Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Hatalmi vákuum Múltfaggatónk a 8. oldalon Családi magazin 51 1995. december 17. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona Fotó: Vlado Gloss EVADA Azt mondta a Fradi vezetése: ne gyertek ki gyerekek Amszterdamba, ha jót akartok. S az elásott kutya fölvonít: ne gyertek se Amszterdamba, se a parlament elé, se sehová. Nem kedvez az időpont. Tessék otthon maradni. Ne nemzetieskedjünk, ha nem muszáj. S főleg ne huhogjunk. Valóban: muszáj nemzetieskedni? S mi az, hogy hű hazafi? Az a sok öreganyó, aki a szlovák parlament előtt visítozik az anyanyelvem ellen? Anyám nyelve ellen? Mi közük nekik az én anyanyelvemhez? Mi közük az én édesanyámhoz? A magukét sem ismerik tisztességesen. Mi közük a hazafisághoz? A hazájukat szeretik, vagy engem utálnak? Mert Mórickáról legalább tudom. De ezektől ben. Lekésni a távolsági buszt, és nem adják vissza a jegy árát. Nézni az enyhén romlott parizert a hentesnél. Számolni, mennyivel vert át a zöldséges. Látni a kukások egyre növekvő hadát. Az eszelős al- koholistáékat. A szaporodó bankokat és a pénztelenséget. Érezni, mennyire véletlen- szerű, hogy még működik az ország. Olykor eszembe jut, milyen sokáig, lassan és feltartóztathatatlanul növekszik a baj. Hitler és Mussolini menetelései. Pinochet évtizedei. Tegnap volt vagy egy évszázada? Most huhogjunk, vagy ne huhogjunk? Egyáltalán, mit változtat meg a huhogás? Sajnos, minden bajnak itt az eredete - hogy nem a megfelelő irányban huho- __________gunk. És rosszkor. Rossz he(I stenem, mi jut eszembe) KÖVESDI meg kéne vonni a választó- ----------------jo got, mert kétlem, hogy tudják, mit csinálnak. Ahogy tizennyolc év alatt nem választhat az ember, mert éretlen dinnye, ne szavazhatna, mondjuk, hatvanöt fölött sem. Persze, a fanatizmus, a szklerózis és a paranoia nem életkorhoz kötött. Netán a sérületlen lélekről szóló bizonyítvánnyal? Látlelettel doktor Bubó elvtárstól? Olykor kezdem kapiskálni, miért kaptak oly nehezen egyes néprétegek és nemek egészen csodás századunkig választójogot. De ne menjünk ilyen messzire. A huhogók meg a hazafiság. Ahogy elmorzsoljuk ezt az évet is, jönnek a mérlegvonások meg hasonló röpték arról, mit is éltünk át az idén. Hát nem volt egy csöndes év, az biztos. Nincs is kedvem emlékezni. Az ember már-már fatalista hittel próbálja tölteni a napokat, hogy nem lesz itt semmi baj, hogy ez a világ már nem ott tart, hogy civilizált Európánk ésatöbbi. Csak hát, mindig is így volt ez. Az emberek bizakodtak és meg voltak győződve róla, hogy nem olyan nagy a baj, amilyen. Illetőleg azt hitték. Hogy mekkora a baj, talán csak maguk a bajkeverők sejtik, ők tudják lemérni, mennyire sikerült felizgatniuk a közvéleményt, egymás ellen uszítani az embereket. Bár talán ők sem tudják. Eszméik gőzébe burkolózva ülnek valami üveghegy csúcsán, s nem hatol át tekintetük az általuk csinált ősködön. Persze, könnyen lemérhető, mekkora a baj. Elég kimenni az utcára. Várni a villamosra, amely csak nem akar jönni. Menni az esti, sötét fasorban, a sötét város szívéKÁROLY lyen- Hallom, a japán szurko- ----------------lók is huhognak, meg az olaszok is. Akkor miért pont a Fradi? Miért nem a Reál? Mert ő erősebb? Európaibb? Csak a legkisebb királyfinak lehet odacsalni a rövidebb gyufát? Kezdjem utálni a hollandokat? A szlovákokat? Fura helyzet, de az államszintű uszítással párhuzamban egyre több a szlovák barátom. Én is keresem őket, s ők is engem. Nem tartanak az ország ellenségének, és egyre nyíltabban tudunk csevegni. Mintha egy nagy, geny- nyes seb nyílt volna meg évtizedek lappangása után, úgy szakad föl ezer bajunk. S talán ezért vagyok bizakodó. Mert már az is valami, ha a nyíltság a felszínre tör, ha nem sumákolunk egymás előtt. Ha különböző hőfokon és hangnemben gondolatokat cserélünk. Mert a politikusok ezt az egyszerű dolgot nem tudják. Ők jegyzékeket cserélnek, visszahívják a követet, törvényt hoznak a feketék, a sárgák, a barnák, a vörösek, a pepiták ellen. Majd megtiltják, hogy boltot nyiss, hogy biciklit vegyél, hogy elmehess a gőzfürdőbe. Mert a gőz is válogatós Európában. Apropó, mondta már valaki, hogy nem csak a gorillák huhognak? Hogy a baglyok is? Hogy az utcasarki koldus, hogy önnön energiáját cserélje, a markába huhog? Hogy a világ rendezettebb, boldogabbik része is felelős a nyomorúságunkért, a huhogásunkért? Valaki a pápához hordja a szeretőjét, valaki a titkárnőit csiklandozza. Valaki meg azt mondja: Salem, barátom. Csak egy a kérdés: őszintén mondja- e? S az a bizonyos Salem kijár-e mindenkinek...
