Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-22 / 4. szám

1995. január 22. HÉTRŐL HÉTRE Va sárnap 1995. január 22. A NAP kel 07.34 - nyugszik 16.3 órakor A HOLD kel 23.19 - nyugszik -09.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VINCE, ARTÚR -ZORA valamint Anasztáz, Artemisz, Artemízia, Cintia, Délia, Dorián, Dortán, Neszta, Szirén nevű kedves olvasóinkat Artúr - egy régi angol király nevéből ered. Az angolban va­lószínűleg kelta eredetű ez a név, jelentését nem ismerjük. Vince - a latin Vincentius rö­vidülése. Jelentése: győztes. január 23. Zelma, Rajmúnd január 24. Timót január 25. Pál január 26. Vanda, Paula január 27. Angelika január 28. Károly, Karola Esef Müglitz Cumsanditz a lényeg kérdéséről Lényeged nem lehet azonos lé­nyed legelvontabb pillanataival, mikor éppen lényeged kutatod. (Muprhy) ilasÉrnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (» 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (» 210/4453) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (» 210/4456) Lapszerkesztő: Flórián Márta (» 210/4452) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla ('»210/4452) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Szarka Éva (» 210/4437) Szerkesztőség: 819 15 Bratis­lava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont: 210/9. Tele­fax: 36 45 29. Szedés és kép- feldolgozás: SGT Plus és Da- nubiaprint, Bratislava. Nyomta­tás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvé­tel közületeknek és magánsze­mélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Ügy- félfogadás: munkanapokon 8- tól 16.30 óráig. Telefon: 210/4455, 210/4478, 210/4446, 210/4447, 32 51 29. Irodave­zető: telefon 210/4476. Telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediap- rint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföl­di megrendelések: PNS igaz­gatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kézira­tokat és fényképeket nem őriz­zük meg és nem küldjük visz- sza. Előfizetési díj negyed évre 117 korona. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (» 210/4460) Adminisztráció - »210/4425 és 210/4439 Index 480 201 Vasárnaptól szombatig sze O.S'd° M I VASÁRNAP: 220 éve, 1775. január 22-én született Andre Marie Ampere francia fizikus és matematikus, aki elsőként szerkesztett áramerősség-mérő műszen, s nevét az áram­erősség egysége viseli. • 50 éve, 1945-ben halt meg Jeru­zsálemben Else Lasler-Schiiller német költőnő, saját - nem éppen szerénységre valló - szavai szerint: „a legnagyobb női lírikus, akit Németország valaha is magáénak mondha­tott”. Különös, excentrikus egyéniség volt. Az expresszio- nizmus megelőzőjének, reprezentánsának és meghaladójá­nak tartják, bár költészete ellenáll minden egyértelmű beso­rolásnak. HÉTFŐ: 165 éve, 1830. január 23-án (de lehet­séges, hogy 30-án) hunyt el Virág Benedek költő, műfordí­tó, történetíró, a magyar ódaköltészet Berzsenyiig legna­gyobb mestere. Jobbágycsaládból származott, pálos rendi szerzetes lett, Ányos Pál barátja és a székesfehérvári gimná­ziumban tanártársa. Egy ideig a Batthyány családnál ne- velősködött, később már kizárólag az irodalomnak és törté­nelemnek élt a budai Tabánban levő kis házában. A 19. szá­zad első felének írói a magyar irodalom atyját látták benne, s a „magyar Horácnak” nevezték. #110 éve, 1885-ben szü­letett Fülep Lajos Kossuth-díjas művészettörténész és művészetfilozófus. A modem kultúra válságjelenségeit, a magyar művészet sajátságait, a magyarságnak az egyetemes kultúrában játszott szerepét kutatta. KEDD: 30 éve, 1965. január 24-én halt meg Sir Winston Churchill angol történet­író, Nobel-díjas író, újságíró, tehetséges tájképfestő, állam­férfi. SZERDA: 130 éve, 1865. január 25-én született Cse­hiben L’Huillier István kertész, a milleniumi kertészeti kiál­lítás egyik rendezője, a magyaróvári gazdasági akadémia ta­nára. Nyugalomba vonulása után Kassán élt, ahol kereske­delmi kertészetet létesített. • 110 éve, 1885-ben született Geszti Lajos filmpedagógus, a magyar oktatófilm egyik megalapítója és megszervezője. • 95 éve, 1900-ban szüle­tett Fekete István író, mezőgazdasági szakíró, mezőgazda. A koppányi aga testamentuma című ifjúsági regényével tűnt fel. Művei közül az állattörténetek lettek a legnépszerűbbek, írásainak sajátos varázsát a természetközelség adja, a mese­szövés frissessége, eleven bája, mellyel minden élőlényt az emberi világ részesévé tesz. Több művéből film is készült. CSÜTÖRTÖK: 280 éve, 1715 .január 26-án született Claude Adrien Helvetius francia filozófus. • 20 éve, 1975- ben halt meg Fritz Selbmann német író és politikus, aki hatvanadik évén túl jelentkezett első írói alkotásaival. PÉNTEK: 220 éve, 1775. január 27-én született Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling német filozófus. • 135 éve, 1860-ban halt meg Bolyai János, minden idők egyik lege­redetibb gondolkodású matematikusa, Bolyai Farkas mate­matikus fia. • 80 éve, 1915-ben Garamkövesden született Gyurcsó István csehszlovákiai magyar költő. SZOMBAT: 190 éve, 1805.január 28-án hunyt el Csokonai Vitéz Mi­hály, a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Világ­nézetével, valamint népies és rokokó vonásokat egybeöt­vöző kivételes nyelv- és formaművészetével a 19. század irodalmi törekvéseinek legjelentősebb előfutára. Líráját rendkívüli gondolati és érzelmi gazdagság, hangulati válto­zatosság, kifinomult zeneiség jellemzi. KORKÉRDÉSÜNK: Biztonságban érzi magát az esti utcán? 2 Varga Lajosne' (vendéglátóipari dolgozó) Az attól függ, hogy hol vagyok. Ha a szülőfalumban. Ekecsen tartózkodom, nem félek késő este sem ellátogatni egy-egy távolabbi ismerőshöz. Po­zsonyban merőben más a helyzet. A főváros közbiztonsága nagyon gyenge, ezért sötétedés után lehetőleg már nem járkálok az utcán. Különösen a gyér forgalmú, rosszul kivilágított helyeken nem. Ha sürgős feladatom van, elkísér a féljem. Este lehetőleg autóval közle­kedünk. Nem attól rettegek, hogy kira­bolnak és elviszik a pénzemet, hanem egyszerűen a testi épségemet féltem, hiszen manapság már egy húszasért is agyonverik az embert. majd az utcán fekve hagyták. Csoda, ha munkatársunkat az esti műszakok után jó ideig egy biztonsági szolgá­lat őre kísérgette haza?... De azt sem mondhatnám, hogy szülővárosom­ban, Dunaszerdahelyen kedvezőbb lenne a helyzet. Ellenkezőleg. Ottani kollégáimra már pisztolyt is fogtak. Ez velem hál’istennek, még nem fordult elő; más élményben viszont volt már részem. A feleségemmel az egyik szerdahelyi lokálban (hadd ne mondjam, hogy melyikben) vacso­ráztunk. Amikor elém rakták a sült pisztrángot, a közeli asztalnál ülő, túlságosan is magabiztosan visel­kedő társaság egyik tagja átszólt, hogy ugyanerre van gusztusa, de nincs ideje kivárni, amíg elkészítik, és máris át nyúlt a tányérom felé. Tessék - nyújtottam át hát én a va­csorámat, tudva, mi következett vol­na, ha ellenkezem. volt a helyzet. Nagyobb biztonságban éreztem magam, eszembe se jutott, hogy netán bajom eshet. Manapság azonban annyi hátborzongató történetet hall, olvas az ember, hogy önkéntelenül is óvatosabb, bizalmatlanabb. Nekem és családtagjaimnak még nem esett bántó- dásunk, de tudom, hogy a szomszéd lépcsőházba fényes nappal betörtek, és a miénkben is volt már egy rablási kísér­let. Ez elegendő ok arra, hogy az ember ne érezze magát túlzott biztonságban. Antal Attila (főpincér) Munkámból kifolyólag gyakran já­rok haza éjjel. Noha nem lakom túl messze az étteremtől, ahol dolgo­zom, az éjjeli szolgálatok után autó­val megyek ligetfalui lakásomba. A „jobb félni, mint megijedni” elv alapján, hazaérkezés után olykor pár percig még az autóban ülök, elszí­vok egy cigarettát és megvárom, hogy a közelben tartózkodó, gyanús alakok eltűnjenek. Csak ezután me­gyek fel a lakásba. Azon kívül, hogy leszerelték a rendszámtáblámat, el­lopták az ablaktörlőimet, más kár még nem ért. Ugyanezt, sajnos, nem mondhatja el az a kolléganőm, akit a K-mart közelében megtámadtak, el­vitték az értéktárgyait, a lakáskul­csát, ráadásul kékre-zöldre verték, Stiegler Sándomé (nyugdíjas) Már hogy érezhetném magam bizton­ságban, mikor Pozsony-Ligetfalun la­kom, ahol országos viszonylatban a leg­több bűnügy történik. Az utca tele van csavargó fiatalokkal, narkősokkal. Egyesek abban élik ki magukat, hogy az öregeket ijesztgetik. Én ugyan nem félek, de azért este már nem járok ki, és mivel egyedül élek, a lakásba se enge­dek senkit. A szomszédasszonyommal még egy plusz ajtót szereltettünk a fo­lyosóra, hogy ezzel is csökkentsük a be­törés veszélyét. Orbán Borbála (magánvállalkozó) Nemcsak az esti, a nappali utcák sem biztonságosak. Amikor kórházban fe­küdtem, a szomszédos ágyra egy új pá­cienst hoztak. Kiderült, valaki megtá­madta, letépte róla az aranyat, elvette a kézitáskáját, és úgy helyben hagyta, hogy eltörött a lába. Az emberek nem­csak irigyek és durvák, hanem egyre ke­gyetlenebbek is. Kiss Szerén (bolti pénztáros) Nem vagyok félős típus, mégse merek sötétedés után kíséret nélkül járkálni. Négy-öt esztendővel ezelőtt még más Fazekas István (kamionsofőr) Nálunk, Királyhelmecen még nem ho­nosodott meg a „vadnyugat”, így féle­lem nélkül tehetek egy kis esti sétát. Ráadásul elég sok a rendőr, a fekete se­riff és más biztonsági ember. Barátaim, ismerőseim közt nincs senki, akit leü­töttek, kiraboltak volna. Idegen váro­sokban sem félek, de a biztonság ked­véért inkább csak a főutcákon járok, a sikátorokat elkerülöm. Önvédelmi esz­közöket, például paralizáló spray-t sem hordok magamnál. Egy támadó ellen meg tudnám magamat védeni. Ha vi­szont úton érne az attak, ott a sze­relővas. Szerencsére, eddig csak a de- fektjavításnál volt rá szükségem. Szöveg és képjordódy) A VASÁRNAP első számának a megjelenése után örömmel tapasztaltuk, hogy olvasóink az 1995-ös év­ben is szeretnek játszani, „böngészni”, no és termé­szetesen nyerni is. Aki véletlenül még nem tudná, ná­lunk nyerni is lehet. Ha helyes választ ad az alábbi kérdésre, ezer, illetve ötszáz korona ütheti a markát. E heti kérdésünk: A világ legnagyobb, csaknem összefüggő erdőterü­letei az úgynevezett boreális erdők vagy tajgák, ame­lyek az Óvilágban a Skandináv-félszigettől Japánig, az Újvilágban pedig Üj-Angliától Kanadán át a Csen­des-óceánig húzódnak. Milyen fák alkotják? 1. Fenyőfák 2. Bükkfák 3. Tölgyfák A helyesnek vélt választ levelezőlapon küldjék be szer­kesztőségünk címére. A levelezőlapra írják rá: BÖNGÉSZŐ. a világbékéről Világbéke. Nem tudom, ki találta ki ezt a szóösszeté­telt. Talán valamilyen idealista álmodozó, áb­rándos politikus vagy szárnyaló költő, vagy lehet, hogy az egyszerű, természetes emberi vágy szülte. Sosemvolt világbéke. Ami nem a világhá­ború egyszerű ellentéte. Mióta számozzuk a világégéseket, nagy történelmi tanulságként emlegetjük őket, és megkönnyebbült szívvel adunk hálát az égnek, hogy a harmadikat, amely talán a civilizáció pusztulását jelentette volna, sikerült elhessegetni. De ami utána kö­vetkezett, az sajnos nem világbéke. Esténként, amikor bekapcsolom a tévét, hogy tájékozódjam a hazai politikai esemé­nyekről, az új kormány ígéreteinek megvalósí­tásáról, az ország állapotáról, már az első ké­pek sokkolnak. Csecsenföldön holttestek bo­rítják az utcákat, emberroncsokat kötöznek a szükségkórházban, az évtizedek súlyos áldoza­tai árán épített utcák üszkös falai merednek az ég felé, középületek állnak lángokban. Üzene­tek, rosszalló levelek sokasága kéri Moszkvá­tól a vérengzés beszüntetését, hogy vessenek véget a még fel nem becsült ártatlan áldozatok tömegének. Jelcin állítólag egy maffia ellen harcol szőnyegbombázással. Pontosan senki sem mondja meg, hogy mennyi a csecsenföl- diek nemzeti önállóságának híve a barikádo­kon, és mennyien védik az alvilággal állítólag szövetkezett Dudajevet. Egyszóval estéről estére borzongva nézzük a tragédiát, amelynek módszerei erősen ha­sonlítanak a „budapesti ellenforradalom” le­verésére. Mintha tárgyalóasztal nem is létez­ne. Még a csecsenföldi véres drámát meg sem emésztem, máris jönnek a délszláv háborús képek: lövöldözések, halottak, menekülők, tétlenkedő ENSZ-katonák. Átkapcsolom a tévét Pozsonyról Pestre, de itt is ugyanazok a képek fogadnak. Prága még pikáns részletekkel is szolgál a harcok­ról. Végigmegyek a kábeltévé mind a két tu­cat állomásán. Egyiken az iszlám fundamen­talisták véres merényletének következményeit látom, másikon az arab-zsidó konfliktus leg­újabb áldozatait, majd a bosszú halottait mu­tatják. De egy törökországi kurd falu bombá­zása is hozzátartozik a napi eseményekhez. így fest 1994 januárjában a világbéke egy napja. Egy hamburgi kutatóintézet adatai szerint az ötvenes években, amikor tombolt a hidegháború, évente átlag tizenkét helyi konf­liktus robbant ki, a kilencvenes években ez át­lagosan negyvenre emelkedett. Különben a második világháború óta 187 háború dúlt. Világbékében. Csupán az elmúlt esztendőben negyvenegy helyi fegyveres konfliktus pusztította földün­ket. Az áldozatok számát többre becsülik, mint Szlovákia összlakossága (6,5 millió). Sajnos, sem a katonai szövetségek, sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezetek nem tudják útját állni a helyi háborúknak. Többsé­güket etnikai ellentétek, területi viták, hatalmi érdekek robbantják ki. Becslések szerint csu­pán a délszláv válságban negyedmillióan vesz­tették életüket. Miért? A szent határokért? Az etnikailag tiszta nemzetállam megteremtésé­ért? Ruandában például több mint egymillió- an pusztultak el a vad törzsi öldöklésben. Világbéke. Több mint 42 millió olyan ember él a föl­dön, aki az elmúlt esztendőkben volt kényte­len elhagyni szülőföldjét. Tizennyolcmillióan önként hagyták ott a családi tűzfészket, de huszonnégymilliót elüldöztek. Ide vezet a na­cionalista tisztogatás. Számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy a világbéke az emberiség számára elérhetetlen ideál. Azonban soha nem mondhatunk le ró­la. A békét mindenkinek elsősorban otthon, szülőföldjén kell megteremteni, védelmezni, örüljünk neki, hogy régiónkban béke honol, és ne engedjük meg, hogy politikai viták szembeállítsák az itt élő népeket! Toleranciá­val, tárgyalóasztalnál az égvilágon mindent meg lehet oldani. Csak így járulunk hozzá a mindenki által óhajtott világbékéhez Szűcs Béla

Next

/
Thumbnails
Contents