Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-17 / 38. szám

1995. szeptember 17. KÉPERNYŐ A JÖVŐ TÉVÉJÉNEK MEGÁLMODÓJA kai többet tett a tömegtájékoztatásért: kidolgozta a kábelteleví­ziózás műszaki feltételeit, összekapcsolásuk alapelveit a műholdas hálózatokkal: azt, ami Amerikában már általában el­terjedt. Nyugat-Európában jelenleg robbanásszerűen fejlődik, nálunk pedig csak gyerekcipőben jár. E tevékenységét meg­előzően még 1948-ban, „kiruccanásként” a hangtechnika terü­letére, szabadalmaztatja a PVC alapanyagú, ma legelterjed­tebb hosszanjátszó (LP = Long Play) hanglemezt: az ötvenes években gyomorvizsgálatra szolgáló miniatűr tévészondát, a hatvanas években pedig az űrből sugárzó televíziót fejleszti ki. Kevesen tudják, hogy neki köszönhetően láthattuk élő, egye­nes adásban az első ember - Neil Armstrong - Holdra szállá­sát. Tevékenységének elismeréseképpen 1954-től a világ egyik legnagyobb óriásvállalatának, a CBS-nek az igazgatója, később az alelnöke lett, megválasztották az Amerikai Tudomá­nyos Akadémia tagjának, hetvenedik születésnapján pedig Jimmy Carter elnök adta át neki az Egyesült Államok legma­gasabb kitüntetését, a Nemzeti Tudományos Érdemrendet (Na­tional Medál of Science). Egy évvel később, 1977. december 7-én gyorshajtás következtében, autóbalesetben vesztette éle­tét. Goldmark C. Pétert a szakma korunk Edisonjának tekinti: legalább oly mértékben átalakította a huszadik század emberé­nek életét a televíziózással, mint híres elődje a villamosság te­rületén tett találmányaival. Ennek előszelét mi még csak most érezzük: a kábelesítés térhódításával nagyvárosaink már meg­tették a lépést az új kor irányába, amelyet az információk ural­nak. Ezért érdemes néhány szót ejteni Goldmark elképzelése­iről, melyek egy részének megvalósítására csak a jövőben - te­hát évtizedekkel halála után - kerül sor. Ma már egyre természetesebb, hogy a kábelen keresztül akár harminc-negyven tévéadást - köztük műholdas műsoro­kat - követhetünk. De ez csak az első lépcső, ugyanis a veze­tékekben rengeteg hely van. Ez legelőször is arra használható fel, hogy ne csak a lakásunkba, de onnan ki is mehessenek az információk. Ennek keretében a jövőben nem kell otthon tar­tózkodnunk, ha a villany-, gáz-, vízórát szeretnék leolvasni. ezek mind távmérő műszerekkel lesznek a központi kapcsolóra kapcsolva. Könnye­wmammmmmammmmmmmmmmm VánIlyen 1 teiti i Mb Hág Nevezetes dátum 1940. szeptember 4-e a televíziózás történe­tében: ezen a napon mutatták be az amerikai CBS (Columbia Broadcasting System) harminchat éves főmérnökének, Gold­mark C. Péternek vezetésével a világ első színes televíziós rendszerét, amelyet egy évtizeddel később NTSC néven szaba­dalmaztattak. Bár az ötvenöt év előtti esemény csak egy lánc­szeme a televíziózás történetének, viszont a főszereplő szemé­lye miatt érdemes rá emlékezni, tekintve, hogy a későbbiek fo­lyamán is olyan jelentős munkásságot fejtett ki, amely a legbe­folyásosabb tömegtájékoztató eszköz sorsát évtizedekre előre meghatározta. Az eredetileg Péternek anyakönyvezett ifjú tizenhat éves korában - azt követően, hogy szüleivel Budapestről Bécsbe emigráltak - veszi fel dédapja testvére, Goldmark Károly ze­neszerző iránti tiszteletből a németes Cári nevet, amely egész élete során elkíséri. A berlini műegyetem elvégzése után egy ideig Gábor Dénes, a holográfia atyja, későbbi fizikai Nobel- díjas mellett dolgozik. Gábor hívja fel figyelmét a televíziózás kérdéseire, rámutatva, hogy az akkor épp hódító elektrome­chanikus tévének nincs jövője, helyette teljesen elektronikus berendezéseket kell szerkeszteni. Goldmark ezt a szakmai jó tanácsot viszi magával az Üjvilágba is, amikor oly sok tudós­társával együtt 1933-ban a fasizmus térnyerése hatására el­hagyja Európát. Amerikában a CBS-nél folytatja kutatásait, négy éven belül az óriáscég főmérnökévé küzdve fel magát. A legenda szerint „Az elfújta a szél” című amerikai film 1938-as ősbemutatója volt rá oly nagy hatással, hogy elhatározta a szí­nes televízió kifejlesztését. Csaknem két emberöltő távolából nehéz kideríteni az igazságot, viszont tény, hogy ebben az időben vette fel kutatóprogramjába e kérdést. Az eredmény az ötvenöt évvel ezelőtti bemutató volt. Mivel abban az időben már egymillió tévékészülék volt az Egyesült Államokban for­galomban, csak akkor jöhetett számításba a színes rendszer be­vezetése, ha a fekete-fehér készülékeken is követhető az új adás. Az összeegyeztethetőség kérdését már csak a háború után oldotta meg Gold­mark, ugyanis közben egyéb elfoglaltsága akadt: a német radar­készülékek zavarására szolgáló berendezése­ket fejlesztett ki, ame­lyeket sikeresen alkal­mazott bevetései során az amerikai légierő. A háború után újult erővel fog a színes tévé tökéletesítéséhez, amelynek eredménye az NTSC (National Te- levision System Co- mittee = Nemzeti Tele­víziós Bizottsága) 1950-es szabadalmaz­tatása lett. Minden to­vábbi televíziós rend­szer (SECAM, PÁL) is az ő eredeti elgondolá­sából indul ki, így mél­tán tekinthetjük Gold- markot a színes tévé atyjának. De ennél sok­dén megoldható így a hő lakásonkénti táv­szabályzása, értéke­ink védelme kábeles tűz- és betörőriasz­tással. Gyökeres vál­tozást életmódunk­ban viszont az aktív kapcsolattartás lehetősége adja: személyi számítógépünkkel kapcsolatot vehetünk fel bármelyik üzlettel és áruházzal, meg­rendelhetjük az árut, amit házhoz szállítanak, ugyanígy szín­ház-, mozi-, busz-, vonat- vagy repülőjegyet rendelhetünk ma­gunknak, a könyvtárból kábelen keresztül hívhatjuk le a leg­újabb szerzemények ismertetőjét, dokumentumok másolatát kaphatjuk meg. Sőt, a legtöbb munkát is otthon végezhetjük. Már ma sincs műszaki akadálya annak, hogy e cikket a szerző otthoni számítógépéről betördelve elküldje a szerkesztőhöz, aki - ugyancsak otthon - ellenőrzi, onnan átküldi - természe­tesen kábelen - a nyomdát helyettesítő központba, ahonnan minden újságolvasó lehívja a saját gépére. Miközben minden­ki otthon dolgozik! Elvben, mert a hétköznapi gyakorlatban még nem egészen így fest a helyzet... Egykor Németh László egyszemélyes folyóiratot adott ki. Ennek a jövőben semmi akadálya: bárki megteheti ezt, ugyanis gépéből a többirányú hozzáférhetőség lehetővé tételével gyakorlatilag a Föld min­den lakója kiemelheti az „újságot”, elolvashatja azt. Szakértők véleménye szerint az emberi tevékenység több mint háromne­gyede teljes egészében vagy részben ilyen távmunkával meg­oldható, ami azt eredményezi, hogy akárcsak az ipari társada­lom kialakulása előtti időben, a jövő században is - a fejlett or­szágokban - szinte mindenki a lakóhelyén, sőt a lakásában fog dolgozni. Ezzel újra visszaáll az évszázadokon át megszokott életmód egy lényeges különbséggel: igaz, hogy még a faluja határát sem kell egy életen át elhagynia az embernek, viszont eközben az egész világ beköltözik a lakásába. Hogy könnyebb, érdekesebb, értékesebb lesz-e az élet száz év múltán, az elsősorban az embereken - utódainkon - múlik. Viszont a lehetőséget Goldmark C. Péter tevékenységével megadta hozzá: a televíziós technika totálissá válásával, az in­formációsztrádák kialakulásával jelenlegi, rohanó életmódun­kat felválthatja egy sokkal nyugodtabb, kényelmesebb, komó­tosabb világ. Ozogány Ernő Rod Stewartról, a rekedt hangú skót énekes sztárról, köztudott, hogy mindenek felett imád- | ja a focit, a gyors autókat és a szép szőke nőket - a zenélést viszont foglalkozásnak tekinti. Keres is vele szépen, villája van Los Angeles­ben, de szívesebben tartózkodik eppingi házá­ban, amelyben azelőtt Winston Churchill la­kott. Ennek legfőbb oka, hogy a házhoz tartozó park tekintélyes méretű, elfér rajta egy focipá­lya is. Amikor tavaly megszületett a fia, első j dolga volt, hogy a kertben 100x60-as mé­retűre, azaz futtballpálya nagyságúra nyíratta a füvet, legyen hol edzenie a gyereknek, amint elkezd totyogni. Rod fociőrületére vall az is, hogy fiának a Liam-McAllister nevet adta, az egykori skót válogatott, McAllister tiszteletére. - Már most örülök annak, Liam mennyire fogja élvezni a saját futballpályáját - mondta a boldog apa. A mama viszont aggódik. Nemcsak a gyerek, hanem elsősorban az apa miatt. - Biztos va­gyok benne, hogy Rod nem lesz elkeseredett, ha a fiáról kiderül, hogy botfülű. De ha falábú lesz, abba talán belepusztul - nyilatkozta. Ag­godalma pedig abból táplálkozik, hogy Rod, ha csak teheti, mindig elcipeli magával a kicsit a meccsekre, edzésekre - de koncertre soha. Sőt azt tervezi, megvesz egy skót focicsapatot, hogy ne csak saját pályája legyen a fiának. 50 fi 00 © pfi x © N ea | Amikor a hetves években - meglovagolva a { heves diszkólázat - Amanda Lear a modellke- * dést felváltotta az énekléssel, fél Európa és 1 Amerika azt találgatta, nő vagy férfi, netán S nővé operált férfi-e a markáns arcú, fiús alakú, | magas szőkeség. A találgatások okát különle- ; ges, férfiasán mély hangja jelentette. A tiszavi- 1 rág-életű sztár sejtelmesen hallgatott - ez is | hozzátartozott imidzséhez. Tény, hogy Amanda korábban Salvador Da­li li kedvenc modellje volt, s az extravagáns mes- j tér nőnek látta őt. Akik azt állították, hogy j Amanda igenis férfi (volt), éppen Dali különc- I ségével bizonygatták igazukat. Elmúlt a diszkóláz, eltűnt Amanda is - hogy I megjelenjen a galériákban, de már nem mint | modell, hanem mint festő, Dali tanítványa. Az- | tán hosszú csend. Míg most, 48 évesen meg- j mutatta magát - meztelenül. Egy sztárfotóssal Haitiban készült róla egy pikáns fotósorozat. - Büszke vagyok a testemre, és szeretek mezte­lenkedni. Miért rejtegetném azt, amit bátran megmutathatok - mondta önérzetesen az új­ságíróknak. Akik közül a rosszmájúbbak cik­keikben nem felejtették el feltenni a kérdést: Ki operálhatta ilyen tökéletessé ezt a férfit? (görföl) A legidősebbik gyerek az apja után Eugen lett, a következő nevet - Alex - a mama választotta, a Laurát ismét az apa, a Stellát a mama, s aztán a bibliai nevek jöttek: Mária, József, Anna, Péter, Mihály, majd Janka; s amikor a legutolsó babát várták és tudták, hogy lány lesz, akkor már Laura döntött: ha az első az apu nevét kapta, a legkisebb testvér legyen Veronika, az anyu után. A népes család feje dr. Eugen Jó­nás. A mama, Veronika asszony vi­dám és kiegyensúlyozott, lányos alakján nem látszik a tizenegy szü­lés. Eugen tizenöt éves, Veronika négy. A tizenegy gyerek közül há­rom még nem jár iskolába. Az is­kolások kitűnő tanulók, de a JonáS családban nem divat ajándékot ad­ni a jó bizonyítványért. Mindenki önmagának tanul. Naponta másfél kenyér fogy el, de tejből csak három liter. Ha nyernének egymilliót - mondjuk kaparós sorsjegyen -, ta­lán mikrobuszt vennének. Eddig csak öreg tragacsokra futotta - és egy „közönséges” autóban nem férnek el... Ha nagy ritkán elmennek vala­hová, a gyerekek közül csak néhá­nyat visznek, a többire Veronika asszony nővére vigyáz. JonáS doktor a természetes szü­letésszabályozás és fogamzásgátlás módszerének kidolgozásával szer­zett - minden túlzás nélkül mond­hatjuk - világhírt, fonás-centru­mok sokfelé vannak a világban, és sok helyen folyamatban van létesí­tésük (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Olaszország, Ma­dagaszkár, Brazília, India, Orosz­ország, Kanada, Horvátország, Du­bai, Bulgária stb.). Valamennyi centrum emblémája és dátuma azo­nos: 1956. augusztus 15., Mária mennybe menetelének napja. A pszichiáter (!) ezen a napon jött rá az általa kutatott törvényességekre. Ezért egész életében háttérbe szorították - mert bebizonyította, hogy előre kiszámítható a szüle­tendő gyermek neme, akárcsak a fogamzás időszaka is. Szinte min­den héten megjelent ellene egy-egy cikk az újságban. Ha itthon nem is, de a nagyvilágban elismerték. 1970 decemberében, a New York-i Co­lumbia Egyetem professzora levél­ben értesítette: fel akarják terjesz­teni a Nobel-díjra! Jónás doktor udvariasan köszönetét mondott: amit tesz, nem azért teszi, hogy el­ismerést kapjon. Számításait világszerte alkal­mazzák, és néhol az engedélye nél­kül. Ahol Jonáí-centrumok működnek, ott helyesen, másutt vi­szont nem értenek hozzá. Inteijúk is megjelentek (pl. angolul, franci­ául, németül), amelyeknek semmi ■valóságalapjuk nincs. A szerzők nem is jártak nála, és a válaszokat az interjúalany sosem mondta. Til­takozhatna, de feleslegesnek tartja. A JonáS-féle fogamzásszabályo­zás 1991 óta nálunk törvényileg is védett - bejegyezték a találmányü­gyi hivatalban. És valós az alábbi interjú is, hiszen a Jónás család la­kásán készült. • Hogyan élnek mostanában ?- Egyik napról a másikra. Dicse­kedni nemigen érdemes. A munka sok, itt Mányán állandó nálunk a jövés-menés, itt tanulják a számítá­sokat a komputeren. Az itthoni központot már felszámoltam, nem bírom egészséggel. • Önnél már nem is jelentkeznek házaspárok?- Jelentkeznek, de itthon már nem dolgozom. • Sok a jelentkező?- Két éve még naponta százan is felkerestek levélben, telefonon. • Mit kémek inkább? A gyerek nemének megválasztását, vagy egyszerűen csak a terhességet?- Világviszonylatban a házaspá­rok hatvan százaléka gyermekte­len. Ebbe a számba azok is beletar­toznak, ahol az asszony beteg, ope-

Next

/
Thumbnails
Contents