Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-15 / 3. szám

Miért utánozhatatlan Lendl?

MÁR NEM KELL RETTEGNI RETTENETES IVÁNTÓL

szór nem fejezi be a mérkőzést. Lendl utolsó (és sikertelen) profi mérkőzését az US Openen vívja Karbacher ellen, s visszaesik az ATP-világranglista 54. helyére.

így múlik el a világ dicsősége? Azt mondja, teljesen sosem csalódott.

Önmagában és másokban sem. Mert realista. Elismeri, hogy amikor világelső volt, a közönség nem nagyon szerette. Karrierje végén mintha már szimpatizált volna vele. Talán mert többször szenvedett vereséget? „Igen, valószínűleg ez a fő ok. Az emberek mindig veszélyeztetve érzik magukat azoktól, akik közelednek a tökéleteshez.

Bár a tökéletes szó nem a legmegfelelőbb, senki sem tökéletes. De aki valamilyen szakmában a csúcshoz közelít, az bizonyos fenyegetést jelent az emberek számára, mert többségük távol áll tőle, és valamiféle irigység vesz rajtuk erőt. ”

Csakugyan, amikor Lendl már inkább vesztette a mérkőzéseket, mint nyerte, a nagyérdemű egyszerre mintha felfedezte volna benne az emberi lényt. Hogy ez kellemes érzést jelen- tett-e számára? „Nem. Inkább kívántam, hogy gyűlöljenek, és én nyerjek meg minden meccset. ” Egyre fiatalabb és fiatalabb teniszezők jelennek meg a világ élmezőnyében. Nehéz ilyen társaságban érvényesülni? „Az elmúlt három-négy esztendőben robbanásszerűen megváltozott a játék. Mindenki sokat tréningezik, s manapság az erő dominál. Alkalmazkodni kell. Annak ellenére, hogy már nem én voltam az utóbbi időszak világelsője, úgy gondolom, az elmúlt fél évtizedben én játszottam a prímet. Úgy érzem, a sok-sok ütésből, szervából álló mai tenisz nemcsak a játékosok, a nézők problémája is. Elég egy-két labdamenet, és vége a szettnek, a látványnak. ” Napjaink erőteniszén kívül van még valamilyen más különbség is a mostani és a tíz évvel ezelőtti játék között? „Nincs nagy. Az idősebb játékosok előszeretettel hangoztatják: az én időmben több volt a móka, a jókedv. Ez úgy hangzik, mint amikor azt mondjuk: kicsi koromban több volt a hó, mint mostanában. A történelem évenként új fejezetet ír. Tíz évvel ezelőtt senki sem nevetett többet, mint ma, csak hát az emberekben ott él a megszépítő messzeség... ”

Sokan a becsvágyó Jim Courierhez hasonlítják. Van is némi hasonlóság közöttük. Megegyezett a stílusuk, de Jim magasabb szintre emelte. Erőteljesebb, a pálya középső részén agresszívabb. Lendl inkább a keményen „melózó” teniszezőket szerette, mintsem azokat, akik könnyedén érték el céljukat. „Köztem és John McEnroe között az volt a különbség, hogy ő teanyja (Olga) is versenyszerűen teniszezett, a mama a csehszlovák ranglista harmadik helyéig vitte. Természetes hát, hogy fiuk első lépéseit is ők egyengették. Hogy milyen gyerek volt Ivan? A papa így emlékezik: „Nagyon jól tanult, semmilyen gond nem akadt vele, a megbeszélt és megszokott napirend szerint élt, az első helyen az iskola szerepelt, s csak aztán a tenisz. Nem korlátoztuk különösebben, és úgy gondolom, szívesen járt iskolába. A későbbiek során is egyezségünk volt: maradéktalanul végezze feladatait, csak így van értelme. Ez a momentum nemcsak a tanulásban vált hasznára, hanem a későbbiek során a teniszben is. A kemény edzések és a tornák során képes volt készülni az érettségire, osztálytársaival együtt végezte el a gimnáziumot. Semmilyen kedvezményt nem kapott, csak néhány évfolyamvizsgát csinált későbbi terminusban. Úgy gondolom, nem célszerű elnézőnek lenni a fiatalokkal, mert később nem éreznek kellő felelősséget önmagukkal és környezetükkel szemben. ”

Ez Lendlre egyáltalán nem érvényes. Kegyetlenül könyörtelen volt önmagával szemben az edzéseken és

a meccseken. Az ellenfeleit sem kímélte. El is nevezték Rettenetes Ivánnak. Állítólag így fogalmazta meg ars poeticáját: „Ha érzed, hogy lankad az ellenfeled, akkor kapd el a torkát és addig szorítsd, míg az utolsó szuf- la ki nem megy belőle. ”

Mondta vagy nem mondta? Mindegy. Tény azonban, hogy Lendl sportszere- tetének, fanatizmusának, racionális és céltudatos felkészülésének és életmódjának köszönhetően szédítő karriert futott be. Példátlan, s minden bizonnyal nem egykönnyen behozható csúcsot mondhat magáénak: nem kevesebb mint 270 héten át (abszolút rekord!) állt a világranglista élén. Először 1983 februárjában került az élre, és az 1985-től 1988-ig terjedő időszakban megszakítás nélkül 157 hétig ült a képzeletbeli trónon. Csak Connors bírta tovább - három héttel. Nyolc alkalommal nyert Grand Slam-tomát (US Open: 1985, 1986, 1987 - és még ötször a döntőben volt; Roland Garros: 1984, 1986, 1987; Austral Open: 1989, 1990). Ezenkívül ötször diadalmaskodott a Bajnokok Tornáján.

Összesen 94 tornán győzött. 1981 és 1982-ben 44 egymás utáni szabadtéri meccsen nem talált legyőzőre, s 1981-1983 között ez 66-szor sikerült neki csarnokban. Csodálatos pályafutása alatt nem kevesebb mint 20 millió dollárt keresett - csak a tenisszel, nem számolva a reklámbevételeket - s ezzel ezt az örökranglistát is toronymagasan vezeti.

Ivan Lendl 1993-ban nyerte utolsó tornáját Tokióban. Tavaly egyetlen seregszemlén győzött, mégpedig a New York-i úgynevezett meghívásos versenyen. Két esztendővel ezelőtt - karrierje során először-nem jutott túl a Grand Slam-tomák második fordulóján, tizenhárom év után nem volt a kiemeltek között, s 1979 óta először nem a legjobb tíz között végezte a szezont. Tavaly többször is közbeszóltak hátfájdalmai. Az év elején Sydneyben még a döntőben szerepelt, Dubaiban viszont a legjobb nyolc között fel kellett adnia a meccset. A további 16 tornán háromAz 1993-as francia nemzetközi teniszbajnokságon (Roland Garros) még azt nyilatkozta IVAN LENDL (1960. március 7-én született): „Ahogy a tőzsdén szokták mondani, most bessz van, azaz esett a részvények ára, remélem, jövőre hossz lesz, s emelkedik az ázsióm. Kitűnő kondícióban érzem magam, még három-négy évig szeretnék olyan szinten játszani, mint most, s legalább egyszer nyerni Grand Slam-tomát, elsősorban Wimbledonban, ahol ugyan kétszer is bejutottam a döntőbe, de amikor a legnagyobb esélyem lett volna győzni, a fináléra olyan állapotban volt a fű, hogy a tyúkoknak megfelelt volna kapirgálásra, ám teniszezésre nem volt alkalmas. Örömömet lelem a játékban, s ha már nem lesz kedvem, azonnal abbahagyom. ”

Tavaly decemberben megtörtént. Egészségi okok miatt. Hátizom- és gerincfájdalmai következtében egyáltalán nem teniszezhet. Végérvényesen döntött: nem tér vissza a teniszpályákra, a veteránok versenyén sem indul, edzőséget sem vállal. Beismerte azonban, nagyon fog neki hiányozni a fehér sport.

A sors iróniája, hogy éppen az a teniszező, aki a profik közül elsőként kezdett a rá jellemző szorgalommal és szívóssággal foglalkozni tudományos alapon az erőnléti felkészüléssel, az ennek megfelelő ésszerű táplálkozással, megromlott egészséggel vonul le az egyik legnépszerűbb és legjobban jövedelmező sport színpadáról. „ Úgy érzem, a kemény borítású pályák rövidítették meg pályafutásomat. A tornakínálat nem volt olyan tarka, hogy az élversenyzők kedvükre válogathattak volna a „randevúk” között, egyszerűen nem tudtak, nem lehetett más programot kialakítani. Az orvosok véleménye szerint gondjaimat csak fokozta a tréningfolyamat, amely - sajnos - káros gyakorlatokat is tartalmazott, ezért semmilyen esélyt nem adnak állapotom javulására. Ha nem teniszezem, nem kosárlabdázom, nem futok, nem érzek semmilyen fájdalmat. A sport világából azonban nem akarok teljesen kivonulni, pillanatnyilag fájdalom- mentesen csak az úszásnak hódolhatok... ”

Nem valami szívderítő. Az a sportoló, aki mindennap hatkor kelt, hogy elvégezze a kiadós reggeli tornát, hogy istenigazából megizzadjon, mert különben egész nap nem érezte jól magát, most szinte tétlenségre van ítélve.

Vézna, sovány gyerek volt, a legsoványabb az ostravai serdülők között. Édesapja (Jirí) és édeshemek érezte a világelsőséget, míg én ajándéknak, ő a legszívesebben lemondott volna róla, én viszont igyekeztem megerősíteni pozíciómat. ”

Megemlíti még, hogy talán Borg hasonlítható hozzá. McEnroe nem, mert ő sokkal tehetségesebb volt. „Fiatalabb koromban igyekeztem Borgot utánozni, ütéseit, mozgását. Neki köszönve lett agresszívabb a játékom, mert én is minél több jójátékost akartam legyőzni. ” Annak ellenére, hogy Lendl szinte utánozhatatlan karriert futott be, kertelés nélkül elmondja, számtalan dolgot másképpen csinált volna. Például sokkal korábban kezdené az erőnlét fejlesztését, mert most már tudja, amit fiatal korában nem tudott. Agresszívabbá tenné a játékát, legalább olyan nívóra emelné, mint amilyen a szervája és fonákja volt.

Untatta a sok utazgatás. „Nem szeretem a reptereket; ha repülőteret ábrázoló képeslapot látok, ideges- ség fog el. ” 1981 óta él az USA-ban, két és fél esztendővel ezelőtt kapta meg az amerikai állampolgárságot. Tavalyelőttig Greenwich volt az otthona, most vett egy nagy farmot Connecticut államban, és ott telepedett le. Régi álmát szeretné valóra váltani: házat építeni. „ Vidéken fantasztikus az élet, főleg a gyerekek számára. Mindenünk megvan. Érdekes, 15 esztendeig éltem Ostraván, ahol születtem, de semmi sem vonz oda. Amerikában eresztettem igazán gyökereket...” Megkérdezték tőle a riporterek, akiket már jobban szeret, mint amikor a csúcson volt, hogy mit vinne magával egy lakatlan szigetre. „Őrültség elleni tablettákat! Különben nem érdekel az egész Amikor még élt Samantha édesapja, gyakran járt Saint-Martin szigetére pihenni. Nekem azonban mindig kellene valamit csinálnom. Tíz percig sem bírnám ki a strandon, csak azért, hogy napozzak. Az emberek bekenik magukat olajjal, s aztán fél napot fekszenek a hasukon, a másik fél napot a hátukon, s este a rákhoz hasonlítanak. Ha valaki hozzájuk ér, ordítanak a fájdalomtól. Én ezt egyszerűen nem tudnám csinálni. Valószínűleg könyveket vinnék magammal, mert eddig alig-alig jutott időm olvasásra. Az újságokat viszont rendszeresen böngészem. Hátizsákomban lenne sportfelszerelés; ha egészségem engedi, az ázsiai harcművészetekkel szeretnék foglakozni. Most vettem erről a témáról 15 kiadványt. ” Lendl olyan ember, aki tisztában van önmagával és a jövőjével. „Igazi családi életet szeretnék élni, a legfontosabb számomra, hogy a legjobb apa legyek a világon. ” Példás családapa, boldog házasságban él imádott feleségével, Samanthával; négy szép leánygyermekük van. Ivan úgy őrködik felettük, mint egy lovag. „Ha valaki bántani merészelné szeretteimet, akkor az megnézheti magát. Kezdem azzal, hogy ráeresztem német juhászkutyáimat. Ezek hűséges barátaim. Családomon kívül nekik szentelem majd minden erőmet. Energiám mindig volt bőven..." TomiVinc.e