Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-24 / 52. szám
A UÉSámap karácsonyi vendége:1995 kajakkirálynője ugusztusban magyarok milliói szorítottak neki. És nemhiába, mert KŐBÁN RITA örömöt szerzett valamennyiüknek: a duisburgi világbajnokságon imponálló fölénnyel nyerte a női kajak egyesek ötszáz méteres távját, majd később kétszáz méteren is diadalmaskodott. Nem beszélve négyesben szerzett bronzérméről... Méltán lett 1995 kajakkirálynője. Azóta már javában készül az atlantai olimpiára. Dunavarsányban egy kiadós edzés után beszélgettünk. • Nyáron már egyszer megajándékoztad önmagodat és a magyar sportbarátokat két feledhetetlen duisburgi vb-győzelemmel. Ezek után milyen meglepetésnek örülnél a karácsonyfa alatt?- Egy hordozható ágynak. Mert mostanában nem sok jut a pihenésből; ahol tudnék, aludnék, most ez lenne a legjobb. • Olyan sokat utazol?- Vannak dolgok, amiket csak én tudok elintézni. Közben meg edzeni kell, tanulok, a Testnevelési Főiskolán járok sportmenedzserire, ahol jelenleg tart a vizsgaidőszak. Van egy kutyám is, vele sétáim, törődni kell. Szóval zajlik az életem. De hát mindenekelőtt a sportra koncentrálok. Igaz, nagyon fárasztó. Főleg az olimpia előtti időszakban. Tehát az a hordozható ágy valóban megfelelne. Hogy még mit kívánok? Sok-sok erőt, kitartást. Hát tudnám sorolni... • Népszerűséged vitathatatlan. Feltételezem, számos hódolód nem elégszik meg pusztán azzal, hogy tetszel neki. Ünnepek előtt több üdvözletei szokott vinni a postás?- Van egy telefonbetyárom. Hiába mondom neki, hogy nem akarok vele beszélni, mégis üzeneteket hagy. Ritkán kapok levelet, ünnepek előtt csak egy-kettővel többet. Nagyon nem zaklatnak, ha írnak, inkább szere- tetből teszik. Úgy jobb érzés, ennyit ki lehet bírni. De hát ez karácsony előtt természetes. • Ajándékot is küldenek?- Szoktak. (És titokzatos módon hangosan felnevet.) • Mit?- Egész apróságokat, melyeket általában mindenkinek lehet ajándékozni. Valami kis virágot, díszecskét, gyertyatartót, kaktuszt, kis figurát... • Tengernyi anyagot összeolvastam rólad, de egyelőre csupán olyan utalások bukkantak fel nyilatkozataidban, hogy „Lassan talán érett leszek a férjhezmenésre ” vagy „Csak meg kell még találnom az igazit". Szóval még keresed?- Hát igen, mert nagyon kevesen fogadják el, és ha elfogadják, akkor is nehezen lehet bírni az életmódomat. Eltűnök két hétre, minden este hullafáradt vagyok, jóformán alig tudok otthon dolgozni. Minden szabadidőmet a kutya viszi el, míg fiatal, nevelni kell. Hetekre, hónapokra elutazunk, főleg az olimpia előtt. Nem akármilyen az idegi terhelés. Tizenegy hónapig kell készülni arra a két percre. Nagyon oda kell figyelni. Egyszerűen nem lehet hibázni. Azt szoktam mondani: csak azt tudjam megcsinálni, amit tudok, akkor már jó leszek. Jól bemelegítem, nagyon koncentrálni... Most is hatan itt vagyunk. Senki nem lát bennünket, senki nem zavar, dolgozunk, mint az őrültek. Ma abból állt a napom, hogy aludtam és edztem, én, aki máskor egész nap a várost járom. Ügy elfáradtam, hogy mást nem tudtam csinálni. Hát ezt nagyon kevesen fogadják el. Hosszú távon nehéz, ha nekem kell segíteni, vagy engem kell kiszolgálni. És ez egy férfi esetében, még ha nagyon szeret is, se biztos, hogy elvárható. • Szóval ez az akadály...- Hát nem mondanám. Túllépek rajta, ha nem működik. De komolyra fordítva: most nem szabad semmi mással foglalkoznom, csak magammal. Már csupán hónapok vannak hátra... • Ezek szerint idei karácsonyodat sem a kiválasztottaddal töltőd Akkor kivel, kikkel?- Azt még nem lehet tudni, addig még nagyon sok minden történhet. Lehet, hogy holnap kimegyek a kapu elé, és ott fog várni egy fehér lovon. • És ha nem érkezik meg ?- Ne félts, nem maradok egyedül. Akkor családom körében leszek. Öten vagyunk testvérek, valamennyien lányok, én vagyok a legfiatalabb. Nővéreim már férjhez mentek, öt keresztgyerekem van. Így szüleimmel együtt a szűk család húsz fő. Velük is töltöm a karácsonyt, meg a barátaimmal. Már tudom, melyik nap ki jön hozzánk, és én hová megyek. • Barátodhoz is készülsz?- Hát, igen. Végül is... • Mi nélkülözhetetlen számodra a szeretet ünnepén?- A fenyőfa meg a gyerekek. • Annyira szereted a gyerekeket?- Nagyon. Keresztgyerekeimet és a fogadottakat egyaránt. Mindegyik szuperfiú és szuperlány. Csapunk egy nagy ajándékozást, aztán jön a közös játék, jót eszünk. De a fenyőfadíszítés, a készülődés, a vásárlás is örömöt szerez. Másnak nyűg, én élvezem. Nagyon szeretem a karácsonyt. • Vegetáriánus lévén ünnepi étlapod is sok meglepetéssel szolgálhat...- Karácsonykor szójafasírtot eszem, ecetes lével leöntött és egy napig áztatott lila hagymás krumplisalátával. Három napig, mert máskor nem fogyasztok ilyesmit. Sós és édes süti van hozzá. Hát ez nem a fogyókúra ünnepe. De előtte edzőtáborban leszünk, és így talán a súlyomat meg tudom tartani. • Roger, a kutyád mindenhova elkísér?- Igen, merthogy egyedül élek, és nem tudom kire hagyni. Edzésen beül edzőnőmmel a motorcsónakba, ha futunk, akkor kinn van velünk a pályán, vagy a többiek vigyáznak rá. Erősítésnél meg az uszodában elvan egyedül, a szobába zárva. Szinte folyton együtt vagyunk. Sok mindent megtanultam tőle: rendszerességet, pontosságot, törődést, odafigyelést, alkalmazkodást... Négy hónapja van nálam, előtte nem volt kutyám, bár a családban volt és van is. Én nem mertem hamarabb vállalni. Most is kaptam. Mikor először megláttam, nem tudtam nemet mondani. Rögtön az első pillanattól kezdve szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Nagyon szeretem, az tény, néha túlzásba is viszem a kényeztetést, de olyan hálás, hogy egyszerűen nem tudom nem szeretni. Ám ha kell, akkor kemény és következetes vagyok vele. Kettőnk érdekében. • Tizenkilenc éve kajakozol. Ma már a sportág kiránynője vagy. Duisburgban ötszáz méteren megdöbbentő magabiztosság * • gal ültél a felkínált trónra. Fölényeden csak mi csodálkoztunk, vagy téged is meglepett?- Ilyen különbségre én sem számítottam. Valamelyest főpróbának szántuk, egy-két kísérleti dolgot vetettünk be abból, amivel az olimpiára készülök. Remélem, még nem lőttem el a puskaport teljesen. Három hónappal a vébé előtt visszamentem korábbi edzőnőmhöz, Fábiánná Rozsnyói Katalinhoz. Gátlástalanul sokat dolgoztam. Egy csomó új dolgot kellett csinálni, s ezek szerint bejött. Szóval mindig kell frissítés, nem lehet folyton egyformán hajtani. • Gyakori állomáshelyeden, a dunavarsá- nyi edzőtáborban beszélgetünk Minek tekinted ezt a létesítményt: Kínzóhelynek? Szükséges rossznak? Majdani atlantai aranyaid töredékének?- Ilyen sorrendben mindegyik helytálló. Nyolcvanegy óta ide járok. Teljesen fölösleges lenne utálnom ezt a helyet, mert úgyis annyi időt kell itt töltenem, akkor inkább szeretem. Most meg gyönyörű, mióta felújították. A víz a legjobb Magyarországon, ötven méterre van tőlünk a Duna. A személyzet szeret minket. Miért ne járnánk ide? • Tavasszal visszatértél korábbi edződhez, aminek meg is lett az eredménye. Máskor is volt már ilyen sikeres pályamódosításod?- Egyszer. Kilencven őszén, amikor csepeli lévén a dózsásokkal, mai edzőmnél kezdtem készülni. Utána kilencvenegyben már második lettem a vb-n egyesben. Ez nagy húzásnak bizonyult. • Kedvteléseid?- A kutyám, a családom. Imádok lovagolni és motorozni, de azokat most szüneteltetem az olimpiáig. Van egy ötszázas Yamaha utcai motorom, nyáron szívesen száguldók vele. • Hosszú kilométereket lapátolsz a vízen. Mivel egyensúlyozod a kajakozás egyhangúságát?- Egy-másfél óráig tart az edzés. Nagyon kemény. Közben nincs időm unatkozni. Ennyi év kajakozás után már megszokja az ember. Időnként veszekszünk a horgászokkal. Különben figyelem a tájat, a kacsákat, a változásokat. De csak akkor, ha lazább evezés van. Egyébként nincs mikor nézegetni. • Baráti köröd is kajakkirálynőként tisztel?- Nem. Velük ugyanúgy vagyok, mint a családommal. Aki igazán a barátom, az azért maradt meg annak, mert el bírja viselni, ha esetleg két hétig nem hívom föl, vagy fél évig nem megyek hozzá. A velem való barátság valahol itt kezdődik. Barátaim, ismerőseim körében feloldódom. A kajakosok társaságában zárkózott vagyok. Sokat bántottak már, jogosan és jogtalanul. Inkább kü- lönválok, lemaradok, nem akarok senkit sem zavarni a jelenlétemmel. Mert nagyon sokban különbözők az itteni átlagtól. Nem vagyok beskatulyázható, és ezt nehéz elfogadni, amit megértek. • Ha valaki világbajnoknő és ráadásul csinos is, kik férkőznek a közelébe a társadalmi élet ismert alakjai közül? Van rangja egy kajakkirálynőnek Magyarországon?- Majdnem mindenhol megismernek. Ha a nevemet mondom, rögtön tudják rólam, hogy olimpiai és világbajnok kajakos vagyok. Ezáltal rengeteg helyre meghívnak, sok ismerősöm van a sportolók és a színészek között. És a politika? Engem egy érdekel: hogy hagyjanak dolgozni. És hagynak, leszámítva a nyolcvannégyes olimpiát. Oda mehettünk volna. • Jövőre Atlanta, vagyis újabb olimpia. Már kísértenek az aranyálmok?- Sosem voltak ilyen álmaim. Álomból nem lehet aranyát nyerni. Ennél sokkal reálisabb vagyok: dolgozni kell. Az a rémálom kísért, hogy már megint edzeni kell. Nem szoktam a várható sikeremről álmodozni. Mert azért tudok tenni. Megvan minden adottságom és lehetőségem hozzá, csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki magamból. Ami még mindig nem elég. Azon is múlik, hogy milyen szerencséd lesz, hogy milyen a pályasorsolás, és hát mások is kajakoznak a világon. Lehet hogy mindent megteszel, a lehető legtöbbet nyújtod, és mégis valaki jobb nálad. • Kajakozásban realista vagy. Akkor miről álmodozol?- Mikor fáradt vagyok, akkor legtöbbször vészhelyzetekről. Fiúkról nagyon ritkán. Az álmaim nem meghatározóak számomra. J. Mészáros Károly troldLO^ o 03 b!. ■ • re A iml /i-*-. AcáA JCK-
