú az egyik francia lap újságírójának, aki a kórházban kereste fel őt. „Fellépéseim itt Európában féktelenkedésbe torkolltak. Az asszonyok letépték rólam az alsónadrágot, felviharzottak a színpadra és rohanva kísértek az öltözőbe. Még a rendezőik sem tudtak megvédeni. Képesek voltak a szállodáig utánam kosiami!” Fiatal lányok, de még érettebb korú nők is képesek voltak megbolondulni, ha csak megpillantották őt. Szeretetkitörése- iket ellenben Jonathan nem bírta idegekkel. Hirtelen étvágytalan lett, rettegni kezdett, így kellett a kórházba szállítani. Orvosai tanácsára idő előtt felbontotta európai szerződését, és kijelentette, hogy a lehető leghamarabb vissza akar menni Amerikába! Szegény Jonathan.... A prostitúció idegen szó. Mégis olyannyira meghonosodott a nyelvünkben, hogy az Értelmező szótár is feltünteti. Tegyük mindjárt hozzá: nemcsak e szó nyert illetőséget honunkban, hanem maga a jelenség is. Sőt! A prostitúció szűkebben körülhatárolt korábbi jelentése lényegesen kibővült. A prostitúció eredeti értelmezésében az, ha hatóságilag nyilvántartott nők testüket pénzkereset végett, foglalkozásszerűen áruba bocsátják. De hová soroljuk azokat a nőket, akiket ugyan nem tartanak nyilván, testüket így is áruba bocsátják? Vagy éppenséggel azokat a férfiakat, akik foglalkozásszerűen, pénzért nyújtanak nemi szolgáltatást jobbára a másik nem arra igényt tartó érdeklődőinek? Az Értelmező szótár (1960. évi kiadása) még szerényen megjegyzi: a szocialista országokban megszüntették a prostitúciót. Ki tudja, a szótár szerkesztői honnan szerezték ezt az értesülést? Az akkoriban nyilvánosan nemigen szellőztetett rendőrségi kimutatások a megmondhatói, hogy az örömlányok - nyilvántartás hiányában is - vígan űzték a legrégibb női mesterséget. Csupán arra kell ügyelniük, hogy a személyi igazolványukban legalább látszólagos munkaviszonyt igazoló pecsét legyen. Az sem titok, hogy léteztek nyilvántartott prostituáltak is, akik az országunkba hivatalosan érkező külföldieknek „foglalkozásszerűen bocsátották áruba testüket”. Állami megrendelésre, nyilván számlára... De hát miért is feszegetjük a múltat? Hisz ma már senki se tagadja (hiába is tagadná), hogy a prostitúció létezik. Nem is annyira a betiltásáról, hanem inkább a törvényes keretek közé szorításáról és megadóztatásának lehetőségeiről folyik a vita. ősi foglalkozás Az egyik városkában, az erotika házának titulált bárban nem fogadják túl nagy lelkesedéssel az újságírót - ha csak nem fizető kliensként érkezik az illető. A főnök, és az alkalmazottai is, egyaránt kerülik a hírlapíróval való beszélgetést. Nem szívesen tárják fel intim jellegű foglalkozásuk titkait. Zárt világukat csak azok ismerhetik meg közelebbről, akik kuncsaftként keresik fel őket, szexuális kielégülést, kalandot keresve. Nagyon is jól tudják, hogy a környezetük jobbára elítéli azokat a lányokat, akik testüket, a bájaikat, a fiatalságukat áruként, a kínálat és a kereslet szabályai szerint teszik pénzzé. Apró termetű, fekete hajú, mély tekintetű, húsz év körüli lány ül a bárpultnál, konyakot szürcsölgetve.- Gyakran érdeklődnek e fantáziát bi- zsergetőfoglalkozás iránt a toliforgatók?- Előfordul. De mi inkább az ölünket kínáljuk, ez nem a kiváncsiskodás szentélye itt. Ezzel némileg ellentmond a bárpult fölötti tábla: Nemi érintkezés kizárva! Az alkalmatlankodásra hajlamos hivatalos személyek elégedjenek meg ennyivel...- Nem kellemetlen dolog, hogy sokan elítélik ezt a nyíltszívű életmódot?- Kik ítélik el? A férjüket féltő, kielégítetlen feleségek? Akik ide jönnek, azokat nem ítélik el?- A vallás bűnnek tartja a parázna- ságot...- Aki minősít, annak azt is tudnia kellene, hogy a szolgáltatásaink legősibb formája épp a vallási prostitúció volt! Ne firtassuk, hogy a csinos leányzó mi mindent tud a történelemből, noha foglalkozásának messzi múltba nyúló gyökereiről vannak némi ismeretei. Babilonban, a törvény értelmében, minden nőnek az életében egyszer valóban meg kellett jelennie Melitta istennő templomában, és ott várakoznia mindaddig, amíg valakinek meg nem tetszett, aki pénzt vetett eléje és magával vitte. Ez a pénz azonban a templomé maradt. A prostitúciót a görög és a római kultúrában is természetes társadalmi jelenségnek tekintették. Sőt, a keresztény középkorban is működtek bordélyházak, amelyek jövedelme már nem az Isten házáé volt, hanem a városok és a közjogi méltóságok kasszáját gazdagította.- Ha már az árakról esett szó, itt vajon mi szerint alakulnak?- Szabottak. Vendégeinket a kívánságaik szerint szórakoztatjuk, az ennek megfelelő áron.- Szórakoztatják?- Igen. Ezt mi hivatásos szinten végezzük, és a vendégeink legkülönbözőbb kívánságait teljesítjük közben. A szabott árak ötszáztól ezerszáz koronáig terjednek, a szolgáltatások igényességétől függően. E szolgáltatásokat azonban ne részletezzük, nehogy prűdebb olvasóink megbotránkozzanak. Tény, hogy az árak és az időtartam szigorúan meghatározott. Negyvenöt perc „szórakoztatás”, majd öt perc fürdőszoba és távozás. Lehet, hogy e sorok olvasása közben olvasóink egy része megbotránkozva méltatlankodik, ráadásul, ha mindaz, ami odabenn lejátszódik, csupán peremjelensége életünknek. Nemrég viszont a pozsonyi rádió budapesti tudósítója is beszámolt a magyar főváros főpolgármesterének ez irányú gondjairól, az ott egyre nagyobb méreteket öltő prostitúcióról. Nos, becslések szerint Magyar- országon ötvenezerre tehető az örömlányok száma. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy naponta hányán keresik a kegyeiket, a ténykedésük akkor nem is nevezhető elhanyagolható peremjelenségnek. Nagyon is megfontolandó, hogy tájainkon nem lenne-e jobb a prostitúció intézményesítése és orvosi ellenőrzése. A múló századok folyamán a prostitúció megítélése is változott. A csaknem erényszámba menő vallási prostitúció az érem egyik oldala volt. A 16. századtól viszont - az első nagy szifiliszjárványtól - a prostituáltakat könyörtelenül üldözték. A súlyos büntetések és szigorú tiltások azonban mit sem segítettek. A múlt században azután az erkölcsi fertőként emlegetett bordélyházak épp a jó erkölcs védelmében nyertek polgárjogot. Azt az indoklást próbálták elfogadtatni a törvénnyel, hogy a prostitúció szükséges rossz, amire a férfiak nemi vágyának levezetése érdekében van szükség, mert a polgárasszonyok és az erkölcsös lányok így kímélhetők meg a férfiak zaklatásától (lásd: Új magyar lexikon, 1962). Lám, egy kis jóakarattal minden magyarázat lehetséges! A szocialista állam a prostitúciót újra betiltotta, igaz, akkor már nem is kellett senki erkölcsét védelmezni, hiszen az egyenjogú- sított nők maguk döntöttek annak megítélésében: mi erkölcsös és mi nem...- Az erotikus szalonok alkalmazottai nem tartják erkölcstelennek a munkájukat?- Miért lennénk erkölcstelenek? Igaz, a testünkkel üzletelünk, de nem követünk el házasságtörést, nem csaljuk meg az élettársunkat, mint sok, a férjét titokban megcsaló, mégis erkölcsösséget mímelő feleség. Nem is csábítunk el senkit, a vendégeink maguktól jönnek. Sok nős férfi is igénybe veszi szolgáltatásainkat, de nem őket, hanem bennünket ítélnek el? Érzelmi kapcsolatok házon kívül A mindenre kíváncsiak elmaradhatatlan kérdése: hogyan, miért is kerültek ide a lányok? Szerelmi csalódás, létfenntartási kényszer vagy túlfűtött szexualitás? Vajon a riporter beszélgetőpartnere miért választotta ezt a foglalkozást?- Kizárólag pénzért. Jól jövedelmez, félre is teszek valamit. Nem vagyok kitéve pimaszkodó főnökök kénye-ked- vének, nem kell munkanélküli segélyért könyörögnöm, itt nem követel senki főiskolai végzettséget és sorolhatnám tovább. Vajon őszintén gondolja mindezt, vagy csak a saját lelkiismeretét nyugtatgatja? Rákérdezek hát, hogy mégis milyen érzés az érzelem nélküli nemi kapcsolatok sorjázása, futószalagon és válogatás nélkül?- A mi esetünkben az érzelmeket teljesen félre kell tenni. Ez tisztán kereseti lehetőség, semmi több. Érzelmi kapcsolat csak házon kívül következik. Mert azért nekünk is van érzelmi világunk, noha sokan csak kurváknak tartanak bennünket. Épp a szexualitás nyers valóságának ismeretében tudjuk csak igazán megbecsülni az igazi érzelmi kapcsolatok értékét. A világirodalom számos remeke megpróbálta már érzékeltetni, hogy hány egyéni tragédia kezdődött a hasonló házak falai között. A fiatal éveiket itt töltő lányok közül kevésnek sikerült megkapaszkodnia az életben és boldog családot alapítania. De a remény így is élteti valamennyiüket. S közben végzik napi „munkájukat”. Hát a partnereik? Vannak, akik a szexualitást durvasággal fűszerezik. Trágár a beszédük, faragatlan a modoruk, goromba minden megnyilvánulásuk. Talán épp az otthon elfojtott hajlamaik törnek fel ebben a környezetben, hiszen a pénzükért ezt is megengedhetik maguknak.- A szűkre szabott háromnegyed óra alatt kialakulhat-e bizonyos szimpátia a vendég iránt? A lánynak is öröme telhet e röpke kapcsolatban?- Természetesen, a néhány perces fizetett munka is lehet kellemes, vagy kevésbé az. Legkedvesebb vendégeink talán az első szexuális kapcsolataikat szerző fiúk, akik a gyengédségüket érzelmes szavakkal suttogják.- Egyesek szerint éppen a szexualitásban érvényesül a legteljesebben a demokrácia. A nők nincsenek e téren megrövidítve? Értem ez alatt, hogy ide jobbára a férfiak bejáratosak...- Amennyiben a szexuális vágyait kielégíteni óhajtó hölgy időben bejelenti igényét, szalonunk megfelelő férfipartnerről is gondoskodik.- Nem megalázó mindez?- Mi csak a testünket áruljuk. Hát akik az anyagi előnyökért az elveiket, a meggyőződésüket tagadják meg? Nem ők az igazi prostituáltak? * A szalon (így nevezik az alkalmazottai) délutáni ötkor kezd. Megesik, hogy egy-egy türelmetlen vendég már korábban is ott toporog nyitásra várva. A lányok közben szépítkezve készülnek a vendégek fogadására és bájos mosolyuk az első, amivel az ide belépőt fogadják. A többi csak utána következik. Zsilka László Szükséges rossz? SZILVESZTER ’ 95 ’ 1995. december 31.
