Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
M arica megállt a lépcsőházban, megszorította barátnője karját, és elkomolyodott.- Az a helyzet jelenleg - mondta mellékesen -, hogy itt van a mama udvarlója. Minden csütörtökön eljön, és éjfélig sem akar elmenni, akármekkorát ásítasz is... Zsuzsa izgalomba jött azon, hogy Matild néninek udvarlója van, és ezt nem is tudta titkolni, de azért próbálta megjátszani, mintha magától értetődőnek tartaná a dolgot a maga részéről.- Ha azt hiszed, hogy anyának tetszik, akkor nagyon tévedtél - húzta félre Marica a száját. - Egyébként - a csengőre tette kezét - Istenesnek hívják, és nekem kezitcsókolomot köszön.- Mi a keresztneve - súgta Zsuzsa, hogy kérdezzen valamit. Hogy az illetőt Istenesnek hívják, ezt nagyon mulatságosnak találta.- Te olyan butaságokat tudsz kérdezni néha, Zsuzsikám, hogy csodálkozom - felelte bosszúsan Marica. - Nem mindegy az, hogy kinek mi a keresztneve? Zsuzsa az ajkába harapott, hogy hangosan fel ne nevessen. Ha bosszankodni látott másokat, különösen komoly felnőtteket, mindig csendes ne- vethetnékje támadt.- Ezek szerint - húzta fel a szemöldökét - ne menjünk be?- Bemegyünk, de meg kell ígérned, hogy nem fogsz vihogni!- Miért vihognék? Nem szoktam ugyanis - válaszolta sértődötten Zsuzsa. Marica végigmérte a barátnőjét, újra megtörölte a talpát, és megnyomta a csengőt.- Ne lepődj meg - súgta -, ha kicsit mutogat.- Mutogat?! Mit?- Általában mindent - válaszolta türelmetlenül Marica, és csendre intette barátnőjét. Általában mindent mutogat - gondolta Zsuzsa, mikor benyitottak a szűk előszobából. Matild néni a cserépkályha mellett ült a szobában, szemben Istenessel, teáztak. A vendég az ajtónyílásra azonnal felállt. Marica megcsókolta az anyját, és kezet nyújtott Istenesnek.- Kézit csókolom, Mária - mondta az valóban hideg van odaki látom, arcocskáját szépen megcsípte az idő. Marica kedvesen mosolygott, Zsuzsi még kedvesebben.- örvendek - szólt Istenes bemutatkozáskor Mária barátnőjét tisztelhetem? Zsuzsa szertartásosan bólintott.- Isztok teát? Van még a kannában - kedveskedett Matild néni, s mintha szégyellte volna magát. Mindenesetre Zsuzsa alaposan megnézte.- Majd megcsináljuk - sietett válaszolni Marica s megfogta barátnője könyökét, hogy ne álljon olyan bámészan. A konyhában megmelegítette, kitöltötte a teát, kekszet rakosgatott egy kistányérra.- Mit szólsz - kérdezte a tea gőze mögül -, amúgy kedves ember, mi? Buzgón szürcsölte Zsuzsa a teát, hosszan ropogtatta a kekszet.- Kicsit kövér.- Kövér?! - Marica félrehúzta a száját. - Te talán sovány vagy, azt hiszed? Zsuzsa nem vett több kekszet, szótlanul itta a teáját, megbántottan figyelte az asztal viaszosvászon mintáit.- Nézzed - szólalt meg engesztelőén Marica kicsit demokrata ugyan, de jó ember. Anyáért, hidd el, mindent megtenne. És nagyon lovagias is... nem figyelsz? Börtönben is ült. Különben az anya főnöke, bérelszámoló.- Miért mondod, hogy börtönben ült - kérdezte Zsuzsa ellenségesen, és letette a kanalat. Marica szótlan mosogatta el a porceláncsészéket a vízcsap alatt.- Azért mondom - fordult meg -, mert te ki akarod nevetni!- Én ugyan nem - felelte Zsuzsi komoran. - De ha akarod, el is mehetek... Mária. Ezt már Marica sem tudta nevetés nélkül megállni. Jól kinevették magukat, és besétáltak a szobába, ahol Istenes hangosan magyarázott valamit Matild néninek.- El tetszik tudni képzelni - kérdezte -, amikor a két vasgolyót a hónuk alá helyezik? Marica megbökte a barátnőjét, hogy ne nevessen, mert Zsuzsa mindenen tud nevetni. Istenes két gyufásdobozt tett az egyik, majd a másik hóna alá, és kezét az oldalához szorítva, mulatságosan kezdte az evést imitálni. Még a száját is mozgatta, mintha enne.- Tetszik, el tetszik tudni képzelni - kérdezte -, milyen gyötrő volt ez a kispapoknak? Egyébként zárdában is ez volt a nevelési módszer! Istenes újból lejátszotta a jelenetet, hogy jobban el lehessen képzelni. Marica nem mert odamenni, a kályhához, leültette Zsuzsit a sarokasztalhoz, és oldalba bökte ott, ahol csiklandós volt különben. Istenes ezek után kiszedte a gyufásdobozokat a hóna alól, és a kövérkés emberek méltóságával hátradőlt. K ispapok, vasgolyók, Istenes kövér, de én is az vagyok - gondolta Zsuzsi, és megha- rapdálta a szája szélét.- Nézze, Józsi - szólalt meg csendesen Matild néni -, ez valóban feszélyező dolog kezdetben, de kétségtelen, hogy sokkal elegánsabb is. Van olyan, aki a szomszédja hóna alá dugja a könyökét, figyelje csak meg az étkezőben. Egy szót sem értek - gondolta Zsuzsa, de nem nézett a barátnőjére, nagyon komoly volt. Matild néni olyan furcsán beszélt, mintha ő is nevetni akarna, csak hát neki nem lehet.- Ez annyira igaz - felete Istenes -, hogy megcáfolnom szükségtelen lenne. Én csak a dolog abszolút voltát akartam érzékeltetni, amennyiben ezt észre tetszett venni... De engedje meg, hogy ezután a kitérés után folytassam, ahol abbahagytam. Marica titkon leste a barátnőjét. Mulatságosan mozgatta Zsuzsi az orrát, mintha légy mászna rajta, és ezt a legyet úgy akarná elzavarni, hogy nem nyúl oda kézzel, akárhogy is csiklandik. Nagyon értett Zsuzsi a matematikához, de egy verset például egész délután tanult, és mégse tudta.- Tessék elképzelni - hallották ismét Istenes hangját, amint a füzetre hajoltak - egy hatalmas termet.- Voltam az Operában - szólt Matild néni kedvesen.- Mikor - kérdezte Istenes -, olyankor, amikor előadás folyik? De amikor mi odamentünk, egy lélek sem volt a hatalmas teremben. Én akkor nem dolgozhattam a szakmában, talán meséltem már erről, és a barátom maga mellé vett segédnek, lényegileg elég jó fizetéssel. Egyébként a barátom- folytatta Istenes - magas és sovány ember volt, hangja mély, mint a pince. Ha én most felállók - Istenes felállt -, és a kezemet jó húsz-harminc centivel a fejem fölé emelem, akkor kapjuk meg az ő magasságát... pedig megszorozzuk hárommal és a fordított arány kétszeresével elosztjuk- gondolta Zsuzsa, és erősen beharapta a szája szélét -, az így nyert eredmény adja a tizedes számok negyedének térfogatát, ami egyenlő...- Ne leskelődj hátra - szólt Marica -, üljél rendesen. Zsuzsa úgy helyezkedett el a széken, hogy félszemmel mindenkor láthassa Istenest.- Mit szólsz?- Nagyon barátságos ember - hunyorgott Zsuzsa.- Kösz, nincs szükségünk a gúnyolódásodra - súgta Marica. Istenes valóban fölállt, néhányat lépett, megállt a szőnyeg közepén, és némi tétovázás után, hogy merre vegye az irányt, Kispéter járását kezdte szemléltetően utánozni, rövid, kövérkés lábaival.- Így ment, pontosan ilyen volt a menése - mondta mintha a következőkben kérem jobbra vagy balra akarna befordulni. Marica felnevetett, Matild néni is, csak Zsuzsa maradt komoly. Istenes kedves mosollyal felelt e nevetésre, és a járása mellé most már a kézmozdulatokat is hozzáképzeltette Kispéter alakjához.- Ezek után - folytatta még a szoba közepéről -, mivel ismételten, senki sem volt a teremben, a nézőtéren, Kispéter barátom így fordult hozzám: „Józsikám, mi lenne, ha felmennék és komyikálni kezdenék kicsit, öt perc?” - Kérlek szépen, mondom neki, ha akarod, csak menjél fel, majd én leszek a nézők... Matild néni erőltetetten mosolygott, és rövidlátó szemét összehúzva a lányokra tekintett.- Csináljuk meg a számtant, add ide a könyvet - súgta Zsuzsa, és fintorogva lapozgatott a tankönyvben. Ha énekelni fog - gondolta Marica -, szégyenemben elsüllyedek. Nem, befogom a fülem, hogy a mamát meg ne bántsam.- Na, érted? - kérdezte Zsuzsa. Marica meggyőződés nélkül biccentett, és szerette volna elfordítani Zsuzsa fejét, ki a példára és Istenesre is tudott egyszerre figyelni.- Ekkor a barátom - hangzott Istenes hangja - átvágott a zenekari részen, és felment a dobogóra, az ő jellegzetes járásával, és elkezdi a modulációkat...- Vége - gondolta Marica -, és behunyta a szemét. Zsuzsa félszemmel a füzetre, másikkal Istenesre figyelt, Marica teljesen hátai fordult.- Csinált az én barátom néhány modulációt - folytatta Istenes -, aztán rázendített, ha jól emlékszem, a Levéláriára, hogy... Marica hirtelen megfordult, Istenes már az énekhangok képzésére állította be az alakját, utánozni akarván sovány barátját.- Az istenért, Józsi bácsi - sikoltotta Marica - ne énekeljen, kérem! Istenes lassan összezárta a száját, keze lehullott a mellére, szeme megbántott és jóságos volt, mikor a lányra tekintett.- Kérem, Mária - mondta nagyon halkan -, ha maga... és én csak a kedves édesanyját akartam megnevettetni, de ha maga... kérem. - Ujjai szomorkásán felkunkorodtak, visszaült a helyére. Marica kínjában az öklét harapdálta. Zsuzsa a könyv fölé hajolt, finom ösztöneivel megsejtette, hogy mennie kell. A szobából mintha elszívták volna a levegőt.- Hát akkor én, Matild - szólt Istenes mivel...- Igazán ráérne még, Józsi - állt fel Matild néni -, hiszen nem lakik messze. Istenes ült még darab ideig, aztán szótlanul felállt, meghajolt az asszony előtt, majd Marica felé is, de a lány háttal ült. A mama kikísérte az előszobába Istenest, és amikor visszajött, beleült a férfi székébe. Zsuzsi is elköszönt. Az előszobában sietősen magára kapta a télikabátját, a sálját meg a kezében tartotta.- Tudod, hogy megkérte anya kezét? - kérdezte Marica szorongva. Zsuzsa magához ölelte, megcsókolta barátnőjét, leszaladt a lépcsőn. Marica az előszobában maradt, nem mert bemenni az anyjához. Fázott, vacogott a foga.- Gyere be... M arica bement az anyja hívására, megállt az ajtónak támaszkodva. A mama a férfi székében ült, háttal Maricának, szemben a kályhának.- Pedig - szólalt meg csendesen - nagyon jó ember, jó lenne hozzád...- Ne legyen! - felelte hevesen Marica. A mama a szék karfáját simogatta, nem fordult meg.- Jól van, kislányom - mondta. S kezét az ölébe ejtette. BATTA GYÖRGY Mulat a parlament EZREDVÉGI KORRAJZ A KÁRPÁTOK ALÓL Mulat a parlament; ölik a magyar nyelvet a képviselők. Az egyik igét ősz hajánál fogva cipelik ki a főtérre, belerugdosnak, majd a vérbosszúk vörös mámorában szívenszúrják boldogan. A főneveken tank tipor keresztül, a határozószókat földalatti kamrákba terelik - gázzal gyilkolják őket. A riadt kötőszavak megbújnak ugyan a zúzmarás erdők hajlatában, ám a kutyák rájuk találnak és gazdáik gödörbe lövik valamennyit. A meztelenre vetkeztetett és megkötözött sudár jelzőket a honleányok kéjesen kiherélik és élvezik, hogy véreznek el a szerencsétlenek a havazásban. Egy fullánkos képviselő* suhanc vadászgépbe száll és lebombázza kódexbeli szavainkat, tűzbe veszejtve ősi testüket, porrá égetve Isten ujjnyomait áttetsző bőrükön. Megfojtják az énekes szájában a szót, lézerrel rombolják az anya suttogását, mielőtt az a kisded szívére hullhatna, a gügyögő gyermek rózsaszín tüdejében foglyul ejtik a hang-magzatokat. Mulat a parlament: ölik a magyar nyelvet, jól szórakoznak a képviselők, mégsem keseredem, mert ragyognak felém az égből anya meséinek tulipánröppentyűi, és ott a jel apa szemének két csillagában:- Légy erős! Feltámad másodszor is a keresztre feszített anyanyelv, felszállnak véres leplük alól a szavak, hogy visszainduljanak hozzád. IRODALOM 1995. december 17. Ifesdf/isp
