Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-11 / 24. szám
ilasärnap 1995. június 11. művészvilág Ho ni magyar irodalmunk huszonnyolc éves „vércsapolója”, Gyó'ry Attila harmadik kötete jelent meg nemrég a Kalligram kiadó jóvoltából. Fedőlapján deli plakáthős szunnyad. Feje fölött, támadásra készen, „zümmögő fekete átok”. Talán az első, talán a tizedik, de ha a könyv címét vesszük, akkor Az utolsó légy. Két esszé, öt elbeszélés. A Vércsapolás és a Kitörés után újabb meglepetés. Érett, vérbő, lüktető írások egy dús fantáziájú, sörtehajú Abu-dimág tollából. Abu-dimág arab szó. Magyarul üstököst jelent. „A legyek uránál” sebes vágtájú, hollófekete paripa neve Allah végtelen mezején. • Matróz, volt egykor, aztán hajókormányos, hajóskapitány. Kötete fiilszövegében azonban azt is világgá kürtöli: könyvmeneázseri állása előtt naplopóként működött.- Nem csináltam semmit. Pedig alapvető dolog, hogy az embernek mindig csinálnia kell valamit. Abban a pillanatban, hogy nem kreatív, már naplopó. Én ezt így képzelem. Ha nem dolgozom, nem ügyködöm, sőt még csak töprengeni sem töprengek, mert semmi sem izgat, vagy ha nem olvasok és bepörögve sem vagyok, akkor csak úgy „szállók”. Lopom a napot. • Csucsókával?- Nincs már csucsóka. Ezek korszakok voltak és helyzetek. Ma már más az életem. Nem kell hozzá almabor. Ehhez persze Andreának, a feleségemnek is köze van. Igen, megnősültem. De nem érzem kordában magam. A kordát az emberek találták ki saját maguk leláncolására. Mozogni egy házasságban, játékszabályok mellett is nagyon jó lehet. Rengeteg a kompromisszum, de ez benne a jó. Megtanul az ember engedni. Én mindenben racionálisan gondolkozom. Ebben is. Nem azért nősültem meg, hogy gyerünk, ez buli lesz, ilyet még nem próbáltam, hanem mert szerelmes voltam. Átgondoltam én keményen és alaposan, hogy mit veszthetek és mit nyerhetek. Eltávolodhatok sok mindenkitől, de új élmények is bejöhetnek az életembe. Ez csak hozzáállás kérdése. A nősülés életre szóló beruházás. Szellemileg is, érzelmileg is. Kikötő, amelyben jó mélyre dobjuk a horgonyt. Gímesen, a művelődési táborban ismertem meg Andreát. Megláttam és azonnal tudtam: komoly szerepe lesz nálam. Aztán elment két évre Angliába pesztrának, de hű maradtam hozzá. Ha megfordultam egy nő után, akkor az csak szellemi erekció volt. Gondolatban a legnagyobb őrületeket is elkövetem. Gyilkolok, rabolok, állatokat trancsírozok, sorra szedem a nőket, leteperem a palikat, de a racionális életben jó gyerek vagyok. Szelíd ember vad ösztönökkel. Teiso Cuki, avagy a repülőgép átlépi a hangsebességet Öt oldal az írás gyönyöréről. Az alkotó folyamatról. Az ötlet megszületéséről. Párhuzam a Kung fu küzdőmestere és az író között. Balról az ütés, jobbról az agy eksztázisa. Kábulat és remegés. Indulat és gdhdolat. Teiso Cuki, a meglelt mozdulat.- Esszé. Tizenöt perc alatt írtam. Ültem a robogón és eszembe jutott valami. Láttam egy filmet előző este a tévében... volt benne egy mozdulat, az indított el. „Ütést” adtam magamnak. Megfordultam, hazamentem és leírtam. Van egy barátnőm, irodalmár, épp főzött, amikor átfutottam hozzá. Kavargatott valamit, én meg felolvastam neki. Nem értem, miről írsz. de jó a ritmusa, a hangulata, mondta. Nekem ez bőven elég volt. • Harmincon alul három saját kötettel és egy kocsira való idegennel írónak érzi magát vagy inkább könyvmenedzsemek?- Nem is tudom. Gondolkoznom kell... Talán mégiscsak író lennék. Itthon ismernek már, de ahhoz, hogy például Magyarországon is tudják, ki vagyok, bizonyára más név kellene. Győry Attila helyett mondjuk David Foster. Arra alighanem jobban buknának. Bár az az igazság, ma nem is nagyon járnak könyvesboltba az emberek. Dühös vagyok és ideges, hát hogyne?! Kitárulkoztam, mint egy exhibicionista. Szétnyitom a kabátomat, és oda se néznek. Csak úgy elmennek mellettem... • • Az illatos kert virága Dirgám, a szilaj harcos kalandja az igazhitűek birodalmában. Keleti mese az „itatás” művészetéről. Stílusbravúr. Szimbólumokkal dúsított fülledt erotika. Képzeletbeli „ezeregyéjszaka”.- A Távol-Kelet művészete mindig nagy hatással volt rám. Talán mert előző életemben arab lehettem. Egy berber harcos, vagy bármi. Ennek a novellának az alapja Pasolini filmjében, az Ezeregyéjszaka virágaiban van. Emlékszem egy jelenetre, amikor elkapták a fiút, és a rabszolganők „szép lovát”, vagyis a férfiasságát dicsőítik, s arra biztatják: igyon a kelyhükből. Erre építettem. Ez volt a kiindulópont. Az iszlám ugyan hidegen hagy, de az arab kultúrát nagyon szeretem. Képes lennék megtanulni arabul, és úgy beszélni, ahogy ők, hogy minden negyedik szavuk után Allahot emlegetik. A szerelmes mondatokat arabul suttognám Andrea fűiébe, a durvaságokat pedig németül szórnám. Egy arab férfi szablyát kap elő, ha valaki hozzáér a nőjéhez. Ez is tetszik bennük. A gyönyörről rengeteget tudnak. Náluk minden az érzékiséget, a fülledt erotikát szolgálja. A sátor, a szőlő, a kehely, a bor. az illatok, minden. A szimbólumok közül nem egyet én találtam ki. A „gyalogos”-hoz, vagy a „bar- lang”-hoz csak fantázia kellett, a Dirgámhoz, az Al-hattákhoz búvárkodás régi könyvekben. • Kámaszútra mesébe oltva. A királynő csókjánál is ezt éreztem. - Szeretek mesélni. Elkezdem, s ahogy jön belőlem, mindig ráteszek. Mint a kártyában. Zöldre zöldet, pirosra pirosat. A kihívás maga az esemény. Az élet. Harmadik kötetéről Győry Attilával A filozófus Dömötör bácsi disznót vág. Medvemancsokkal matat a húsban. Szilvapálinkás reggelen művészi szertartását végzi. Kótya- gosan filozofál és a gazdasszony hátsó fertályát lesi. Hrabali pontosságú helyzetjelentés egy hízó haláláról.- Jó pár disznóölésen részt vettem, de megírni egyet... Messziről jött ember azt mond, amit akar, de disznótorról mesélni egy csallóközinek... ahhoz bátorság kell. Elolvastam Tolnai Falusi disznóvágását, telefonálgattam egy barátom apjának, aki böllér. Mindent tudni akartam. Engem egy disznótorban csak a hasam érdekel. Egy kis bőr, egy kis fokhagyma, aprópecsenye, csipegetek össze-vissza. A perzselést még élvezem, de a bontástól fogva már semmire sem vagyok kíváncsi. Utána kellett hát néznem, mi hogyan zajlik. Itt nem lehet mellébeszélni. Pontosan tudnom kellett, hova megy a lapocka, a tö- pörtyűnek való, miközben a filozófus, Dömötör bácsi mondja a magáét. A racionális világnak szinkronban kell lennie a szellemivel. A szövegeket nem én találtam ki. Hallomásból írtam. Nem én vagyok zseniális, hanem az emberek. Én csak megmutatom őket. • Megmutatja, de úgy, hogy még a veséjükbe is belelát.- Én bátran leírok bármit. Talán mert úgy érzem, ha találom- szerűen megállítanék tíz embert az utcán, és számítógépet kapcsolnék az agyukra, tíz perc alatt leszakított gondolataikból évekig meg tudnék élni. Tánc az esőben Szerelmetes szeánsz egy Anglia felé tartó autóbuszon. Hosszúlépések egy brüsszeli mellékutcában. Pocsolyatánc hajnalok hajnalán. Aztán a brit országút. London. Kitörés és betörés. „Honfoglalás” a Trafalgar square-en. Ez aztán a feeling! Csavargás, kábulat, zsibbadás.- Ugyanaz a technika, mint a Kitörésben. Igen. De a szöveg meg van zabolázva egy kicsit. Bár lehet, hogy nem értem el a célom... nem tudom. Egy rövid kis társasút egyébként nem kínál olyan lehetőséget, mint egy szabad ficánkolás. Meg nem is tartom már fontosnak, hogy minden benyomásomat újra tükrözzem. New Yorkot még megírnám, de például Egyiptomot már nem. Pedig az is vonz. Látni akarom. Megtanultam ugyanis látni. Eddig csak néztem, ami óriási különbség. De megírni egy egyiptomi utat... időbe telne és untatna is már. A Kitörés vagy a Tánc az esőben rock and roll, amit kívülről fújok. A dzsesszel viszont új utakon járok. Illetve csak járnék, ha lenne rá pénzem. Húznám el a csíkot New Yorkba. • Németországot, Hollandiát, Franciaországot jószerivel üres zsebbel járta be. Ennek is vége?- Csóróként nem megyek Amerikába. Gyűjteni kellene rá. Csak hát... nyugodtan élek, de pénzem az nincs. Háromszobás, berendezett lakásunk van Dunaszerdahelyen, ott bulizunk időnként. Társasági élet felvidéki szinten. Ülünk a puffokon vörös bor mellett, és hajnalig dumálunk. Húszan-harmincan, attól függ, hányán jönnek. Amikor hajós voltam, nagyon jól éltem. Egy hónap a vízen, kettő itthon. Rengeteg pénzt elvertem. Ma nincs miből félretenni. Élni kell. Aki a fogához veri a garast, az most itt meg is hülyül tőle. Nem szabad hosszú távú terveket szőni. El kell érni azt az állapotot, hogy ha tízezret veszítünk, azon is nevetni tudjunk. Fortuna is azt szereti igazán, akiről tudja: nem a rabszolgája. Nincs olyan, hogy utolsó lehetőség. Mindig van újabb és újabb. Én eszerint élek. Átlagfizetésemhez átlagigényeket illesztek. Semmi égbekiáltó. Forázott kávé, tej, müzli. Nekem ez is megteszi. Ha van, van, ha nincs, nincs. De ha füstöl a kémény, akkor füstöljön! Ha kapok egy ötszázast, akkor az virág vagy vacsora. Bordó, majdnem fekete rózsa, vagy csupa finomság. Apámnak vannak csodálatos rózsái. Irtóra bolondul értük. Tele a kertje velük, és egyszerre három szakkönyvet fordít oroszból. A szertelenségem egyébként tőle örököltem. Anyámtól a tisztánlátást és az üzleti érzéket. Irigylésre méltó jó viszonyban vagyok mindkettőjükkel. Az utolsó légy Márton úr, a jó nevű, középkorú író, aki szégyentelenül megír bárkiről bármit, a hatlábúak zümmögő kórusára vadászik. Céltalan röppályájukat lesi, sajátos jelrendszerüket, kommunikációs hídjaikat, ahogy uralják szobája légterét. Ahogy kifutópályának használják az arcát, hátát, kézfejét. Márton úr bedühödik. Bezárja szobája ablakát és gyilkos tettre szánja el magát. Tizenkét léggyel végez átgondoltan, élvezkedve, fenevaddá változva. Realitás és ad absurdum mesteri fokon.- Egyszer tényleg kikeltem magamból. Hátamra szálltak egy őszi reggel és nem hagytak aludni. Felébresztettek. Idegesítettek. Hiába akartam agyoncsapni őket. mintha látták volna. Elmenekültek. Aztán paces! Olyat kaptak, hogy szétfröccsentek. Fél évvel később, amikor írni kezdtem a történetüket, a mikrohullámú sütőbe is betettem kettőt, hogy lássam, mit csinálnak. De már nem éltek. Kinyíródtak, még mielőtt ropogósra sültek volna. A fantáziám írás közben szerencsére besegített. Azt se láttam még, ahogy a pók falja fel őket. Ezt is csak elképzelni tudtam. Léggyé váltam Gulliver országában, és szétrobbantam a sütőben, majd beleragadtam egy pók hálójába. Ez már erősen filmszerű élmény volt. Még mielőtt írni kezdenék, én ugyanis forgatok. Látnom kell, amit később elmesélek. Az utolsó áldozat, a tizenkettedik légy a fürdőkádban végzi. Ehhez Czeizel Endre adta az ötletet. Tőle hallottam, hogy „fiatal korunkban még röptében a legyet is képesek lettünk volna...” Erre „felnagyítottam” a légy hátsóját, hogy a fickó csinálhasson vele valamit. • Elképesztő!- Engem mindig a bizarr, a groteszk érdekelt. Az abszurditás. Az utolsó légy is ezt bizonyítja. Bár van benne egy kis szadizmus is. A királynő' csókja Lady Jean a marihuana királynője. Izzó, sistergő a csókja, hódító az illata. Bordóvörös palástja alatt édes a repülés, végzetes a zuhanás. A kettő között képek, hangok, látomások. Az igazmondó meséje egy nemes lelkű, bátor harcosról és szíve választottjáról, a szépséges Butharináról. Ármin, aki elvarázsolva hallgatja a vaksi öreg meséjét, talán A tánc az esőben londoni utasa.- A történet készen állt az agyamban, de azt akartam, hogy a figurák mozogjanak. Hogy a mese életszerű legyen. Megelevenedjen. Hogy a hősök az olvasó közelébe férkőzzenek. Germanus Gyula arab irodalomtörténetéből másoltam ki olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek hitelesítik a történetet. Odáig vittem a sztorit, hogy a szükséges szavakat az én figuráim is kimondhassák. • Az első és az utolsó elbeszélés kivételével ugyanazon a síkon mozog, mint a Vércsapolásban és a Kitörésben. Valahol lent, mélyen, ahol a vad ösztönök, az elszabadult indulatok és az erős szagok dominálnak. Stílusváltása már szembetűnő, áe a közeg, amelyből íróként merít, mintha nem engedné.- Már enged. A következő regényemmel el is szakadok tőle. Olyan „lehull a falevél, eliramlik az élet” viszont soha nem leszek. Számadás Fürdőzés a medencében. „Oxidálódás”. Noha utál mosakodni. Inkább csücsül a meleg vízben, kukkolja magát, olykor nyakig elmerülve. Máskor lankadtan olvas, régi idők régi emberein töpreng. Fantáziái.- Ez is csak egy négyoldalas. De boldogan írtam. Keserves kínok közt, vinnyogva, szűkölve, de boldogan. • Hol tart a negyedik kötettel?- Elkezdtem, de a huszonötödik oldal után megálltam. Várom a vonatot Az ütést A Teiso Cukit Az majd segít. Itt játszódik a történet Pozsonyban, magyar csávók között. Értelmiségiek. Bolondoznak, élvezik az életet Amíg élvezni tudják Nincs ugyanis mozgási lehetőségük Ha egy suttyó paraszttól írnék vagy Dömötör bácsi történetét folytatnám, az más lenne. Megérkeznének hozzá az osztrák turisták elszórakozna velük meghívnák őt Bécs- be, a durranó kapitalizmusba ahol új késeket venne magának de ezeknek a pozsonyi fickóknak kicsi világ. Kiugratlak hát az ötödik emeletről, és New Yorkban kelnek új életre. És elindul a pokol. Mindent kipróbálnak amit csak el lehet képzelni. De magányosak lesznek, amíg csak élnek Szabó G. László
