Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-15 / 42. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor ro tn ti üü í S I f i \ tmm v hí í m i Bezzeg DÉLTIROL Szilvássy József útijegyzete a magazin 4-5. oldalán PANAS SZOMBAT Tereferénk a magazin 27. oldalán 1995. október 15. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona Illusztracio.-'Telécran privatizációs folyamatok megtorpanását - és nem is sorolom tovább, hiszen mindezt a vak is látja. Pontosabban: láthatja, ha nem a nacionalizmus hályoga szűkíti egysíkúvá látószögét. Ebből a békaperspektívából nézve ugyanis újfent él a kamarillapolitika iránti vonzalom, újra a zárt szobákban született döntéseké az előny. Az egykori, mindentudó központi bizottság teljhatalmú elnökségének mai, nemzetmentő utódgrémiuma átvette a titkosság iránti vonzadalmat is, miközben izomfitogtatva figyelmen kívül hagyja a nemzetközi, hosszabb távon pedig a hazai következményeket is. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy kormányzati szemszögből nézve teljesen ütődött az ország lakosságának azon része, amely nem a kormánykoalíció pártjaira szavazott. A HZDS és pórázon tartott csendestársai szerint ezek azt emberek teljesen félre vannak vezetve! Félre ám, holmiféle csehszlovakistáktól, egyetemek tanszékein dekkoló tanároktól, a szlovák értelmiség kozmopolita fórumaitól, meg a kereszténydemokratáktól, meg knazkóktól és Alkusoktól, meg Strasbourg- ba címzett üzengetéssel a kisebbségek jogait önfeláldozó fegyelemmel teljesítő Szlovákia ellen áskálódó felvidéki magyar pártoktól. Mindezt spéciéi nem én mondom, hanem a Meciar-Eupták-Slota vezette pártok koalíciója. Én, a magam szemszögéből nézve, csupán annyit mondhatok: nemigen hiszem, hogy akadt már demokratikus kormány, amely ennyire pökhendi eszközökkel hengerelt, ráadásul ennyire lesújtó véleménnyel volt saját kormányzottjairól. Bársonyszékre jogosító - esetleg annak reményében tülekedő - főtisztviselői fejjel gondolkodva ugyanis aki nálunk nem kormánypárti, annak annyi önálló ítélőképessége sincs, mint az ősszel ösztönösen szárnyra kelő vadludak- nak. Egy ilyen, jobbára a polgári elvekhez, a működőképes demokráciák értékrendjéhez, netán a kisebbségi önazonosságtudat megőrzésének igényeihez igazodó mihaszna perszóna jobbára csak a kedélyrombolók firkálta betűket látja; s egyre kevésbé figyel oda arra, ami helyes irányba terelve úgy rendszerigenlő, hogy nemcsak azt mondja el: miről mi a tévedhetetlen igazság, hanem azt is, hogy a legálisan megválasztott képviselők és köztisztviselők közül kit kellene kibillenteni a parlamentből, ki az, aki az ország esküdt ellensége, és kit. precízebben: kiket kellene egyenesen s máris a törvény szigora elé citálni. A teringet- tét! Nézzük csak, ki az, aki mást is mond, mint ami a kormányfuleknek kedves?! Miklósi Péter A , mikor ’89 novemberében az akkor még egységes Csehszlovákiába az embereknek elegük lett a neosztálinista látszatszocializmusból, a terekre csődült tömeg pár nap alatt, jelképesen szólva, puszta kulcscsörgetés- sel megdöntötte nálunk a kommunizmust. Fél évvel később, évtizedek múltán először, végre szabad választásokhoz jutott az ország; és a többség habozás nélkül az emberi jogokat, a vállalkozási szabadságot is ígérő demokráciát választotta: a nem-szocializmust. Más szóval: a fejlett kapitalizmust és a működő demokráciát. Például a svédet, az osztrákot, az angolt - vagy legalábbis annak reményét. Természetesen, az emberek nem ostobák, így tudták, hogy e remény ege alatt igencsak csúszós-küszködős a dűlőút; hogy a szocialista brigádokban megszokott látszattempónál jóval többet kell majd dolgozni; s hogy mindez kinek kamatozik majd, kinek nem. Sajnos, a sok-sok vulgármarxon felnőtt sokadalom jelentős hányadának egy vulgárisán hétköznapi dolog kiment a fejéből! Nevezetesen az, hogy ennek a csúszós-küszködős dűlőútnak a leküzdése, a pártállami szocializmus lomtalanítása aligha képzelhető el egyik évről a másikra, hiszen a leninizmus igaz ügyével takaródzó alázuhanás évtizedekig tartott. Ezt az elbizonytalanodást lovagolta meg az eleinte csak maroknyi, ám azután egyre nagyobb csinnadrattával hangoskodó mélyszlovákok tábora, mígnem az 1992-es, újabb parlamenti választások vezérszólama Szlovákiában már a nacionalizmus lett. És a HZDS, azaz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jóvoltából annak győztese is. így történhetett, hogy az eredetileg alig pár százalékot számláló mélyszlovákok programja érvényesült, elvégre a HZDS a nemzeti erők kemény magjának vonatán futott be a hatalom berkeibe. A nevében ugyan mindmáig ott maradt a „D" betű. ám a tavalyi, újabb választások óta eltelt időszak azt mutatja, hogy ez már távolról sem a demokratikust, hanem inkább a devasztációt, azaz a feldúlást, a rombolást, a megbélyegzést, a kiközösítést, a szolga- lelkűséghez igazodó harácsolást jelöli... Bizonyságképpen felhozhatom a kisebbségi jogok sorozatos megkérdőjelezését, a közhivatalokban végigsöprő leváltási hullámot, a kormányfő örökös ellenségkép-keresését, a köztársasági elnök lejáratásának otromba szándékát, az egyházakkal szembeni ármánykodást, a titkosszolgálati praktikák újjáéledésének riasztó tempóját, az emberrablás tényének kormányzati szintű el- ködösítését, a rendőri szervek függetlensége elleni támadásokat, az egyenlőknek mondott újságírók között az egyenlőbbek kiválasztását, a