Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-03 / 49. szám
llBSÉrnap 1995. december 3. MŰVÉSZVILÁG Üj filmjének utoisó négy forgatási napja előtt totális kétségbeesésről beszél Szabó Ildikó. ..Most nagyon lent vagyok - mondja iszonyú, hogy mit áldoztam erre a filmre. Ennél többet ember már nem tehet meg. Ráment a házasságom, két fiamat per pillanat nem tudom eltartani, 126-os Polskimat eladtam, hogy legyen mit ennem, folytassam? Tegnapelőtt már zsilettpengét hajkurásztam a lakásban. Már a Fővárosi Villany- és Gázművek is nekem drukkol, hiszen hónapok óta adósuk vagyok. Várják, hogy kapok egy kis pénzt, és fizetek végre. Én meg. mint a mozielőzetes, ígérgetem, hogy jön, jön, jön! Élnék én egészen normálisan, ha a nekem járó honoráriumot kifizették volna, csakhogy itt szabadrablás folyik. Minden kéz le akar nyúlni valamit. Ha összeszedném magam, fel tudnám göngyölíteni a szálakat, de akkor mindenkinek a fejéről le kellene olvasztani a vajat. Annak pedig aligha lenne jó vége, úgyhogy amíg bírok, hallgatok.” Korábbi, Gyerekgyilkosságok című alkotásáért Szabó Ildikó tizennyolc díjat nyert a világban. Kanadától Dániáig, Belgiumtól Görögországig számos ország megvette a filmet. Ezek komoly tények. Egy új film születéséhez azonban, a mai Magyarországon, már ez is kevés. „Eddig 36 millió forint van a Csajokban. Sok. Persze, hogy sok. De mihez képest? Hárommillió kellene még, és kész a film. Ezen a héten kizárólag ezért lihegek. Különböző embereket próbálok meg rábeszélni, hogy segítsenek. Ne nekem, a magyar filmnek! Nehéz ügy. Nem sietnek. A menedzserigazgatókig sajnos nem nagyon jutok el. A portán rekedek. Megbarátkozom valakivel. Vagy ottragadok az első emeleten, egy helyes tisztiszolgánál. Aztán annyi. Közben ag- g ó d o m , hogy a fizi- k u m o m a t egybe tudom-e tartani a befejezésig. Mert már reszket a kezem, remeg az egész testem. Jó, hogy optimista alkat vagyok, de megvan bennem a hajlam a teljes depresszióra is. A közbülső állapotot egyáltalán nem ismerem.” • Tizenkilenc éves fia, miután elolvasta a Csajok forgató- könyvét, ha jól emlékszem, azt kérdezte: „Mi történt, Anya, három nőnek adtad az életed?"- Nem egészen így volt. Sokkal pimaszabbul tette fel a kérdést. „Azért vágtad három nőre a történetedet, mert egynek úgysem hinnék el?” • Tényleg nem?- Nem. Pedig ezek valóban az én történeteim. És másokéi is, természetesen. Olyan mozaikszerű a film szerkezete. Hogy beválik-e, azt nem tudom, de hogy a részleteiben olyan, amilyennek akartam, az már biztos. Vad, meglepő, különleges, bolondos film lesz. Minden jelenet poénra van kihegyezve. És sok benne a zene. „Én a pénzt mindig is csak eszköznek tekintettem az életben, nem pedig célnak. Ezzel egyre kevesebben vagyunk így, tudom. A baráti köröm is átszállt már a ló másik oldalára. Nem átesett - átszállt! Egyetlen percig sem ült nyeregben; rögtön a ló túlsó felén találta magát. Őket már nem is érdekli más, csak a dollár, a font, a yen és a márka árfolyama. Én meg ehhez nem is értek. Engem a felhők gyorsulása vagy egy őszi levél rezdülése sokkal jobban megérint, mint például egy Volvo látványa.” • Hol és mikor játszódik a történet?- Bárhol és bármikor. • Ennyire időtlen és ennyire igaz?- Hogy mi az igazság és mi a hazugság, nem tudom eldönteni. Én a történeteimet úgy mesélem el, hogy közben fantáziátok. A valóságot a képzeletbelivel ötvözöm. A fiam mindenesetre rám ismert a három csajban. Tehát túl nagyokat nem lódítok. Ezzel együtt nem vagyok olyan nagyon jó véleménnyel magamról. Az elégedettség a totális elhülyülés jele. A Gyerekgyilkosságokat sem tartom hibátlan munkának. Örültem, hogy beszopta a fél világ, imponált és jólesett, mert azt hittem, kivajazott utat nyit a következő filmemhez. De nem nyitott. Ahol a pénz diktál, ott farkastörvények uralkodnak. „Az a baj, hogy a kultúra finanszírozása átment egy teljesen ostoba szférába. Legalábbis itt, Kelet-Európábán. Ráadásul mindig, minden pénz késve érkezik. A szocialista érában máshogy működött a dolog. Megadták a pénzt a Hótredka, a stúdió kiutalta az összeget, és onnantól kezdve nekünk ketyegett. Ma többféle pénzt csöpögtetnek. Jön egy kicsi innen, jön egy pici onnan, de senki sem siet vele, mert minél tovább tartja, annál magasabb a kamatja. Hogy neked az a pénz már nagyon kell, senkit sem érdekel. Most is csak azért álltunk le a munkával, mert nem volt miből fizetni az embereket. Olyan nagy az infláció, hogy az idei összegből tavaly még röhögve forgathattam volna. Nem sírom vissza a régi rendszert, de esküszöm, az sokkal, de sokkal jobban támogatta a kultúrát, mint ez a mostani. Ugrálni nem nagyon lehetett és ugatni is csak egy picit, Állam bácsi viszont a filmgyártásra is áldozott.” • • A Csajokkal kiket akar beetetni? A nőket vagy inkább a férfiakat?- Mindenkit. Szeretném, ha minél többen látnák és sikere lenne. Főleg azért, hogy a Gulácsy-Csáth történetet, az Ön- sorsrontókat megcsinálhassam végre. • Készülő filmjével kapcsolatosan többen is feminizmusról beszélnek.- Nem érdekel a feminizmus. Nem is hiszek benne. Óriási tévedésnek tartom. Engem kizárólag a férfiak érdekelnek. A nők szinte egyáltalán. Mondhatnám: ezért is forgatok a csajokról. Mert ők is szemétládák. A válás bonyolult szituáció, amelyben nem lehet igazán jól viselkedni, vagy csak nagyon ritkán. Ott olyan mondatokat vág az ember a másik fejéhez, hogy aztán évekig szégyellheti magát. Szeretné az egészet elfelejteni, de nem lehet. Rikácsol valaki a lakásban, és rájössz, hogy az a valaki te vagy. Hát nem szörnyű? Gondolom, a férfiak is így vannak ezzel. Ennek a kettős szituációnak a fedelét szeretném most, ha nem is felnyitni, de legalább nyitogatni. Hogy lássuk: egyformán vagyunk kiszolgáltatottak és szeretetteljesek, ugyanakkor undokok és kegyetlenek. A film elején mind a három csaj válófélben van. Egy uszodában ismerkednek meg. Sorsok, élethelyzetek kötnek barátságot.. „Ha emancipált filmet forgattam, felvágom az ereimet. Már * • pedig élni szeretnék. A film 98 százaléka nyers vágásban készen van, és pontosan olyan, mint ahogy elképzeltem. A képi világa, a ritmusa, a dramaturgiája azt sugallja, minden a helyén van, sikerült keresztülvinni az akaratomat. A csapat, a színészek hallatlanul sokat segítettek. Ezer százalékig a partnereim voltak. Az operatőr, a kellékes, a technikus, mind szívvel-lélekkel nekem dolgozott. És most férfiakról beszélek. Igyekeztem ugyanis úgy összeállítani a stábot, hogy kizárólag férfiak álljanak mellettem. A dialógíróm, a dramaturgom, a zeneszerzőm is férfi. Erre nagyon figyeltem.” • Nézzük most a filmbeli pasikat. Milyenek?- Nem egy tömbből vannak faragva. Sokrétűek. • Udvaros Dorottya férjét Cserhalmi György játssza. Ő milyen figura?- Macho. Tipikus újgazdag egy jólmenő kocsmával, ahol valutával és kábítószerrel kereskedik. A felesége mindeközben bizonytalan egzisztencia két gyerekkel. De szeretője van. Mint a férjének. A döntő pillanatban mégis egymás mellett maradnak. • Eszenyi Enikő Gálffi László felesége a filmben.- Gálffi a férfiúságában sértett pasit mutatja meg, aki hihetetlen szeretetigénnyel közelit mindenhez és mindenkihez. De bármennyire jóindulatú, valamilyen módon mégis irritálja a feleségét. • A harmadik csaj: Szalay Mariann. Az ő férje László Zsolt lett.- Aki egy alkoholista festőt játszik, ennek ellenére értelmes és izgalmas pasi. • Szerető?- Szeretője, a három nő közül, Eszenyinek és Udvarosnak van a filmben. Mariann színésznőt alakít, egy önmagával eltelt libát, aki a történet végére teljesen megváltozik és gyereket vállal. Eszenyi férfias, irányító alkat a filmben, aki a kiszolgáltatott nőiségét kompenzálja ezzel. Bán János játssza a szeretőjét, egy őrült „magyar indiánt”, aki időnként kivonul a társadalomból, és tollakat öltve felmegy a hegyekbe. • Udvaros Dorottya milyen szeretőt kapott?- Fiatalt. Őt Szőlősi Tas formálja meg, aki ugyan artistaképzőt végzett, de színészi ambíciói is vannak. Tehetséges fiú. Filmbeli szülei súlyos terheket cipelnek. Egy idős zsidó házaspár haláltábori múlttal. Későn született fiukra úgy tekintenek, mint valami isteni ajándékra, bár igazán boldogok csak akkor lesznek, amikor bemutatja nekik a nőt. A szerelmét, aki az anyja lehetne. Egészen addig ugyanis azt hitték, meleg a fiú. őket a korkülönbség sem zavatja, az a fő, hogy nője van a gyereknek. Mindent megadnának neki, hiszen még unoka is lesz. Illetve mégsem, mert a nő aztán elveteti a gyereket. „Én a moziban mindig is hazárdjátékos voltam. Érzelmekkel hazardírozó. De csak a vásznon. A magánéletben nem. Ott abszolút tiszteletben tartom még a pillanatnyi szerelmet is. Minden, ami varázslat, nálam szent. Egy barátságos együttélésből persze kilengek. Nem vagyunk egyformák. Van, aki a biztonságtudatnak él, van, aki csak az álmainak. Én a pillanat embere vagyok. Megszólított nemrég egy ügynök, hogy kötnék-e életbiztosítást. Mondom, nem, minek? Hogy hosszú távra. Köszönöm, próbálkozzon talán mással. A következő pillanatom boldogságára igen, arra szívesen költenék, de arra, hogy csak úgy éljek?! Az így nem fontos. Azért nem fizetek. Engem az adott pillanat és a rögtön rákövetkező érdekel. A másnap már nem annyira.” • Hogyan is mondta egyszer? Balzac volt a nevelőapja?- Gyakorlatilag igen. Mivel a szüleim korán meghaltak, tizenöt évesen, miközben a teljes életművét végigolvastam, tőle kaptam a legjobb tanácsokat. Arra is ő tanított meg, hogy egyszer főszereplők, máskor csak epizodisták vagyunk a saját életünkben. Én meg ezt nagyon nehezen viselem, mert eléggé villogó alkat vagyok. Íróként a legközelebb egyébként Szép Ernő áll hozzám. Aztán Mikszáth Kálmán és Csáth Géza. • Mit gondol, ők hogy fogadnák a Csajokat?- Szép Ernőnek aligha tetszene a film. Inkább Mikszáth- nak és Csáthnak. De Balzac is szeretné, merem állítani. Ő azért nagy kujon volt, ezt kár lenne titkolni. SZABÓ G. LÁSZLÓ
