Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-10 / 37. szám

üasârnap 1995. szeptember 10. KOKTÉL Mi mindenre képes az emberi test? Némely meg­nyilvánulása megmagyarázhatatlan és félelmetes egyszerre. Ilyen a spontán öngyulladás (Spontaneo­us Human Combustion). Évszázadok óta ismert e je­lenség, ám eddig még senki sem jött rá a nyitjára. A férfi, aki túlélte 1835. június 5-én történt Nashville-ben. A helyi egyetem matematikapro­fesszora e napon a háza előtti kiskertben ácsorgott, amikor bal lábán égető fáj­dalmat érzett. „Forrósággal kísért szúró fájdalmat érez­tem, mintha darázs csípett volna meg” - mesélte később. Letekintett a lábszá­rára, és döbbenten tények azonban kizárták a tűzeset valószínűségét. A kandallóban aznap este nem fűtöttek be, s a cigaretta okozta tűzre sem gyanakod­hattak. A házban semmi kár nem esett. Sem a lámpa papírbúrája, sem a tetem kö­zelében heverő ruhadarabok nem fogtak tüzet. Sőt a te­tem alatt a padló sem káro­don meg, csupán halvány barna foltok maradtak Mivel Reeser asszony elég népszerű volt, az esetet alapo­san kivizsgálták. Ennek el­lenére sem a tűzoltók, sem a rendőrség, sem a kórboncno­kok nem találtak rá magyará­zatot. A szerző könyvében két helyszínelő rendőr vélemé­nyét idézi: „Soha semmi ha­sonlóval nem találkoztam, s nem is hallottam. Semmi fo­gódzót nem találtunk az eset * Spontán öngyulladás * Alkoholteszt? * Hamuvá lészen figyelt a testéből lövellő né­hány centiméteres lángra. Kezével azonnal csapkodni kezdte a lángokat, csakhogy a tűz tovább lángolt. Hamil- ton professzor, szerencsére, nem esett pánikba, s mivel tudta, hogy a tűz nem ég to­vább oxigén nélkül, gyorsan betakarta a lángokat. Hamilton professzor esete azon kevesek egyike, ami­kor az ember a spontán ön­gyulladásból nagyobb sérü­lés nélkül megmenekült. Többségük nem beszélhet ilyen szerencséről. Farkas Viktor osztrák publicista Megmagyarázha­tatlan rejtélyek című köny­vében egy egész fejezetet szentel ennek a kérdésnek, Pokoltűz címmel. Könyvé­ben több régi és újkori esetet ír le. Például 1744. április 10-én az angliai Ipswichben Grace Pett halárust házában lángok közt találták. A szemtanúk elmondása sze­rint hatalmas lángokban égett a padlón. Mire a tüzet sikerült eloltani, csupán ha­mu maradt belőle. A hivata­los szervek az ügyet azzal zárták le, hogy az áldozat - aki erős dohányos és alko­holélvező volt - előző este túlzásba vitte lánya hazaté­résének megünneplését. A rajta. Furcsa dolog. S a „po­koltűz” még megmagyaráz- hatatlanabb esetei is ismer­tek. Talány Floridában Farkas Viktor könyvében leginkább 18. és 19. századi esetekkel foglalkozik (leírja például egy obsitos tragédiá­ját, aki 1888-ban Aberdeen- ben egy istállóban porig égett, földi maradványai ret­tenetes tűz pusztításáról árulkodtak, miközben a kö­zelben lerakott szalmabálák­ban egyáltalán nem esett kár), de századunkban tör­tént példákat is említ, hiszen a 20. század szintén gazdag talányokban. Az Amerikai Egyesült Államokban (Flo­ridában) 1951. július 1-jén a szobájában égett Mary Hardy Reeser 67 éves öz­vegyasszony. Amikor az eredetileg 85 kilós asszony tetemének maradványait megtalálták, csupán a kopo­nyáját, egyik lábát (teljesen ép selyemcipővel!) és máját szedhették össze. A többi mind hamuvá vált. A marad­ványok kb. 1,20 méter át­mérőjű területen voltak, ezen túl nyoma sem volt se­hol a tűznek. Éjszaka senki nem figyelt fel arra, hogy a házban tűz ütött volna ki. kivizsgálásakor”. A rendőrfőnök kény­telen volt leszögez­ni: „Mindenféle mérlegelés után oda jutunk, hogy ez nem történhetett meg, mégis meg­történt...”. Nincs magyarázat Manapság is előfordulnak ilyen esetek. Nemcsak az marad rejtély, hogyan és miért kezdtek ezek az emberek - önma- guktól - égni, ha­nem az is teljesen megmagyarázha­tatlan, hogy a leg­több esetben a po­koli tűz az áldoza­tok testének nagy részét hamuvá vál­toztatja. Ez ugyanis nem olyan egyszerű dolog. A krematóriumokban például hosszabb ideig 1 400 Celsi- us-fokon kell tartani a hőfo­kot, hogy a halottat eléget­hessék. A szakemberek szerint az emberi csont 1 000 Celsius- fok felett is 8-10 óráig sér­tetlen marad. így logikus az a következtetés, hogy ha egy tűzveszélyes anyagokkal teli helyiségben (amilyen majd minden lakás: padlóburkola­tok, függönyök, bútor stb.) áll be a spontán öngyulladás és az áldozat hamuvá válik, akkor az öngyulladást kö­vető hő csakis 1 000 Celsi- us-fok feletti lehetett. Már­pedig ilyen hőmérsékletnél törvényszerűen minden po­rig égne, holott ilyesmit egyetlen említett esetben sem tapasztaltak. Mivel magyarázható hát ez a jelenség? Nem tudni. Nem marad más hátra, mint türelmesen kivárni, hogy a tudomány mai állása mellett csak akad rá végül magyará­zat. Addig pedig remény­kedjünk, hogy senkinek a szervezete nem készül a spontán öngyulladás próbá­jára. (Az MS nyomán: -ja-) Oroszországban a század elején, Lev Tolsztoj kései műveinek a hatására, különös szekta alakult. A hú­szas években a tolsztojisták még zavartalanul éltek Moszkva környékén, később azonban a politikai vál­tozások őket sem kímélték: csavargás ürügyén üldöz­ték, majd Szibériába vezényelték őket. Esetleg - biz­tos, ami biztos - ellenforradalmi tevékenység vádjá­val golyót eresztettek beléjük. 1941-ben már csak 400-an voltak. A háború után mindössze öten tértek haza a láge­rekből, s nekik köszönhető, hogy a tolsztojisták meg­menekültek és megerősödtek. Társaiknak meséltek a Moszkva alatti labirintusról, amelyet rabokként volt „szerencséjük” építeni. Kitartó kutatás után 1972-ben végre rábukkantak a bejáratra. Behatoltak - engedély nélkül! - és elfoglal­ták lakosztályukat. (Mind a mai napig ott élnek, és nem fizetnek lakbért.) A föld alatti folyosók kijáratai a főváros nyugati, déli, sőt a város határain túl találhatók. Egy orosz újságírónak, Mikolaj Popovnak az a megtiszteltetés jutott, hogy a tömegtájékoztató eszkö­zök egyedüli képviselőjeként bebocsáttatást nyert a katakombák világába - a közösség engedélyével. Tessék lefáradni! Az újságíró ötvenkét éves kísérője, Mihaj, a Ver- nadszkij proszpekten felemelte az útburkolat egyik kanálisnyílásának fedelét, és letessékelte a vendéget. Hosszú szárú gumicsizmában, egy szál zseblámpa fé­nyénél cuppogtak a vízben. Mihaj minden kanáliske­reszteződésnél megállt, füttyentett. Válaszfütty nem jött, indultak tovább. Közben magyarázott: az újság­író meg a fentiek, születésük pillanatában megalku­vásra ítéltettek. Világra jövetelük tényét a hatalom nyilvántartásba vette, állami iskolába járnak, minden oktatási intézmény falán az embereken uralkodó szimbólum jelképe függ. Személyazonossági igazol­vány, törvények, bizonyítványok béklyózzák az em­bert, szabadságát részletekben kénytelen odaadni. Akikhez most igyekeznek, bezzeg semmiféle komp­romisszumra nem hajlandók. Az újságíró kérdésére, kik ők és hogyan hívják őket, Mihaj röviden válaszolt: sehogy se hívják őket, nincs szükségük megnevezésre. A negyedik kereszteződésnél a füttyjelre válasz ér­kezett, majd egy vézna, sápadt, tízéves forma fiúcska tűnt fel. Gyerünk, adta ki a parancsot a gyerek. Egy órai menetelés után egy vasajtóhoz értek. A fiú elfordította a zárat. Száraz levegő és lépcsőlejárat fogadta a vendéget - s azon túl hatalmas terem. Tűzélesztgetdk A földön hevertek vagy katonaládákon ültek a szekta tagjai, középen nagy rakás hamu és parázs. Két gyerek élesztgette a tüzet, széklábakkal, karton­papírral... Egy atlétatermetű, ám sápadt férfi a szom­szédos helyiségbe tessékelte az újságírót, „nem ve­hetsz részt az esti ájtatosságunkon” megjegyzéssel. A szomszédos bunker méretei - négyszer öt lépés. Berendezése talajba erősített asztal, három szék. A nagyteremből mélabús dallam szűrődött át. Mihaj bátorította az újságírót, ne féljen, ezek nem em­berevők, még csak nem is narkósok, csak hetente egy­szer, a hálaadás napján szippantanak egy kis légyölőga- lócaport... Jóindulatúan azt tanácsolta: a vendég tegye a mag­nót meg a fényképezőgépet a táskájába. Ott nagyobb biztonságban lesz. A magnó meg a fényképezőgép. Mert itt rossz viszonyban vannak a zsarukkal. A hatalom a legfőbb rossz Három zömök férfi lépett be a cellába, és leültek a magukkal hozott tábori székre. Mögöttük még egy férfi tűnt fel. Alighanem a legfontosabb. A közösség létszáma jelenleg 115. A teljes szabad­ságot vallják, nem hajlandók a megalkuvásra. Az em­ber legfőbb célja a lelkiismeretével összeegyeztethető magatartás. Ha akadályba ütköznek, el kell távolítani- uk, hogy megvédjék önmagukat és a közösséget az akadály kedvezőtlen hatásától. Hitvallásuk szerint a hatalom a legfőbb rossz, meg a kísértés, amivel az Űristen az embert sújtotta. Senkinek nincs hozzá jo­ga, hogy jobb és erősebb legyen a másiknál, mert ak­kor a többiek alacsonyabb kategóriájú emberekké válnak. Az elmélet a gyakorlatban a következőképpen fest: Mindenki előtt nyitva az út - bármikor elhagyhatja a közösséget. De az elhagyottak szíve azt parancsolja: keressék meg a szökevényt és küldjék Isten ítélőszéke elé. Az elmúlt évben hat személy jutott ilyen módon a másvilágra. A szökés veszélyezteti a közösség létét. Mi történik, ha a hitehagyott testvér beárulja őket? Házasság nincs, gyerek van A házasság intézménye nem működik, a férfiak és nők szabadon rendelkezhetnek magukkal (csupán há­rom pár él, egyenként 20-25 éve tartós kapcsolatban). A gyerekek speciális bunkerban jönnek a világra és az első naptól kezdve korlátlan szabadságot élveznek. A csecsemő akarata szent: ha tegyük fel, a csupasz villanydrótot akarja megfogni, vagy a szellőzőberen­dezés működését megtapasztalni, anyja nem akadá­lyozhatja meg benne. Másszon oda és pusztuljon el - ha így akarja! Ötéves korukban a gyerekek egésznapos gimnázi­umba kerülnek. Az oktató éber felügyelete mellett ta­nulnak - kéziratokból, illetve olyan „kinti” köny­vekből, amelyek tartalmát a Tanács szentesítette. Pár­tolják a verekedést (a halálos kimenetelűt is) és a sze­xuális jellegű játékokat. A fiúknak naponta kötelező a metrókocsik zakatolásának ütemére végzett torna. A gyerek tízéves korában megy fel először a fel­színre - a szellőzőnyíláson... A kinti világban egy felnőtt két-három hónapig készíti fel a mesterségbeli fogásokra: a koldulás, a tolvajlás, a rablás, a prostitú­ció művészetére. A sikeres vizsga után megparancsolják nekik: soha semmiféle kapcsolatba nem kerülhetnek a hatalom­mal, és mindennap kötelesek szerezni valamit. Hogy mi az, nem érdekes. A pénz - mint a hatalom ismer­tetőjele - a föld alatt értéktelen. Egy doboz pástétom éppolyan értékes, mint egy videó. A „dolgozók” bére a meleg otthon, a védelem az ellenség elől, a primitív szükségletek biztosítása és a lelki vigasz - közös ima formájában, lefekvés előtt. Előfordul, hogy besúgó vagy maffiatag ered az elővigyázatlan kölyök nyomába. A föld alatti folyo­sókon a betolakodóknak semmi esélyük nincs, hálóba kerülnek, a közösség végez velük s a hullájukat a fel­színre küldi. Betegség, öregség Aki megbetegszik, jogában áll, hogy felmenjen és gyógyszert szerezzen magának, de csak pénz nélkül. A tolsztojisták legnagyobb bánata, amikor már nincs erejük felmenni és kenyeret szerezni maguknak és a közösségnek. Akiből nem lesz oktató és nem kap más munkát a föld alatt - azokkal is humánusan bánnak (el). Az idősek enni kapnak, de minden héten, a hála­adás napján csökkentik az adagjukat. Két-három évi vegetálás után meghalnak. A nők szívósabbak, négy évig is bírják... Az öregek bunkerébe egy adagban ad­ják az ételt és a légyölőgalócaport. Aki búja, maija. A halottakat takaróba csavatják és kidobják az utcára. Eljön a nap A föld feletti társadalom egyre inkább hasonlít a föld alattihoz - ezt onnan tudják, hogy alant is nézik a tévét. Eljön majd a nap, amikor a közösség tagjai lesznek az összekötő láncszem az abszurd és a meg­váltás között, közölték az újságíróval a szekta tagjai. A rendőrség tud a tolsztojisták létezéséről, de nem háborgatják őket. Jobb, ha ott maradnak, mondják. Úgysem szöknek meg. (kopasz) Két rettegett gengszternő New Yorkban még a sokat tapasztalt zsaruk is meghökkentek, amikor két olyan hölgy került a hálójukba, akik nem mindennapi módon követ­ték el bűncselekményeiket. Caroline Nurse (31) és Stephanie Henderson (36) ugyanis a férfi gengsztereket megszégyenítő módon, sísapka álarcban, élesre töltött fegyverrel dolgozott. A két brooklyni gengsztemő csak nőket táma­dott meg: áldozataik huszonöt és nyolcvannyolc év közöttiek voltak. Eddig tizenöt támadást si­került rájuk bizonyítani. Nem riadtak vissza a testi erőszaktól sem. Ha a megtámadott nem szabadult meg elég gyorsan az értékeitől, pén­zétől, ékszereitől, a pisztoly agyával az arcába vágtak. Csak sejthető, hogy a Nurse-Henderson kettősnek a néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszott film, a Thelma és Louise adott ötletet. A filmben Susan Sarandon és Geena Davis két lázadó háziasszonyt alakít, akik országjáró útra indultak az Egyesült Államokban, és közben bűncselekmények sorát követik el. Thelma és Louise a végén öngyilkosságba menekül a fe­lelősségre vonás elől. Caroline-nak és Stephanie-nak ennél több esze volt. (GY)

Next

/
Thumbnails
Contents