Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-24 / 39. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor 1995. szeptember 24. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona K ifogás akadna ezer. Vagy még annál is több. Csak hogy ne kelljen tenni valamit az egészségünkért. Egy jó focival, kiadós erdei sétával (uram bocsá’ futással) vagy éppenséggel néhány izomfeszítő perc végiggürcölésével - akár egy alkalmi szobai tornaszeren. Mert rohanunk, hajtunk; jóformán már csak a heteket és hónapokat számláljuk, s közben embertelenül agyonkínzott, a stresszhatások sokaságától fuldokló szervezetünk lassan jajve- székelni kezd. Sokan ilyenkor észbekapnak, és megtalálják ennek ellenszerét. De mi lesz a többiekkel? Nem olyan időket élünk, hogy valakik valahol minduntalan a sportpályákra csalogatnák az embereket, netán pártprogram szabta követelmény nyomán mozognának a tömegek. Egyre kevesebb a pénz az egészségvédelemre, s ebbe a test, szervezetünk rendszeres edzése is beletartozik. Az anyagiak hiánya, sajnos, ezen a területen is rendre jelentkezik, a kedvtelésből sportoló sokszor kénytelen a saját zsebébe nyúlni. Mert különben nem jut be a tornaterembe, a sportpályára. Manapság nem kínálják tálcán a sportolási lehetőségeket, senki sem kényszerít bennünket a kötelező testmozgásra. Ám ha a munkahelyünkön is, az otthonunkban is kiegyensúlyozottan akarunk élni, akkor magunknak kell tenni érte valamit. Hogy mit? Bevált recept nem létezik, jó tanács viszont annál több akad. Sokszor megfogadjuk, hogy majd ezentúl... hogy aztán majd belevágunk, de napok múltán visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Egyik ismerősöm mesélte a minap, hogy negyvenéves fejjel újra elkezdett tornázni. Csak amolyan reggeli izommozgatást végez, röpke öt percben. Mert úgy érezte: szüksége van rá. „Mit gondolsz, mi az egészben a legnehezebb?” - szegezte nekem a kérdést, s még mielőtt csodálkozásomból fölocsúdtam volna, önmaga rávágta; „A rendszeresség! Egyszerűen megfeledkezem róla. Ébredés után már a napi teendőkön jár az eszem, aztán elkezdem a reggeli készülődést, s bizony nemegyszer csak napközben döbbenek rá, hogy megint kimaradt a torna. Szóltam is már a családtagoknak, bátran figyelmeztessenek, ha észrevennék, újra kihagytam lélegzetgyorsító gyakorlataimat.” Ám egy szóval sem említi, hogy a feledé- kenysége megrendítené kitartását, s másnap már lemondana a fittpercekről. Nem, ő abban bízik, mint annyi más szokásához hasonlóan, hogy egyszer ennek is kihagyhatatlan helye lesz reggeli foglalatosságainak sorában. És akkor már nem kell attól tartania, hogy az a dolog véletlenszerűen kicsúszik életéből. órájából - ha többre nem futja - minimum öt percnyi időt rászánni a testmozgásra, amely akármilyen házi tornaszer nélkül is elvégezhető. Csupán kitartás, akarat és - mint ismerősöm is állítja - rendszeresség kell hozzá. Idővel azután a kezdetben keserves percek örömteliekké változnak, miközben feszülő izmaink, ropogó csontjaink egyre közelebb visznek testünk megismeréséhez. Edzettebbekké, frissebbekké, fittebbekké válunk, s az önbizalmunk is meghatványozódik. Már csak ezért is megéri csinálni! Ráadásul: a példánk másokat is magával ragadhat. Ismerősöm próbálkozása velem ugyanezt tette. A minap azt kérdezte tőlem valaki, milyen sportolói eredményemre vagyok igazán büszke? Konkrét számadatok híján is megpróbáltam válaszolni, ám igazából a magamfajta, kedvtelésből sportolónak nincs nagyobb eredménye - s egyben öröme -, mint hogy mozog. Legyalogolja vagy lefutja a maga kilométereit, a súlyzók terhe alatt megizzad kedvenc fittnescentrumában, jól kiszaladja magát valamelyik labdajáték űzése közben. És azalatt alaposan megdolgoztatja szervezetét. Verejtékcsatornák patakzanak rajta, állandóan a kitartás, az akaraterő gyarapításának mezsgyéjén viaskodik - önmagával. Azután pedig a kellemes fáradtság keríti hatalmába. Ez az az érzés, amely szavakkal nehezen írható le, ám átélni annál jólesőbb állapot. Vajha mind többen lennénk az élvezői! De hányán cselekednek hozzá hasonlóan? Milyen jó lenne, ha a többség már itt tartana. Ennyivel mindenképpen tartozunk I MÉS7ÁRO<s KÁRrirY önma§unknak’ Jövőnknek- Lehetősé- j. iviM^nivuj ix \i\v>i,i geinkhez mérten a nap huszonnégy FITTPERCEK
