Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-05 / 6. szám

PALÁNTANEVELÉS Edzett és zömök Fajtabemutató: 1. A „California Wonder” üvegházi termesztésre ideális fajta, melyet szabadföldön - védett helyeken - is termelhetünk. 2. A „Merít F, Hybr.” újdonság, amely szabadföldre ajánlható. 3. A „Feher” aromatikus ízű; hűvösebb nyáron is bőven terem. Kötözése ajánlatos. A tálcás palántanevelés gondolata régi, de techni­kai lehetőségek miatt csak az utóbbi évtizedek­ben terjedt el, elsősorban a nyugati országokban. Koloncosak tálcán A kis gyökérközegben, szabályozott körülmé­nyek között rendszeres (naponkénti) tápoldato- zással nevelik a növényeket. Az igy fejlődött pa­lánta átmenetet képez a szálas és a tápkockás kö­zött. A tápközeg kisebb ugyan, mint a tápkockás vagy edényes palántáé, de azok előnyeivel ren­delkezik. A palántákat szinte sértetlen, nagy tö­megű gyökérzettel ültetik ki, így az eredés csak­nem 100 százalékos. A koloncos növényeket a kiültetés utáni egy-két hét nem viseli meg annyi­ra, mint a szálas palántákat, emiatt 7-10 nappal korábban számíthatunk az első termésre. A sza­badföldi termesztésben pedig jól időzíthetők a kis gyökérközegben nevelt növények. Az ültetésre kedvezőtlen időjárás esetén több napig is vissza­tarthatjuk palántáink fejlődését, az öntözés és tápoldatozás szabályozásával. Az egyöntetű palánták nagy tömegű egységes árut szavatolnak. A növényegészségügyi gondok a tálcák fertőtlenítésével, a közeg fokozott el­lenőrzésével elenyésző szintre szoríthatók. A „csírakamrákban” optimális körülményeket nyújthatunk az egyes fajoknak. A csírázási idő rövid, ez költségmegtakarítás. Tálcás módszerrel jó eredményeket érhetünk el hazánkban a fejes saláta, a paradicsom, a paprika, az uborka és a dinnyék palántanevelésében. Szálasak ágyban A szabadföldi zöldségtermesztésben ma még szálas palántákat ültetnek, ezek nevelésére java­soljuk az ágykonténeres módszert. Az ágykonténer olcsón, házilag is elkészíthető. Benne a hagyományos palántanevelésnél gyakori megbetegedések elenyészőek. Használt vagy 0,04 mm vastag, új polietilén fólia, szegélyléc (5 cm-es tetőléc, műanyag csík) és talajkeverék szükséges hozzá. A fóliasátrakban (vagy más, világos, fűthető helyen) legfeljebb 140-150 cm széles ágyásokat jelölünk ki, amelynek felszínét kissé domborít­juk, hogy a két széle felé lejtsen. Ezután terítsük le a fóliát. Ügyeljünk, hogy ne szakadjon el, mert ha a palánták gyökere az eredeti talajba átnő, ak­kor fertőződik. A következő művelet az 5-10 cm magas keret elkészítése. A talajra terített fóliát ne hajtsuk fel a keret belső oldalán, annak a talaj felszínét a keret alatt is kell takarnia, hogy a fölösleges öntözővíz az ágykonténerből kifolyjon. Az ágykonténert tőzeg, homok és istállótrágya keverékéből álló, laza talajjal töltsük fel. Ha nem tartalmaz elegendő tápanyagot, akkor a palánta­nevelés során fejtrágyázással pótoljuk. Csak az első lomblevelek megjelenése után tápoldatoz- zunk, mert a csírázó állomány zsenge gyökérzete könnyen perzselődhet, viszonylag alacsony só­koncentráció is kárt tehet benne. A tápoldat tö­ménysége ne legyen több 1-1,5 ezreléknél. Csak annyi vizet adagoljunk, amennyit a vékony talaj­réteg képes megtartani. Az ágykonténer előnyét a palánták felszedése­kor is tapasztaljuk. A beöntözött palánták gyö­kérzete a vékony talajrétegből kis gyökérveszte­séggel szedhető föl, így gyors, biztonságos ere- désre számíthatunk. Egyszer tűzdeltek A háztáji termesztésben újra terjed az egyszer tűzdelt, szálas palánták ültetése. A szaporítóládá­ba vagy ágyba tűzdelt palánták minősége a tűzde- letlenhez képest sokkal jobb, mert a megszagga­tott gyökér a tűzdelés után elágazik, bojtosabb lesz, jobban ered. Tűzdeléssel egyenletesebb ál­lomány alakítható ki, a fiatal növényeknek opti­mális tenyészterületet adhatunk. A tűzdelésnél a palántákat átválogathatjuk, a fejletleneket külön tűzdeljük. A fiatal, szikleveles, esetleg két lombleveles palántákat tűzdeljük. Az előbbire a paradicsomot, az utóbbira a paprikát említhetjük példaként. A fiatal növények kevésbé sínylik meg a gyökér­veszteséget, rövidebb idő alatt regenerálódnak. A palántanevelésnél nagyon fontos a hőmér­séklet tartása és az edzés. A zöldségfaj hőmérsékleti optimum értékét a csírázás idején 5-7 C-fokkal emeljük. így a csírá­zás nem húzódik el, a kelés egyenletesebb lesz. Szikleveles állapotban viszont az optimum alatt kell tartani a hőmérsékletet, ugyancsak 5-7 C- fokkal. A lomblevelek után visszatérhetünk az optimum értékre. A zöldségfajok hőmérsékleti optimuma a kö­vetkező: 25 C-fok - paprika, sárga- és görög­dinnye, uborka, spárgatök; 22 C-fok - paradi­csom, tojásgyümölcs; 19 C-fok - zeller; 16 C-fok - fejes saláta, rebarbara; 13 C-fok - káposztafé­lék. A palánták edzése egyike a legtöbb szakértel­met igénylő munkafolyamatoknak. Az edzett pa­lánták zöme rövid ízközű, sötétzöld, magas szá­razanyag tartalmú. Fiatal növényeinket fokozatos hő- és vízelvonással szoktatjuk a kiültetés utáni mostohább körülményekhez. A napsütésre is fel kell készíteni a palántákat, főként az üveg alatt nevelteket. Az üveg ugyanis nem engedi át a napfény ultraibolya sugarait (csak kis részüket). Az oldal- és a tetőszellőzők teljes nyitásával köz­vetlen napsugárzás is érheti a növényeket. Fólia alatt szellőztetéssel csökkentjük a hőmérsékletet és a páratartalmat, fokozatosan közelítve a külső körülményekhez. Kertészet és Szőlészet IVIilcor szedjük: az oltó vesszőket? Az oltás olyan ivartalan szaporítási eljárás, amelynél a szaporított (nemes) növény valamely leválasztott részét egy másik növényen (alany) ejtett sebbe helyezzük és azzal összenövesztjük. Így szaporít­hatjuk gyümölcsfáink többségét. A művelethez nemes fáról szedett oltővesszőkre és alanyra van szükség. Bár az oltás tavaszi munka, a kiválasztott fáról célszerű még ősszel, lombhullás után megszedni a vesszőket (főleg a fagyérzékeny fajok vesszőit), de a tapasztalatok szerint az sem követ el hibát, aki januárban vagy februárban végzi el ezt a munkát. A csonthéjasok vesszejét hamarabb kell megszedni, mint az almás- termésűekét. Az oltóvesszőt egészséges, középkorú, termő törzsfák­ról szedjük. Ezeket tulajdonságaik alapján előzőleg jelöljük ki. Ter­mészetesen maguknak a vesszőknek is egészségeseknek kell lenniük. A szedést lehetőleg fagymentes időben végezzük, *ha még fagyos időben kerítünk rá sort, akkor csak kesztyűs kézzel nyúljunk a vess­zőkhöz, mert ellenkező esetben a meleg kéz foltokat okozhat rajtuk. Szedjük le róluk a száraz leveleket. Oltásra olyan vesszőket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek van­nak, tehát nem termőrügyek. Általában a koronaágak vezérágán, a korona szélén levő hosszú vesszőkön több a hajtásrügy, míg a rövi­debb vesszőkön inkább termőrügyek vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a túl erős, vastag vesszők általában nem valók oltásra. A meg­szedett vesszőket kötegeljük, címkézzük (faj, fajta, gyűjtés helye). A kötegelt vesszőket ezután a ház stb. északi oldalán (tehát teljesen ár­nyékos helyen) vermeljük el. Olyan mély gödröt ássunk, hogy ha be­leállítjuk a vesszőket, csak a csúcsuk látsszék ki. A kötegek"közé szórjunk tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nyirkos homokot. Külö­nösen tavasz felé kell az oltóvesszőket hidegen tartani. Lakóházak pincéjében bizonytalan a vesszők teleltetése, mert a pince lehet sok­szor túl meleg is, és a párás levegőben penész is felléphet. Jegyezzük meg, amelyik vessző hajtásnak indult, rügyezik, az már nem való ol­tásra! Figyeljünk arra is, hogy az ugyanazon fajtán belül a korábban szedett vesszők előbb hajtanak ki, tehát korábban kell őket felhasz­nálnunk. Az oltóvesszők tövét és a hegyét ne használjuk oltásra, mert a vessző hegye éretlen, a tövén pedig a rügyek fejletlenek. Az oltó­vesszők szabdalásakor, ha a metszlapon foltokat látunk, akkor az vagy beteg, vagy fagyott, tehát oltásra alkalmatlan. Arra is figyeljünk oda, hogy a héj alatt a fatest ne legyen barnás vagy feketén foltos, mert az ilyen vessző sem használható fel. Végül érdemes megjegyezni, hogy több, nagy szakmai tapasztalat­tal rendelkező kertész olyan oltóvesszőket használ, amelyeket köz­vetlenül az oltás előtt szed meg. Miklós Dénes kertészmérnök Mérgezések a baromfiólban VESZÉLYES SZEREK Mérgezést okozhatnak a különböző gyógysze­rek és takarmánykiegészítők is, ha azokat:- az előírtnál nagyobb adagban etetjük;- az előírtnál hosszabb ideig etetjük,- nem egyenletesen keverjük el a takar­mányba. Ha nem tartjuk be pontosan az előírásokat a gyógyszeradagolásoknál, bizony tömeges el­hullás is felléphet állományunkban. Ugyancsak komoly károkat okozhatnak a növényvédő- és csávázószerek, s az ezzel ke­zelt növények, takarmányok. A növény­védőszerek raktározására, kezelésére és fel- használására kiadott rendelkezéseket a legszi­gorúbban be kell tartanunk, saját érdekünkben. Növényvédőszerekkel kezelt területekre (gyümölcsös, lucernás) a kezelést követő 3 hétig ne engedjük a baromfiakat. Ugyanígy elpusztulhatnak állataink a pat­kányméregtől is. A patkánymérget mindig úgy helyezzük ki, olyan zárt ládába, amibe a pat­kány és az egér be tud menni, de a mérget nem tudja kiszórni belőle, s így ahhoz nem tud hoz­záférni sem baromfi, sem a macska, a kutya vagy más állat. Botulizmus A mérgezések közé tartozik a botulizmus is. Ilyenkor egy baktérium szaporodik el, termel méreganyagot és ezt a méreganyagot veszi fel az állat a táplálékkal. Ez a baktérium azonban csak oxigénmentes környezetben szaporodik el és termel toxinokat. A természetben a mocsarakban szoktak ilyen méreganyagok termelődni, s ezeket rend­szerint a mocsarakban levő növényi részekkel veszik fel a vadmadarak, de néha a kacsák is. Baromfi megbetegedése botulizmusban leg­inkább romlott konzervek etetése után követ­kezik be, így ezeket ne etessük a baromfiakkal sem. (Esetleg felfőzött állapotban megtehetjük, mert a toxin a forrás hőmérsékletén elveszíti hatását.) A botulizmusra jellemző az izmok petyhüdt bénulása. Többnyire a számyizmok bénulnak le először, azután a láb, majd a törzsizmok és a nyak is. A kórkép teljes kifejlődése után a fej és a nyak előrenyújtva a talajon fekszik, s fel­emelve puhán visszaesik. Gyógykezelésre nincs mód, esetleg hashaj­tókat adhatunk. Vigyázzunk! A botulizmus toxinja iránt az ember és valamennyi háziállat is nagymérték­ben fogékony. Kistermelők Lapja A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Válogatás, tűzdelés, fagysebek- A tavalyi gyenge burgonyatermés, valamint az ára indo­kolja, hogy az idén fokozott figyelmet szenteljünk készle­teinknek. Sajnos a fitoftórás fertőzés sem kerülte el a gu­mókat. A héjon jelentkező barnás-szürkés elszíneződés, amely a burgonya húsába is behatol, biztos jele ennek. A tárolás során ezért többször is válogassuk át készleteinket, nehogy azok az új termés előtt tönkremenjenek. Figyeljünk oda a levegő páratartalmára (90-95 %-os re­latív páratartalom) és a tározótér hőmérsékletére (+3 és +7 fok között) is.- Ne feledjük, a hónapos retek fejlődésének egyik fő feltétele, hogy a gyökémyakhoz elegendő fény kerüljön. A tápanyagban gazdag talajokon hamar dús lomb fejlődik, a gyökémyakhoz nem jut fény, így a gumó kicsi marad. Az ilyen talajokon ezért ritkán vessünk, s kis lombú fajtákat válasszunk ki termelésre.- A tűzdelés, amely a gyökérzet megszakításával jár, komoly beavatkozás a növényke életébe. Hogy ezen a ne­héz időszakon átsegítsük őket, ajánlatos a talaj hőmérsék­letét 20-22 C-fokon tartani, s bőven ellátni vízzel. A para­dicsom, a paprika, saláta és a káposztafélék jól bírják ezt a műveletet, ám az uborkát és a kabakosokat sohase tűzdel­jük!- A télen nevelt palánták esetében - a fényhiánynak köszönhetően - gyakori jelenség a megnyúlás. Ez ellen hatásosan a palánták szétrakásával védekezhetünk. Egy- egy négyzetméterre 20-30 példánynál több ne kerüljön. A borús napokon ajánlatos a hőmérséklet egy-két fokkal való csökkentése, s a megszokottnál kevesebb víz kijutta­tása is.- A hónap végéig fejezzük be a ribiszke metszését, hogy március elején megtörténhessen a bokrok lemosó permetezése.- Ha egyik-másik értékes, idős gyümölcsfánk az erős fagy következtében kettérepedt volna, akkor annak törzsét fémpánttal húzzuk össze. Megfelelő életfeltételek mellett a hegszövet a sebet a vegetációs idő folyamán beszövi. A fagyás okozta sebeket ne feledjük el gondosan kezelni - felületüket késsel lesimítani, sebkátránnyal bekenni.- Az esedékes metszési munkálatok előtt szerszámain­kat javítsuk meg és fenjük ki. Ha nem vagyunk jártasak a fenés tudományában, akkor drága ollóinkat, késeinket in­kább vigyük szakemberhez, nehogy szakszerűtlen fenéssel élüket tönkretegyük. -r­Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1 995 február 5.

Next

/
Thumbnails
Contents