Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-19 / 47. szám

32 oldalas színes _____ MA GAZIN Heti tévé és rádió­műsor Timbuktuból jöttem Útijegyzetünk a magazin 6-7. oldalán Sz áCCocCasz üCe tésnap Tereferénk a magazin 27.oldalán Családi magazin 47 1995. november 19. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona E zt a kérdést bizonyára sokan fölteszik ma­napság Szlovákiában. Novemberben egyébként is van mire emlékeznünk, ma­gyarként is, szlovákiai magyarként is. 1956. november 4-én a szovjet hadsereg hadüzenet nélkül lerohanta a semleges Magyar Népköztársa­ságot. 1989. november 17-én kezdetét vették azok a tüntetések, amelyek a kommunista rendszer össze­omlásához vezettek Csehszlovákiában. 1994. no­vember 3-4-én a DSZM puccs­szerűen átvette a hatalmat Szlováki­ában, s ezzel - A. Nagy László sza­vait idézve - kezdetét vette az ellenforrada­lom az ország­ban. Vajon mit tartogat 1995 novembere a számunkra? Valószínűleg semmi jót, s ehhez nem kell se jósnak, se eleve borúlátónak lenni. A kérdés inkább az, fokoz­ható-e még a feszültség, s meddig tartható fenn az a patthelyzet, amely az országban mára kialakult. A nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok jegyzékei jogos aggodalmaknak adnak hangot. Egy válságos, ne adj’Isten polgárháborús helyzet, vagy a nyílt diktatúra bevezetése Európa közepén fölborít­hatja a hidegháborút követő törékeny egyensúlyt nemcsak térségünkben, hanem az egész kontinen­sen. Márpedig ilyen helyzet is bekövetkezhet. Szlo­vákia állampolgárai két, nagyjából egyformán erős táborra szakadtak: demokratákra és nacionalistákra. Mivel a kormánykoalíció mögött nem sorakozik föl a lakosság többsége, a kormánynak vagy változtat­nia kell eddigi stílusán, vagy hogy a hatalmát megőrizze, olyan eszközökhöz kell nyúlnia, ame­lyek, finoman szólva, idegenek a demokratikus kor­mányzás módszereitől. A Meéiar kormányzásairól szerzett tapasztalataink nem sok jóval biztatnak a tekintetben, hogy a kormányfő melyik utat választ­ja. Meghátrálása olyan presztízsveszteséggel járna, amely a politikai jövőjét is megkérdőjelezhetné. Akiket pedig kiábrándítana az engedékenysége, nem a demokraták táborába mennének át, hanem a DSZM valamelyik csatlóspártjába, így az erőviszo­nyok a két tábor között nem sokat változnának. El lehet tűnődni azon is, hogy kik állnak a kor­mányfő mögött? Mert a meéiarizmus nem a minisz­terelnök találmánya. Emlékezzünk rá, hogy a no­vemberi sokkot követően a régi rendszer ismert vagy a közvélemény előtt ismeretlen exponensei milyen hamar felocsúdtak, s milyen gyorsan és ügyesen változtattak taktikát, meglovagolva a naci­onalizmust, a lakosság nem jelentéktelen számú csoportjainak teljesen irracionális cseh- és magyar- ellenességét. Amikor ezek az erők elkezdték akna­munkájukat a demokraták ellen, V. M. még vállalati jogász volt vidéken. Nem zárható ki az a feltevés sem, hogy a novemberi fordulatnak két forgató- könyve is létezett, s akik hat évvel ezelőtt rövid időre csatát veszítettek, szívós munkával, hatásos propagandával mostanra eljutottak odáig, hogy mégis megvalósítsák a maguk forgatókönyvét. Eh­hez pedig megtalálták a legmegfelelőbb embert. A köztársasági elnök fiának külföldre hurcolása nyo­mán nem véletlenül merültek föl olyan találgatások, hogy vajon az oly magabiztos és dinamikus kor­mányfő nem foglya-e maga is azoknak a háttérben működő ér­dekcsoportok­nak, amelyek az igazi hatal­mat birtokol­ják az ország­ban? Vajon tu­datosul-e be­látható időn belül a nacionalista propagandával mér­gezett tömegek legalább egy részében, hogy az ő bőrükre, mindnyájunk jövőjére megy ki ez a játék? Ha nem, akkor csak valami csodában reménykedhe­tünk, már akinek van kedve még reménykedni... Ebben a régóta húzódó válságban és drámai for­dulatokban bővelkedő hatalmi harcban a szlováki­ai magyarság tisztességgel megállta a helyét. Leg­alábbis eddig. Egészséges életösztönnel, a rá le­selkedő veszélyeket idejében fölismerve sorako­zott föl szinte egy emberként demokratikus pártjai és mozgalmai mögé. Nem állja meg a helyét az a vád, hogy pártjai rosszul politizáltak. A szűk moz­gástérben, amely számukra adatott, nem lehetett jobban és eredményesebben politizálni. Tudják ezt jól annak a hosszú, megjegyezhetetlen nevű új magyar politikai csoportosulásnak az alapítói is, akik most - szép és hangzatos szavak kíséretében - fölkéredzkednek a kormánykoalíció úthengeré­re. A szlovákiai magyarság újabb próbatétel előtt áll: vajon bedől-e ennek a burkolt kormánypárti retorikának, vagy megerősíti bizalmát a Magyar Koalíció pártjaiban? Nem elképzelhetetlen ugyan­is, hogy egy megosztott, frusztrált, manipulált ma­gyar kisebbség a legközelebbi választásokon par­lamenti képviselet nélkül marad! P ersze, még ahhoz is, hogy ilyen súlyos helyzetbe kerüljünk, meg kell előbb érnünk a következő választásokat. S ha lesznek, hát milyenek lesznek a kö­vetkező parlamenti és helyhatósági választások? A kérdésre, amely, sajnos, csöppet sem szónoki, talán éppen a legközelebbi időszak fejleményei adják meg a választ. Akkor talán azt is tudni fogjuk már, hogy hová megyünk. GRENDEL LAJOS HOVA MEGYÜNK?

Next

/
Thumbnails
Contents