Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-08 / 41. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Útijegyzetünk a 7. oldalon Kozmikus TEREFERE dimenziók ígérete ' m <0 .JM ♦ » JW % *V|T > lW fcf írásunk Sorozatunk újabb része a magazin H ■ a 8. oldalon 27. oldalán 1995. október 8. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona A közelmúltban történt, Pozsony belvárosában. Hosszúra nyúlt parlamenti ülés után ballagtunk néhányan, képviselők, le a várhegyről. Az első mellékutcánál ízes magyar beszéd ütötte meg a fülünket. Három munkaruhás férfi az útburkolatot javította, s egyikük közben egy jópofa történetet mesélt társainak. Jókedvűek voltak, egészséges lendülettel dolgoztak - mit mondjak, az egésznapos színvonalatlan parlamenti hercehurca után irigyeltük őket. Irigyeltük az optimizmusukat, a lelki görcsöket nélkülöző jelenlétüket Pozsony utcáin: megnyugodva vettük tudomásul, hogy számukra természetes módon - függetlenül a nacionalista rögeszmékkel küszködő szlovák főváros általános hangulatától - hangosan, anyanyelvükön beszéltek. A jelenség pozitív értékelése mellett azonban el kell mondanunk, nem gyakori kép ez napjainkban Szlovákia fővárosában. Az általános viszonyok közé helyezve diszharmóniát kelt - s eme kiváltott diszharmónia súlya elégséges ahhoz, hogy a jelenséget részletesebben is megpróbáljuk elemezni. Az első, amit meg kell állapítanunk, hogy a két világháború közötti Pozsony legjobb ügyvédei magyar, német vagy zsidó nemzetiségűek voltak. A magyar szellem, a magyar szó jelen volt a hivatalokban, ott volt a közéletben is. Ma örülünk, ha elvétve találkozunk vele. Véleményem szerint azonban nem elégséges, ha az ismert történelmi okokra hivatkozva legyintünk egyet, és ilyen módon napirendre térünk a kérdés felett. Bizonyára nem egyedül vagyok, aki nem tudja szó nélkül elfogadni azt a Dél-Szlovákiában tömegesnek tekinthető jelenséget sem, hogy a magyar szó egyre inkább kiszorul a hivatalokból - a vállalati irodákból is -, s egyre inkább csak a gyárak udvarain, a szerelőcsarnokokban, a raktárakban, vidéken a fóliasátrak környékén lesz használatos. Világos, hogy vannak helyzetek, amelyek kizárják a magyar nyelv használatát bizonyos érintkezési formákban. Magam is kilenc évig dolgoztam egy olyan gyárban, ahol ez a kérdés pontosan a fent leírt viszonyok között vetődött fel. Amikor azonban megismertük egymást, bizony visszavisszakerült az irodákba, az értekezletekre is. Nem valamiféle nemzetieske- dés okán; egyszerűen azért, mert értelmetlen, ha három magyar - vagy magyarul is tudó - mérnök egy szlovákiai gyárban szakmai kérdésről eleve csak szlovák nyelven váltson szót. Ezt akarja ugyanis a hatalom, erre megy ki az ún. alternatív iskolákra való játék is. A nyelv lehetőségeinek, a magyarként való jelenlétnek beszűkítése. Tény, hogy számos civilizációs folyamat ebben a — kérdésben ellenünk játszik, CSÁKY PÁL míg az európai integrációs folyamat globálisan inkább az esélyeinket növeli. A szlovákiai magyarság jövője ugyanis nagyban három kérdés megválaszolásától függ. Az első: létszámunk növelése vagy legalábbis megtartása. A második: tudati állapotunk egészséges voltának - tehát magyarságtu- — datunknak - megőrzése, értelmiségünk újraképzésének bizFóliamagyar? tosítása. A harmadik: társadalmi, politikai és gazdasági szervezettségünk foka, amely nem lehet alacsonyabb a térség átlagánál. A közelmúltban újabb iskolai évet kezdtek egyetemistáink is. Még mindig kevesen. Tudom, ez egy összetett kérdés, ám azt is látnunk kell, értelmiség nélkül felgyorsul a lemorzsolódásunk. És figyelmeztető az az arány, hogy a szlovákiai magyarok között az egyetemi-főiskolai képzettséggel rendelkezők aránya csupán a fele az országos átlagnak. Ezen a ponton sokat beszélhetnénk a több főiskolán megnyilvánuló magyar- ellenességről; beszélhetnénk a vegyes házasságok elszívó hatásáról, sőt, akár Magyarország csábító erejéről is - mindezek sok képzett embertől fosztanak meg bennünket. A közelmúltban Szigeti László képviselő kollégám elemezte a helyzetet, és a legfontosabb észrevétele: a főiskolákra jelentkezőknek 93,32 százaléka szlovák - és csupán 5 százaléka magyar nemzetiségű. A legfőbb ok tehát: kevés a magyar jelentkező. Kevés a szlovákiai magyar fiatal, aki vállalja a főiskolai képzéssel járó gondokat, többlet- munkát vagy többletkiadást. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy sem a felvételi vizsgákon, sem a későbbi folyamat során nem nagyobb a lemorzsoládásunk az országos átlagnál. A nehézségek ellenére a magyar gyerekek kitűnően megállják a helyüket; nagyon mélyen el kell azonban gondolkodnunk azon, a közel 11 százalékot kitevő szlovákiai magyarságból miért csupán a fele szánja rá magát a főiskolai tanulásra. Még akkor is, ha tudjuk, a valós helyzet az e szám által mutatott- nál némiképp jobb, hiszen ebben nincsenek benne pl. a külföldön tanuló magyar diákok. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy magyar egyetem létrehozatala nagyban segítene a helyzeten. Az oktatásügyi autonómia részeként megvalósítandó, átgondolt ösztöndíj- rendszer úgyszintén. szlovákiai magyar fiatalok helyzetfelismerése, bizonyos többletfeladatok vállalása nélkül azonban mindez csak naiv álmodozás. Vagy maradunk csak a fóliasátrak tövében?
