Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-10 / 37. szám
Történetünk női főszereplője Badenban született 1855. szeptember 11-én. Gyerekkorától színésznő akart lenni. Pályáját német színpadokon kezdi, majd a bécsi Burg- theater tagja lett. Schratt Katalin szerelmi életének három főszereplője volt. Első neves udvarlója Alexander Girardi, a kalapdivatot teremtő színész. A második »jegyzett” személy a későbbi férje, ittebei Kiss Miklós, a szép és könnyelmű magyar úr, akinek egy nő sem tudott ellenállni. Házasságuk kezdetén tizennégy szobás lakásukban fényűzően éltek, míg ki nem derült, hogy a szép Kiss javíthatatlan játékos, és már el is verte minden vagyonát, sőt felesége hozományát is elkártyázta. Esztendőre, 1880-ban gyermekük született, de Tónika sem békítette össze a házastársakat. Nem éltek együtt, ám Schratt Katalin haláláig hivatalosan Kiss Miklósné maradt. Sőt: a különélő feleség évek múltán is törlesztette férje adósságait, nem utolsósorban abból a pénzből, amelyet érzelmi életének harmadik főszereplőjétől, Ferenc József császártól kapott. A színésznővel az uralkodót felesége, Erzsébet királyné hozta össze. Kat- harina Schratt túlélte a császárt, az első világháborút, a Monarchia szétesésének időszakát, megérte az Anschlusst, vagyis Hitler bécsi bevonulását, és a második világháború elején, 1940. április 17-én, 85 éves korában hunyt el. A különös szerelmi háromszögről Gerő András budapesti történésszel készült az alábbi beszélgetés. Gerő András: Schratt Katalin nem volt izgalmas személyiség. Az ifjú színésznőre felfigyeltek a legmagasabb körökben, s így került a „maîtresse” romantikus szerepébe- Miképpen került Európa utolsó konzervatív császára a színésznő bűvkörébe ?- Schratt Katalin nem volt izgalmas személyiség. Életvitele sem különösen érdekes. A története is elég szimpla. A kispolgári közegből induló ifjú színésznőre felfigyeltek a legmagasabb körökben, s így került a „maîtresse” romantikus szerepébe.- Jó színésznő volt?- Közepes. Nem volt sem sztár, sem igazi színészegyéniség.-És a külseje? A legendásan szép Erzsébet királynénál nem lehetett szebb.- Erzsébet feltűnően szépnek számított. De egy olyan eszmémyt testesített meg, amely valamivel a saját kora előtt járt. Hisz amikor minden nőnek darázsderekat csináltak, ő míder nélkül is karcsú volt. A századvég ideáljának viszont inkább a Schratt Katalin típusú elfűzött, de testesebb nők feleltek meg. Mai kifejezéssel: „akin volt mit fogni”. Erzsébet nem ilyen volt.- Lehetséges, hogy a császárt éppen az vonzotta ebben a közepes színésznőben, hogy Schratt Katalin jobban megfelelt az akkor elfogadott nőideálnak?- Talán. De ez csak egyik fele a lehetséges magyarázatnak. A történet ott kezdődik, hogy Ferenc Józsefnek nagyon pedáns, bürokratikus, katonás jellemvonásai voltak. Puritánul élt. Korán kelt, sokat dolgozott. Ezenkívül, vagy éppen ezzel együtt, közismert, hogy mennyire fantáziátlan ember volt. Ez nemcsak a gondolkodásmódját, hanem minden bizonnyal szexuális magatartását is jellemezte. Rendkívül érdekes - tesztként - vizsgálni az uralkodó rajzait. Az elemzők megállapítása szerint a kiváló manualitású császár kizárólag naturális, mindenféle elvonatkoztatást nélkülöző rajzokat készített.- Ami a mindennapi magatartását, viselkedését, akár a szexualitással kapcsolatos habitusát illeti, honnan lehet ezekre bizonyítékokat találni?- Sokféle visszaemlékezés, levél, utalás áll a kutatók rendelkezésére. Idéznék egy olyat, amely talán nem tekinthető tudományos bizonyítéknak, de valószínűleg korabeli szóbeszédek közvetlen terméke. Zilahy Lajos szerint a császár rendszeresen járt színházba, leginkább a népszínműveket nézte szívesen. Ilyenkor ki-kiszemelt magának egy-egy fiatal színésznőt, és elküldte hozzá udvarmesterét azzal, hogy „az uralkodó szeretné személyesen kifejezni nagyrabecsülését”. Egy jeles magyar aktrisz, aki maga mesélte el (!) a történetet Zilahynak, azt állította, hogy őt is magához hívatta egyszer a császár. A Burgban egy kis szobába vezették, ahol hellyel kínálták a kanapén, majd magára hagyták. Megjelent Ferenc József katonai egyenruhában, karddal az oldalán, kezében virágcsokorral. Nem szólt, csak biccentett, majd lassan és nehézkesen gombolni kezdte a katonai pösztónadrág gombjait. Megtette, amit meg kellett tennie, miközben a kardot sem csatolta le. „Dolga végeztével” ismét biccentett, majd távozott. Ezek után az illető hölgynek egy bizonyos pénzösszeget utaltak át az udvarmesteri hivatalból. Ezen az utóbbi gesztuson háborodott fel leginkább a történetet elmesélő színésznő, hisz ő - saját bevallása szerint - honleányi kötelességből és nem pénzért tette, amit tett. Ez az anekdota talán jól jellemzi az uralkodó magatartását. Schratt Katalin esetében azonban egészen más történt. A kötelességszerű életbe, amelyet Ferenc József vállalt, az extravagáns, emancipált, öntudatos Erzsébet egyre kevésbé fért bele. Igaz, nem is akart beleférni. Megpróbálta tehát szétfeszíteni ennek az életnek a kereteit. A házassága sem úgy alakult, ahogy azt ez a különös fiatal nő elképzelte. Három gyereket kellett négy év alatt világra hoznia, miközben még fejlődésben volt a saját szervezete is. Mindez nem növelte, inkább rontotta a házassághoz, a házastársi együttéléshez való affinitását. Mikor aztán 1868- ban, a „Kiegyezésért való ajándék” gyanánt még megszületett Mária Valéria - Erzsébet végképp menekülni akart a szexuális kötöttségek elől.- Vagyis ő maga intézte úgy, hogy a férje utat találjon egy „házi barátnőhöz", illetve egy szerelmi kapcsolathoz?- Pontosan így történt. Erzsébet szabadságának az volt az ára, hogy Ferenc József élete mással legyen teljes. A királyné természetesen pontosan tudta, hol a határ. Azzal tisztában volt, hogy bizonyos protokolláris kötelezettségeknek eleget kell tennie, abban nem helyettesítheti őt semmiféle maîtresse, de sok minden egyébben igen. Erzsébet élete tehát azzal látszott megoldódni, hogy Katharina Schratt felbukkant a láthatáron.- Netán Erzsébet maga is kereste az alkalmas személyt?- Valószínűleg igen. A levelezésekből derül ki, hogy Erzsébet első perctől kimondottan jó, szinte barátnői viszonyban állt Schratt Katalinnal. Olyankor is találkozott vele, amikor felséges félje nem volt jelen. A két nő sokat beszélgetett, intim témákról is. Erzsébet ugyanakkor rendkívül ügyesen úgy irányította a dolgokat, hogy az udvar, illetve az akkori közvélemény a család barátjának tekintse a színésznőt. Az uralkodó felesége gyakran szervezte úgy a családi programokat, hogy azokon látványosan Schratt Katalin is jelen lehessen. Sokszor négyesben mentek nyaralni. (A királyi pár, leányuk, Mária Valéria és a színésznő.)- Erzsébet nem szerette már a férjét? Semmiféle féltékenységet nem érzett a színésznő miatt?- Ez nem ilyen egyszerű. Erzsébet igenis szerette Ferenc Józsefet. A maga módján. És ezzel a szokatlan gesztussal igyekezett féltve óvott és nagyra tartott főijének a lehető legnagyobb biztonságot és boldogságot teremteni. Mivel tudta, hogy erre önmaga nem képes, mert szabadságra, utazásra, önállóságra vágyik, ezért rendezte be a félje életét ilyen módon.- És a férfi? Minden további nélkül elfogadta ezt a szokatlan „ajándékot" ?- Nem sokat gondolkodott. A dolog egyébként sem ilyen nyíltan zajlott. A női rafinéria olyan helyzetet teremtett, amelyben Ferenc Józsefnek nem sok lehetősége maradt a döntésre. Minden bizonnyal beleszeretett a színésznőbe, és nem tudta nélkülözni társaságát.- Mit tudunk arról, hogy Schratt Katalinnak volt-e bármiféle politikai befolyása az uralkodóra?- Sok mindenben befolyásolta Ferenc Józsefet a színésznő, de ez az egy terület, az uralkodás, illetRészlet Ferenc Józsefnek a ,A nagyságos asz- szony”-hoz írott leveléből: „Nagy örömmel vettem ma reggel kedves, jóságos, hosszú levelét: forrón, szívem mélyéből köszönöm. A hozzá mellékelt Gondolatok végtelenül boldoggá tettek, ámbár ha nem tudnám, hogy Ön mindenkor igaz irányomban, alig hihetném el a tartalmukat, főleg, ha tükörbe nézek és vén, ráncos arcom néz szembe velem... Imádom Önt, de ezt többé nem mondhatom ki, csak hát kimondtam végre, és arra kérem, tartson meg a jövőben is eddigi szíves barátságában, és lássa bennem leghívebb barátját.” ve a politika érinthetetlen volt. Hogy próbálta-e mégis meggyőzni ilyen kérdésekben, azt nem lehet tudni. Itt idéznem kell egy másik magyar irodalmi emléket, amely erre a furcsa szerelmi kapcsolatra és a színésznő hatására utal. Krúdy Gyula gyakori hőse Alvinci Eduárd. A hőst valós alakból formálta az író. Mintáját Szemere Miklósnak hívták. Jellegzetes magyar dzsentri volt, aki élete egyik különös periódusában rendkívül gazdag lett. Az okot csak találgatták. Volt, aki orosz kémkedésre gyanakodott, mások a kártyára. Egy biztos, nagyon szeretett és tudott kártyázni. Egyik éjjel Bécsben annyi pénzt nyert Volohovszky gróftól, hogy meg tudta venni egész Pestlőrincet. Ferenc József azonban, akinek azonnal jelentették az esetet, nehezményezte, hogy a hozzá közel álló gróf pénzét nyerte el a magyar, ezért kiutasíttatta Bécsből. Szemere fájlalta a kegyetlen döntést, és végső reményként Schratt Katalinhoz fordult. Krúdy története szerint a legjobb fajta magyar kolbászból juttatott el egy jó adagot a színésznő konyhájába. Tudta ugyanis, hogy az uralkodó mennyire szereti a hasát, és e vonzalmát a színésznő igencsak kiszolgálta, igazi házias koszttal várta valamennyi légyottjuk alkalmával. Miután a kolbász asztalra került, és Ferenc József a finom falatok származása felől érdeklődött - megbocsátott Szemerének, aki ettől kezdve ismét feljárhatott Bécsbe. — Schratt Katalin tehát minden bizonnyal olyasmit tudott nyújtani a császárnak, amihez az udvarban nem könnyen vagy egyáltalán nem juthatott hozzá. — Valóban. A kispolgári lét nyugalmát. A jó konyhát. Az egyszerűséget. A kevés beszédet, de sok figyelmes hallgatást. Tehát igazi kikapcsolódást. A levelekből és visszaemlékezésekből, nem kevésbé pedig a királyné verseiből azonban az is kiderül, hogy a közepes képességű színésznő viszont minduntalan Erzsébetet próbálta utánozni. A mozdulatait, öltözködését, beszédmodorát. Emiatt sokszor kinevették, és a királynő - bár barátnőjeként bánt vele a nyilvánosság előtt - magában lenézte és nem sokra tartotta. Ezt a „háromszöget” a világ, a környezet, az akkori társadalom hogyan ítélte meg?- Nagyjából úgy, ahogyan az ilyesmit ma is megítélik. Minden társadalmi csoport a saját világképének megfelelően. Az arisztokrácia nem nagyon foglalkozott a dologgal. Ügy vette tudomásul, ahogy van. „Ferenc József az uralkodó, akinek uralkodóhoz méltó felesége van, és közben azt tesz, amit akar.” Az arisztokraták maguk is így éltek. — Az akkori, igen konzervatív erkölcsi normákba aligha férhetett bele, hogy valaki nyíltan szeretőt tartson, különösen, ha az illető a legelső ember.- Ez így van. De ki mondta, hogy itt nyílt szerelmi viszonyról volt szó? Az őszinteség legkevésbé sem jellemezte a világtörténelmet. Elfogadták a hazugságot állításként.- Hogyan hangzott a pontos hazugság?- Schratt Katalin, mint a család legközelebbi barátja, rendszeres kapcsolatban áll az uralkodóházzal. Ugyanakkor az az állítás is nyilvánvalóságként szerepelt, hogy a színésznő és a császár között nincs szexuális viszony. Ők barátok voltak - a közfelfogás szerint. A kispolgári világkép az uralkodót magát is kispolgárnak tekintette, tehát elfogadta, hogy a császár Schratthoz jár, aki köztudottan kiválóan főz. Nincsen abban semmi. Egy-egy társadalmi réteg belevetítette magát a császár életébe, és így találta meg a legjobb magyarázatot. Váradi Júlia A fukar Ferenc József hallatlanul bőkezű pártfogója volt Schratt Katalinnak. Pompás ékszerekkel ajándékozta meg, többször kifizette az asszony játékkaszinóbeli adósságait, végrendeletében pedig félmillió koronát hagyott rá. Ez óriási összeg volt, hiszen Schratt művésznő évi fizetése a Burgtheaterben mindössze nyolcezer korona volt. A császári szerető (vagy barát) 1916. november 21-én halt meg. Katalint bebocsá- tották a császári lakosztályba, ő fehér rózsacsokrot tett a vaságyán nyugvó halott összekulcsolt kezébe. A gyászszertartást teljes pompával ülte meg az elsüllyedőben lévő Monarchia. A holt uralkodó sokéves barátnője nem volt jelen a temetésen. (Sigrid-Maria Grössing A Habsburgok szerelmi krónikája című műve alapján) A legendásan szép Erzsébet királyné Barátnőnk (Erzsébet királyné bökverse) Hasát fűzi oly szorosra, hogy jajdul máj, és nyög a lép. Mintha nyársat nyelett volna, úgy ül, s hogy ring, ha jár, ha lép! Ügy .véli, ó'Titánia, s ligetben pajzánul szökell, pedig hiú e mánia: kövér a Schratt, fogynia kell. MÚLTFAGGATÓ 1995. szeptember 10. IfeSfrmp