Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-22 / 43. szám

A téli almafajták nagy népszerűségnek örvende­nek, hiszen évtizedeken át ezek voltak a vitamin- szegény időszak árban leginkább hozzáférhető gyümölcsei. Most azonban fordult a kocka, je­lentősen emelkedett az alma ára. Ez viszont egy újabb ok, hogy fajtáival megismerkedjünk, s gyü­mölcsösünkbe telepítsük őket. JONATHÁN A jól ismert Jonathán az USA-ból származik; faj­tajegyzékünkben 1954-től szerepel. Fája a fek­véssel és a talajjal szemben más fajtákhoz viszo­nyítva igényes. Kiültetése után közepes, később gyengébb a növekedése. Telepítéséhez leginkább a mélyrétegű, tápdús talajok felelnek meg. Levelei kisebbek, világoszöldek, a hajtás alsó részén szélesedők, kétszeresen fűrészesek. Virá­gai kisebbek, középkoraiak. Gyümölcse közép- nagy, néha tompán szögletes. Héja sima, fényes sárga, napos oldalán élénkpiros, néha bordóval bemosott. Olykor gyümölcse teljesen piros. Húsa sárgásfehér, a héj alatt rózsaszínű, finom, bőlevű, illatos. Októberben szedjük, fogyasztási érettsé­gét viszont decemberben éri el. Márciusig s még tovább is eltartható. Jól tűri a szállítást. Károsít­hatja a lisztharmat, a varasodás, a vértetű. Hiá­Almafajták V. | ISMERJE MEG ÉS VÁLASSZON! ~| nyosságai ellenére mégsem hiányozhat egyetlen háztáji gyümölcsöséből sem. GOLDEN DELICIOUS Az USA-ból származik. Egyike a legbővebben termő téli fajtáknak. Középerős növekedésű, ko­ronája laza, jól alakítható. Korán termőre fordul. Levelei nagyobbak, virágai nagyok, fehéresró- zsaszínűek vagy rózsaszínűek. Középkorán, gaz­dagon virágzik. Szinte minden termőtájban jól érzi magát, de rendszeres és nagy termést csak gazdag és mély rétegű talajokon ad. Gyümölcse éretten aranysár­ga, húsa fehéressárga, lédús, édes, enyhén savas, aromatikus. Szeptember végén, október elején szedhető, fogyasztási érettsége szeptembertől áp­rilisig tart. Parásodásra hajlamos, perzselődésre nagyon érzékeny. Mind közvetlen fogyasztásra, mind feldolgozásra alkalmas. Háztájiba, nagyobb gyümölcsösbe egyaránt ajánlható. GOLDEN SPUR A Golden Spur a Golden Deliciousnak csupán növekedési jellegében eltérő változata. Fája gyenge növekedésű, a termővesszők képződése 25 százalékkal nagyobb, mint az alapfajtáé. Na­gyon korán termőre fordul és kiváló a termőké­pessége, karcsú orsónak, gyümölcssövénynek ki­válóan alkalmas. Szedési ideje szeptember vége, október eleje. Gyümölcse valamivel nagyobb és kiegyenlítettebb, mint a Deliciousé. Egyéb tula- jonságaiban nem különbözik tőle. Háztáji gyü­mölcsösbe ajánlható. IDARED A Jonathán és a Wagener fajták hibridje. Ke­resztezését az USA-ban végezték. Fája gyengébb növekedésű, mint a Jonatháné. Korán termőre fordul és rendszeresen jól terem. Levelei köze­pesen nagyok, virágai szintén; színük fehéresró­zsaszín, rendszeresen és középkorán nyílnak. Lapított, gömb alakú gyümölcse közepes vagy nagy. Héja közepesen vastag, alapszíne világos­sárga, napos oldalán élénkpirossal fedett. Húsa vajszínű, lédús, kellemesen savanykás. A Jona­thán után 8-10 nappal, október elején szedhető. Vigyázzunk, mert ha korán szedjük, akkor íze és színeződése nem lesz kielégítő. Decembertől áp­rilisig, sőt még később is fogyasztható. Az Idared jól alkalmazkodik a környezeti fel­tételekhez; a lisztharmatra kevésbé érzékeny, mint a Jonathán. Jól bírja a szállítást. Mind a háztáji, mind nagyobb gyümölcsösbe alkalmas, s szinte nélkülözhetetlen fajta. JONADEL Szintén az USA-ból származik; a Jonathán és a Delicious keresztezésével kapták. Fája köze­pesen erős növekedésű. Valamivel erősebb és felfelé törőbb, mint a Jonathán. Jól és rendszere­sen terem. Gyümölcse középnagy vagy nagy; 1. A Golden Delicious fajta gyümölcse a tá­rolás feltételeivel szemben igényes (ma­gasabb páratartalom), de ha ezeket biztosít­juk, akkor akár ápri­lisig is eltartható 2. Az Idared közép­erős növekedésű a- lanyokon — M 4, MM 106 - nevelhető a legjobban 3. A Jonathán az USA-ból származik. A legrégibb almafaj­ták egyike. Az egész világon elterjedt. alakja kissé megnyúlt, igen tetszetős. Héja vi­aszos, világospiros, hú­sa tömött, kicsit édes. Szeptember közepén, végén szedhető; októ­bertől áprilisig fo­gyasztható. Nagyon jól szállítható és tárolható. Kevésbé igényes, edzett fajta; a liszthar­matra alig érzékeny. Hátránya, hogy hullás­ra hajlamos. A háztáji kertekbe ajánlható. Miklós Dénes kertészmérnök Az életerőt serkentő „angyelika” Az orvosi angelika (Angelica archangelica) az Emyősvirágúak (Umbelliferae) családjá­ba tartozó kétéves növény. A néphit szerint gyógyító hatására égi küldött - angyal - hívta fel az emberek figyelmét. Erre az „an­gyali” cselekedetre utal latin, magyar, né­met, francia, angol s más európai nyelvek­ben használatos neve. Az angelika hatalmasra nő; magassága a 2 m-t is elérheti. A szár akár 5 cm-nél vas­tagabb is lehet. Az első évben viszont csak tőleveleket fejleszt. Levelei nagyok, a le­mez kétszer szárnyalt. A levél szára 30-50 cm-es is lehet, eredésé- nél hólyagszerűen fel­fúvódott hüvellyel. A levélkék széle kétszeresen fűrészes, alakjuk hosszúkásán tojásdad, 5-15 cm-esek; szí­nükön sötétzöldek, a fonákon kékeszöld ár­nyalattal. Virágai zöldesek, s szinte teljesen gömb alakú, több mint 30 sugarú ernyőt alkotnak; kétivarúak. A csésze gyengén fogazott. Júli­us-augusztus folyamán nyílik. Termése iker­kaszat, 6-7 x 4—5 mm-es, szárazon sárga. Gyökértörzse eléri a 6 cm-es átmérőt, hossza viszont csak 10-12 cm, de több - 20-30 cm hosszú - járulékos gyökeret fej­leszt. A drogkereskedelem elsősorban a gyö­kértörzset (a járulékos gyökerekkel együtt) keresi; ritkábban vásárolják fel a termést, a leveleket és a vékonyabb ágakat. Drogjá­nak átható, fűszeres illata van, amely nem kellemetlen, íze csípős-kesernyés. Gyökere szárítva 0,4-1 százaléknyi illó­olajat, 0,3 százalék ún. angelikasavat, 6 százalék gyantát és Angelicin nevű anya­got tartalmaz. A gyökereket a termesztés második évé­ben, ősszel gyűjtjük be. Megmossuk, felda­raboljuk és 40-50 C-fokon megszárítjuk. A szárításra akár sütőkemencét is igénybe ve­hetünk, de szétterítve vagy spárgára felfűzve árnyékos, szellős helyen is szárít­hatjuk. A műveletet akkor fejezzük be, ha már a darabok könnyen törhetők. Ládák­ban, papírdobozokban, zsákokban, bálák­ban tárolhatjuk. A szárított anyagot időnként ellenőrizzük, mert felveszi a le­vegő nedvességét, előszeretettel támadják meg a különféle kártevő rovarok lárvái, imágói is, s így értékét veszti. A népi gyógyászat - bőrbe dörzsölve - reuma ellen, likőrökbe ízesítőszerként, vi­zelethajtó borokba használja. Levélnyelét külföldön kandírozzák és torták díszítésére használják. „Magvát közvetlenül az érés után mély­re ásott, de nem frissen trágyázott földbe kell vetni, széles kockákban mint a sárga­répát, hol eleinte ne­velve, később pedig a szabadba lesz kiültet­ve 1-1 1/2 lábnyira egymástól. Nem kíván jó földet, csak mélyre szántott, megforga­tott földet, mert gyökerének hosszúsága és vastagsága ettől függ" - írja termesztésé­nek lényegét összefoglalva Zelenyák Já­nos lekéri plébános az „angyelikáról”. (A gyógynövények hatása és használata, 1907). Érdemes megszívlelni a következő tanácsát is: „Az első évben keletkező vi­rágzó szárakat le kell vágni, mert külön­ben a gyökér a második évben erőtlen és kemény marad. ” Termesztésével kapcsolatban el kell mondani, hogy magja október végén vagy tavasszal hidegágyba vethető; a kikelő nö­vénykék az utóbbi esetben ősszel, 60 x 60 cm-es kötésben kerüljenek állandó helyük­re. A termesztés során az angelika 2-3- szori kapálást igényel. Sorai között köztes növény is termelhető. Leginkább a nyirkos, középkötött talajokat kedveli; jó, ha vala­milyen kapásnövény után telepítjük. A tar­lót mélyen kell megművelni, s a vetés előtt porhanyítani. Magvainak csírázóképessége nem a legjobb, ezért „bőven” kell, hogy a földbe kerüljenek. Az orvosi angelika nem őshonos növé­nyünk, hanem Szibériából származik. A nemnek nálunk két faja fordul elő (az erdei és a réti angelika), amelyek azonban gyógynövényként nem hasznosíthatók. ANGYALI AJÁNDÉK Magasított ágyásban III A sárgarépát kötött talajon 2 cm, lazább talajon maximum 3 cm mélyre vetjük el. Ha a talaj nem elég tömörödött, a mag túl mélyre kerülhet és el­húzódhat a kelés. A sortávolság 20-30 cm között változik. Ennél sűrűbbre nem érdemes vetni, mert az állomány na­gyon zárt lesz. A tőtávolságot a sárgarépa típusa is meghatározza. Az amszterdami és nanti fajtákat vethetjük a legsűrűbbre, a berlikum típusúnak már valamivel több helyre van szüksége. A hagyomá­nyos vállas répák - a flakker típusok - mára már ki­szorultak a hajtatásból. Használatuk régebben indo­kolt volt, mert az árut szabvány szerint, a vállát­mérő alapján minősítették. Így az amszterdami és a nanti típusok koraiak voltak, de a szabvány szerint ritkán érték el az első osztályú minőséget. A vállas répák megfelelnek a szabványnak, de koraiságban meg sem közelítették az előbbi típusokat. Mindenkor célszerű sorban vetnünk, ehhez több vetőgéptípus áll rendelkezésünkre. Nagyon sok helyütt azonban még mindig kézzel vetnek. Hajta­tásban kerüljük a szórt vetést. Megfelelő vetésmélységnél, legkorábban a sorban, szemenként vetett állományban szedhetünk répát. Az amszterdami és a nanti típusokból négyzetméteren­ként 400-500 növénynél érünk el jó minőségű kiho­zatalt. A berlikum típusoknál inkább 400 vagy annál kevesebb növényt neveljünk négyzetméterenként. Vetés és ritkítás Ha a répát keverve vetjük a hónapos retekkel, ak­kor 300-300 növényt számoljunk négyzetméteren­ként. Kézi vetésnél, de gépi vetés után is előfordul­hat, hogy a kívánatosnál magasabb a tőszám. Ilyen­kor célszerű megritkítanunk az állományt 3-4 lombleveles korban. Ritkítás előtt feltétlenül öntöz­zük be a talajt, ugyanis ha a növény gyökere a talaj­ban marad, akkor újraindul a hajtásnövekedés. Vetés után kevés vízzel (maximum 15 mm) ön­tözzük be az ágyást. A vizet inkább gyakrabban, kis adagokban, finom porlasztással juttassuk ki. Késő ősszel és télen gyakori a túlöntözés, amely lehűti a talajt és jelentősen késlelteti a kelést. Amikor a répa fejlődésnek indul, az öntözővíz mennyiségét és gya­koriságát folyamatosan növeljük. Felszedés előtt azonban különösen óvatosan bánjunk a vízzel, mert a beöntözött répa könnyen törik, lombja szakad. Gyors értékesítés A hajtatott sárgarépa csak néhány napig tárolható. A felszedés után a csomózott répa lombja összeesik és a répatest is veszít feszességéből. Ezért csak annyit szedjünk fel, amennyit rövid időn belül biztonsággal értékesíteni tudunk. A csomózott és a kötegelt répát kíméletesen mozgassuk, mert a korai fajtáknak a lombja nem olyan szilárd, mint a késői típusoké, és ezáltal a répatest könnyen leszakadhat a lombról. Szállításkor nem fóliával, hanem ponyvával takar­juk, ezzel elkerülhetjük, hogy az áru befülledjen és minősége tovább romoljon. Felszedés után csak egy­szer mossuk meg a répát, mert a többszöri mosástól a gyökér felülete megsérül, tompa színűvé válik. Kertészet és Szőlészet őszi és tavaszi vetésre egyaránt alkalmas nanti típu­sú sárgarépa a PUMA F¡. Feje zöldülésre nem haj­lamos, szívós lombja a kötegelésnél előnyt jelent. Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA ______________________ 1995. október 22. VBStmap

Next

/
Thumbnails
Contents