Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-20 / 34. szám

M inden mástól különböző, a víz csobogásából, a lubic­kolás apró kiáltásaiból, a játék öröméből, zenéből és szélsusogásból összetett elzsongító hangja van a strandfürdőknek. Ez a gondtalan, zenével, nevetéssel aláfestett zsibongás fogadja az embert a Deáki strandfürdőn is, ha a parkoló személygépkocsik, autó­buszok között végre túljut a bejáraton. És persze a sült hal. a lángos illata... A stran­dolni nem akaró is betér ide, ha jártában- keltében orrát, ínyét csiklandják a jóféle, fűszeres illatok és hirtelen megéhezik. Körül a határ éli a maga mindenkori életét. Július végéig érett kalászokkal, ha­ragoszöld kukoricásaival olyan, mint a többi sík termőföld, augusztusban a tik- kadt hőség porától megszürkül, esőt várón hengeredik a kukorica levele, s tarlók fö­lött köröznek a lakomázni induló galam­bok. Van, aki a vad hegyormok mindig párás csúcsait, mind harmatos füvű rétjeit jobban kedveli. Viszont nem keveseket vonz ez a szelíd mátyusföldi táj is, külö­nösen a cseh és a német családok kedve­lik. Kousy úr és neje évek óta visszajár a Deáki strandfürdőbe:- Nem lenne teljes az év, nem lenne nyár a nyár az itteni nyaralás nélkül. Bi­zony hazajárunk ide, Prága mellől. Szeret­jük a hegyeket is. Télen a Sumavában pi­henünk. Ilyenkor szeretjük ezt a szelíd vi­déket, megkedveltük az itteni embereket. A víz kitűnő, a koszt szintén. Olcsón be­vásárolunk: egész télire való gyümölcsöt viszünk az utánfutókkal, s felpakolunk a zöldségből is. Vannak, akiket a szolid árak vonzanak elsősorban.- Mi először vagyunk itt, habár pozso­nyiak vagyunk - árulja el Irena Rudolfová.- Bizony, nyugodtan elhajtottunk volna a fürdő mellett, hiszen semmiféle különleges reklám nem hívja fel rá a figyelmet. Sze­rencsére olyan ismerőseink is ültek a kocsi­ban, akik már jártak itt. Ők beszéltek rá, hogy álljunk meg itt, nem fogjuk megbán­ni. Valóban nagyon kellemes, tiszta a víz, finomakat lehet enni, kitűnő a fagylalt, azt hiszem, máskor is eljövünk ide. A környékbeliek, Deákiból, Felső- és Alsószeliből úgy vannak a fürdővel, hogy akik megszerették, azok, ha csak tehetik, „programot” csinálnak a családnak, s ki­jönnek egy-egy napra, hétvégére. Mások tudomásul veszik, hogy van, de még egy­szer sem látták belülről. Olyan is akad, aki minden évben Harkályig utazik, de az it­teni vízben még egyszer sem áztatta meg reumás csontjait.- Pedig a mi termálvizünk minősége vetekszik a pőstyénivel. Ugyanolyan az összetétele, s a hőfoka - vezet végig a bi­rodalmán Szabó Frigyes, a fürdő igazga­tója. Mielőtt e 12 hektáron elterülő létesít­ményről beszélne, annyit hadd áruljunk el róla, hogy évekkel ezelőtt Deáki tevékeny népművelője volt. Majd a vállalkozást összekapcsolta a kultúrával. Tulajdonkép­pen most is a falu jóléte a célja. De ma eh­hez a gazdasági „csatornákon” keresztül vezet az út.- Az lenne az igazi, az a tulajdonkép­peni jövőnk, ha téli üzemeltetésre is fel tudjuk majd szereim a fürdőt. Ez így lassú haldoklás, a néhány hónap nem elegendő a fejlesztés költségeinek előteremtéséhez. Sajnos, a fúrdő területének földtulajdona azonban rendezetlen. Jog szerint van 50 tulajdonosa, ezeknek a felét nem ismer­jük. Nekik nem érdekük a rendezés, meg­elégednek azzal, hogy tulajdonjoguk van. Nekünk csak használati jogunk van. Ez olyan bűvös kör, amelyből egyelőre nem találjuk a kiutat. „A huszonkettes csap­dája”... Négy hektáros campingünkben összesen 3500 em­ber számára van férőhely. Tele még soha nem volt, álta­lában fél kapacitás­sal működik. A me­dencékben mindig friss a víz, két furat táplálja. Úgy, hogy a 68, illetve 38 fo­kos vizet hideg víz­zel keverik. Egy­részt kétnaponként cserélik, másrészt állandó lefolyással folyamatosan (24 óra alatt) cserélődik. Deáki számára sokat je­lent, hogy a miénk a fürdő. 40-50 ember­nek adunk munkát egy szezonban. A he­lyi illetékek pedig a község hasznára elve­zettethetek. Hyen az üdülési díj, illetve az alkohol, a cigaretta árusításából járó ille­ték. Ennek az árusítását tehát mi ellenőriz­hetjük. A többi szolgáltatásba nem szól­hatunk bele: maszekok főznek, sütnek; árulják a fagylaltot, az almát, a kukori­cát... Ez a nagy létesítmény nagy gond is, mert az a célunk, hogy fejlesszük. De jó, ha egyensúlyban van a mérleg, ebből, így nincs plusz bevétel. Egy nagyobb beruhá­zásra volna szükség, s akkor szanatóriumi szolgáltatásokkal egész évben üzemelhet­nénk... Bizonyára így lenne jó a fürdőzőknek is. Sokan naponta megteszik télen is a für­dőig az utat, hogy a vizéből hazavigye­nek. De bármennyire is ajánlják az orvo­sok, hogy használják ki a víz gyógyító erejét, a legtöbben fel sem mérik, nem is tudatosítják, milyen gyógyfürdőzés le­hetősége adott a számukra. Emberi szem­pont: csak az a becses, ami drága és távol van... Ez viszont itt van, karnyújtásnyira, tíz perc kerékpárral, öt perc személygép­kocsival Taksonyról, Galántáról, Deáki- ról, Felsőszeliből, Alsószeliből. Talán ha valóban itt, helyben végeznék a reumatikus panaszok kivizsgálását, ha lenne fürdőorvos. Ha lenne gyógy- masszőr. Ha... Pedig a lehetőség itt van, hát miért nem élünk vele? A cseheknek, németeknek, osztrákoknak megéri idejönni, mert tud­ják, hogy ugyanolyan jó (csak sokkal ol­csóbb), mint a híres-neves szlovákiai gyógyfürdők. Talán úgy vagyunk vele, hogy aminek nem kérik meg az árát, azt nem becsüljük? Kívülről szelíden beleolvad a tájba. Bi­zony, aki nem ismeri, aligha tér be ide. Emlékszem, kislány koromban egy gé- meskút állt ott, ahol ma a fürdőmedencék vize csillog. E három falu határát össze­kötő hely volt akkor a pihenőnk, kis liba­pásztoroké. Később, olajat keresve jelen­tek meg itt a fúrógépek és ezt a forró, gyógyító vizet találták. Örültünk neki, s kíváncsian el-eljártunk megnézni, hogyan épül, fejlődik a fürdő. A deákiak - nem kis mértékben éppen Szabó Frigyes jóvoltából - korán felis­merték idegenforgalmi, turisztikai je­lentőségét. Élnek is vele. Deákiban helyet kaphatnak nyári egyetemek, szakképesítő tanfolyamok, diákcsoportok. Van szá­mukra szállás, koszt, idegenvezetés, hogy a környék érdekességeit, nevezetességeit megismerhessék. De Taksony, a két Szeli számára még kiaknázatlan lehetőség a fa­lusi turizmus, pedig a fürdőhöz kapcso­lódva a falusi házakban üdülés lehetősé­gét is ki lehetne alakítani, fel lehetne kí­nálni. Bizonyára vonzaná az osztrák és a cseh turistákat. Kellemes élmény, gyógyító, pihentető hely, egyelőre csupán nyári lehetőség. De lehetne több is: szanatórium, a gyógy­fürdők jegyzékében számon tartott világ­hírű termálfürdő. Bízzunk abban, hogy azzá fejlesztik. De akkor ám megkérik az árát is! Hát nem vétek most ki nem hasz­nálni, hogy itt van, hogy elérhető az ára, s hogy van még hely a napozószékeiben, a medencéiben? H. Mészáros Erzsébet ÖSSZEEGYEZTETHETŐ EGYÁLTALÁNE KÉT FOGALOM? Valamikor a Napistent nagy-nagy tisztelet övezte. Ma már senki sem várja el tőlünk ezt a fajta alázatot, ám egyáltalán nem árt, ha tartunk tőle. Mert ma már a nap- fürdőnek nemcsak áldásos Itatása van. Erről rengeteg információt hallhatunk, olvashatunk, de a bőrrákbete­gek számának rohamos növekedése alapján arra kö­vetkeztethetünk, hogy ez még mindig nem elegendő. Közvetve vagy közvetlenül minden ener­giát a naptól kapunk. Sugarai - okosan felhasználva - támogatják egészségünket. A nap hatására a bőrben vitaminok, fer­tőzés ellen védő anyagok képződnek, fo­kozódik a vér- és nedvkeringés. Valósá­gos energiaraktárat gyűjthetünk, jobban mondva gyűjthetnénk nyáron, ha nem lenne a napnak mérgező hatása. Csak hát van! Az ózonlyuk egyre nagyobb, az UV-B sugárzás pedig egyre erőteljesebb. Ausztráliában és Amerikában a bőr káros elváltozásaival járó betegség rohamos terjedése miatt valóságos hadjáratot indí­tottak a bronzszínű bőr, vagyis a mér­téktelen sütkérezés ellen. Hogy ne essünk át a ló másik oldalára, leszögezzük: napozni azért szabad. Csak minduntalan tartsuk szem előtt a mérték­letességet, mivel a „gyors” napozásnak előbb-utóbb betegség a vége. Ezért egyre több szabályt kell megtartani ahhoz, hogy csupán kellemes hatását érezzük. Elsősorban az anyukákat figyelmeztet­jük, hogy csecsemőjüket semmi esetre se vigyék a napra. Bőrük ugyanis annyira vékony és finom, hogy egyéves korig egyáltalán nem szabad napoztatni őket. Mindenkinek ajánlatos, de elsősorban a gyermekek fejét kell védeni. (Ehhez el­végre a divat is alkalmazkodik.) A kuta­tások kimutatták: ha a gyermekek (15 év alatt) napszúrást kapnak, az 20. és 40. életévük között lényegesen növeli a bőr­rák-megbetegedés veszélyét. Számítani kell arra is, hogy a víz fölött a sugárzás a visszaverődő napsugaraktól sokkal erősebb, majdnem kétszerese a partinak. Csónakban, vitorláson, de főként gumi­matracon sose napozzunk! Hogyan napozzunk hát okosan ve­szélytelenül? Fokozatosan, óvatosan és rendszeresen. Lelkierő kell ahhoz, hogy eleinte csak reggel és késő délután süt- tessük magunkat, s azt is csak nagyon rövid ideig, de mégis tegyük ezt. Ez a rö­vid idő még egyénenként is variálandó. Ugyanis minden bőr tartalmaz védőanyagot, melanint. Ám a melanin mennyisége bőrtípusok szerint változó. Annak alapján, hogy az első tavaszi napfényen egyórás tartózkodás után mi­lyen a bőr reakciója, az emberiség 6 cso­portba sorolható: 1. csoport: mindig leég, de nem bar- nul a bőre 2. csoport: mindig leég, időnként le­barnul 3. csoport: Néha leég, de mindig le­barnul 4. csoport: Soha nem ég le, szépen le­barnul 5. csoport: arabok, ázsiaiak 6. csoport: fekete afrikaiak Próbálja magát besorolni valamelyik csoportba. Ha az első két csoport vala­melyikébe tartozik, ne is álmodjon arról, hogy a tenger mellett vagy az Alpokban tölti a szabadságát. Ha a további csopor­tok valamelyikébe tartozik, már nem ennyire szigorúak a korlátozások. Védőkrém nélkül viszont egyetlen típus se menjen a napra. Ma már elegendő kozmetikai készítmény van a boltokban, mindenki kiválaszthatja a neki megfe­lelőt. A faktorszám a védőkrémen azt je­lenti, hogy annyiszor tovább lehetünk a napon, mint amennyit a bőr természetes védelme megenged. Akinek világos a bőre, gyakran van a testén nyári kiütés, vörös a haja és kék a szeme, annak a sa­ját természetes napfényvédelmi ideje 5, maximum 10 perc. A világos bőrű, kék- zöld-bama szemű, világos hajú egyének­nél ez az idő 10-20 perc. A mérsékelten kreol színű, szürke és barna szemű, pisz­kosszőke és barna hajú emberek, akik könnyen bámulnák, 30 percig tartózkod­hatnak védőkrém nélkül a napon, s végül a kreol bőrűek, sötétbarna szeműek, sötét hajúak 40 percig. * 12 és 15 óra között a nap a legnagyobb ellenségünk. Ekkor a legkáro­sabb a napsugárzás, a bőr rendkívül gyorsan leég és öregedik. Ekkor a legag- resszívebb az ultraibolya sugárzás. Az egyetlen védekezés, ha árnyékban ma­radunk. (Tévedés ne essék, itt is le lehet sülni.) * Mindenféle védekezés kétszeresen érvényes gyermekkorban. A fiata­lok bőre (egész 18-20 éves korig) sokkal könnyebben szívja magába a napsu­garakat, mint a felnőtteké. * A napozókrém vásárlásakor mindig ügyeljünk a jótállási idó're, aztán pedig tartsuk hűvös helyen, mivel romlandó áru. Olyan krémet vásároljunk, amely nemcsak UV-B, hanem UV-A filtert is tartalmaz. Ez általában fel van tüntetve a készítményen. * Mindig olyan faktort vásároljon, amely megfelel bőrtípusának. Ha nem tudja pontosan, milyen típus, vagy úgy megy nyaralni, hogy még nem süttette bőrét a napon, akkor vegyen az első napokra 15-ös fényvédő krémet, aztán fokozatosan áttérhet 10-esre. * A védőkrémet mindig legalább 30 perccel azelőtt kell alkalmazni, mielőtt a napra mennénk, a védőfilter csak így tölti be szerepét. Soha ne hagyja a krémet napon, legalább törülközőbe csavarja be. A tűző napon hatá­sát vesztheti! (Forrásanyagok nyomán: ja-) VAKÁCIÓ 1995. augusztus 20. llBSámap

Next

/
Thumbnails
Contents