Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-08 / 41. szám
Uasárnap 1995. október 8. FÓKUSZBAN A l akberendezés művészet. Annak a művészete, hogy szobáinkat széppé, lakályossá és kényelmessé tegyük. Ez rendkívül fontos, hiszen életünk nagy részét saját lakásunk falai között töltjük. Itt pihenünk, dolgozunk, tanulunk, szórakozunk, eszünk, alszunk, gyereket nevelünk, vendégeket fogadunk. Nem mindegy tehát, hogy mindezt milyen körülmények között tesszük. Istenes József építészmérnök, az érsek- újvári VILA építészeti cég egyik tulajdonosa. Tőle kérdezem: 1995-ben milyen nálunk a lakás- kultúra színvonala?- Ezen a téren sajnos, meglehetősen le vagyunk maradva Európa fejlettebb felétől. Hat évvel ezelőtt, amikor nyitottunk a Nyugat felé, azt gondoltuk, hogy az a lakáskultúra, ami Európát jellemzi, nálunk is teljes mértékben meghonosodik. Ez azonban nem így történt. • Mit gondol, miért?- Ennek részben gazdasági okai vannak. De az is igaz, hogy az emberek nemigen találtak pozitív példákat a lakberendezéshez. Csak elvétve fordul elő, hogy otthonuk berendezésénél kikérik a szakemberek, a belsőépítész tanácsait. Ráadásul nálunk eddig hiányoztak a jó lakberendezési szalonok is. Pedig nagyon fontos, hogy az emberek tájékozódjanak, inspirációt kapjanak. Mára már javult a helyzet e téren. • Milyenek a tapasztalatai: lakásunk berendezésénél hol követjük el a leggyakoribb hibákat?- Az egyik legnagyobb hiba, hogy az emberek többsége „túlrendezi” a lakását: sok bútordarabot zsúfol be egy helyiségbe. Ez egyrészt fölösleges pénzköltés, másrészt így kisebbítik a belső teret, csökkentve ezáltal annak használhatóságát. További hibának az embereknek még az előző társadalmi rendszer szemléletében keresendő rossz beidegződését tartom. Nevezetesen a kis lakások berendezésére jellemző sematikus gondolkodást. Az emberek tudják, hogy mi tartozik a napaliba, a hálóba, a gyerekszobába, ám képtelenek ennél tovább lépni. Egy lakás berendezését nemigen tudják esztétikai és használati szempontból egyaránt okosan megítélni. Sőt! Véleményem szerint sokan talán nem is tudatosítják, hogy az ízlésesen és kényelmesen berendezett otthon milyen értéket jelent az életünkben. Lakásainkra általában az a jellemző, hogy nívótlan esztétikai és alacsony használati értékű bútorokkal vannak telezsúfolva. Ez az állapot szintén az elmúlt évtizedek maradványa. • Milyenek ezek a nívótlan esztétikai és alacsony használati értékű bútorok?- Az elmúlt évtizedekben a hazai bútorgyárak szinte ontották a séma szerint készített típusokat, melyek nem is variálható szériabútorok. Többségükben csak egyféleképpen lehetett összerakni őket. E téren mára picit javult a helyzet, bővült a választék, igaz, nyugati behozatal által. Nálunk további problémát jelent a lakások térbeli beosztása. Panellakásainkban a szobákat általában csak egyféleképpen lehet berendezni. A nappaliba bekerül a heverő, a fotelok, a szekrénysor és egy virágsarok. Más variáció nemigen létezik. • Ön már utalt arra, hogy lakáskultúránk színvonala alacsonyabb, mint Európa fejlettebb részében. Ott milyen körülmények között laknak az emberek?- Az én tapasztalataim főleg Hollandiából valók. Ott nagy hangsúlyt helyeznek a tárgyak stílusának megválasztására. Általában a polgárosult klasszikus stílust követik. Itt-ott találkozni a nem konform, például kubista, illetve posztmodem lakberendezési irányzatokkal is, de ezek a bútorok magas művészi és technológiai színvonalon készülnek. Éppen ezért anyagilag is jóval drágább az ilyen lakás berendezése. Minden esetben döntő viszont a már állandósult jó minőség a bútorgyártásban. • Milyenek ott a domináló színek?- Bútorzat esetében a fa természetes árnyalatai matt vagy félmatt felülelű kivitelben. Emellett a legkülönfélébb kárpitozásra fektetik a hangsúlyt. A belső tér, a falak mindig világosak; általában a fehér, illetve a világos pasztelszínek dominálnak. A padló főleg fa-, parafa-, esetleg kőburkolattal van kiképezve. A szőnyeg mára már dekoratív tárggyá lépett elő. Korábban a faltól falig szőnyeget egyszerű felületként kezelték, csak a színére figyeltek. Most a szőnyeg anyagának minősége és a színkombináció is rendkívül fontos, hiszen manapság csak a szoba közepét takarja. Egyéb textíliák - függönyök, drapériák - esetében pedig a természetes színek, például a homokszín, a fűzöld dominálnak. • Nálunk még ma is sűrűn találkozni fekete-fehér színkombinációval. Mi erről a véleménye?- Ez az OP-Art stílus, mely a hatvanas évek közepén tört utat magának. Mint művészeti irányzat az optikai hatással dolgozik. Andy Warhol is ennek az irányzatnak volt a képviselője. Ma már nemigen használják, illetve ha használják is, jóval szelídebb formákban, mint a hatvanas években. • Hogyan vélekedik a fehérre meszelt falak közé helyezett fehér bútorzatról?- Ez a színkombináció bizonyos sterilitást ad a belső térnek, s tagadhatatlan ennek kórházi jelle-' ge. Jómagam nem tudnék fehér falak és fehér bútorok között élni. A világos színkombinációval főleg Észak-Európában találkozhatunk. A skandináv országok lakberendezésére az egyszerű vonalvezetésű bútor, a világos színek a jellemzőek. Minél délebbre melyünk Európában, annál sötétebb színekkel és formailag gazdagabb bútordarabokkal találkozunk. • Sokan megkérdőjelezik a divat szerepét a lakberendezésben, mondván, évenként úgysem lehet bútorokat cserélgetni...- Szerintem természetes, hogy a bútor is divattárgy. Minden kornak megvoltak a maga bútorstílusai. Az utóbbi évtizedekben viszonylag gyakran, körülbelül tízévenként változtak ezek a stílusok. A múlt században jelent meg a klasszicista stílus, ami a felsőbb rétegek otthonait jellemezte. Ezzel akarták állandósítani társadalmi szerepüket. Századunk harmincas éveiben kezdett megjelenni a funkcionalizmus, amely általános elvként ma is meghatározó irányzat a lakberendezésben. Voltak ugyan különböző „inter- mezzók”, ám ezek nem igazán érintették a lényeget: a modem ember gondolkozását. Azt tehát, hogy a ma embere funkciókban gondolkodik, s ezeket felruházza a mindig aktuális divatáramlatok formáival és kiegészítőivel. Ilyen áramlat volt a nyolcvanas években a posztmodernizmus. • A beszélgetés során már szó esett a kalitkaszerű panellakásokról. Hogyan lehet ezeket mutatósán, ugyanakkor kényelmesen berendezni?- Ezeket a lakásokat elsősorban alaposan ki kell tisztítani. Tehát minden olyan bútordarabot el kell távolítani, amely sem esztétikai, sem használati értéket nem képvisel. A falakat meg kell tisztítani a tapétáktól. A kis lakásokban csak a fehér, illetve a világos színű falak ajánlatosak. Sima, jól tisztítható felületű bútorokat helyezzünk a lakásba. Az előszobába is inkább a felső térbe rakjuk a használati dolgokat. A kis lakásokban egyébként a külön gardrób kialakítása a legcélszerűbb, ahová elférnek a család ruhái és egyéb használati dolgai. Ha lehet, a nappaliban a központi részbe kerüljön az ülőhely, s mellőzzük onnan a szekrényeket. Ezek természetesen csak általános tanácsok. A lakberendezésnél elsősorban a lakásban élők egyénisége játszik döntő szerepet. Kamoncza Márta ...Tulajdonképpen misztikumot keresett, aki 1995. szeptember 14-én felruccant a pozsonyi Amfiteátrumba, hogy ott legyen a több mint negyed évszázada együtt, egy bandában muzsikáló és méltán világhírű Black Sabbath koncertjén. Misztikumot, hiszen a pozsonyi-nagyszombati érsek - ne firtassuk, hogy angyali vagy ördögi sugallatra, de - két- három héttel a tervezett rockkoncert előtt ország-világ tudomására hozta, hogy a Black Sabbath magával a sátánnal cimborái, ezért óva intett mindenkit a birminghami fiúk pozsonyi szerepeltetését illetően. Az érsek olyannyira meggyőzően fejtette ki aggodalmait, hogy a szlovák kormány kulturális minisztere, a DBP-ből Meéiar mozgalmába átigazolt Iván Hudec nyilvánosan is kijelentette: ha Pozsonyban nem a kereszténydemokraták, hanem a hözödöszö nyert volna a legutóbbi helyhatósági választásokon, akkor bizony a Black Sabbath nem rúghatna labdába! Pontosabban: mikrofonba. De mert már a bibliai Éden óta mindig a tiltott gyümölcs az, ami vonzó, így hirtelen megsokszorozódott az érdeklődés a dunaszerdahelyi elóKONCERT szervezte fővárosi rendezvény iránt... A koncert ominózus estéjén azután valóban szerephez jutottak az ördögök, de csupán az összeesküvés erejéig, hiszen még a műsor kezdetekor is úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Az ötezer főnyi közönség azonban végig kitartott; ezzel is bizonyítva, hogy az öreg rocker nem vén rocker... A sátán, no meg a sátánizmus viszont rejtve maradt. Inkognitóban. Mert kitűnő volt a Black Sabbath által játszott zene. És mert a sátán - legalábbis a Tátra és a Duna között - nem a rockszínpadokon keresendő. (miktósi) SÁTÁNLESEN
