Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
1995. január 15. GYERMEKVILÁG EG Y, tapsifüles nyuszi szaladt hazafele' a kacskaringós erdei úton. Már majdnem hazaért, mikor egy fa mögül elébe ugrott egy róka és rákiáltott:- Na, most megeszlek! Úgyis éhes vagyok már, három napja még egy nyuszifület sem ettem vacsorára!- Jaj, jaj, meg ne egyél! - siránkozott a nyuszi. - Magamat már nem is bánnám, csak téged sajnállak, mert mire megennél, már itt lenne a farkas. Én is éppen előle szaladok. Egyéb se kellett a rókának, futott az a nyállal együtt, meg sem álltak, míg rájuk nem ordított egy fa mögül a farkas:- Megálljotok! Megeszem most mind a kettőt! Úgyis éhes vagyok, harmadnapja még egy rókalábat sem ettem vacsorára. De a róka két lábra állott, s úgy könyörgött a farkasnak:- Jaj, jaj, meg ne egyél minket! Igaz, hogy nem kár értünk, egy nyomorult rókáért, meg egy semmi nyálért, de mi lesz veled, dicső farkas? Mire megennél minket, már ideérne a medve, mi is előle szaladunk.- Hű, akkor szaladjunk hárman! — kiáltott a farkas, s rohantak, rohantak, míg csak elé- bük nem állott a medve.- Na, most aztán hármat eszek egyszerre! Nyulat, rókát, farkast! Úgyis éhes vagyok, harmadnapja, hogy egy farkasbordát sem ettem vacsorára.- Bár megehetnél minket, dicső dörmögő, mi lennénk a legboldogabbak! - hízelkedett a farkas. - De hátunk mögött fut a vadász, mi is előle szaladunk!- A puskacsövit a vadásznak! - kiáltotta el magát a medve. - Szaladjunk akkor mind a négyen! ZELK ZOLTÁN Az ofcps nyúC Most már négyen futottak, erődőből erdőbe, rétről rétre, éjszakából éjszakába. De negyednap éjszaka úgy elfáradtak, hogy már állni is alig bírtak a lábukon. Leheveredtek egy sűrű fa alá, s jóízűen aludtak másnap reggelig. Reggel aztán azon tanakodtak, mitévők legyenek, mert már a medve is farkasnak érezte magát a nagy éhségtől. Végül a róka megszólalt:- Legokosabb, ha megesszük a nyulat, Szabó Ottó illusztrációja legalább nem lábatlankodik itt körülöttünk. Úgysem való ilyen előkelő társaságba. Sírni kezdett erre a nyuszi, hogy ő már sohasem mehet haza a családjához, s így könyörgött a medvének:- Te, erdők büszkesége, hatalmas cammogó! Engedjetek el a szomszéd erdőbe, ahol gazdag rokonaim élnek. Hozok tőlük annyi ennivalót, hogy egy hétig is lakmározhattok belőle. Persze boldogan elengedték, csak a lelkére kötötték, hogy siessen. Hát a sietségre nem lehetett panasz! Futott a nyuszi örömében, hogy így megmenekült, meg sem állt hazáig! Hiába várták az éhes állatok, s a róka már attól tartott, hogy őt eszi meg a farkas és a medve. Ezért így szólott:- Megyek, megkeresem azt a haszontalan nyulat! Persze ő sem állt meg hazáig, s nagyokat nevetett, ha a farkasra meg a medvére gondolt. „Egyétek meg egymást” - gondolta magában, s futott, ahogy csak négy lábától tellett. Estére aztán megszólalt a farkas is:- Megyek, megnézem, merre csavargóit ez a mihaszna róka! Várjál rám, kegyes dörmögő, nemsokára visszajövök! TT iszen várhatott a medve! Lassan éjs1J. zaka lett, az éjszakából reggel. Végül is mit tehetett mást, ő is elindult, s harmadnapra meg is érkezett az erdőbe. Otthon aztán gondolkozhatott rajta, hogy mire volt jó ez a nagy szaladás. De az erdő többi, állata gondolkodás helyett csak nevetett rajta, s a fák is azért hajladoztak, mert ők se tudták megállni nevetés nélkül. Tudod-e... ...miért hidegebb tapintásúak a fémek - ugyanazon a hőmérsékleten! - mint más anyagok? Legyen a hőmérséklet mondjuk plusz 10 Celsius-fok. Kezünket a levegő ilyenkor lassan hűti. Ezt már annyira megszoktuk, hogy valójában nem is érezzük. Ha egy szabadban hagyott balta nyelét fogjuk meg, az gyorsan átvesz egy kis meleget, és a fa legkülső, vékony rétege ettől átmelegszik. Kezünk ezt a csekély hőleadást szintén alig érzi. Más a helyzet, ha a balta acélfejét fogjuk meg! Kezünkből most is megindul a meleg a hidegebb vas felületére. A vas azonban remek hővezető, és a kapott meleget azon nyomban a mélyebb rétegekbe vezeti el. Ezért a kezünkkel érintkező vas mindaddig hideg marad, amíg az egész fémdarab fel nem melegszik. Ehhez azonban már olyan sok hő szükséges, amennyit kezünk nem tud egykönnyen leadni. Ezért érezzük a fémeket tartósan hidegnek - ugyanazon a hőmérsékleten. Van egy kisszék, háromlábú három lába: három bábu. De ők aztán csak azért se, nem hallgatnak a kisszékre. Egyik: Billeg, másik: Ballag, harmadik meg: Billegballag. Billeg ballag, Ballag billeg, S Billegballag ballag-billeg. Így a kisszék meg nem állhat, szidja is a három lábat: Jár, csak jár a három tébláb, ringatózó három székláb. Állj meg, Billeg! Nyughass, Ballag! Ne lipinkázz, Billegballag! Kedvébe ekképpen járnak a kicsi szék gazdájának. KÁNYÁDI SÁNDOR Három székláb Illés Anna rajza __________(BELGA NÉPMESE)__________ A fehér veréb ott élt a falu szélén, magányosan, mert senki sem akart vele barátkozni. A többi veréb így utasította el őt:- Fehér veréb a szürke verebeknek nem lehet barátja. A fehér veréb szeretett volna barátságot kötni a lóval is, de a ló azt mondta:- Mit érek én egy fehér verébbel? A macskával is szeretett volna barátkozni, de amikor a macska begörbítette a hátát, és nyávogni kezdett, a fehér veréb ijedten elrepült. Egyszer a fehér veréb az országúton a kutyával találkozott.- Hová igyekszel? - kérdezte tőle a fehér veréb.- Megyek világgá - mondta a kutya. - Elkergetett a gazdám.- Ki volt a gazdád? - érdeklődött a fehér veréb.- Tafaro sörfőző - felelte bánatosan a kutya.- Akarsz-e velem barátkozni? - kérdezte a fehér veréb.- Örömmel - mondta a kutya, s együtt mentek tovább. A nagy melegben a kutya elfáradt, s lefeküdt az út szélén. El is aludt. A fehér veréb meg őrizte őt. Kis idő múlva szekér közeledett. A fehér veréb felismerte: Tafaro sörfőző szekere volt, megrakva söröshordókkal.- Vigyázz! Elgázolod a kutyát! - figyelmeztette a fehér veréb Tafarót, amikor a szekér a kutya közelébe ért. De Tafaro nevetve gázolta el a kutyát. Szegény állat az árokba gurult. A fehér veréb elpanaszolta a dolgot a szarkának.- Ezt meg kell bosszulnunk! - mondta a szarka. - Tafaro sörfőző gonosz ember. A múltkor engem is meg akart fogni a kertjében. Gyere, bosszút állunk rajta. Tafaro szekere után repültek, s amikor utolérték őt, a szarka lekapta a sörfőző sapkáját. Tafaro kiabálni kezdett:- Te szarka, azonnal add vissza a sapkámat!- Gyere, sörfőző, most fogjál meg! - kiáltotta a szarka. Míg Tafaro a szarkát üldözte, a fehér veréb a csőrével kilazította a dugókat a söröshordókon. A sör kifolyt az országútra. Amikor Tafaro visszajött a szekeréhez, s meglátta, mi történt, majd megpukkadt a méregtől.- Jól megfizettél Tafaro sörfőző azért, hogy elgázoltad a kutyát, hűséges barátomat. És ez még nem minden. Ezt jól jegyezd meg! - mondta a fehér veréb a sörfőzőnek. Aztán odarepült a kutyához. Szegény állat ekkorra már kimászott az árokból, s a fájós lábát nyalogatta.- Várj meg itt! - mondta a fehér veréb. - Az igazi bosszúállás még csak most következik. Tafaro ezerszer meg fogja bánni, hogy elkergetett téged. Aztán a fehér veréb a szürke verebekhez repült, s ezt mondta nekik:- Verebek! Tudok egy magtárat, tele árpával. A tetején van egy nyílás, azon jól beférünk, s megdézsmálhatjuk a gabonát. A magtár Tafaro sörfőzőé. így akarok bosszút állni azért, mert elkergette hű barátomat, a kutyát. Verebek ezrei szálltak Tafaro magtárja felé. Amikor a magtárhoz értek, a tetőn levő nyíláson át berepültek a magtárba, s teljesen kiürítették azt. Amikor az utolsó veréb is elrepült, hazaérkezett Tafaro, szekerén az üres söröshordókkal.- Jó vásárt csináltál? - kérdezte tőle gúnyosan a fehér veréb.- Takarodj innen, te fehér rabló! - mondta mérgesen Tafaro.- Ne mérgelődj, sörfőző! Inkább nézd meg a magtáradat. Tafaro a magtárhoz sietett, s hüledezve látta, hogy egyetlen gabonaszem sem maradt a magtárában.- Most megleckéztettelek! - mondta a fehér veréb. - Remélem, hogy ezek után nem leszel olyan gonosz és gőgös, mint eddig voltál, és visszafogadod az elkergetett kutyát is. Tafaro valóban megváltozott. Rendes, jó ember lett és örült, amikor hűséges házőrzője, a kutya visszatért hozzá. A verebek pedig tapasztalhatták, hogy a fehér veréb mindenkivel jót tesz, így hát maguk közé fogadták őt. Sági Tóth Tibor fordítása Gondolkodom, tehát... Betűcserélő játék Jól lehet játszani a betűkkel is. Ha magad vagy, törheted a fejed minél hosszabb, ötletesebb megoldásokon, ha társaiddal játszol, versenyezni is lehet. Egy példán mutatjuk be a játék lényegét: Hogyan jutsz a háztól a rétig? Ház, ráz, réz, rét. Ebből kiderül e játék szabálya is: egy megadott hárombetűs szónak lépésről lépésre megváltoztattuk egy-egy betűjét, s ily módon csupa értelmes szó során eljutunk a másik megadott szóhoz. Ilyen módszerrel próbálj eljutni a bokortól a sátorig, a hídtól a házig, a tejtől a halig. MEGFEJTÉS A január 1-jei számunkban közölt feladat megfejtése: hajkorona, ökörszem, oroszlánszáj, napóra, macskaköröm, virágágy, képernyő, hemyótalp, rabló, kulcsár. Nyertesek: Kátai Anikó, Szőgyén; Bohony László. Budafa; Szabó Péter, Szepsi; Urbán Zoltán, Nagydaróc; Miklós László, Kisgéres. Szerkeszti: Tallósi Béla
