Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
Az öreg néni a szomszéd házban lakik. Naponta X többször látom őt a Fo- xijával. Hajnalban a még, éjfél előtt pedig a már kihalt Duna parti sétányon. Irma néni szerint kedves állatkájának köszönheti hosszú életét, mert nemcsak a magányát teszi elviselhetővé, hanem rendszeres sétákra, mozgásra kényszeríti őt. Esőben, fagyban, kánikulában egyaránt. Sokszor betegen is. A mozgás pedig az élet, a tétlenség viszont a halál. Így ha Irma néni egyetlen nap nem jelenik meg a sétányon, másnap rendszerint becsengetek hozzá: vajon mi az oka, hogy elhanyagolja a mozgást, nincs-e valamire szüksége? Teszem ezt azért is, mert adósának érzem magam. Fiatal házasként, a háború utáni nagy lakásínség idején ugyanis nála laktunk albérletben, a Hegyi-parki villák egyikének alagsorában. Máig hálás vagyok neki, hogy elfogadható körülmények között élhettem családommal egy olyan időszakban, amikor a korombéliek üzemi szállókban s in- ternátusokban tengődtek, lakásról csak álmodozva. Irma néni — akkoriban még takaros fiatalasszony — a szüleivel együtt lakott, akik az államosítás előtt gazdag emberek voltak. Az apa, Ferdinánd bácsi, több pékséget és egy dél-szlovákiai városkában egész üzletsort, fél utcát mondhatott a magáénak. Az állam azonban mindenétől megfosztotta, és kikiáltotta az új rendszer ellenségének is. Ezért is költözött föl feleségével a fővárosba, ahol jobban elvegyült a „tömegben”. Ezért mielőtt Irma asszony élettörténetébe kezdenék, egyet-mást el kell mondanom Ferdinánd bácsiról, akinek élettörténetét a vasárnapi ebéd utáni kártyacsaták alatt ismertem meg. Ferdinánd bácsi ó a szerencsés emberek közé tartozott. Az első világháborúból hazatérve, testvérei kölcsönpénzéből, pékséget vásárolt. Ezt gyarapította nagy-nagy szorgalommal. Életének ebből az időszakából egyetlen mozzanatra emlékezett vissza újra és újra.- Harmincezer koronával kezdtem... Ez az összeg másért is emlékezetes maradt számára. Mint jól menő iparos, Ferdinánd bácsi is kötelezően el-eljárt a kisvárosi kávéház társaságába. Vállalkozók, kereskedők, iparosok találkoztak ott, és a piac, az árak várható alakulásáról tárgyaltak. Ferdinánd bácsi egyik este megállt a kártyaasztalnál, ahol már igen nagy tétben ment a játék. A kibicek figyelme két játékosra összpontosult: a vidéki földbirtokos ügyvédje vesztésre állt, míg a városka állatorvosának ezen az estén minden sikerült, amikor a közeli község földbirtokosától küldönc érkezett, hogy a birtokon tömeges méreteket öltött a sertéshullás. Az állatorvos, játszótársai elnézését kérve, felajánlotta helyét Ferdinánd bácsinak, akinek nem maradt más választása, mint odaülni az előkelő társasághoz. Ez már önmagában is nagy megtiszteltetésnek számított, ami a kisvárosban jócskán megnövelte a tekintélyét. Szorongva nyúlt a pénztárcájához, amikor megtette az első tétet. A vesztéstől irtózatosan félt, hiszen még adóssága volt... Ám ezen a napon az állatorvos széke mintha mágnesként vonzotta volna a pénzt! Ferdinánd bácsi az egyik játszmát a másik után nyerte. Így is rettegéssel gondolt a legfiatalabb öccsére, aki épp a kártyának köszönhetően jutott már háromszor csődbe. Remegő kézzel söpörte hát maga elé az újabb bankókat mindaddig, míglen az ügyvéd megrökönyödve kezdte tapogatni az üres zsebét.- Ma vettem ki a bankból százezer koronát.... Csupa ezerkoronást százas kötegben. Csak becsületszóra folytathatom... A játék befejeztével az ügyvéd harmincezer korona adóssággal távozott, amit másnap reggel az ügyvédbojtár, főnöke üdvözletével együtt, Ferdinánd bácsinak átadott egy borítékban. Harmincezer! Ekkor döbbent rá, hogy a kártyán egyetlen este valaki akár kisebb vagyont nyerhet, de szerencse híján ugyanúgy százezret el is veszíthet. Azóta a szolid családi körön kívül nem vett a kezébe kártyát. MíUccl néni Irma néni édesanyját egyszerű falusi lányként adták féijhez a jó hímek örvendő pékmesterhez. Szerelem? Módosabb családoknál az idő tájt nem is volt szokásban. A szülők a fiatalokat javarészt vagyoni helyzetüknek megfelelően, a legjobb belátásuk szerint boronálták össze (így mondták a szülőfalumban). A pékmestert jó partinak tartották, akit, mi tagadás, inkább csak a hozomány érdekelt. Nem volt ez titok, sem szégyen akkoriban... Milka néni talán egész életében sem ismerte meg az igazi szerelmet. Lefoglalta a háztartás és egyetlen leányuk nevelése. El sem képzelhette, hogy ZSILKA LÁSZLÓ másként is alakulhatott volna az élete. Megváltoztathatatlan sorsába beletörődve állt félje oldalán és annak árnyékában. Ahogy a pékmesterből sikeres vállalkozó, később pedig milliomos lett, társaságuk a környék szűkebb felső rétegéből adódott, ahová egyszerű feleségét soha nem vitte el, aki aligha jelentett számára többet egy jó szolgálónál; és akinek még a háztartásra is nagyon szűkén szabta meg a keretet. A család békéjét így mindaddig nem zavarta semmi, amíg a csinos és bájos Irmuska nem lépett eladósorba. Az udvarlók valósággal rajzottak körülötte, már amennyire Ferdinánd bácsi ezt nekik lehetővé tette. Ám hiábavaló volt a sok igyekezet, mert Irmuska csak egyvalakit szeretett. Szerencsétlenségére szíve választottja viszont ágról szakadt szülők gyermeke volt. Szorgalmas, tehetséges, de szegény és a kereskedelmi akadémia elvégzése sem pótolhatta a hiányzó vagyont.- Nem hozzád való fiú! - jelentette ki a szigorú apa.- Csakis hozzá megyek feleségül! Az apa minden igyekezetét bevetette, hogy Irmuskát jobb belátásra bírja.- Nem téged szeret, nekem elhiheted. A hozományodra fáj a foga. Találok én neked szépet is, gazdagot is, ne búsulj.- Lekéstél, mert én már választottam!- Nem te vagy az első hősszerelmes, elhiheted nekem. Tudod, hogy végezték az ilyen lányok? Féljük megkaparintotta a hozományt, utána már szolgálónak sem voltak jók. Ferdinánd bácsi már csak tudta! Az apa és leánya vitájában Milka néni vállalta a közvetítő szerepét. Házassága folyamán először szegült szembe férje akaratával, és a leánya pártjára állt. Saját példáján okulva, legalább a leányát nem akarta megfosztani a legszebb emberi érzéstől, a szerelemtől. Irmnstca Irmuska férje, Róbert, valóban nem a hozományért nősült. Apósa segítségét csak végső esetben fogadta el. Mindenáron bizonyítani akarta, hogy nem szorul támogatásra. A Bat’a-cég külkereskedelmi osztályán kapott állást. Igaz, ezt jobbára épp az após közbenjárására, mert a világpiacokat sorra hódító cseh vállalkozó csak megbízható embereket foglalkoztatott. S kellett- e jobb ajánlás, mert egy szintén sikeres vállalkozó kezessége? Róbert a saját útját járta. Apósa hiába akarta bevonni az ő családi vállalkozásába is. Nemsokára külföldi üzletkötő lett. Ment is minden szépen, csak a háború szakította meg felfelő ívelő pályáját. Azután pedig a Baíát is, apósa vállalatait is államosították. Ferdinánd bácsi az államosítást, a vagyona elvesztését még túlélte, de az 1953-as pénzbeváltást már nem. Vagyonának egy részét ugyanis még korábban sikerült pénzzé tennie, amiről családja sem tudott. Egy este így a villa kertjében együtt ástuk ki a három ötliteres uborkásüveget, tele az ekkor már értéküket vesztett ezresekei! Oda lett hát élete törekvésének, sikereinek utolsó morzsája is. Ez már az ő számára is sok volt. A tekintélyes összeget ugyan egy az ötvenhez még beválthatta volna, de nem merte, mert félt a milliomosokra váró újabb zaklatásoktól. Nemcsak életének értelmét vesztette el, hanem rettegve gondolt a jövendő napokra is. Az ezreseket elégette, ezzel téve pontot az utódokra is káros milliómos múltja után, ő pedig egy éjszaka a pincében felakasztotta magát. Kezdetben a vő, Róbert is a megbízhatatlanok listáján szerepelt. Csak fokozatosan tornászta fel magát a magasabb beosztásokba, vállalatigazgató lett, majd a csehszlovák kultúra képviselője az arab világban, végül pedig külképviseleti dolgozó. Ezekben az években nőtt meg az özvegy Milka néni szerepe a családban. Leánya és veje távollétében gondoskodott a lakásról és az itthon maradt, immár nagy unokáról, aki közben leérettségizett s halálosan szerelmes lett egy fiúba. Akárcsak valaha az édesanyja... Férjhez menetelét a szülei azonban a távolból is ellenezték. A nagymama, leányával is szembefordulva, unokája pártjára állt. Mintha a sorsok egy-egy családon belül is megismétlődnének. *** Végül marad a rövid összegzés. Róbert, gyógyíthatatlan betegségben, aránylag korán elhunyt. A lánya, aki a szülei akarata ellenére ment férjhez, két évi házasság után elvált, és ebből a nagy szerelemből maradt egy kislánya; később pedig újra féijhez ment. Irmuska - a ma már hetvenen felüli Irma néni és a Foxija egyedül maradtak a nagy lakásban. A családi fészek kiürült. Még ma is a kárpótlást intézi szülei államosított vagyonáért. Öreg éveire így ő is milliomos. Az ő lányának a családja is a nagyszülők utáni örökségből vállalkozik ereedményesen. Munkájuk annyira leköti őket, hogy bizony az édesanyjukra nem marad idejük. A nagy vagyonból, amelynek elvesztése miatt az apja öngyilkos lett, a szüleinek legalább pompás sírkövet emeltetett. Ennyi maradt utánuk. Irma néni is „kihasította” a saját részét a szülői örökségből: önmagának is, már előre, márvány sírkövet emeltetett... Az idősek és fiatalok, a szülők és gyermekek viszonya örök téma - ezernyi változattal. Csupán az idők és a szereplők változnak. Kéijük olvasóinkat, írják meg nézetüket, élményüket, tapasztalataikat e napjainkban is komoly nemzedéki problémáról. Leveleiket a következő címre küldjék: Vasárnap szerkesztősége, (Emberi sorsok) Pribi- nova 25, 81915 Bratislava. Mert vele ez történt, és úgy érzi, megalázták, lealacsonyították. Elmondta, hogy eddig biztonságban érezte magát a házasságban, de most elveszítette önbizalmát és önbecsülését is. Bizalma elillant és azt fontolgatja, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Ügy érzi, elárulták, sérelem érte és nagyon féltékeny. Dr. Hauck receptje a következő: Először is nem szabad önmaga fölött a játszott. Nyilván időnként lehetetlenül viselkedett, a felesége torkára fagyasztotta a szót, viselkedéséből áradt a visszautasítás. Az asszony mégsem birkózott meg a problémával úgy, ahogy a félje tette. Nem szabad azt hinnie, hogy értéktelenebb, mert a félje egy ideig mást szeret. Téved, ha azt hiszi, hogy mivel a félje a másikat szereti, ezzel az ő értéke csökken. Nem szabad szívére A ZÖID SZEMŰ SZÖRNY Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy! A zöld szemű szörny csak kacag az étken, Amelyből él. Ki szarvát tudva hordja, S a nőbe nem szerelmes, boldog az. De jaj, mily gyötrő perceket darál, ki Félt és szeret, gyanakszik és imád!- inti Othellót Jago A zöld szemű szörny a leggyötrőbb érzések egyike, és hányák vesztét okozta már az okkal vagy ok nélkül táplált féltékenység! Lapunk korábbi számában közöltük olvasónk levelét, akinek félje féltékenysége hosszú éveken át megkeserítette az életét. Az alábbiakban dr. Paul Hauck, a népszerű amerikai pszichiáter gyakorlati gyógymóddal szolgáló tanácsaiból idézünk azoknak, akik a féltékenységet érzik és azoknak is, akik tűrik. Az amerikai „lelki tanácsadóhoz” egyszer egy asszony fordult azzal a kérdéssel, tud-e segíteni azokon, akik felfedezték, hogy társuk hűtlenkedik? társa cselekedeteinek fényében ítélkeznie. Miért érzi magát hirtelen értéktelennek? Mennyire változott meg ő maga? Mit tett ő, ami ennyire helytelen? A féijének van viszonya, nem őneki. Miért kínozza hát magát olyasmiért, amit a félje tett? De mi van akkor, ha ő hajszolta bele a férjét? Lehet, hogy éveken át csalódást okozott a féijének, de bizonyosra vehetjük, hogy ebben a félj is szerepet vennie félje viselkedését. Rá kell ébrednie, hogy valami baj van a házasságával. A harmadik fél felbukkanása általában a következő két ok valamelyikének tulajdonítható: az egyik házastárs vagy megunta partnerét és változatosságra vágyik, vagy pedig másutt keresi a boldogságot. Utóbbi esetben az asszony hamarosan végére tud járni a dolognak, ha beszél a főijével s megtudja, otthon miért boldogtalan. Végül pedig az asszonynak meg kell tanulnia, hogy ne sajnálja önmagát, amiért mostohán bánnak vele. Ha megtanulja, hogy ne dühöngjön és ne élezzen bosszúvágyat a férje hűtlensége miatt, akkor nagymértékben enyhíti kínjait. Ezt a célt kell kitűznie maga elé. így fájdalma nem fokozódik, s a probléma pusztán a hűtlenségre korlátozódik. Amennyiben nem ez történik, akkor a feleség nemcsak a csalódást okozó féijtől szenved, hanem saját érzelmi zavaraitól is (depresszió, düh, féltékenység). Nem könnyű befolyásolni ezeket az érzelmeket, de ha sikerül, áldásos hatással lesz az egészségére és lelki nyugalmára. Még egy tanács: a féltékeny ember állandó panaszkodásával mérhetetlenül sokat ront a dolgán. S az itt elmondottak féijre és feleségre egyaránt vonatkoznak. Várjuk olvasóink további véleményét a féltékenységről! (zs) EMBERI SORSOK 1995. október 1.
