Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-19 / 47. szám

Ebben a számunkban a legismertebb alma­fajtákat bemutató sorozatunk végére érkez­tünk. Reméljük, hogy ez az utolsó rész is tartogat még olvasóink számára új ismerete­ket, s lehet, hogy többen ebben találják meg a számukra ígéretes fajtát. Sampion „Csehszlovák” fajta, amely 1977 óta en­gedélyezett. Először erős, termőrefordulása után pedig közepes vagy gyenge növeke­désű. Levelei közepesek, világoszöldek. Vi­rágai középnagyok, fehéresrózsaszínűek. Gyümölcsei közepesek vagy nagyok, gömb alakúak. Héjának alapszíne zöld, fedőszíne Almafajták IX. ISMERJE MEG ÉS VÁLASSZON! narancspiros, húsa sárgás, lédús, kicsit aro- matikus. Szeptember végén szedhető. Fo­gyasztásra október végén, november elején érett. Januárig eltartható. WEALTHY DOUBLE RED Az USA-ból származik; fajtajegyzékünk­ben 1970-től szerepel. A kiültetés után kö­zéperős növekedésű, termőrefordulása után gyengébb. Levelei kisebbek, sötétzöldek. Virágai szintén kisebbek, rózsaszínűek, kö­zépkorán nyílnak. Gyümölcsei középnagyok vagy kisebbek, héjuk zöldessárga, később sárga, fedőszínük kárminpiros. Húsuk fehér, lédús, nagyon jó ízű. Szeptember 15-e körül szedjük, fogyasztási érettségét október ele­jén éri el. Decem­ber végéig tárolha­tó. A szállítást elég rosszul bírja. De­cember után gyü­mölcse elveszíti az ízét. Főleg a háztá­jiba, másodsorban nagyobb gyümöl­csösbe ajánlható. FLORINA Meleg termőkör­zeteket kedvelő té­li almafajta. Fajta- jegyzékünkben 1988 óta szerepel. /. A Wealthy Do- uble Red héja vé­kony, s ezért rosszul bírja a szállítást 2. Bláhovo oran- zové - inkább Csehországban terjedt el. Közép­későn kezd el te­remni, hozama közepes. A termőrefordulásig erőteljes, később köze­pesen erős növekedésű. A korona alakjával, leveleivel, virágaival a Jonathánra hasonlít. Gyümölcsei középnagyok vagy nagyok, ezért ajánlott termésválogatást végezni! A termések héja szalmasárga, fedőszínük pi­ros. Húsuk fehér, közepesen lédús, erőteljes aroma nélkül. Október végén ajánlatos szedni, ugyanis hosszabb vegetációs időt igénylő és hullásra hajlamos fajta. Megfe­lelő tárolás mellett márciusig eltartható. Mind közvetlen fogyasztásra, mind feldol­gozásra alkalmas. Nagyon bőtermő. Háztáji­ba, gyümölcsösbe egyaránt ajánlható fajta. BLÁHOVO ORANZOVÉ „Csehszlovák” fajta, amely fajtajegyzé­künkben 1970-től szerepel. Növekedése közepes erejű. Levelei nagyok, középna­gyok, sötétzöldek. Virágai középnagyok, fe­hérek, rózsaszínűek, középkoraiak. A termé­sek középnagyok, gömb alakúak; héjuk zöl­dessárga, pirosas csíkozással. Húsuk sárgás, lédús, aromatikus, nagyon finom. Október­ben szedhetők, fogyasztásra decemberben válnak éretté; márciusig vagy akár még to­vább is tárolhatók. Magasabban fekvő termőkörzetekbe nem ajánljuk. Főleg háztáji termesztésre alkalmas. Miklós Dénes, kertészmérnök A KECSKETEJ FELDOLGOZÁSA A fejés tisztaság és pontosság tekintetében nagy gondos­ságot kíván. A takarmányozás mellett ugyanis a fejés ha­tározza meg leginkább termékeink értékét. Minden fejés alkalmával mossuk meg alaposan a tőgyet, majd töröljük meg puha, tiszta, száraz ruhával. Arra vigyázzunk, hogy a mosás tökéletes legyen, mert előfordulhat, hogy csak fel­puhítjuk a szennyeződést, és így oldott állapotban kerül a tejbe. Saját magunk ellenőrzésére végezzünk tejtisztasági vizsgálatot. Kérjük meg a körzeti állatorvost, aki frissen, sterilen vesz mintát és rövid idő alatt eredményt közöl, ami akkor megfelelő, ha a csíraszám 100 ezer alatt van. A gondosan fejt, tiszta kecsketejből finom túrót, saj­tot, kefirt tudunk készíteni. Ellenkező esetben a tej beol­tás után nem sokkal „megkel”, mert a colifertőzéskor az oltó hatására más folyamatok indulnak be. 10 liter tejből 1,1 kg sajt vagy 1,6-2 kg túró lesz, il­letve 9-9,5 liter kaukázusi kefir készíthető. JOGHURT A friss teljes tejet fel kell forralni, majd 50 C-fokra lehűteni és tiszta edényekbe szétönteni. Minden literhez adjunk egy teáskanál friss joghurtot; amikor a hideg jog­hurtot hozzáadjuk, akkor a tej hőmérséklete 45 Celsius- fok legyen. Az edényeket tartsuk 3 órán át ezen a hőmérsékleten, majd hideg vízzel vagy hűtőszekrényben gyorsan hűtsük le. Az edényeket teljesen meg kell tölte­ni, hogy a joghurt megsavanyodjon. KAUKÁZUSI KEEIR A friss vagy lehűtött tejet fel kell forralni, majd 30-35 C-fokra visszahűteni, s alaposan kimosott, kiöblített bő szájú edényekbe tölteni. Csak üvegből vagy rozsdamen­tes acélból készített edényeket használjunk. A tejhez li­terenként 100 kg kefirgombát kell adagolni, s az egészet 24 órán át 20-25 C-fokon kell tartani. Ezután apró lyu­kú, rozsdamentes szűrőn az egészet szűrjük át. A szűrőben szépen fejlett, karfiolhoz hasonló gombák ma­radnak vissza, melyeket ismételten felhasználhatunk. Hetenként egy alkalommal a gombákat 25-27 C-fokos vízzel öblítsük át és úgy tegyük vissza a tejbe. Ha nem használjuk fel a gombákat, akkor azokat átöblítés után 20 C-fokos vízbe helyezve, csavaros fedéllel ellátott üveg­ben, a hűtőszekrényben tárolhatjuk. Ha sokáig nincs rájuk szükség, akkor célszerű hetente egy alkalommal a gom­bákat 24 órára tejbe rakni, majd ismét kimosva tárolni. Akkor készítjük jól a kefirt, ha a kefirgombák gyara­podni kezdenek, minden alkalommal „kis karfiolok” fejlődnek. TÚRÓ A lehűtött tejet felforraljuk és 20 C-fokra visszahűtjük, majd tejoltóval beoltjuk. Mikor az alvadás tökéletes, ki­mérjük egy vászonra. A kimért alvadékot 24 óráig hagy­juk csepegni. Így finom kecsketúrót kapunk, melyből kö­rözöttet, főtt és sült túróstésztákat készíthetünk. KI. SZÍNES baromfiudvar A tojltetvesség A baromfiak megfogásakor, keze­lésük során gyakran tapasztalható, hogy a tollak tövénél, az állat bőrén „milliónyi” apró tetű futká- rozik. Ha egy tollat kihúzunk, an­nak tövén szabad szemmel is jól láthatók a szürkésfehér petecso­mók, serkék. A baromfi testén számos tetűfaj élősködik. Vannak olyanok, ame­lyek ellökődött hámsejtekkel táp­lálkoznak, akadnak tollrágók, sőt vérszívó tetvek is. A rendkívül nyüzsgő, örökösen mozgó, futkározó és gyorsan sza­porodó „tetűkolónia” elsősorban nyugtalanításával, viszketés kivál­tásával károsítja a gazdaállatot. A tolltetvek szárnyatlan, lapos testű, szabad szemmel is jól látható rovarok. A fejük a testhez viszo­nyítva nagy, széles, szájszerveik rágásra alkalmasak. Petéiket cso­mókban a tollazatra, a tollszárak al­só, a bőrhöz közel eső részére rak­ják. A petékből 8-14 nap alatt búj­nak ki a lárvák, melyek vedlések után 3 hét alatt válnak ivaréretté. A tetvek örökös mozgásukkal nyugtalanítják a szárnyasokat, a tollazat helyenként kihull, a súlyo­san fertőzött állatok lesoványod­nak, ellenálló képességük csökken. Az élősködők különféle betegsége­ket is terjesztenek. Bár hámpikke­lyekkel táplálkoznak, alkalmilag vért is nyalogatnak, s ilyenkor né­mely faj a bőrt fel is sértheti. A tetves baromfi sokat tollászko­dik, tollát csipegeti, hull a tolla, a bőr kissé kipirul, korpázik. A sú­lyosan fertőzött állatok lesová­nyodnak, vérfogyottá válnak, ter­mékenységük csökken, fejlődésük­ben visszamaradnak. Az élősködők átmenetileg a gondozóikon is meg­telepedhetnek. A négylábúakon alkalmazott Ne- ostomosant sikerrel alkalmazzák a tetvek ellen is. A szert 1:400-hoz való higításbah permetezőkészü­lékkel kell a szárnyasokra, a beren­dezési tárgyakra stb. kijuttatni. Az állatokon végzett egyszeri ke­zelés már hatásosnak bizonyult, anélkül, hogy kedvezőtlen mellék­hatást tapasztaltak volna (még a to­jástermelés sem csökkent), akár a gazdaállatokon vagy a kezelést végző dolgozókon. Kistermelők Lapja Kedves levelet és egy érdekes témával foglalkozó újságcikket kaptam a minap. Tóth Sándor bácsi, lévai olvasónk, többek között megjegyzi, hogy az utóbbi években erősen elszaporodtak a különféle rágcsálók, köztük a patkányok (!) is. Egyúttal arra hívja fel figyelmemet, hogy néhány éve az egyik magyarországi lapban olvasott egy „eb- nyelvűfűről”, s annak rágcsálóriasztó, -pusztító hatásáról. Egy éve pe­dig a Garamvölgye című járási lap november 23-ai számában találko­zott a témával. (A kiollózott cikket szerkesztőségünknek is megküldte - ezt külön köszönöm!) A növényt, s a magvait azonban hiába keresi. Reméli, akad majd olyan pedagógus, természetgyógyász (az eb- nyelvűfű gyógynövény is), agronómus, aki találkozott vele. A „patkányirtófű” Egyetemista koromban, valahol a Mátyusföldön, magam is gyűjtöttem, de akkoriban „csak” azért érdekelt a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglos- sum officinale), hogy az Érdeslevelűek (Boraginaceae) családból is meglegyen a növénygyűjteménybe besorolandó kötelező fajszám. Most, a Garamvölgye tavalyi írásán felbuzdulva, utánanéztem a szak- irodalomban fellelhető adatoknak. Közülük most csak Zelenyák János lekéri plébános 1908-ban megjelent Gyógynövények hatása és használa­ta című művét idézem, mégpedig azért, mert nagy gonddal gyűjtötte össze az egyes gyógynövények magyar nyelvterületen előforduló tájne­veit is. Szerinte az említett fajt népünk még az atlaszfű, atlaszér, atracél, ámő, egérszagúfű, kódistetű, kutyanyelvűfű, patkányirtófű (!), szipóka és Vénus ujja néven is ismeri. Lehet, akad olyan gyógynövénygyűjtő, „öreg” juhász, „réti” ember (én például a Csallóközből ma is ismerek ilyet!), aki, ha nem is az iro­dalmi, de valamelyik népi nyelvén ismeri ezt a fajt. Annak ellenére, hogy természetes flóránk az utóbbi években erősen visszaszorult, a szlovákiai és a magyarországi szakirodalom ezt a nö­vényt ma is gyakorinak mondja. (Sajnos, a szlovákiai flórát részletesen tárgyaló Flóra Slovenska című sorozatnak az Érdeslevelűek családját tárgyaló - konkrét lelőhelyeket felsoroló - része még nem jelent meg.) Élőhelyei közül kiemelném az utak mentét, a szőlők szélét, a töltése­ket, száraz gyepeket, ahol, ha keresni fogjuk, bizonyára megleljük. Az ebnyelvűfű részletes leírására, most itt - hely hiányában - nem tudok sort keríteni. Ezt következő számunkban közlöm. Olvasóink érdeklődésének felcsigázására hadd idézzem ismét Zele­nyák Jánost, aki a következőket is megjegyzi: „...közhasznáról csak annyit..., hogy annak levele, virágja, gyökere porrá zúzva, patkánylyuk betömésére használva, az állatokat a helyi­ségtől távol tartja. ” Kérem ezért olvasóinkat, hogy jelentkezzenek, ha a növény konkrét lelőhelyéről, rágcsálókkal szembeni hatásáról adatokkal bírnak, vagy tán magvaiknak is birtokában vannak - közöljék azt szerkesztősé­günkkel. Tóth Sándor a magokért cserébe új-zélandi spenót, rebarbara, lestyán vagy más növények magvait küldené. Segítségüket Sándor bácsi nevében is köszönöm! Dr. Pomichal Richárd, rovatvezető Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1995. november 19. l/BSdnwp

Next

/
Thumbnails
Contents