Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-10 / 50. szám
NYUGDÍJASOK ÉRDEKVÉDELME Szlovákiában jelenleg csaknem kétmilió nyugdíjas él, ez az összlakosság közel egyharmada. Helyzetüket tekintve a legvédtelenebb réteget alkotják. Sok, ugyancsak rossz anyagi helyzetű fiatal házaspár olykor fintorogva fogadja ezt a megállapítást, mert hát a nyugdíjakat időnként mégicsak emelik. Ez igaz ugyan, de a nyugdíjemelések mindig messze elmaradnak az árak emelkedésétől. Bár az idősebbek ritkán gondoskodnak kiskorú gyermekekről, az ő többletkiadásaik a gyógyszerek vásárlásából fakadnak, amire romló egészségük kényszeríti őket. Többségük egyetlen jövedelme a nyugdíj. A még munkabírók közül az utóbbi években egyre kevesebben dolgozhatnak a munkahelyek számának csökkenése miatt. Felmérések szerint az átlagos nyugdíj csak lakbérre és élelemre elegendő. Egy 1993 nyarán készített felmérés során a megkérdezettek 11,3 százalékának nyugdíjából csupán élelemre futotta. Az egyes gyógyszerek térítési díjának bevezetése elsősorban a nyugdíjasokat sújtotta, hiszen statisztikai adatok szerint nálunk a 65 éven felüliek többsége legalább három vagy annál több krónikus betegségben szenved. Ami még szomorúbb, sokan meg sem élik ezt a kort. Szlovákia ugyanis a korai halandóság tekintetében Európában az élvonalhoz tartozik. Az ország egészségügyének áldatlan helyzete miatt jelenleg korlátozódik a geriátriai gondozás mértéke. A szlovákiai nyugdíjasok 22,6 százaléka egyedül él. Az ő helyzetük fokozottan hátrányos. Ók érzik leginkább annak szükségét, hogy valamilyen közösséghez tartozzanak, ahol megoszthatják gondjaikat másokkal és esetleg tanácsot is kapnak problémáik megoldására. A nyugdíjasok érdekvédelmét jelenleg több szervezet is felvállalta. Közülük legnagyobb a Jednota dőchodcov - Nyugdíjasok Egyesülete, amely 1990- ben jött létre. Alapszabályzata szerint a Szlovákiában élő nyugdíjasokat tömöríti, vallásra, nemzetiségre, fajra vagy politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Tagjainak száma jelenleg mintegy 30 ezer. Egyik legnépesebb járási szervezete a duna- szerdahelyi. Alapvető célkitűzése a nyugdíjasok jogainak védelme és jogos követeléseik megvalósításának elősegítése. Tagja lehet minden Szlovákiában élő nyugdíjas. Az évi tagdíj 12 korona. A Nyugdíjasok Egyesülete szakértőinek több ízben deklarált véleménye szerint Szlovákiában a gazdasági életben lezajló változás évs a szociális szféra átalakulásának összehangolatlansága okozza, hogy egyes régiókban az idős lakosság életkörülményei az elviselhetőség határán vannak. A nyugdíjak valorizálása nincs arányban az átlagbérek növekedésével. Erre vonatkozó követeléseiket a Szak- szervezetek Konföderációja is támogatja. A Nyugdíjasok Egyesületének elnöksége petícióval fordult a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához, amelyben kéri, hogy a Nemzeti Vagyonalap 10 százalékát fordítsák a nyugdíjasok helyzetének javítására, hiszen a most magánosításra kerülő vagyon létrehozói nagymértékben a mai nyugdíjasok. Javasolták továbbá, hogy a Nyugdíjasok Egyesületének egy képviselője legyen a Nemzeti Vagyonalap Elnökségének tagja. Az egyesület a geriátriai ellátás javításával kapcsolatban is ésszerű, a jelenlegi helyzetben is kivitelezhető javaslattal fordult az illetékes szervekhez. A nyugdíjasok érdekvédelmét szolgálják továbbá a Nyugdíjasok Egyesületén kívül a Keresztény Nyugdíjasok Egyesülete, a Szlovák Keresztény Nyugdíjasok Szövetsége, amely Cirill és Metód hagyományainak őrzését tűzte egyik céljául, valamint a Szeniorok Asszociációja. Az. utóbbi célkitűzése a különböző nyugdíjas szakemberek önmegvalósításának elősegítése, tanácsadói és egyéb beosztások közvetítésével. ideggyógyászati klinikákon nem ritka a szökési kísérlet. A betegek általában onnan menekülnek, és nem oda. Cs. A. 65 éves nyugdíjas asszony viszont nemrég úgy döntött, hogy kilátástalan helyzetéből ideggyógyintézetbe menekül. Ötvenes éveit taposta, amikor elvesztette nála jóval idősebb férjét. Háromszobás lakásában nehezen viselte az egyedüllétet, ezért az egyik szobát kiadta albérletbe. Középkorú férfi költözött hozzá, aki bevallása szerint válófélben volt. Hónapok teltek el, míg sor került az asszony és albérlője első hosszabb beszélgetésére. Anna-napkor a férfi virágcsokorral kopogtatott be lakásadója szobájába. Az asszonynak jólesett a figyelmesség. Itallal és kávéval kínálta vendégét, aki feltűnően mértéktartóan fogyasztotta az italt. Annál többet panaszkodott hárpia feleségére, aki szavai szerint csak a megkeresett pénzét vette el tőle, s közben még egy rendes ebédet sem volt képes a félje segítsége nélkül megfőzni.- A válás után új életet kezdek - jelentette ki a férfi. Az asszony is elmondta magáról, hogy az utóbbi időben megromlott az egészsége és gyakran elájul. Sajnálták egymást, de kapcsolatuk tartózkodó maradt. Így éltek egy lakásban hónapokig, míg egy napon a férfi az előszoba padlóján találta az asszonyt, önkívületi állapotban. Kihívta a mentőket, s az asszonyt azonnal kórházba szállították. Betegsége idején minden látogatási napon felkereste. Az asszonynak jólesett az érdeklődés, mert koüéganői egyszeri látogatásán kívül, senki sem nyitotta rá az ajtót. Két hónapig feküdt benn, ezalatt kisebb elintéznivalókkal is megbízta a férfit. Megkérte, fizesse ki a lakbért, s a férfi fillérre elszámolt a visszajáró pénzzel. Az asszony bizalmába fogadta, és lassan, ha nem is szerelem, de kétségtelenül nagyrabecsülés ébredt benne albérlője iránt. Annál nagyobb meglepetés volt számára, amikor a kórházból hazatérve, néhány hét múlva a férfi közölte vele, hogy a bíróság másfél évi börtönbüntetésre ítélte, és a fellebbezését visszautasították. Az ítélet hátteréhez csak egészen homályos magyarázatot fűzött, egyre bizonygatta ártatlanságát, s az asszony hitt neki. A másfél év alatt leveleztek egymással, az asszony kétszer meg is látogatta a börtönben. Közben előnyös lakáscsere-ajánlatot kapott. Háromszobás állami lakását rövidesen egy szép, de nem túl tágas szövetkezeti garzonra cserélte, némi lelépés ellenében. Amikor a férfi kikerült a börtönből, szomorúan közölte az asszonnyal, hogy volt felesége hallani sem akar a közös lakás elcseréléséről, s így most kénytelen lesz újból egy fedél alatt élni azzal a hárpiával, aki miatt a börtönbe került. Egyre azt ismételgette: ha most meglenne a maga régi lakása, milyen szépen ellakhatnánk benne, és egyikünk sem maradna magányos. Amikor az asszony már sokadszor hallotta a burkolt szemrehányást, úgy érezte, hibát követett el, hogy belement a lakáscserébe.- Végtére is az életemet mentette meg, mert az orvosok szerint ha egy félórával később visznek kórházba, már nem tudtak volna rajtam segíteni - töprengett magában az asszony. A gyakori töprengés lelkifurdalássá vált, az asszony vétkesnek érezte magát, hogy a férfinak vissza kell költöznie elvált feleségéhez. Ezalatt volt albérlője szinte naponta meglátogatta az asszonyt, és célzást tett az együttélésre. Anna úgy érezte, tartozik annyival ennek a szimpatikus férfinak, hogy magához vegye a garzonjába. Amikor ezt megmondta neki, az hallani sem akart ilyen életformáról, csakis törvényes házasságkötés alapján akart Annával összeköltözni. Rövidesen megtartották a csendes esküvőt. Akkor 1989 novemberében az asszony már nyugdíjas volt, a nála tíz évvel fiatalabb férfi pedig gyakran jelentkező reumás fájdalmai miatt a le- százalékolás gondolatával foglalkozott. Egy évvel később az illetékes bizottság a férfit ötvenszázalékos rokkantnak minősítette, aki kizárólag ülőfoglalkozásra alkalmas, s azt is csak félműszakban végezheti. Régi munkahelyén megfelelő beosztást találtak számára, de a keresete lényegesen csökkent. A férfi nem tudott belenyugodni megváltozott anyagi helyzetébe. Eleinte csak panaszkodott az asszonynak, később már egyre gyakrabban italba fojtotta bánatát. Amikor elvesztette állását és csaknem két évig munkanélküli volt, egy fillért sem adott a közös kasszába, sőt elvárta, hogy az asszony zsebpénzt adjon neki cigarettára meg italra. ’93-ban már pokollá vált az asszony élete. Közben megtudta, hogy férjénél nem új keletű az italozás. Évekkel ezelőtt elvonókúrán volt. Arra is fény derült, miért került annak idején a férfi börtönbe. Súlyos sebeket ejtett volt feleségén, akit ittas állapotban támadott meg, s hogy megússza a bírósági tárgyalást, önként jelentkezett elvonókúrára. Onnan hazatérve jelentkezett albérlőnek az asszonyhoz. Az utóbbi időben az asszony kezdte visszasírni magányának éveit, s az lett minden vágya, hogy ettől a garázda férfitól megszabaduljon. A veszekedések egyre gyakoribbá váltak közöttük, s a tettlegesség sem volt ritka. Amikor a férfi munkát kapott, annyiban javult a helyzet, hogy naponta rendszeresen eljárt hazulról, s az asszonynak pár órára nyugalma lett. Viszont megnövekedett bevételéből a férfinak több jutott italra. Az asszony könyörgött ismerőseinek, hogy házimunka fejében fogadják be lakásukba, de ez a terve nem sikerült. Ekkor született meg az ötlete, hogy beutaltatja magát egy ideggyógyintézetbe. Orvosának azt állította, időnként ellenállhatatlan kényszert érez, hogy megmérgezze féijét. Az orvos szakrendelésre utalta, ahonnan rövidesen beutalót kapott az elmegyógyintézetbe. Jelenleg ott tölti napjait abban reménykedve, hogy minél tovább bent fogják tartani. Menekülés a diliházba A semmittevés okozta stressz Egyre gyakrabban találkoznak a pszichológusok egy új keletű problémával, az úgynevezett nyugdíjasszindrómával, amely depresszióval és elbizonytalanodással párosul. Az orvosi várótermekben ülőknek mintegy negyven százaléka nyugdíjas, s ezek többsége álmatlanságra, depresszióra, fejfájásra és gyo- morbántalmakra panaszkodik. „A semmittevés a legnagyobb stressz", állítják a pszichológusok, testi és szellemi vonatkozásban egyaránt. A tevékenység az önmegvalósítás és a társas kapcsolatok forrása. Ha ez kiapad, veszélyben forog testi és lelki egyensúlyunk. Ursula Lehrer geriáter professzor évek óta meg- dönteni igyekszik azt az elterjedt tévhitet, hogy a munka egészségtelen. Szerinte: „a semmittevés és az unalom jobban károsítja testi és szellemi egészségünket, mint sok más betegség. A munka a megelégedettség és a fiatalosság érzésének fontos forrása ”. Tén/, hogy a mai emberek még nem öregek abban a korban, amikor a törvény már annak tekinti őket, így az érintettek elveszítik önbizalmukat, és végül az öregek szerepében találják magukat, ahová a társadalom taszította őket. A teljesítmény csökkenése nem a nyugdíjazás oka, hanem annak következménye. A múltban nem vették figyelembe, hogy a megfelelő szellemi tréning idősebb korban is lényegében növeli az ember intelligenciáját, hasonlóan a tornához, amely hozzásegít egészségünk fenntartásához. Mit tegyen az ember, hogy egész életére megőrizze szellemi rugalmasságát, hogy az új helyzetekben feltalálja magát, miközben megfelelő mennyiségű általános és tapasztalatból eredő ismerettel rendelkezzék? Tanulnia kell egész életében. Enélkül nem őrizheti meg szellemi alkalmazkodóképességét, sem fiatalosságát. Ha minden új befogadására nyitottak maradunk - legyen az kártyajáték, könyv vagy számítógép -, nem érezzük magunkat fölöslegesnek. Az ilyen magatartás az ember külsejét is fiatalossá teszi. Nem az a fontos, milyen munkát vagy értelmes kedvtelést folytatunk, hanem hogy szellemi frissességünket ébren tartsuk. Ha mindenáron kíméljük magunkat, nem járulunk hozzá szellemi gyarapodásunkhoz, inkább leépülésünket segítjük elő. Nem szabad a stresszt mindenáron kerülnünk, hanem tudnunk kell azt adagonként elfogadni. A kíváncsiság megőrzi a fiatalságot. Addig maradunk fiatalosak, vagy ha úgy tetszik, fiatalok, amíg érdeklődünk az emberek, az események és a fejlődés iránt. Ne mondogassuk azt, hogy „amikor még fiatal voltam", vagy „ma már az én koromban”. Ezzel ugyanis kizáijuk magunkat az élet forgatagából. A rugalmasság előfeltétele az öröm, amely megnyitja az ember lelkét, szellemét. Barátok, kirándulások, a természet, a zene mind az öröm forrása lehet. A szellemi frissességhez fontos a jó erőnlét. Aki tornázik, az lelkileg is fiatal marad. Szellemi erőnlétünket azzal is ébrentarthatjuk, ha például mindennap megtanulunk egy közmondást, vagy távol élő barátainkkal levelezzünk. Rovatszerkesztő: Lőrincz Kató Árulkodó kézírás Jelige „Kézírásom” Kérdésére válaszolva: „...akinek doktorátusa van s olyan betűkkel ír, mint egy elemi iskolás gyerek”, az az ember nem tudja legalább egy-két írásjeggyel vagy írásjellel eltitkolni egyéniségét, képességeit. Valószínű, az ilyen ember megtisztult és békében él gyermeki énjével. Ön teljesen tisztában van azzal, hogy miért küldte el nekem a kézírásának hatféle változatát - én is tudom. Minden szükség törvényt bont. Individuális értelemben az ember saját törvényeinek „játékszerévé” válik, mert így érzi jól magát a test, a szellem, a lélek. A testi, lelki, szellemi szükség együttesen, de külön-külön is alkalmatlanná teszik az indivídumot arra, hogy alkalmazkodjon környezetéhez, törvényekhez. A lélek és a szellem még a test fogságában is szabaddá válhat, de a fizikai test rovására, mert a lelki és szellemi rezonanciák, hatások az idegszálakat sem kímélik. Ön 68 évesen tisztában van azzal is, hogy a tudat olyan, mint az alagút. Ha az alagútba bekiabálok egy szöveget, akkor az alagút másik végén álló ember csupán a szöveg végét hallja. Ha Ön azt kiabálja nekem: „Ne tedd!” - az alagút végén én csak azt hallom, hogy TEDD! tedd! tedd\ Amikor mágusként alkot valaki, akkor a szellemi munka erejének hatása alatt a gondolatok özöne foglalkoztatja, tehát a szellemi élete van túlsúlyban, kizár minden egyéb környezeti tényezőt. Ezt is tudja Ön, és minden körülmények között elfogadta olyannak önmagát, amilyen! Minden szinten képes alávetni magát szellemi képességeinek. Spirituálisán is. Ön azt is tudja, mi a különbség az „ördögi” és „isteni” játszmák között, mert átélte azokat. Ugye, nem kívánja, hogy ezt tovább részletezzem? (Ha mégis, hát írja meg a címét!) A grafológus számára szép és csúnya írás nincs. Csupán írás van. (Persze, ezt is tudja Ön!) Minden egyéniség kivétel, és olykor bizony kénytelen álnevek mögé bújni. Az álnév használata ideig-óráig a fizikai síkon megoldás lehet, de szellemi síkon egészen mást jelent az, hogy „Aki sokáig akar élni, az minél többször változtasson nevet!” Köszönöm, hogy elküldte kézírását és várom a reagálást. _ NYUGDÍJASOKNAK 1995. december 10. I/BSámap
