Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
A tanyi kismama nem volt különösebben babonás, ám amikor egy k hogy újszülött fiának, Lacikának a víz lesz a végzete, komolyan vett« veszély” közelébe se engedte. De hiába volt a féltés, a jövendölés bet zotta a csillogó víztükör. Még kilencéves sem volt - akkor már Kom ta a Vágót. Később kenuzásra adta a fejét. Néhány éven belül bekerü ló sikert nem ért el. Huszonöt évesen talán ezért is hagyta abba Csuki nem vált meg. Búvárkodni kezdett, majd víz alatti fotózással, Hímezi telésnek induló tevékenységet az évek során, rengeteg akadályt lek alatti” szakmájában nemzetközi hírnévre tett szert; de sajnos az ő es ta a saját hazájában... A profi búvárok világszervezetének elnökség paradox módon, többen ismerik Franciaországban, Olaszországban A KEZDET Egy Csukás nevű férfi, aki imádja a vizet és ráadásul búvár is, az csak a Halak jegyében születhetett - morfondíroztam magamban első találkozásunk előtt, és ráhibáztam! Kiderült, hogy a riportalanyom valóban „hal”, ám a nevét meghazudtolva nem a ragadozók fajtájából való. Pontyot vagy egyéb pikkelyest még karácsonykor sem fogyaszt. A víz alatti élőlényeket, beleértve a cápákat is, a barátainak tekinti, és a világért sem bántaná őket. Persze, amíg erre a meggyőződésre jutott, sok mindent kellett megtanulnia.- Amikor szögre akasztottam a kenulapátot, ösztönösen a búvárkodáshoz húzott a szívem. Akkoriban a Hydrostav építészeként dolgoztam, így ezen a vállalaton belül alakítottam egy klubot. Előbb a hazai vizekkel ismerkedtünk. Idővel, amikor már megszereztük a szükséges rutint, a tengerre is kijutottunk. Minél többet tudtam a búvárkodásról, annál inkább vágytam arra, hogy ebben a vízi szakmában profivá legyek. Elhatározásom annyira a hatalmába kerített, hogy szinte belebetegedtem. Volt egy hosszú időszak, amikor naphosszat csak feküdtem és ábrándoztam, tervezgettem. A merésznek tűnő álmokat Csukás László fokozatosan valósította meg. Már amatőrként, mostoha körülmények közt is sikert sikerre halmozott. Búvárterülete elsősorban a romantikus Csallóköz volt, a szép tiszta Duna-ágak, a holt medrek és tavak.- A víz alatti élővilág annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam: szülőföldünknek ezt a leírhatatlanul szép, ám rejtett tájait le kell fotóznom. Az itteni vizek még mindig tiszták és gazdagok. Egy-egy lemerülés ma is élményszámba megy. Például kora tavasszal, amikor még zöldek a tavirózsák, alig várom, hogy „találkozhassak“ a sügér ikráival, amelyek két-három méteres fátyolként, egy ledőlt fatörzs árnyékában lebegnek a vízben. Az anyahal a közelben, támadásra készen őrzi leendő utódait. A süllő pedig a gyökerek közé rakja le ikráit, és a farkával a vizet kavarva biztosítja számukra a szükséges oxigént.- Kezdetben fogalmam sem volt, hogyan kell fotózni a víz alatt - kanyarodik vissza Csukás László a „hőskorba”. - Szereztem egy fényképezőgépet, és plexiüvegből készítettem rá egy védőburkot. Amikor megláttam az első felvételeimet, odavoltam az örömtől, mert meg lehetett rajtuk különböztetni a halakat a víz alatti fatörzstől. Mindig arra törekedtem, hogy amit csinálok, az legyen kifogástalan. Tudtam, hogy komoly gép nélkül képtelenség nívós fotókat készíteni. Volt egy szép víkendházam, ezt eladtam. A pénz felét, fájdalomdíjként, a feleségemnek adtam, a guba másik részén vettem egy profi gépet. Pár évvel később eljutc Zlínbe, egy fotófesztiválra. Három r szinte semmit sem tudtam a külvilágról, a vetítőteremben rostokoltam. Ekkor ell roztam, hogy legközelebb már én is ; résztvevője leszek ennek a rendezvén) és valami ilyen technikával mutatom be peimet. Psenák Pista barátommal össze költünk egy alumínium szerkezetet, működött, mint a búcsúkon kapható, zsi ral mozgatható paprikajancsik. Amik 300 fős közönség észrevette a : kentyűmet, spontán hahotába kezdett, c csak addig tartott, amíg nem kezdtem ve ni. Felvételeim láttán kitört a vastaps! tem első nemzetközi fesztiválján harm lettem. A siker további víz alatti fotózásra ser tette a komáromi búvárt. Legjobb felvét rangos világfesztiválokra is eljuttatta. A elért sikerekről azonban csak később sült, mert a nyugati bemutatókon nem 1 tett személyesen is jelen. Viszont a név stílusát szakmai körökben is egyre többe merték, emlegették.- Egy szép napon díszes levelet hozi postás, benne a monacói herceg meghív Díszvacsorára invitált. Azonnal rohanta miniszterhez, Válek elvtárshoz, a kiüti engedélyért. „Egy hét alatt nem lehet elir ni a vízumot!” - válaszolta. Mi mást te tem, megköszöntem hát Rainer hercegn megtiszteltetést, és megírtam, hogy sü elfoglatságom miatt - sajnos - nem uta tok. A következő évben a híres Piccard fesszor, az egyik legismertebb tengeri kti hívott meg egy rangos fesztiválra, amel) ő volt a díszelnöke. Aki nem tudná, ő az a batiszkafjával lemerült a 11 kilom mély Marianna-árokba. Ezt a meghívá: vissza kellett utasítanom...- Amikor tudomásomra jutott, h Ausztriában rendezik az édesvízi víz a fotós EB-t, jelentkeztem, és csodák csőd ra kijutottam. Európa legkiválóbb víz a hivatásos fotósai sok milliót érő fén; pezőgépekkel és csinos, tarka szerelésű f modellekkel érkeztek. Én egyetlen Ni géppel jöttem, a társam pedig egy köp fekete neoprénbe bújtatott kolléga \ Mégis, rögtön első nekifutásra bronzén lettem; és a következő esztendőben ezüstérmes. SZÉPSÉG VERSEN Y A MÉLYBEN Kétévenként Európa búvárkirálynőjét, az a Miss Unterwassert is megválasztjál benevezett hölgyektől nemcsak azt váljál hogy a parton legyenek szépek és kecse: hanem hogy a víz alatt is tökéletes bizi Sággal mozogjanak. Ilyen rendezvényeki beneveztem. Először egy komáromi kislá Milyen lesz az idei nyár a Magas-Tátrában? - kérdezik, kérdezhetik sokan. Mert kérdezhetik. Más dolog, mennyien vállalják, vállalhatják személyesen is a tapasztalatszerzést. Az újságíró viszont megteheti. Legalábbis azt, hogy odautazik egy rövidke időre, hogy megkérdezze ugyanezt néhány helyi vendéglátótól, tehát közvetve betekintsen a - tátrai kilátásokba.- Hogy milyen lesz itt az idei július és augusztus, azt nem tudhatom előre. Annyit azért elmondhatok, hogy amióta itt dolgozom, vagyis 1954 óta, nekem a hatvanas évek tűntek a legszebbeknek, leghangulatosabbaknak - reagál kérdésemre a kilencven éve épült tátralomnici Palota, később Palace, majd Praha névre keresztelt szálloda főpincére, a Csallóközből származó Kulacs Ignác. — Miért voltak azok az évek szebbek a későbbieknél?- Bizonyára azért, mert abban az időben kevesebb vendég fordult itt meg, tehát a főszezonban sem éreztünk túlzsúfoltságot. Ugyanakkor- talán épp ebből is adódóan - az emberek viszonyulása egymáshoz és a természethez mintha kulturáltabb, toleránsabb lett volna. Persze, az sem kizárt, hogy csak én látom így a dolgok alakulását - mondja a szálloda személyzetének legrégebben itt dolgozó, udvarias tagja. * Tátrafüred város polgármestere, Gábriel Ondrovic szerint a Magas-Tátrában tovább kellene fejleszteni az idegenforgalmat.- A célunk az, hogy ez a régió pusztán az idegenforgalomból is megéljen! - jelenti ki.- Ma nem ez az ágazat élteti a tátraaljiakat?- Kétségtelen, hogy az itteni lakosság mintegy 90 százaléka a vendéglátóiparban dolgozik, míg a fennmaradó 10 százalék többsége az egészség- ügyi intézetekben, szanatóriumokban. Ez rendben is lenne. Mi az idegenforgalom erősítése alatt a szolgáltatások színvonalának emelésére és egyúttal a helyi bevételek növelésére is gondolunk. Tudniillik az itteni állami, vagy már szép számban létező magánipari vendéglátó cégek az adójuk jelentős hányadát az államkasszába fizetik, s lényegesen kevesebbet az itteni önkormányzatok számlájára. Pedig sok pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a tátrai utakat, ösvényeket, közterületeket példásan rendben tarthassuk, hogy javíthassunk a közbiztonságon... * Pontosan senki sem tudja, hogy tavaly - s abból a nyári hónapokban - mennyi üdülővendég, illetve átutazó kiránduló fordult meg a hegyóriás térségében. Egyes becslések szerint az egész évben mintegy 1-1,5 millióan lehettek, nyáron pedig vagy 300-400 ezren. Ez pedig már majdnem annyi, mint a nyolcvanas évek átlaga. Vagyis: az 1989-es rendszerváltás és a volt Csehszlovákia kettéválása körüli időszakra jellemző enyhébb hazai és külföldi érdeklődés mintha visszaerősödne. Az Interhotel Tatry Részvénytársaság vezérigazgatónőjétől, Zuzana Sedivától megtudom, hogy a szolgáltatásokban már-már európai színvonalat elérő kilenc helyi szállodájukban őszig a szálláshelyek 75-80 százaléka már jó ideje foglalt. Többségükben külföldi - elsősorban osztrák, német, holland, orosz, ukrán, de kisebb számban izraeli, csehországi, magyarországi, lengyelországi, amerikai és hazai vendégek is érkeznek.- A cseh és szlovák korona közötti hivatalos értékkülönbség következtében a csehországi vendégek ellátási díját a hazaiakéhoz viszonyítva húsz százalékkal megemeltük, de úgy látjuk, hogy ők ezt megértették - jegyzi meg a privatizálásra váró állami szállodalánc vezérigazgatónője, és átad egy sokszorosított árjegyzéket. E számhalmazból kiderül: például a Csorba-tónál levő Patria Szállóban egy kétágyas szobáért és a napi reggeliért, holtszezonban, 688 koronát, nyáron 1022 koronát fizetnek a hazaiak, míg a nyugatiak 1439, illetve 2274 koronának megfelelő összeget. Természetesen, vannak ettől drágább és olcsóbb helyek is. Azt már a Tátrai Tájékoztató Szolgálat irodájában jegyzem a füzetembe, hogy a kis magánüdülők többségében egy hazai vendég 130-180 korona, a külföldi pedig 150-250 korona szálláspénzt fizet.
