Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
mmm WiiiiiiM lift *í*ÍS* s * ««Ksa SKníjjj;; ÜíHili eiííííííji Product of Slovakia okáig nem tudtam, mi a baja ennek az országnak. Hiába törtem a fejem, nem és nem tudtam rájönni, hol a bibi. Pedig valaminek lennie kell, ha ennyi moró- zus embert lát az ember maga körül, ha mindenki idegbajos és rohan. Mert normális dolog, hogy például a fővárosban tizenegy óra után nem működik a tömeg- közlekedés? Vagy idegesen néznek rám, ha a meccsen magyarul beszélek a fiammal? Hogy nem tudok kijönni a fizetésből? (Hogy egy nyugdíjas miből él, az már végképp rejtély.) Hogy senki nem ér rá gombázni a hétvégén? Itt valaminek történnie kellett, hogy így megbolondult a világ. Most már tudom, mert Ő elárulta néhány nappal ezelőtt. (Ha nem mondja, hülyén halok meg.) Egyetlen aprócska baja van ennek az országnak, hogy az állam elnöke nem hajlandó haptákban állni Őelőtte. Hogy nem megy raportra, ha Ő berendeli. Hogy elnökként merészel viselkedni és nem gazsulál Őneki. Mert ha az elnök haptákban állna, megjelenne a raporton, s úgy viselkedne, mint egy szenilis trot- li, minden másképp lenne. Egyből megjavulna a tömegközlekedés, kijönnénk a fizetésünkből, jobb lenne a krumplitermés és nem okozna gondot egyetlen családnak sem, hogy mellényzsebből megvegyen egy új Skodát. (Ezt az aprócska füllentést kormánykörökből böffentette el valaki külföldön.) Az ám, mi az a negyedmilliócska egy átlagbérből élő családnak!? Semmi! Feltéve, hogy két-há- rom évig nem fizet lakbért, kikapcsol villanyt, gázt, vizet, nem mos fogat, gyalog jár melóba, nem eszik, nem iszik és módjával szedi a levegőt, mert a belélegzett bacilus kiűzésére gyógyszert kell vennie. Aztán mire lapátra kerül vagy tepsibe, egyenesen betolhatják a csomagtartóba. Hogy van-e a világnak még egy zuga, ahol ilyen orcátlanul lehet hazudni? Messziről jött ember könnyen füllent, ám ezek idehaza is. Őszerinte az országnak egyetlen baja, hogy az elnök szem benáll a kormánnyal, a parlamenttel és a miniszter- elnökAmi ugye faktice egy és ugyanaz. Praktice, ugyanaz az Egy. Legújabban pedig azt találta mondani egy emelkedett pillanatában, hogy mihelyt rendbe teszi az országot, lelép. Aztán emelhetik a szobrokat. És még mindig, szívósan és kitartóan elhiszik a blöffjeit. A választók közel egyharmada még mindig Őt akarná, az Ő széles vállai mögé bújni, vigye őket a paradicsomba. És ha Ő úgy kívánja, kimegyünk az utcákra és terekre, s elzavatjuk azt a fránya, akadékoskodó elnököt, aki miatt oly ramaty az élet. Aztán minden jó lesz. Nem gyújtják fel a cigányokat, emberhez méltóan lehet utazni, a tejhez, kenyérhez szalámit is vehetünk, a nyitrai református templomban nem lesznek provoKÖVESDI KÁROLY WSS9SS»*' katőrök, s talán még a kulturális minisztert is bíróság elé állítják hűtlen vagyonkezelésért. Sőt, újra engedélyezik a Tolnaimódszert a magyar iskolákban, és a Republika nem fog gúnyt űzni Bartókból, aki annyi szép szlovák népdalt összegyűjtött. Mert a beígért Svájc itt van egy karnyújtásnyira, csak Kovác elnök az útját állja. Ott tehénkedik a jólét, a demokrácia és a dolgozók okos gyülekezete között. Miközben ezen meditálok, kitekintek a balkonunkra, ahol egy kartondoboz terpeszkedik. Rajta sárga banánok rajzolata, s különféle feliratok: Product of Costa Rica. Class: I. (Azaz: I. osztály.) Szóval minőségi áru, amely magáért beszél, itt, Európában is. Ennek a távoli kis országnak is van valamije, amit nyugodtan kipingálhat, hogy messziről lássa mindenki, ez az ő specialitásuk. Még ennek a miniországnak is. Vajon mi mit pingálhatnánk export-dobozainkra? Az Ő arcképét? A nyelvtörvény passzusait? Az elfuserált vagyonjegykönyvek másolatát? Az országból elmenekült, a köztelevízióból kibotozott művészek listáját? Boldog lehet az az ország, amelyet a banánjáról, gépkocsijáról, bútoráról, vagy szederszörpjéről ismer a nagyvilág, s nem a politikusairól. Chilét hosszú évekig Pinochet tábornok bajuszával azonosította a civilizált világ, annak előtte a kénnel vagy az alpakkával. A tűzföldi tűzhányókkal. De már itt az ideje a bizakodásnak, mert a végjáték harmadik felvonása kezdődik hamarosan. Mert, mondá Ő, eddig túl sokat foglalkoztak a gazdasággal, az ország felvirágoztatásával. Ezután a politikában óhajtanak vállalkozni. A bejelentés első része örvendetes. A legüdvösebb persze az lenne, ha mindkettőt békén hagynák, s végre nyugodtan lehetne élni, dolgozni, boldogulni. S azt mondhatnánk, amit A hét mesterlö- vész című filmben a puskások kopasz vezére: Ez egy J szabad or- szág.
