Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-12 / 46. szám
v Kollman nevűnek - talán itt csak Duidnak hívták - : Gyula fűszerüzletet vezeti a faluban, ahol kamatra venni. Na, nem uzsoraka- i úgy, mint az állami ban- n két Eigner is lakott, az lő volt, a másik pedig tyú- ’■eskedett. Szelíden éltek itt It velük bajuk a keresztény n a háború alatt mind : őket - hogy pontosan mind r nem tudom, akkor éphon. A háború után néhá- ek. Emlékszem rá, Messin- egyik fia - Bábudnak hívsére már nem emlékszem -, Imént Palesztinába, főleg a ' ők általában egymás közt ínyekkel nem nagyon kévéévé volt itthon látogatóban ■m nagyon tudott magyarul, hogy Goldstein Gusztáv - tinak hívtak, mert péksége ött a háború után. Vele ak- léltünk, ugyanis abból az rációs táborból szabadult, ősz hadifogságba kerültem, kocsmája volt az alszegen, >en él, ő is volt már itthon. Messinger, aki hentes és ólag ő mondta, amikor vittek: Na most mi megyünk, is. És igaza lett! Jött a ki- mrcolás. , aztán Auschwitz olásáról a hetvenhét éves beszéltem. Ő ugyan nem li származású, de mint zsi- ubeliekkel együtt élte meg rcoltatást. - Vágsellyén volt tötték be a kakastollas ma- sidókat és a kommunistákat ieákiról is az összes csalá- hány nap után a sellyei va- : bennünket marhavagonok- ihonnét azután nagyon keit csak a sírkövek árulkod- ilaha izraelita vallásúak is gyiken héber szöveg, a má- ndössze ennyi: Kohn Samu idikon gót betűs német feli- m tucat sírt számláló telt ép sírkő, a legtöbbön lát- i keze nyoma - két-három ották” össze a sírköveket, őri precizitású a munka, de ítartozók, vagy a hitközség ci önkormányzat elvégezte etreméltó kömyzetet terem- akóinak nyughelye köré. Gaál László Kamii Fojtík, az együttes vezetője bányamentőből lett hivatásos vívó. Tíz állandó tagjuk és négy kisegítőjük van, de négy ügyes lány is derekasan forgatja a Bajmóc vára már a honfoglalás korában is állt. A monda szerint egy Bojnlk nevű rablólovag építette. Urai között megtaláljuk az Árpádokat, Csák Mátét, Mátyás király fiát, Corvin Jánost. Körülötte, érte sokszor csatáztak, a török és Bocskai hadai nem tudták bevenni, Bercsényi viszont igen. Csaták napjainkban is folynak Bajmócon. Nem az oltár körüli hercehurcákra gondolok, hanem valóságos baj vívásra. Bojník lovag kései utódai, az azonos nevű bajmóci együttes nyáron a vár tövében vívta csatáját nemes célért küzdve. Jutalma bőséges: a közönség tapsa. Másfél évtizede vívnak csatát Kamii Fojtík és társai, tíz éve közönség előtt. Egész Európában szívesen látott vendégek. Tavaly kétszáz fellépésük volt, s ebből itthon csak - A kultúrát elnyomják - mondja Kamii Foj- hatvan. tik. De merje valaki megtenni! levő vívószámoknál már szinte maguktól sújtanak le a bárdok, kardok. Könnyedén, pedig a páncéling - bár nem a tizenkettedik századból való - pontos mása a nékardot. Igaz, lovagokhoz méltóan társaik a középkori nehéz- fegyverektől megkímélik őket. A fegyverforgatók élete mindig veszélyben forgott. Ma sem veszélytelen mulatság a lovagi torna. Könnyen megsérül a figyelmetlen bajnok. A bajmóci lovagok eddig néhány komolyabb sérülést és több mint hatvan öltést gyűjtöttek össze. Főleg az új műsorok „be- futtatásakor” fordul elő baleset. A két éve műsoron met kereszteslovagokénak, a súlya is egyezik. Külföldön jobban ismerik az együttest, mint itthon. Talán megvátozik a helyzet, mert a lovagok az idén nyáron többnyire hazai földön küzdöttek. A bajmóci vár tövében leltek otthonra. A jelenlegi színpad és a nézőtér azelőtt szemétlerakat volt. Februárban a lovagok levetették a páncélingüket, kard helyett csákányt meg lapátot ragadtak. Azokkal is ugyanolyan jól bántak, mint a fegyverrel. Április végére szabadtéri színpad várta a nézőket.- A jövőben sokféle rendezvény színhelye lesz az egykori szeméttelep - ígérte a nemes lovag, Kamii Fojtík. Lehetőséget biztosítanak amatőr együttesek, alternatív színházak, zenészek, bűvészek bemutatkozásának. Nem akarnak vagyont keresni, csupán bebizonyítani: igenis lehet hagyományt teremteni. A Bojník és az Aguila, a solymászok bemutatója az idén sikert aratott. Sokan megcsodálták a lovagi tomaviadalt. Csak sokáig kitartson a küzdőkedvük... (kopasz) Van Ilyen A hetedik X-ben járó Tony Curtis anno képes volt arra, hogy a Van aki forrón szereti című bűbájos filmben egy nőt domborítson - s nem is akárhogyan! -, de sosem titkolta: igazi nőfaló. Az elmúlt 30-40 évben a pletykalapok sorra közölték fotóit, szebbnél szebb bögyös, szőke szépségek társaságában, akikre ezenkívül az jellemző, hogy az évek múlásával egyre fiatalabbak és magasabbak lettek. Curtis régebben akár az apjuk is lehetett volna, mostanság meg akár a nagypapájuk is. Legújabb „szerzeménye” a 25 éves modell, Jill van den Berg, aki szintén amolyan Marilyn Monroe, csak úgy 20 centivel magasabb. Amikor a magyar származású film- legendát egyik barátja meglátta legfrissebb „menyasszonyával”, aggódva kérdezte tőle: nem fél attól, hogy a szenvedélyes kapcsolat esetleg orvosi komplikációkat okoz? Curtis csípőből válaszolt: „Hát ha elpatkol a nő, akkor elpatkol...” James Spada újságíró, Barbra Strei- sand nagy hódolója megírta a művésznő legújabb életrajzát, melyben eddig sosem hallott részletekkel egészíti ki már meglévő ismereteinket. Ezek közül a legérdekesebb kétségkívül az a sztori, amely szerint ugyan rövid, de szenvedélyes kaland fűzte egymáshoz Barbrát és a Királyt, vagyis Elvis Presley-t. Az eset állítólag 26 évvel ezelőtt történt, lényegében nem bizonyított, de akár igaz is lehet. A történet egy meg nem nevezett, akkoriban Elvis szűk társaságához tartozó egyéntől származik. Történt, hogy néhány héttel a Funny Girl című filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-díj átvétele után a 26 éves Barbra Las Vegasban lépett fel, s az előadás után öltözőjében meglátogatta az akkor 34 éves, még jóképű Elvis, hogy gratuláljon neki. Egy rövid „hello” után térdre esett előtte, fogta az öltözőasztalon lévő vörös körömlakkot, s elkezdte festegetni a művésznő legendásan hosszú körmeit. Ez a gesztus annyira elvarázsolta Streisandot, hogy az öltözőből egyenesen a lakosztályába mentek, s együtt töltötték az éjszakát. Ennyi. Másnap mindketten elhagyták a várost, szólította őket a kötelesség. A show-nak folytatódnia kellett. (görföl)
