Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
1995. október 29. GYERMEKVILÁG Eg y hegyvidéki faluban élt egyszer egy legény. Kiválóan tudott célba lőni, s igen szeretett vadászni. Ám a nősüléssel valahogy nem sietett. Hiába szerette volna idős édesanyja, hogy menye és unokái legyenek, a legény hallani sem akart a nősülésről. Az édesanyja ezért megkérte a fia barátait: nősítsék meg őt. A legény egyszer vadászatra hívta a barátait, de ők azt mondták neki:- Ha megteszed, amit kérünk, elmegyünk veled vadászni.- Mit tegyek? - kérdezte a legény.- Előbb esküdj meg, hogy teljesíted a kérésünket. Amikor a legény megesküdött, hogy teljesíti, bármit kémek is, a barátai ezt mondták:- Itt az ideje, hogy megnősülj. S azzal teljesíted édesanyád kívánságát is!- Rendben van - mondta a legény. Nem ellenkezhetett, hiszen az esküje kötelezte őt. - De egy kikötésem van: ti válasszatok nekem menyasszonyt. A barátai egy távoli faluból hoztak neki menyasszonyt: a lány jó volt és csodaszép. Fényes esküvői lakomát tartottak, s nagy volt az öröme a legény édesanyjának. Az ifjú férj azonban továbbra is mindennap eljárt vadászni. Amikor hazatért a vadászatról, azzal szokott hencegni ifjú hitvesének, hogy széles e vidéken ő tud legjobban célba lőni. A fiatal- asszonynak megparancsolta, hogy vegye le az ujjáról a jegygyűrűjét, és tartsa a feje fölé. ő akkor az íjával megcélozta a gyűrűt, s keresztüllőtte a nyílvesszőt a gyűrű lyukán. A fiatalasszony nagyon félt, de nem mert ellenkezni a férjével, aki ezt a mutatványt nap mint nap megismételte. A fiatalasszony a félelemtől egyre sápadtabb és soványabb lett. Anyósa, aki nagyon megkedvelte őt, megkérdezte tőle: - Mi bajod van, lányom? Miért lettél ilyen sápadt és sovány? Talán rosszul érzed magad nálunk?- Jól érzem magam - mondta a fiatalasszony -, de a féljem mindennap, amikor megjön a vadászatról, arra kényszerít hogy a jegygyűrűmet tartsam a fejem fölé, ő pedig a gyűrű lyukán átlövi a nyílvesszőjét Félek, hogy egyszer megöl! Az anyósa magához ölelte, megsimogatta őt és így szólt:- Ne félj! Ha ismét kényszeríteni akar majd, csak annyit mondj neki: „Ha olyan jól célzol, ne engem ijesztgess a nyílvesszőiddel, hanem állj ki versenyezni Umar- ral, a híres vadásszal!” Az asszony így is tett.- Umarral versenyezz, a híres vadásszal, ne engem ijesztgess! - mondta, amikor a félje hazatért a vadászatról. A férje elszégyellte magát de máris elindult Umarhoz. Hosszú utat kellett megtennie, amíg odaért. Megmondta Umamak, miért jött, s Umar így szólt:- Rendben van! Kimegyünk a hegyi tisztásra! Amikor odaértek, Umar így szólt:- Fogd az íjadat s lődd ki a nyílvesszőt a magasba! A hivalkodó fiatalember kilőtte a nyílvesszőt az ég felé. Kis idő múlva visszaesett a földre, a lábai elé. Ezután Umar lőtte ki a nyílvesszőjét a magasba.- Most gyerünk haza - mondta a fiatalembernek. Ám az nem akart menni.- Várjuk meg, hová csapódik be a nyílvessződ!- Ha az visszajön, majd tudtunkra fogja adni. Hazamentek. A fiatalember egyre csak ezt kérdezgette:- Nem tért még vissza a nyílvessződ a földre?- Nem - felelte nyugodtan Umar. Este lett, elmúlt az éjszaka is, reggel lett, de Umar mindig ugyanazt válaszolta. Délben, amikor éppen ebédelni kezdtek, hatalmas szélvihar kerekedett. A szél süvöltött, sikongatott.- De hiszen előbb még sütött a nap. Mi ez a hirtelen támadt vihar? - kérdezte a fiatalember.- Bizonyára a nyílvesszőm tér vissza - felelte Umar. Elindultak a kis hegyi tisztás felé, s amikor odaértek, a nyílvessző a lábuk előtt fúródott a földbe. A fiatalember nagyon szégyellte magát, s megígérte, hogy többé nem fog hencegni az ügyességével, s a feleségét sem fogja háborgatni gyűrűs mutatványával. Köszönetét mondott Umamak, s hazament. Az ígéretét meg is tartotta, s Ifjú feleségével szeretetben és boldogságban, békésen éltek együtt, míg meg nem haltak. Sági Tóth Tibor fordítása KI A Mliáa Az ókori karthágóiak jólétüket részben annak köszönhették, hogy tengerészeik messze földekre eljutottak, és onnan értékes árukat szállítottak haza, amelyeket eladtak szomszédos városállamok lakóinak. Őrizték is titkaikat, nehogy konkurenseik követni tudják őket! Stratégiájuknak az is része volt, hogy a világot járt hajósok hajmeresztő történeteket terjesztettek el például a megalvadt tengerről, ahova eljutottak, így jócskán elvéve a kevésbé tapasztalt vállalkozó kedvét. Azt ugye tudjátok, hogy az egykori Karthágó a mai Tunisz tájékán terült el. A farkasok körülbelül húsz egyedből álló családokban élnek, és megosztoznak a zsákmányon. Utódokat azonban csak a falkavezér hímből és nőstényből álló pár hoz létre. A közösségben persze a többi felnőttnek is megvan a szerepe. Egyrészt segítenek a vadászatban, másrészt - ha a domináns pár egyik vagy mindkét tagja megsebesül, kimúlik vagy kiöregszik - a legrátermettebbek közülük átveszik a vezetést. I ; A krokodilok, amelyek közeli rokonai az egykor létezett di- ' noszauruszoknak, csaknem kétszázmillió éve élnek a Föl- dön. Fennmaradásukat nyilván annak köszönhetik, hogy ! agyuk jóval fejlettebb ősi rokonaikénál. A Déli-sarkon élő pingvinek jól bírják a zord klímát, de még az ő tojásaik és fiókáik sem elég szívósak ahhoz, hogy a jégen tartózkodjanak, féw szeképí- téshez alkalmas anyag nincs a madara- * . kát körülvevő jégvilágban. A természet azonban segít rajtuk. Mégpedig úgy, hogy a hím és a nőstény testén jó meleg toliakból álló költőzsák van, abban hordják előbb a tojást, aztán egy ideig a kicsi madarat. pedig ^íu Jit.ua i: Tiillósi Héla Létezett-e a valóságban Bábel tornya? Bábel tornyáról az Ószövetségben esik szó. A történet szerint Babilónia lakói elhatározták, hogy égig érő tornyot építenek, amiről az egész Földön híresek lesznek. Istennek nem tetszett a gőgös terv, így megbüntette kitalálóit. Összezavarta nyelvüket, hogy a munkát ne tudják befejezni, majd az egymás szavát immár nem értő embereket szétkergette a Föld különböző részeibe. Babilónia a valóságban az Eufrátesz és a Tigris folyók között feküdt, és az i. e. harmadik évezredtől i. e. 539-ig állt fenn. A Bibliában Bábelként emlegetett központjának neve Babilon volt. A város helyét sokáig keresték a régészek, míg végül egy 1899-ben megkezdett ásatás sikerrel járt: a törmelékréteg eltávolítása után célhoz értek, és napfényre kerültek Nabukodonozor király Babilonjának hatalmas falai. A kutatók addig dolgoztak, amíg rá nem akadtak arra a téglából készült jókora kockára, amely egykor minden valószínűség szerint Bábel legendássá vált tornyának alapja volt. Így az ásatás igazolta a torony létét. A régészek által készített rekonstrukció is azt feltételezi, hogy Bábel tornya hét, fokozatosan kisebbedő részből állt, tehát olyan volt, mint egy lépcsőzetes piramis. Az építmény magassága elérhette a kilencven métert, ami a technika akkori fejlettsége mellett fantasztikus teljesítmény volt. Méltán gyakorolt hát az elképesztő méretű torony lenyűgöző hatást a Babilonba látogató idegenekre, és az sem csoda, hogy a fantáziájukat megragadó különlegességet az emberi dölyfösség jelképeként emlegették. (F) Gondolkodom, tehát ___ Eg y a hátán, egy pedig még bent, a labirintus mélyén. De sünike azt a távoli körtét is szeretné megszerezni. Segíts neki, melyik úton iduljon, hogy ne kelljen túl sokáig bo- lyongania, s eljusson a körtéhez. Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS Az október 8-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a négylevelű lóhere, mert nem falevél. Nyertesek: Lukács Szilárd, Csicsó; Kaszái Kornél. Zemplén; Csótó Beáta, Királyhelmec; Tóth Gábor, Lelesz; Lázár Péter, Boly. BETTES ISTVÁN versei Hun bál hun a papa hun a mama hun a koma hun a vő hun a brácsa hun a bőgő hun duda hun tekerő hun a papa mutatta hun a mama umtatta hun a papát untatta hun a mamát untatta hun bejönnek hun kimennek hun kimennek hun bejönnek hun felkelnek hun leülnek hun leülnek hun felkelnek hun csak esznek hun csak isznak hun csak isznak hun csak isznak ládafiam ládalányom régen látott láddapád egyre szipog láddanyád drágalátos ládafiam drágalátos ládalány ládaszámra jön a számla nem leszünk mi gazdagok de ládd apád de ládd anyád ládaszíve mint dobog ládaalján talált pénzen vegyetek egy hot dogot
