Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-02 / 27. szám

Miska bácsi, azaz Padisák Mihály 65 éves! Kossuth Rádió Budapest, szombat, tizenkilenc óra negyven perc: felcsendül Kocsár Miklós Furulyamu­zsikája és kinyílik Miska bácsi levelesládája. Ez az a rádióműsor, amelyen nemzedékek nó'ttek fel, Ma­gyarország határain belül és határain kívül egyaránt. Az évek során sok-sok ezren ragadtak tollat, hogy megírják Miska bácsinak, mi történt velük, szüleikkel, barátaikkal, vagy hogy segítséget, tanácsot kérje­nek gondjaikra, esetleg hogy véleményt mondjanak mások gondjaival, kéréseivel kapcsolatban. (Kiss Gábor Zoltán felvétele) A műsor 1948-ban indult, Borbély Mihály szerkesztette, de nem ő volt Miska bácsi. A gyerekek kedvenc, meseszerű alakját sokáig színészek alakították és a műsornak külön szö­vegkönyvírója is volt. Borbély Mihály nyugdíjba vonulása után több női szerkesztő váltotta egymást a levelek bontogatásánál, azokat pedig továbbra is színészek olvasták fel. 1976-ban történt meg a nagy váltás: az akkori gyerekek igényeinek már nem felelt meg a jóságos mesebeli öregúr, ők in­kább már egy felnőtt jó barátra vágy­tak, aki iránt a legnagyobb bizalom­mal lehetnek. Ekkor kínálták fel a műsor készítését az idén hatvanöt esz­tendős Padisák Mihálynak, aki akkor már huszonöt éve dolgozott a rádió­ban. Ismert gyermek- és ifjúsági író volt, ráadásul Miskának is hívták. - Úgy nézett ki, ha nemet mondok, megszűnik a műsor. Más karakter kel­lett akkor már. Amikor elvállaltam, pontosan tudtam, hogy Padisák Mi- hályból három napon belül Miska bá­csi leszek - emlékezik vissza a kezdet­re Padisák Mihály, aki azóta is „csak” Miska bácsi. A rádió gyermek- és if­júsági műsorok osztályára az ipari ro­vattól került, amelynek akkoriban Molnár Aurél volt a vezetője. És hogy oda hogyan került? Mint elmeséli, 1949-ben végezte el a felső kereske­delmi iskolát, ezt ma közgazdasági technikumnak hívnák. Később ebből lett a Pénzügyi és Számviteli Főisko­la. Az iskola befejezése után, tizenki­lenc évesen, külkereskedőként dolgo­zott. - 1949-ben vonattal utaztam, Münchenen keresztül Frankfurtba. A müncheni pályaudvaron még csak egyetlen vágány volt ép, azon közle­kedtek a vonatok. Az egyik vakvá­gány végében állt égy pléhbódé, az volt az amerikai katonák kantinja. Ott találkoztam először, a magyarok kö­zül talán elsőként, a Coca-Colával... A külkereskedelem mellett kezdett el foglalkozni az irodalommal. Neve az irodalmi lexikonban is megtalálha­tó. Nem csoda, hiszen eddig húsz könyve jelent meg. Szlovákiában a legismertebb ifjúsági regénye A csúcs mindig fölöttünk van, amely a Tátrá­ban játszódik, és a csehszlovák-ma­gyar könyvkiadási egyezmény kereté­ben jelent meg - jegyzi meg a VA­SÁRNAP olvasóinak kedvéért. Négy színdarabot is írt, ezeket nyolc szín­ház mutatta be. Ezenkívül tizenöt rá­diójáték és kétezernél is több önálló rádióműsor fémjelzi írói munkásságát. A rádióba 1952-ben vették fel, a hangpróbára a Ganz Vagyongyár ud­varán került sor. Miska bácsi így em­lékszik vissza: - Amikor ott álltunk, Molnár Aurél, az ipari rovat akkori vezetője felszólított, hogy beszéljek. „Miről?” - kérdeztem. „Amit látsz” - felelte. „Meddig?” „Amíg azt nem mondom, elég.” Akkor, ahogy Szepe­sitől hallottam a rádióban, elkezdtem mesélni arról, amit látok. Bágyadt kék volt az ég, az udvaron csak két vagon meg néhány rozsdás vasdarab volt. A végén már az egyiptomi, meg az ar­gentínai vonatexportról beszéltem. Ti­zenhét percig bírtam. Ekkor Molnár Aurél azt mondta, ha otthagyom a munkahelyemet, felvesz a rádióba egy hónap próbaidőre. Otthagytam és fel is vettek. Azóta itt vagyok. Miska bácsi nyelvújítóként is mara­dandót alkotott: a szellemi versengés­re ő találta ki a vetélkedő kifejezést. Egyik volt tanítványával, Szabó Pistá­val - ma Szabó István Oscar-díjas filmrendezőként ismerik - a kvíz szó helyett kezdték el használni, s szeren­csére a rádióújság fölkarolta a kifeje­zést. Ő indította el a vetélkedővezetők képzését, játékmesteriskolájába közel kilencszázan jártak. 1955-ben ő szer­kesztette az Ifjúfigyelő című műsort. Kiderül, hogy ide már a hallgatók is írhattak, s az el is hangzott a rádióban. Rövid időn belül rendkívül népszerű lett ez a műsor. Volt olyan nap, hogy 365 levelet kapott! Ennek a nép­szerűségnek 1956-ban meg is lett a haszna. Amikor a felkelők feldúlták a rádió épületét, egyetlen helyiség volt, ahol egyetlen papírlaphoz sem nyúl­tak: ez az Ifjúfigyelő szerkesztőségi szobája volt. Ennek volt köszönhető, hogy mindmáig megmaradt a Szepesi György közvetítette londoni 6:3 ere­deti felvétele, az ugyanis akkor éppen Padisák Mihálynál volt kölcsönben. Később tehetségkutató műsora is volt, a Zsákbamacska. Olyan fiatal írókat, művészeket fedezett fel, mint Hofi Géza, Baranyi Ferenc író, Ütő Endre énekes (ma az operaház igazgatója). Most azonban már jó ideje csak a Miska bácsi levelesládáját szerkeszti és vezeti, amelyik az utóbbi időben majdnem teljes egészében a határon túli gyerekek műsora. A pontos címe is ez: Miska bácsi levelesládája hatá­rok nélkül. Az adás időpontja is ehhez alkalmazkodik, hiszen Magyarorszá­gon szombaton este általában a gyere­kek is tévét néznek. A húszperces műsoridő viszont Miska bácsi nagy bánata: - Az a néhány levél, ame­lyekből idézünk és amelyekre válaszo­lunk, csak a jéghegy csúcsa. Még a korábbi, negyvenperces adásidő is csak 20-30 levél ismertetésére volt elegendő - mondja. Pedig mennyi le­vél érkezik! A rekordév 1990 volt, ak­kor 17 000 levél érkezett. Volt olyan hónap, hogy 1700! Tíz nyugdíjas bon­totta és válogatta őket, ma ezt egyedül végzi Marika, egy nyugdíjas tanárnő. Pedig Miska bácsi ma sem kap sokkal kevesebb levelet. Például a nemrég le­zajlott Az én szülőföldem című pályá­zatra 1200 pályamű érkezett, egy koc­kás füzetlaptól egészen a negyvenhat oldalas tanulmányig. Bár a műsorban csak néhány levélre jut idő, minden levélre válaszolnak! Ebben természe­tesen vannak segítőtársai is Miska bá­csinak. A levelek témái szerint segíte­nek neki jogi, pszichológiai, pedagó­giai ismeretekkel bíró munkatársai. A műsor által meghirdetett pályázatok is zömében a határon túli gyermekekhez szólnak, de kaptak már levelet svédor­szági és belgiumi magyar gyerektől is. Az Őrzöm a hagyományt című pályá­zatra például a kéméndi alapiskola csodálatos néprajzi anyagot küldött. Amíg anyagi lehetőségeik engedték, rendszeresen készítettek önálló fa­luműsorokat is. A Felvidékről például Tallósnak, Naszvadnak és Párkánynak volt ilyenben része. S ezzel el is érkeztünk egy újabb fá­jó kérdéshez, az anyagiakhoz. A vá­laszlevelek és az ajándékkönyvek pos­taköltségeit a rádió fedezi. A nyári tá­borokhoz azonban, amelyeket az egyes pályázatok legeredményesebb­jeinek, valamint a műsor legjobb gyermektudósítói számára rendeznek évről évre, Miska bácsinak kell, mai szóhasználattal élve, szponzorokat ke­resnie. Tavaly a Művelődési Miniszté­rium Nemzetiségi és Etnikai Főosztá­lya volt; az idei velencei tábort a Jó­zsef Attila Alapítvány támogatja - tu­dom meg tőle. Az ajándékba küldött könyvek nagy része viszont adomány­ból jön össze. — Számtalanszor előfor­dul - meséli Miska bácsi -, hogy idős emberek egy-egy nagy táska könyvet tesznek le a portára, név nélkül, csu­pán azzal az üzenettel, hogy Miska bácsinak. Miska bácsi elmondja, hogy többnyire olyan nyugdíjasok ezek, akik maguk is ezen a műsoron nőttek fel, többük rendszeres levelezője is volt. Esetükben az a természetes, hogy az ő gyermekeik és az unokák is rendszeres hallgatói e műsornak.- Gyakran azonban a Miska bácsi könyvadományaiból küldünk a gyere­keknek - szól közbe Marika, aki a be­szélgetésünk alatt is rendületlenül bontogatja és válogatja a leveleket.- Hát igen - ismeri be szerényen Padisák Mihály -, a múltkor is behoz­tam vagy kétszázat a sajátjaimból. A műsor elkészítésében egyébként Miska bácsi legközelebbi munkatársa Király Erzsi, akik annak idején maga is rendszeresen írt a műsornak. Miska bácsi elárulja, hogy Erzsi lesz majd az utóda, ha ő egyszer végleg befeje­zi. Rajta kívül Juhász Timi, egy főis­kolás lány segít rendszeresen a műsor elkészítésében. No és a gyereksze­replők, akiket Miska bácsi a habitu­suk szerint válogat a rádió gyermek- súdiójának tagjai közül. Számukra Miska bácsi időnként „saját tábort” szervez a csobánkai telkén. Egyéb­ként a műsor egykori gyermeksze­replői között volt például Balázs Pé­ter vagy Kern András. Amikor végezetül megkérdezem: mikorra várható tőle új kötet, szo­morúan megrázza a fejét. Öt éve nem írt szépirodalmat, mert, mint mondja, az íróasztal fiókjának nem ír. Mára tönkretették a gyermek- és ifjúsági könyvkiadást. - Irodalmi igényeimet most már csak abban élem ki, hogy igyekszem olyan gene­rációt nevelni, akikből jó irodalmár válhat - mondja. Hogy ezt mennyire komolyan gon­dolja, arra bizonyíték az Ács Kató Nemzetközi Gyermekirodalmi Pályá­zat, amelyet ezentúl minden évben ki­írnak, s amelynek idei eredményhir­detése után így búcsúzott a hallgatók­tól: „Aki kedvet kapott az íráshoz, már most hegyezze ceruzáját, köszö­rülje tollát. Érdemes. S hátha e ne­mes pályázat segíthet felnevelni egy majdani - talán jobb kor - ifjú gene­rációját. ” Gong. „A jövő szombaton pedig ugyanebben az időpontban is­mét találkozunk a Kossuth Rádióban. A viszonthallásra! ” Minden szombaton. Gőg László VAKÁCIÓ 1995. július 2. ÜBSámBp

Next

/
Thumbnails
Contents