Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
1995. január 15. RIPORT Jó gáról sokszemközt Koplalok, tehát vagyok Nos, nem biztos, hogy ez a parafrázis sántít... Kétlem ugyan, hogy beilleszthető lenne bármely ismeretelméleti rendszerbe, viszont még des- cartes-i alapállásból is a lét biztos, konkrét érzékszervemmel konkrétan tapasztalható fogódzója, ha úgy akarom „tanúságtétele”. Természetesen nem azon a szinten, hogy esetleg korog az ember gyomra, szilvás gombócról álmodik. Mentális szinten, a tudat szintjén. A nagyon szigorú böjt, a koplalás belső csendet teremt. Az alkotás teremtő csendjét, amely a meditáció premisszájává válik, központi térbe helyezi test és lélek kapcsolatát. Persze, ha már Descartes- nál tartottunk: a ráépítés, a miszti- kus-irracionalista ellenpólus, végletes okkazionalizmus hamis illúzióhoz vezethet. A test, az „én” ugyanis követelőzik, palotaforradalomra készül - homályt, sűrű ködöt von az „Én” köré, nehezítve a különbségtételt belső és belső hang között. Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy ugyancsak prózai cselekvések sorozata vezet a hosszú koplalással elérhető filozótokhoz, a meditativ szellem szárnyalásához. A több hétig tartó szigorú böjt, sőt koplalás (negyven, esetleg több nap) nem „tipikusan” jógatechnika, s bár ismeretes, a satkarmák (hat tisztító eljárás) nem tartják számon. A néti, dhauti, nauli, bászti, kapalabháti. trátak (orrtisztítás, gyomortisztítás, hasfalgyakorlat, vastagbéltisztítás, tisztítólégzés, szemgyakorlat) közül kettő értelemszerűen rövidke, egy-két napos böjttel párosul, viszont a hosszabb - természetesen önként vállalt, belső motivációkból fakadó koplalás, éhezés aligha nélkülözheti a satkarmákat és a jógában ismert egyéb tisztító eljárásokat; dzsihva dhauti - nyelvtisztítás, san- kapraksalána - az egész emésztőrendszer átmosása, tisztítása. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy az egyes fogalmak között feltétlenül különbséget kell tennünk. A többször említett böjt tulajdonképpen bizonyos ételektől való tartózkodás. Célja lehet az emésztőrendszer részbeni pihentetése, esetleg felesleges zsírpárnák eltávolítása, ugyanakkor átmenetként szolgálhat a szigorú böjt kategóriájába, amely hellyel- közzel a koplalás határát súrolhatja. Maga a koplalás, illetve szinonimája, az éhezés a táplálék teljes hiánya, a mi esetünkben kiiktatása (bár bizonyos összetételű, gyógyító hatású zöldséglevek alkalmazása meghatározott mennyiségben javallott). Ám Yesudian mester Sport és jóga című munkájában mintegy fél évszázada arra intett bennünket, hogy diszting- váljunk az „éhség” és az „étvágy” fogalma között is. Szerinte az éhség „az étel utáni természetes vágy”, míg az étvágy „természetellenes vágy”, sőt „szenvedélyes sóvárgás”, a civilizáció terméke, amelynek „béklyóiból” a jóginak ki kell szabadítania magát. Mert gyakran csupán szokásból ülünk étkezőasztalhoz, a „civilizált” embernek „... reggel, délben, este ennie kell, mert eljött a legközelebbi étkezés ideje és ilyenkor autoszuggesztiós alapon meg kell tölteni a gyomrot, ha tele van is” - Yesudian mester legalábbis így látja. Mindez korántsem jelenti azt, hogy a jógával komolyan foglalkozó ember a böjt-szigorú böjtkoplalás misztikussá varázsolt háromszögében mozog, és érzi jól magát. A jógakonyha változatos, ízletes táplálékot kínál, ám időről időre - és nyilván nem véletlenül napéjegyenlőség, ád- vent, nagyböjt idején - megszólal egy hang, belső csöndre, békére, nyugalomra intve az embert. A jóga kissé is tapasztalt ismerője követi ezt a hangot... Tudja pesze, hogy előbb bizonyos akadályokat kell leküzdenie. A szigorú böjt, a koplalás első napjaiban riadót fúj a szervezet, általános mozgósítást rendel el, elkezdődik a „nagy- takarítás”, amelynek kellemetlen mellékhatása lehet a pár óráig tartó fejfájás, nyugtalanság. Enyhítésére, megszüntetésére légzőgyakorlatok, ászanák állnak rendelkezésünkre... és kiadós séták. Erdők, rétek, csenderesek, folyópartok, óvárosi csendes utcák... A koplalást az ember már ősidőktől fogva legegyszerűbb eledelének tartja. Tehát mind a böjt, mind a koplalás lehet diéta. Sivananda mester úgy véli, hogy az olyan diéta, amely a jóga praxisához és lelkiszellemi fejlődéshez vezet, az jógadiéta. A vágyak tüze kialszik, ha nem élesztgetjük a parazsat, a koplalást, éhezést önként, belső ösztönzésre vállaló és annak valamennyi technikáját értő jógi hagyja tehát, hogy az étvágy parazsára rárakódjon a hamu. Érzi, tudja, hogy lelkében hamarosan felgyúlnak „kis rőzse- dalok”, s lehetnek bár „füstösek, furcsák, búsak, bíborak”, idézhetik tán az elmúlást is, de az a valami, amit súgnak, tiszta, egyértelmű, végleges Ősi Okság, teremtő kauzalitás - talán Adynak is ezt súgta Párizsban az Ősz... Polák Imre A legjobb ötletek nemegyszer a véletlennek köszönhetik létüket. Így volt ez JÁN RIGÓ diószegi vállalkozó esetében is a struccmadarakkal. Néhány évvel ezelőtt, amikor Kaliforniában járt, betévedt egy elegáns bőrüzletbe is. Ott azonnal a szemébe tűnt néhány különleges kézitáska, cipő, kesztyű. De nemcsak azok magas ára miatt, hanem elsősorban a bőr finomsága, színárnyalatai, rugalmassága volt az, ami felébresztette Rigó ór érdeklődését. Biztosra vette, hogy az említett termékek kígyóbőrből készültek. Azután „krokodílusra” tippelt, de újra melléfogott. További sikertelen találgatás után ámulva vette tudomásul, hogy e luxuscikkek a legnagyobb madárfajtából, a struccból készültek! És azok nem az őshazájukban, tehát Afrikában vagy az arábiai pusztákon nevelkedtek, hanem a számtalan amerikai farm valamelyikén. Rövidesen kiderült az is, hogy ezek az ormótlan madarak ugyan hihetetlenül drágák - már a strucc-csibe is 6-7 ezer dollárt ér -, mégis sokan tenyésztik őket, mert a tartásuk anyagilag igencsak kifizetődő. És ha egy ottani farmernek jó üzlet ez, miért ne lehetne Szlovákiában is az - kezdett gondolkodni a mátyusföldi üzletember. Amikor aztán azt is megtudta, hogy egy-egy struccma- ma évente 60-100 tojást tojik, elhatározása - hogy farmot létesít - véglegessé vált. A legnehezebb feladat a nagytestű madarak beszerzése volt, hiszen Európában távolról sincsenek olyan hagyományai ennek az állattenyésztési ágazatnak, mint a tengerentúlon. Így az üzletkötés is meglehetősen bonyolultnak ígérkezett, de végül mégiscsak sikerült. Ján Rigó kapcsolatba lépett egy holland kereskedővel és nyélbe ütötték a dolgot. Az első 15 állat hamarosan el is került a nagyfödémesi farmra. Később további 32 fiatal, négyéves egyeddel gyarapodott a nyáj. Akkortájt kisebb szenzációnak is számított ez a különleges farm, és híre gyorsan terjedt. Sok kíváncsi jött megnézni e hosszú nyakú, kis híján két és fél méteres, békésen legelésző álStruccfarm, strucc-család... A „STRUCCPOLITIKA” BOMBA ÜZLET- Állítom, ínyenceknek való. De nemcsak az ára, hanem elsősorban az íze miatt. A vesepecsenyéhez hasonlítható, ám sokkal kevesebb koleszterint tartalmaz. Ezért a diétásoknak is ajánlják. Már a legelőkelőbb szállodáink konyháiban is érdeklődést tanúsítottak iránta. Azt hiszem, a közeljövőben semmi akadálya sem lesz, hogy e tekintetben is üzletet kössünk. Van már saját vágóhidunk, és aligha okoz majd különösebb nehézséget azt úgy módosítani, hogy erre a célra is megfeleljen. Távoli terveink között egy bőrfeldolgozó üzem létesítése is szerepel. Minderről viszont még korai beszélni, hiszen ez az új farm csak júniustól üzemel. Az állami gazdaság korábban itt hízóbikákat és szarvasmarhákat tenyésztett, de mivel ez veszteséges volt, elfogadtuk Rigó úr kedvező ajánlatát. Struccbőr, strucctojás, strucctoll (A szerző felvételei és archívum) latokat. Persze, csak kívülről és kellő távolságból, mert a hét lakatra zárt objektumot éjjel-nappal őrizték. (Erről még a riporter is meggyőződhetett: újságírói igazolvány ide, előzetes megbeszélés oda, semmi sem számított; ha nem volt jelen a tulaj, még fényképezni sem lehetett.) Közben szépecskén szaporodott az állomány. A már csaknem 200 strucc élettere szűknek bizonyult. A madarakat ezért Nyitra mellé költöztették, s helyüket a nagyfödémesi farmon paripák foglalták el. A Mikov dvor-i Állami Gazdaság irodájában azt tapasztalni, hogy Ján Rigó jó „struccra” tett, amikor belevágott ebbe a reményteljes, a kezdet kezdetén mégiscsak bizonytalan vállalkozásba. Ám ez már a múlt, jelenleg az a hír járja, hogy hamarosan ez lesz Európa legnagyobb struccfarmja!- Mit jelent az, hogy hamarosan ?- Ügy két éven belül. Most még a hollandok vannak az élen, de az említett időben, terveink szerint, nálunk már 3-5 ezer madár lesz a kifutókban - állítja magabiztosan az igazgató, Peter Kniebügel, majd elnézést kér, hogy üzleti ügyben távoznia kell: - Egy óra múlva találkozunk a farmon. Addig nézzék meg az ott készült videofilmét, hogy legyen elképzelésük az egészről - mondja, és helyttesére, Melánia Lateőkovára bíz. Előbb azonban megcsodálunk néhány kidolgozott madárbőrt. Az egyik például bordó, a másik éppenséggel négerbama színű. A tapintásuk is bársonyos. A szekrényből azután néhány hófehér strucctoll és egy jókora tojás is előkerül. - Ebből a rántotta úgy 25 tyúktojás mennyiségének felel meg. Persze, nem is tíz percig, hanem sokkal tovább kellene sütni - mondja a mérnöknő, aki már a strucchúst illetően is saját tapasztalattal rendelkezik: Átvettük az ő struccainak egy részét, és idejöttek a nagyfödémesi gondozók is, akik már a mi alkalmazottaink. Jelenleg egy most kezdő magyar strucctenyésztő néhány állatát is mi gondozzuk. Természetesen, minden egyes madarat megjelöltünk, hogy tudjuk, melyik kinek a tulajdonát képezi. Keltetőink is üzemelnek, így tavasszal már saját szaporulattal számolunk. A strucc kimondottan haszonállat, hiszen a már említett húson (egy felnőtt állatból 50-60 kg használható fel), illetve bőrön kívül (ennek felülete egy-másfél négyzetméter), még a tolla is (0,90-1,80 kg.) aranyat ér. Különösen most, hogy ismét reneszánszukat élik a revüműsorok. A táncosnők öltözékén kívül legyezők, kalapdíszek, színházi kellékek készülnek a hosszú, pelyhes toliakból, amelyek kilója 1200 dollárba kerül. És akkor még nem említettük a tekintélyes súlyú tojásokat, amelyeknek héját a bizsuiparban értékesítik. A farmon 24 órás szolgálat van, és éjjel-nappal fegyveres, kutyás őrök vigyáznak a drága állatokra. A felnőtt egyedek a szabadban élvezik a napsütést, a fiatal állatok egy része inkább tető alatt csipegeti a zöldséget, míg a néhány hetes csibék a mele- gítőlámpak alatt tartózkodnak, hiszen kéthónapos korukig állandó, 35 fokos hőmérsékletet igényelnek. Szerencsére később már nem ennyire igényesek, és nagyszerűen alkalmazkodnak az itteni éghajlathoz. Még a hó sem zavarja őket. Az állatok természetesen állandó orvosi felügyelet alatt állnak, és ahogy megtudtuk, napi súlygyarapodásuk eléri az egy kilót. Fényképezés közben ezek a kissé fura állatok kíváncsian körbevesznek, szinte pózolnak. Billegetik a fejüket, legyezőszerűen széttárják farktollaikat. Néhány jól megtermett, másfél mázsás hím viszont harci pózt vesz fel. Ők konkurensüknek tartják az embert. Noha a kerítés mögött állunk, jobbnak tűnik egy kissé hátrébb húzódni. A hosszú nyak, a nyurga láb segítségével a veszélyes csőr messzire elérhet... Egyébként is, a strucc leghatásosabb, legfélelmetesebb fegyvere épp a lába: rúgása akár egy oroszlánt is leteríthet! A természetben szinte nincs is ellensége, ráadásul 60 kilométeres sebességgel is képes futni.- Bizony előfordult már, hogy engem is megkergettek - mondja mosolyogva az igazgató. - Amíg kicsik, nagyon kedves, játékos állatok, ám a felnőtt hímeket nem tanácsos felingerelni.- Nyugaton olykor struccversenyeket rendeznek. Nem követik majd ezt a példát?- Nem tartom valószínűnek, hogy egyszer majd ilyesmire adnánk a fejünket, bár teljesen kizárni ezt sem lehet. Személyesen az állat lejáratásának, megcsúfolásának tartom áz ilyen jellegű versenyeket. Egyébként is, szeretném én látni azt a bátor „lovast;\ aki nálunk fel merne ülni a strucc hátára. Ordódy Vilmos A strucctojásnak szinte hihetetlen teherbírása van
