Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
ÜBBÉrnap 1995. november 5. RIPORT Va jon jól döntött ez a koldus, aki a bankautomata mellett ütötte fel tanyáját? (Juraj Bartos felvételei) annyi ötlet. Főleg a négerek tűnnek ki ezen a téren. Az ideálisan formálható-sodorható sűrű, gyapjas haj, amely nemrég még handicapnak számított, ma az Afrikából érkezettek egzotikus dísze. London hihetetlenül gazdag kulturális kínálata zavarba ejtett. Talán ennek tudható be, hogy választásom végül nem épp a legszerencsésebbre sikeredett. A Lavender Hill-i BAC London egyik legismertebb alternatív színháza, ezért döntöttem mellette, azt azonban nem tudtam róla, hogy szinte kizárólag homoszexuális férfiak látogatják. Csak akkor kezdtem gyanakodni, amikor benépesült a nézőtér. Előttem, mellettem, mögöttem párosával érkezett férfiak foglaltak helyet, én voltam az egyetlen nő. Később mégis jött kettő, az egyik férfipartnerrel. Az utóbbi hangosan lelkendezett az előadásért, úgy látszik, biszexuális volt. Maga a produkció nem volt érdektelen. A három férnek igazolására részleteket adott elő a görög plátói szerelmi költészetből, a római kor pikáns szatíráiból, sikamlós középkori balladákból, Shakespeare és Michelangelo szonéttjeiből, a viktoriánus kor érzelgős verseiből, Walt Whitman erotikus költeményeiből. A színészek plasztikusan jelenítették meg a homoszexuálisok mindennapi kínjait: a szégyent, bűntudatot, félelmet és megaláztatást. El kell ismemi, hogy mindezt magas művészi fokon, mély átéléssel és meggyőzően tették. A jeleneteket - sokszor öncélúan és talán fölöslegesen is - erotikus megnyilvánulások tarkították. Valószínűleg csak nekem tűnt így, mert a közönségnek szemmel láthatóan tetszett az érzékiség látványos illusztrálása, körülöttem az egynemű párok egyre szorosabban karolták át egymást. Meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, mintha idegen bolygóra csöppentem volna magányos betolakodóként, de beláttam: nem árt, ha ezeknek az embereknek is lehetőségük van a kulturált szórakozásra. Igény mindenesetre van rá, erről tanúskodott a zsúfolt nézőtér. Ismerőseim arra is figyelmeztettek, hogy Londonban sok a koldus. Klasszikus toprongyos kéregetővel nemigen találkoz- t a m, utcai muzsikussal is alig. De azért a 1 pozók találékonysága kimeríthetei most „élő szobrokat” alakítva igyeke: kicsalni pár pennyt a takarékos Ioné aktól, no meg főleg a mindenütt i számmal található turistáktól. A v egyik legattraktívabb negyedében, a vént Gardenben egy dinamikus pen mozdulatba dermedt gitáros szórakoz a köréje gyűlt kíváncsiskodókat. A Guevara arcú fiatalember váratlan id zökben hirtelen belekapott a húrokba, re a színesbőrű utcakölykök éktelen tozásban és ironikus tapsviharban te ki. A gitáros ugyanilyen váratlanul i hirtelen a közönség közé rohant, nen ijedelmet keltve. Rövid pihenője a amikor félrehúzódva cigarettára gyúj megszólítottam. Kiderült, hogy Braz ból jött, mint az is, hogy bizonyára sikereket ér el hölgykörökben. Am megtudta, honnan érkeztem, a női ni végeláthatatlan sorát őrző noteszébő kereste egy bártfai lányismerőse névé A Picadilly Square közisr szökőkútjánál a sűrűn tetovált, tarka kastaréj frizurás ] kok szemmel látl an élvezték a ti ták kíváncsi pil tásait. Fénykép Barátságos téglaházak sora London déli X ondon szinte mindenre rácáfol, amit az ember olvasmányai és az ott élőktől hallottak alapján tudni vél róla. A híres londoni ködnek nyoma sem volt, első látványként napfényben fürdő, takaros piros téglaházak sora fogadott. Barátságosnak tűnt Brixton is, a város déli részén fekvő néger negyed, noha ismerőseim előre figyelmeztettek, ott a leggyakoribbak a bűnesetek, jó lesz vigyáznom. Rövid ott- tartózkodásom alatt azonban semmilyen hátborzongató tragédia nem történt, s a viszonylag egyhangú Pozsony után kiferészén azonban nem gedték magú és ugyancsak nyegetően vt körül fotós légámat, közelükbe részkedve szór elkai tóttá a gé A hel' jezetten üdítően hatott Brixton eleven tarkasága. Mintha a világ valamennyi nációja itt adott volna egymásnak találkát, talán csak az eszkimók hiányoztak. Az öltözékek ennek megfelelően ugyancsak változatosak: szárik, kaftánok, színpompás afrikai viseletek, turbánok, tyübatyej- kák, sosem látott, különleges fejfedők hirdetik, hogy viselőik vállalják önmagukat. Itt semmi sem kelt feltűnést, a fantázia és eredetiség tobzódása szinte sokko- lóan hat a szocializmus szürkére uniformizált ízlésén nevelkedett szemlélő számára. És azok a frizurák! Ahány fej, fiszerep- lő - egyikük egy szobortestű fiú, érte sóvárgott, epekedett a másik kettő - a homoszexualitás sok száz éves létezéséA bedrogozott lánycsapat néhány tagja A konténerek környékén szanaszét hevernek a földön a drogosok eldobta fecskendők CSAK MILLIOMOSOK SZÓRAKOZÁSA? egyszerű dolog. Mégis szeptember 27-ig (a kastélyt kivéve) minden elkészült. Olyannyira, hogy az egyik nemzetközileg elismert versenyző azt nyilatkozta: a csekÉvekkel, hónapokkal ezelőtt vajmi keveset tudtak Szlovákiában a golfról, arról a sportágról, amelyről Európa- és világszerte az a hír járta, hogy a milliomosok és a jómódú üzletemberek elengedhetetlen szórakozása, kedvtelése közé tartozik. Idehaza, hosszú töprengés után, arra gonVlado Gloss illusztrációs felvételei doltak a golf szerelmesei, illetve a vállalkozók, miért ne lehetne meghonosítani ezt a nem éppen népszerű (kis)labdajátékot... Mert ugye, azt szinte valamennyi honi „maszek” (is) tudja, hogy a legbiztosabb üzletkötésre intim környezetben, a természet lágy ölén kerül(het) sor. A golfot pedig messze a város zajától, parkokban játsszák. A hivatalos adatok szerint az elmúlt évben, az Egyesült Államokban az egymillió dollár feletti üzletkötés nyolcvan százalékát a golfpályákon bonyolították le! Az, aki még nem tartott a kezében golfütőt, el sem tudja képzelni, mi fán terem ez a sportág. Pedig a világon több mint 50 millió (!) ember űzi kisebb-nagyobb rendszerességgel... A cseklészi Esterházy-kastély parkját 99 évre bérbe vevő Golf Country Club (GCC) közel 100 tagja azt reméli, a közeljövőben - a teniszhez hasonlóan - nem csak a felső tízezer sportága lesz. Egyelőre ennek semmi jele, hiszen az örökölhető, ajándékozható, illetve eladható tagság már most megközelíti a százezer koronát. Ezek után mondja valaki, hogy nem a milliomosok sportágáról van szó?! Jaroslav Kachlík, az első szlovákiai golfklub elnöke igencsak büszke arra, hogy ők dicsekedhetnek azzal: szeptember végén a GCC adta át az első honi golfpályát. Sőt, az illetékesek azt is elárulták, ha nem veszik „kezelésbe” a kastélykertet, a cseklészi műemlék és a gyomtengerben haldokló park teljesen lerobbant volna! Párját ritkító munkát végeztek a HŰM A ’90 cég emberei. Alig másfél év alatt eltüntették a két méter magas bozótot, és a parkba minőségi gyepszőnyeget varázsoltak. A pályák kiépítése is sok időt vett igénybe. A különböző fűcsoportok betelepítése sem volt lészi kilencvágatú pálya a környék legjobb „golfarénája”. Ennek ellenére hihetetlenül sok gonddal küszködnek a tulajdonosok (valóban ők azok?). Mert a tulajdonjogi dolgokról még mindig nem született végleges döntés. Summa summárum: a pálya a golfklubé, de az omladozó kastély (a tetőszerkezetet már felújították) még mindig gazdát miért nem kapják meg meg szeretnék menteni stílusú műemléket? A Svarda, Cseklész polg szomorúan jegyezte ír nos, a lakosok azt hiszik újjáalakításával valaki dogodnak... ” Az egy hónappal eze pi megnyitón, a düledi házy-kastély tőszomszé a kicsinosított, felújító nemcsak a golf ismére meg, hanem politikusol emberek is. A sportág taglalását követően a j többsége nem golfütőv ben „közlekedett” az itallal teli sátrak közi
