Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
1/flSÖrnsp 1995. január 15. MŰVÉSZVILÁG Dettr e Gábor és a Csillagsors rosszullét fogott el, ugyanakkor a halált el tudom fogadni. Az elmúlás testi folyamatát nem vagyok képes megszokni, de a lelkit, azt igen. A haldoklástól jobban félek, mint magától a haláltól. Katira csodálattal néztem, amikor a filmet készítettük. Végtelen szeretettel beszélt az édesanyjáról, és végig, az utolsó pillanatig ott ült mellette. Hihetetlen szinte, micsoda erő lakozik benne. A szeretet erejét, úgy látszik, nem lehet behatárolni. univerzum - individuum Kár a törésért. Elvesztettük istenhitünket, elképzeléseinket a túlvilágról, annak tudatát, hogy részesei vagyunk egy borzasztó nagy körnek, az univerzumnak. Átkerült a hangsúly az individuumra. Tárgyakban építjük fel magunkat, ezt tartjuk fontosnak, és ez nevetséges. Mindenből hatot- húszat-huszonötöt veszünk, mert „kell”. Mert a reklámok hatása alá kerültünk. El akarják hitetni velünk, hogy megvenni, megszerezni, begyűjteni sokkal lényegegyon sokat utaztam, de akármilyen kultúrába csöppentem is, megmaradtam európainak. mélység A dolgok természetesen Amerikában sem fehérek-feketék. Jó, hogy ott kedvesebbek az emberek, de egy profitközpontú, fogyasztói világban hamar megtanulja mindenki, hogy ha el akar érni valamit, akkor kedvesnek kell lennie. Ott a szívélyesség, az udvariasság szinte a vérévé válik az embernek. A lehető legnagyobb bevétel érdekében filmet is a legszélesebb néprétegekre figyelve készítenek. Ahhoz kint kell élni, hogy az ember átlássa a dolgokat és rájöjjön arra, hogy mi a jó ott és mi a jó itt. A mélység, az érdeklődés itt még mindig létezik, bár Amerika ezt a világot is bekebelezi lassan. Ez ellen kellene küzdenünk, ezt kellene megakadályoznunk. mások Amerikának nem nagyon van szüksége a mi európai mentalitáNem sokat teketóriázott: huszonhárom évesen, jogi diplomával a zsebében hagyta el Magyarországot. Eredetileg orvosnak készült, később mégis filmes lett. Amerikai rendező New Yorkban. Budapesten, 1979-ben csak papíron jutott szóhoz; Csáth Géza regényéből írt forgatókönyvet Makk Károlynak, teljesen feleslegesen. Akkor döntött úgy, hogy elmegy. Előbb benzinkutas volt, majd taxis, fent északon, később háziszolga egy francia-magyar házaspárnál. Aztán a New York University következett. Jim Jarmusch és Spike Lee „alatt” az egyetem. Rendezést tanul, majd vágást tanít. 1986-ban már producer. Ez volt az első nagy lépése Amerikában; Anna a film címe, főszereplője Paulina Po- rizkova, a cseh származású sztármanöken. Rendezőként először a Fekete fények, fehér árnyékok stáblistáján olvasható a neve, 1989-ben. A tekerőlantos naplóját, az Oscar- díjas Brad Douriflsd a címszerepben Amerikában kezdi el forgatni, és Budapesten fejezi be 1992-ben. Tévé- és dokumentumfilmeket (Baleset a harrisburgi atomerőműben, Intermezzo, A holnap érdeklődés hiányában elmarad, A felettünk való mindig megteríti asztalunkat) rendez, díjakat nyer, a BBC és a CBC munkatársa. Legutóbbi munkája, A Színésznő és a Halál a végtelen és a feltétel nélküli szeretet filmje, az elmúlás és az elválás 144 perces opusza, amely után Mozart Rekviemét Jiépes csak meghallgatni az ember. Kathleen Gáti - avagy Gáti Kati -, aki édesanyja nyolc hónapos haláltusájának a végsőkig őszinte, katartikus erejű elmesélésével páratlan értékű művészi dokumentummá komponálja a filmet, Dettre Gábor életének társa. halálközeiben Főorvos volt az édesapám, eredetileg egyetemi tanár Debrecenben, de ötvenhatban kirúgták; az ország egyik legjobb sebészeként belső száműzetésben élt Kaposváron. Engem is érdekelt az orvostan. Majdnem egy évet Pécsett, a kórbonctanon dolgoztam. Tizennyolc éves voltam, tanulni akartam. Az volt a feladatom, hogy belső szerveket preparáljak demonstrációs célokra. Formalinos színező folyadékba raktam például a tüdőt. Vegyszereket és mindenféle folyadékokat kellett pontos arányban elegyítenem, nehogy a szerv egy idő után elveszítse a színét. Voltak napok, amikor agyszeleteker preparáltam. Négy márványasztalon fejtől-lábtól nyolc halott feküdt, és minden napom azzal kezdődött, hogy megkaptam az orvosoktól a frissen kiemelt szerveket, és ami érdekes volt, már a betegség szempontjából, azt nekem kellett tartósítanom. Minden betegséget pillanatok alatt megtanultam, s amikor a magam munkájával elkészültem, besegítettem a boncmestemek a hasüreg kitömésében és a lemosásban. Sem undor, sem irtózat nem volt bennem, legfeljebb egy kicsi kis viszolygás, ha eltorzult testet láttam. Szendviccsel a kezemben mászkáltam a hullák között. Otthon fogott el rossz érzés, amikor mezítelenül álltam a zuhanyrózsa alatt. Nem tudtam magamhoz érni, mert napközben a véres holttestekre engedtem a vizet. Inkább fürödtem, csak hogy ne kelljen a csupasz testemhez nyúlnom. Még a szeretkezést is kerültem olykor. Taszított a meztelenség. Be kellett csípnem egy kicsit, hogy ne lássam magam előtt a ruhátlan holttesteket. Ott is hagytam aztán a boncmestereket egyik napról a másikra. Szerelmes lettem egy orvosnőbe, aki meghalt, mert boncolás közben megfertőződött. Freudi módon az orvosi egyetemről is ezért mondtam le. négy nap Két év alatt háromszor hoztam fel a film témáját Katinak, de mindig azt felelte; még ne, még ne, még ne. Aztán szólt, hogy most már lehet. Öt percig beszéltünk arról, hogy milyen formát válasszunk, s hogy a lehető legmélyebbre megyünk, de nem készítettünk elő semmit. Négy nap alatt körülbelül tizenhat óra hasznos anyagot vettünk fel az alcsúti arborétumban. Nem véletlenül választottam ezt a helyet. Azt akartam, hogy a buja természet, a dús lombú fák és a halál közvetlen közelségben legyenek. A szenvedéstől és az öregedéstől ma is félek, a lepra és a pestis láttán a harmadik világban fizikai sebb, mint látni, tapasztalni, érezni. Ezer és ezer hülyeséggel bástyázzuk körbe magunkat, noha tudjuk: mindent, de mindent el fogunk veszíteni. Tárgyakban keressük a létünket, az identitásunkat, mert ilyen világban élünk. Közben rettegünk, hiszen itt kell majd hagynunk azokat is, akiket szeretünk. A lelkűk mélyén még a legvallásosabbak is azt hiszik, hogy elveszítjük egymást, pedig nem. Részesei vagyunk és részesei maradunk egy sokkal nagyobb körnek. Az egységnek. Ha állandóan mikroszkóppal néznénk a másikat, akkor sosem kapnánk teljes képet róla. Kati Kint ismertem meg őt Amerikában. A szüleivel nem kerültem szoros kapcsolatba, kettőnk viszonya is megszakadt egy időre. Sokat ittam, Kati agresszívnak tartott, keveset voltunk együtt. Amikor New Yorkból Kanadába utazott az édesanyjához, én Párizsban voltam, egy koprodukciós filmen dolgoztam. Vádolt, szemrehányásokat tett, ki is léptünk egymás életéből. Közben találkozott az első szerelmével, aki ott élt Victoriában, pontosabban megkereste őt, hogy segítségre van szüksége. Én is felszedtem valakit, de a barátság azért megmaradt köztünk. Naponta beszéltem Katival, hívtam őt telefonon, és a „szeretném, ha visszajönnél, szükségem van rád” mindig ott volt köztünk. Én aztán elmentem Afrikába, dokumentumfilmet forgattam egy harminc házas településről a Szaharában, Kati pedig mindvégig kitartott az édesanyja mellett. Csak amikor túl volt mindenen, és visszajöttem a sivatagból, azután találtunk ismét egymásra. pénz Amerika az elértéktelenedett, felbolygatott, felszínes, tragikusan elidegenedett és elanyagiaso- dott világ csimborasszója, de pénze van, rengeteg pénze, és én csak emiatt vagyok ott. Ezt mindig elismertem. A beilleszkedéssel is ezért igyekeztem. Olyan nőkkel éltem, akikkel angolul kellett beszélni. Meg akartam tanulni a nyelvet, a szabályokat. Nyitott voltam és érdeklődő, nasunkra. Fellini, Bergman, Herzog, Wenders vagy ki sem mentek, vagy gyorsan visszajöttek onnan. Cassavetes is hogyan készíthette el zseniális filmjét, a New York árnyait? Ügy, hogy ismert színész volt. Amikor kimentem, videón még nem is forgalmazták a filmet, azután kezdték el árusítani, hogy meghalt Cassavetes. Egyébként Jarmusch is megváltozott. Nem olyan, mint évekkel ezelőtt. Formant is sajnálom. Hiába jó film a Hair vagy a Száll a kakukk fészkére', a korábbi munkái sokkal értékesebbek. Igazából nem jó amerikai rendezőnek lenni. Aki komoly dolgokat akar csinálni, annak nem kedvez az ottani világ. Az elkövetkező tíz-tizenöt évben azt szeretném elérni, hogy a pénz találjon meg engem, ne nekem kelljen futkosnom utána. cigányok Tizenkét részes dokumentum- film-sorozatot forgatok a cigányokról. Saját forgatókönyvem és saját elképzeléseim szerint. A világ csaknem harminc országában dolgozunk, hogy a néző kro- nológiailag is követni tudja mindazt, ami azóta történt a cigánysággal, hogy elhagyta Indiát. Rítusok, népszokások, vallási ceremóniák kerülnek filmszalagra, egy érdekes, sokrétű kultúra színei. A cigányokat ezen a táján a világnak sosem szerették. Megvetették, megalázták, haláltáborba küldték őket. Számomra nagyon fontos ez a sorozat. A megcsontosodott gyűlölet ellen fog szólni. Csillagsors Hermann Hesse könyvéből szeretnék majd játékfilmet forgatni. Németországban játszódik a történet 1914-ben, egy óriási birtokon. Félj és feleség már válófélben vannak, két gyerekük közül csupán a kisebbik ragaszkodik az apához, a másik teljesen elvadult tőle. A birtok túlsó felén, egy tó partján él a férfi, vadászni jár, festeget, tehetséges ember. Életébe az hoz újabb változást, hogy váratlanul megjelenik a barátja. Felkavaró a történet. Maradni vagy beilleszkedni? - ezt kérdezi. Szabó G. László K önnyű volt megjegyezni a nevét, hiszen színész édesapja az egész világon ismertté tette. Jamie Lee Curtis sikerét azonban nem a papának, Tony Curtisnak vagy a mamának, Janet Leigh-nak köszönhe-^d ti. Elsősorban tehetségének, és persze gyönyörű testének, amelyet nem vonakodott megmutatni soha. Már 1983-as filmjében, a Kétszemélyesfotel című produkcióban, amelyben aranyszívű prostiként vetkőzött, ámulatba ejtette a férfiakat. Persze nem ez volt az első a I k a - "lom, amikor "felfedte bájait. ’ Annak ellenére, hogy 'azt állítja: „nem tartottam 'magam olyan jó nőnek, hogy "gimnasztikái gyakorlatokat bemu- "tató videofilmei csináljak, s arra végeképp nem, hogy a Playboy számára aktfotók "készüljenek rólam”, mégis vállalkozott mind- ”kettőre. Megmutatta magát. Egyszer úgy nyilatkozott hogy, gyermekkorában az apja csupán egy ismeretlen férfi volt a számára, majd ellenséggé vált, s csak sokkal később kezdték barátként szeretni egymást. Üjabban viszont azt állítja, hogy teljesen normális gyerekkora volt. „Mindig megkérdezik tőlem, nehéz volt-e gyermeknek lenni két világsztár mellett. Szeretném egyszer s mindenkorra szétfoszlatni ezt a tévhitet. Ugyanolyan gyermekkorom volt, mint másoknak, hiszen édesapám és édesanyám engem ugyanúgy szerettek, mint ahogy minden szülő szereti a gyermekét. " Jamie Lee Curtis imádja a csemetéket. Ezért is vállalta boldogan az 1992-ben készült Papa, találtam egy barátot című film főszerepét, mert amit az élet nem adott meg neki, azt itt megkaphatta. Átélhette egy terhes nő mindennapjait. „Ez áfám nagy sikerélményt jelentett számomra. Szerették a felnőttek, de elsősorban a fiatalok, a gyerekek. Csodálatos érzés látni, hogy a film, amelyben játszom, kellemes érzést vált ki az ifjú nemzedékből. ” Saját gyermeke nincs, viszont 1987-ben férjével, Christopher Guest író-színész-rendezővel örökbe fogadtak egy kislányt, a most hétéves Annie-1. Érző lélekkel, értőn közelít nemcsak Annie-hoz, hanem általában a gyerekekhez, hiszen nagy sikert aratott kicsiknek írt könyve, az Én is voltam gyerek. És már kész a következő kötete is. „Az elsőt olyan könnyedén írtam, hogy én magam is megdöbbentem, mennyire nem okozott gondot a fogalmazás. Második könyvem, a Mesélj nekem a születésem éjszakájáról főszereplője egy örökbefogadott kisgyerek. ” Sikeres színésznő, jóllehet, ma még nem tartják számon a legjobban fizetett hollywoodi .sztárok között. De ő nem is akar csillogni: „Ha forgatok, igyekszem a lehető legjobban dolgozni, de utána hazamegyek, és mint más anya vagy feleség, megfőzöm a vacsorát." Volt lehetősége, hogy megtanulja, hogyan kell háztartást vezetni, hiszen amíg apja a hollywoodi sztárok zaklatott életét élte, s egymás után váltogatta feleségeit, lánya gondoskodott az otthonról. Most azonban legutóbbi filmjében, a velencei filmfesztiválon bemutatott Két tűz közönben (True Lies) Arnold Schwarzenegger partnereként nyújtott alakításával, berobbant a nagy nevek közé. Jamie Lee a főhős, Arnold Schwarzenegger feleségét alakítja, aki férjéről sokáig azt hiszi, hogy napi nyolc órát dolgozó tisztes honpolgár, kereskedő, s csak évek után döbben rá, hogy valójában kém, aki egy nemzetközi összeesküvés megakadályozásán fáradozik. S amikor a férj arra kéri, segítse őt titkos tevékenységében, a nő teljes mértékben átalakul, s egy Schwarzenegger formátumú női akcióhős válik belőle. „Ez volt életem eddigi leghosszabb filmje, de könnyű volt a forgatás, mert szerettem Arnolddal dolgozni - mondja a színésznő. - A felvételek szünetében is sok időt töltöttünk együtt. Jó barátok lettünk. Különben ismerem a feleségét, Mariát és a gyermekeit is. Néha együtt teniszezünk. ” A Gioia alapján: (tallósi)
