Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-24 / 39. szám
Z. NÉMETH ISTVÁN GÁRDONYI GÉZA u '<-i > * Ili SE B Ul >■ 0 CM cd-Q E Mese habbal! Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol az álom száz évig is eltart, hetedhét határon, túl talán azon is, kurtafark malackán, túl az üveghegyen, az óriások vackán, túl az óceánon, óperenciákon, messzebb, mint az ég, túl a holdvilágon, a Napnál is messzebb, izzó csillagoknál, boszorkánytanyánál, tündérek tavánál, messzebb, mint a képzeleted valaha is eljutott, palota állt, és ez a vers, amit olvasol: ott lakott... Ne kérdezz tovább mégse! Többet nem tudok én se... Mikulások - nyáron Júliusban Koppenhágában tartották a Mikulások Világ- kongresszusát: tizenöt országból százharminckét Szent Miklós vett részt a háromnapos összejövetelen, ahol elsősorban a feladataikkal kapcsolatos teendőiket beszélték meg. A kánikula ellenére is hagyományos öltözetben vonultak fel - kivételt csak az Ausztráliából érkező Mikulások képeztek, akik rövidnadrágot viseltek. A kongresszus megállapította: nemcsak egy Mikulás létezik - mint eddig állították -, hanem nagyon sok. Éveken át arról folyt a vita, hol lakik Szent Miklós, milyen címre írjanak neki a gyerekek. A probléma megoldódott: a Föld minden zugában vannak Mikulások, és szeretettel várják a gyerekek kívánság- listáit... (k) A béka összebarátkozott az egérrel. Eszükbe jutott egyszer, hogy be kellene járni a világot. Tapasztalni, látni, tanulni akartak, hogy azután később hasznát vegyék. A béka úszónadrágot és kulacsot vitt az útra, az egér pedig esőköpönyeget s egy tarisznya kenyérmorzsát. Megindító volt a búcsúzás. Az öreg békák és az öreg egerek egymás keblére sírták a könnyeiket. A kiskorú békatestvérek keservesen var- tyogtak, az egértestvérek pedig szívre hatóan cincogtak. A falu határán még egyszer visszanéztek. Onnan integettek utolsó búcsút a falujuknak. A nap melegen sütött. Két papsajtlevelet szakítottak le napernyőnek. Hanem a békának ez nem volt elég. Fürödni szeretett volna.- Pajtás - szólt az egérnek —, fürödjünk.- Nem vagyok hozzászokva - felelte az egér.- Nem tudsz úszni?- Bizony, hallod, én sohase jártam úszóiskolába.- Nem tesz semmit - biztatta a béka az egeret —, az én apám úszómester volt a lencsés tóban, magam is úgy úszom, mint a hal. Az egér végre is hallgatott a jó szóra. A patakhoz ballagtak, ahol a béka letette a kulacsát, az egér pedig az esőköpönyegét.- No, ide vigyázz - szólt a béka. - Ahogy én csinálom, te is úgy csináld, mindjárt az első látásra megtanulhatod. Nagyot ugrott a partról a levegőbe, s a hátul - só két lábát hosszan kinyújtva, fejjel a vízbe ugrott. A víz fölcsapott. A béka eltűnt a habok között, de már a következő pillanatban ott fickán- dozott a víz színén.- Láttad? - kérdezte az egértől.- Láttam - felelte az egér.- No, hát csináld utánam!- Nem hideg a víz? - kérdezte az egér szepegve.- Dehogy hideg — felelte a béka. - Olyan meleg, mintha katlanban melegítették volna. Az egér belenyújtotta az első lábát a vízbe: a víz csakugyan meleg volt. Nekifutott hát ő is a partról, és egy nagy ugrással a vízbe vetette magát. Lemerült. A víz felvetette. Fuldokolva kapkodott jobbra-balra. Bizony bele is fulladt volna, ha a béka el nem kapja hirtelen a nyakánál.- Látod — szólt az egér majd belefulladtam. Nem való nekem az efféle mulatság, mert én szárazföldi életre születtem. Nem is ugrott többé a vízbe, csak a parton ülve nézte, micsoda figurákat csinál a béka a vízben. Másnap egy lyukhoz értek. A lyukból egy öreg szürke egér pislogott kifelé. Adjon isten jó napot! - köszöntötte a vándor egér az öreget.- Fogadjisten, mi járatban vagytok? - felelte amaz vissza.- Vándorúton vagyunk, tapasztalásokat szerzünk.- Mi a nevetek?- Az enyém Zsákrágó, a barátomé meg Brekeke.- Én Lyukszögi vagyok - szólt az öreg egér. - Az apád jó cimborám volt; egy tarisznyában ismerkedtem meg vele. Hát szívesen látlak mindkettőtöket. Forduljatok be.- Jaj, pajtás - súgta a béka -, nem szoktam én efféle egérúton járni. Hajós vagyok, tudod, veszedelem nekem a szárazföld.- Csak gyere utánam - súgta az egér -, ne félj semmitől. Sokáig másztak a hosszú és szűk lyukban. Elöl az öreg Lyukszögi ment, s egy szentjánosbogárral világított a vendégeknek. Egyszer aztán kiértek a lyukból. Egy sötét kis kamrába léptek, amely tele volt mindenféle ennivalóval.- Legyetek vendégeim! — Rácz Noémi illusztrációja szólt Lyukszö- gi. - Van itt karalábé, hagyma, töpörtő, sajt, lekvár, kenyér és még sok mindenféle. Egyetek. Nem sajnálom tőletek. Volt egy drótból készített gömbölyű kis ház is. A közepén szalonna illatozott.- Te Zsákrágó - szólt a béka a barátjának de szeretnék én egy ilyen kis házban lakni! Éppen jó lenne a lencsés tó partjára, különösen, mikor a gyerekek kövekkel hajigáinak.- Vigyázzatok, bele ne menjetek! Szólt az öreg Lyukszögi. - Rossz ajtaja van annak a háznak. Ha egyszer becsapódik, nem lehet kinyitni. Szegény megboldogult feleségem is abban a házban veszett el. Zsákrágó hallgatott is az öreg szavára, de a szeles béka nem nyughatott: beugrott a házba, beugrott éppen a ház közepére. Abban a pillanatban becsapódott az ajtó. A béka fogva volt. A két egér megrémült. A béka kétségbeesetten ugrált jobbról balra, úgyhogy a fejét véresre verte a drótokon. Hiába, nem nyílt ki többé az ajtó. KINEK NEHEZEBB A DOLGA? _____________(OROSZ NÉPMESE)_____________ Egyszer a szegény ember majdnem hajba kapott a feleségével. Azon perlekedtek, kinek van nehezebb dolga, több gondja-baja. Az asszony azt hajtogatta:- Nekem nehezebb! Az ember se engedett:- Én meg azt mondom, hogy nekem! Nem tudtak semmiképpen igazságra jutni. Azt mondta akkor az asszony:- Hát cseréljünk! Holnap én végzem a te dolgodat, te meg az enyémet. Fölkeltek jó korán, az asszony kiment a mezőre szántani, az ember meg odahaza maradt, nekilátott az asszony munkájának. Kenyeret dagasztott, vízért ment a kútra. Míg odajárt, a disznók ott csámcsogtak a teknő mellett, megették a tésztát. Akkor nekiállt az ember kását főzni. Főzőolaj helyett lámpaolajat öntött bele. Kiment az istállóba, szénát vetni a jászolba - mire visszament esztendős fia belemászott a káposztás hordóba, ott tapsikolt benne. A macska meg a tejfölös köcsögből nézegetett kifelé. Hej, bánta az ember, hogy asszony munkába fogott! De a legtöbb baja a tehénnel volt. Nem akarta kihajtani a legelőre, hiszen azt se tudta, hol áll a feje! Fölnézett a pajta tetejére, látta, hogy szép kövér fű nő rajta. Fogott egy deszkát, odatámasztotta a pajtának, fölhajtotta rá a tehenet, legeljen kedvére. Hosszú kötelet kötött a tehén nyakára, a kötelet leengedte a kéményen, rátekerte a derekára, úgy állt neki levest főzni. A tehén addig legelészett, míg lecsúszott a pajta födeléről, függve maradt a kötélen, az embert meg fölrántotta a kéménybe. Csak a két lába kalimpált a tűzhely fölött. Szerencsére hazajött az asszony. Már messziről látja: a tehén a pajta födeléről lóg egy hurkon, majd meg fullad. Beszalad a házba: hát ott minden a feje tetején, a disznók tésztá- san, a macska tejfölösen, a kisfia káposztásán, az ura meg kormosán ott kalimpál a kéményben. Rákiáltott az asszony, az ijedtében rántott egyet magán, a kötél leszakadt, az ember meg belepottyant a leveses fazékba.- No, hát kinek nehezebb a dolga? - kérdezte tőle az asszony. - Most belekóstolhattál az enyémbe! Kérsz- e még belőle?- Nem én többet! - nyögte az ember, és kikecmergett a fazékból. Rab Zsuzsa átdolgozása Reich Károly rajza Ernyők Ez nem az új őszi esernyődivat, csak egy könnyű játék. Keress az ernyők között két egyformát! Nos, találtál? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A szeptember 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a banán, mert az déligyümölcs. Nyertesek: Abosi Éva. Komáróc; Jeríga Orsolya, Nagymegyer; Litomericky Krisztián. Komárom: Gyurkovics Eszter, Lég: Grützner Beáta, Tornaija. Szerkeszti: Tallósi Béla
