Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
Ismét itt járt Sissy Riportunk a 7. oldalon 1995. augusztus 27. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona A PIAC SZORÍTÁSÁBAN t~' mátyusfóldi kedves ismerősöm tavaly ősszel V vagy félszáz hektáron gyümölcsöst telepített a restitúció keretében ismét jogos tulajdonába jutott földjének egy részébe. És tervezted már a pálinkagyárat is a végébe, kedves barátom? - kérdeztem nem minden alap nélkül arra célozva, hogy azok a fák egyszer termőre is fordulnak, és ha így mennek továbbra is a dolgok, ahogy mennek, nem lesz egyszerű termésük értékesítése. Barátom azonban elnyűhetetlen optimista, és nevetve vágott vissza: Nyugodj meg, ha ezek a fák teremni fognak, el is adom termésüket, és az sincs kizárva, hogy feldolgozom... A saját gyáramban! Egy másik kedves ismerősöm évtizedek óta fóliázik. Ez a szó vagy két évtizede bevonult a dél-szlovákiai magyar szótárba, mindenki tudja, mit kell rajta érteni. Ismerősöm az idén saláta- meg konzervuborkát termesztett. Gondoskodásának köszönhetően nem vitte el a pero- noszpóra; az áru, amit a felvásárlónak kínál, első osztályú. Meg is veszi tőle. A salátaáuborka kilójáért két koronát kínál. Ismerősöm egyébként nehezen hozható ki sodrából, de most olyat tesz, amit csak nagy ritkán. Elká- romítja magát. Leszedi az összes szenteket az égből, elküldi a felvásárlót boldogabb tájakra - az árut pedig végül is nála hagyja. Hogy az érte kapott pénz kiadásait sem fedezi, az a felvásárlót nem érdekli. Hiszen ő - mármint a felvásárló - csak jót akar. Neki is pénzbe kerül a szállítás, és még csak nem is nyer rajta sokat, ha továbbadja az árut. A konzervgyár sem fizet érte sokat, meg a piaci viszonteladó sem. Ismerősöm olykor fel-felkeresi a falujához közeli kisváros piacterét is, hogy megnézze, mennyiért megy ott egy-egy idényzöldség vagy -gyümölcs. A salátauborka kilóját most éppenséggel 18 ---------------------ko ronáért kínálják. Még cifrábbat PÁKOZDI káromkodik, és elhatározza, hogy ----------------------jövőre maga értékesíti a kertjében megtermő zöldséget, gyümölcsöt. Megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy standot vált a kisvárosi piacon, végül is rájön, őt nem erre teremtették, és már változtatni sem tud természetén. Ahhoz már idős. Ha fiatalabb lennék, belevágnék! - sóhajt megadóan, és azzal vigasztalja magát, a kis pénz is pénz, és már előre tudja, jövőre is termel valamit a fóliában. Ha már egyszer megvan a konstrukció, és még a fólia is egészen jó állapotban van... Alapvetően ő is optimista, bár gyümölcsöstelepítő barátomhoz képest inkább csak az adott helyzetbe mindenkoron beletörődő, ugyanakkor munka nélkül létezni nem tudó tipikus csallóközi, mátyusfóldi, gömöri, bodrogközi parasztemberek egyike. Olyan, aki valamilyen módon minden helyzetben megpróbál sorsán javítani. Csak hagyják. Nem tudom, készült-e valaha is statisztikai kimutatás arról, hogy eladási szándékkal hányán foglalkoztak zöldség- és gyümölcstermesztéssel Szlovákia déli járásaiban.------------------------ Az azonban biztos, hogy barackérés GE RTRÜD idején a csallóközi baracktól sárgál------------------------ lőtt jó néhány csehországi meg ész ak-szlovákiai város piactere. Ilyenkor, a paprika- meg paradicsomszezon idején pedig egymás sarkába értek azokon a tájakon is a dél-szlovákiai paprika- meg paradicsomárusok. Piacuk azóta jócskán beszűkült. Vagy tízmillió potenciális fogyasztóval. Ma már nagyon kevés az olyan dél-szlovákiai zöldségtermesztő, aki Skodáját, ládáját vagy éppen felíciáját meg az utánfutóját megpakolva zöldséggel, gyümölccsel felkerekedik, és nekivág Csehországnak vagy Szlovákia északi járásai valamelyikének. Tudja, áruja itt is, ott is elkelne, de sokba kerülne a szállítása, és ami nagyobb baj, különösen Csehországba körülményes az átvitele. Azt már csak nagyban lehet, nagyban érdemes csinálni, és ahhoz indulótőke kell. Még „szerencse” is a szerencsétlenségben, hogy azért akadtak-akadnak, akik belevágtak a nagybani felvásárlásba, értékesítésbe. Még akkor is az a termésfölöslegét eladásra kínáló falusi ember számára, ha a felvásárló alaposan átveri a maga kreálta áraival. T'v piac van, és a szorításába bekerült kister-L'melőnek a maga módján igazodnia kell hoz- . zá. Hiszen ha nem adja el az áruját, őszibarackja helyébe a nagykereskedő hoz be nyugati őszibarackot. A szállítmány minden egyes darabja gyönyörűen becsomagolva kelleti magát a gyümölcsárusnál, az itteni őszibarackszezon kellős közepén is legalább a duplájáért a hazai termésnek. Amely ömlesztve, agyonütögetve korántsem mutat olyan jól, mint „nyugati” társa, hiába sokkal zamatosabb, ízesebb nála. Még a kispénzű nyugdíjas is gyakran nyúl a drágább, de hibátlannak tűnű termés után, arra gondolva, hogy az olcsónak talán a felét is eldobhatja. Hiába, ez a piac. Talán nem ártana, ha eladni is megtanulnánk...
