Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-04 / 23. szám
Szlovákot? Örömmel! Vagyunk néhányan, akik annak idején azért indultunk gyakran gombóccal a gyomrunkban iskolába, mert aznap szlovákóra volt. Gyakorló apaként tudom, hogy ezzel kapcsolatban a kisdiákok ma sem repesnek az örömtől. Ezért is ragadott meg a hír, hogy van egy iskolánk, amelyben nemrég - egy UNICEF-felmérés során - huszonnégy elsős közül tizenkilenc a szlovákot jelölte meg kedvenc tantárgyának! Amikor a helyszínre mentem, kiderült, hogy az iskola pedagógusai bárkivel szívesen megosztják ennek titkát. Sőt! Nagyon örülnének, ha azok közül, akik szájtátva figyelik diákjaik teljesítményét, minél többen alkalmaznák is e módszert saját munkájuk során. Búcs, ez az ezerötszáz lakosú falu a komáromi járásban nem a legideálisabb hely a szlovák nyelv gyakorlására. Főleg azért, mert a községben alig lakik szlovák ember, így a gyermekek még az utcán sem találkoznak azzal a nyelvvel, amelyre később oly nagy szükségük lehet. Azóta viszont, hogy Bóna Irén tavaly ősszel a kis elsősöket a Skabela-módszerrel kezdte el szlovákul tanítani, nemcsak az történt meg, hogy a folyosón is tovább éneklik az órán gyakorolt dalt; hanem az is megesett, hogy ők figyelmeztették a szüleiket valamilyen nyelvtani hibára. A bú- csi elsősök nyolc hónap után ugyanis nemcsak az előírt szókészletet ismerik, hanem biztosan mozognak a ragok, nemek olykor szinte áttekinthetetlen dzsungelében. Az első bemutatóórát Búcson tavaly december 15-én tartották, és mivel a hír gyoran terjedt, azóta hetente legalább egyszer kerül sor ilyenre. Varga Lajos igazgató akkor is szívesen állt a rendelkezésünkre, amikor Kohus Zsuzsannával, a somorjai alapiskola pedagógusával és Belkovics Judittal, a dunaszerda- helyi módszertani központ munkatársával kértünk tőle időpontot. Az osztályba lépve először a szemléltető segédeszközökkel szinte teljesen beborított falak tűntek fel. Búcson ugyanis a magyart a Tolnay-módszerrel oktatják, ennek programfalát a hozzáértők azonnal felismerik, ám az osztályt ezek felett övező tizenkilenc nagy tábla, már számukra is újdonság. Később kiderült, hogy ezek egyrészt bohócok, másrészt pedig robotok. Uhuiban, Igorban, Aurélban és a többi bohócban laknak a magánhangzók. Ugyanez a felnőttek nyelvére fordítva: az ide rajzolt képek szolgálnak a magánhangzókkal kezdődő szavak szemléltetésére és ugyanez a szerepe Tamarának, Cyrilnek, Kafkának és a többi robotnak a mássalhangzók esetében. A figurán belül pedig színek szerint, jól elhatárolt módon nemek alapján is csoportosulnak a szavak. A diák így tudja, hogy például a hímnemű szavakat a zöld színű jobb kézben és jobb lábban, a csak többes számmal rendelkezőket pedig a masliban találja. És nemcsak tudja ezt, hanem használja is. Mivel néhány héttel húsvét után jártunk ott, éppen arról beszélgettek, vajon kinek-ki- nek mit is szokott az édesapja inni. Otecko pije pivo - kezdte Tibor, otecko pije vodu - folytatta Dávid, otecko pije cervené a bielé vino, ale aj Lenka pije víno, lebo tarn je hrozno - pillantott fel az egyik robotra Máté, akiről sokan állítólag azt hiszik, vegyes házasságból származik, mert olyan jól halad a szlovákkal. A Skabela-módszer bemutatóóráját egyébként nehéz egyetlen riportban bemutatni, hiszen az óra nagy részét énekek és játékos gyakorlás teszi ki. Az viszont biztos, hogy aki már megpróbálta az iskoláinkban jelenleg használatos módszertani segédkönyv alapján az elsős tananyagot gyermekével gyakorolni, szinte el sem hiszi, hogy a búcsi gyermekek mennyire természetesen használják az év eleje óta átvett szókészletet.- A módszer kidolgozójával, Skabe- la Rózsával a nyitrai pedagógiai karon tanultunk együtt. Ott mesélte, hogy valamiképpen javítani szeretett volna a szlovák nyelv oktatásának színvonalán, és végül Magyarországon találta meg a megoldást. Mégpedig egy angoltanítási módszer láttán, amely során a Tolnay- módszert adaptálták idegen nyelvre, és ez adta számára az ötletet a programfal kidolgozására - elevenítette fel már a szünetben Bóna Irén, miként is került kapcsolatba az új módszerrel. - Annak idején sokat beszélgettünk erről, míg végül két éve decemberben Ipolybalo- gon a valóságban is láthattam, mennyire jutott Skabela Rózsa az elsőseivel. Annyira megfogott az egész, hogy hazaérkezve éjjel egyig dolgoztam, és másnap már be is vittem az iskolába az első robotot. Akkor még negyedikeseket tanítottam, de például ennek köszönhetően probléma nélkül elsajátították a ci', cia, cie alkalmazását. Valójában azonban szeptembertől vált izgalmassá az egész, amikor a szlovákot valóban a nulláról kezdő gyermekekkel foglalkozhattam. Amikor tehát letettem az államvizsgát, egész nyáron a szemléltetőeszközökkel foglalkoztam, illetve megbeszéltem Skabela Rózsával a teendőket. Szeptembertől aztán elkezdtem a munkát. A gyermekekkel én csak szlovákul beszélek, az új fogalmakat is addig mondjuk, mutatjuk, játsszuk, amíg meg nem értik azokat. Egy-egy órán körülbelül csak három percig veszünk új anyagot, így csupán egy-két új mondattal találkoznak. Minden órán, játékos formában, az év elejétől átfutunk a tananyagon, így a harmadik-negyedik alkalommal már az új szavak is rögzülnek számukra. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ezzel a módszerrel nagyon gyorsan lehet haladni. Emiatt már-már kifogásokat is hallottunk, de én nem vagyok annak híve, hogy visszafogjuk a gyerekeket. Ha bírják, csinálják. Sőt! Sokszor magam is meglepődöm, hogy milyen mondatokat állítanak össze. Bóna Irén és a búcsi iskola vezetői meg vannak győződve arról, hogy ezzel a módszerrel a magyar kisdiákok az eddiginél sokkal gyorsabban megtanulhatnak szlovákul. Pontos összehasonlítást még nem szívesen tennének, de annak számára, aki ismeri a napjainkban használt metodikát, bizonyára sokat elárul, hogy az elsőben befejezik az alapokat, másodikban már írnak, komolyabb mesékkel foglalkoznak és dramatizálnak is. Talán az sem érdektelen, hogy - a szülői visszajelzések alapján - a gyermekek otthon egyáltalán nem tanulnak szlovákot, ehelyett viszont gyakran előbuknak belőlük a szlovák dalok. A búcsi iskolában tehát - legalábbis elsőben - a szlovák órán a diák és pedagógus egyaránt jól érzi magát. Ez a nagyszámú látogató számára is nyilvánvaló. Pelle István igazgatóhelyettes szerint azonban már szívesen továbblépnének a vállveregetésen, és jó lenne, ha mások is átvennék ezt a módszert. Erre talán nem is kell sokáig várni, mivel szinte biztos, hogy So- morján ez megtörténik. Kohus Zsuzsanna ugyanis a látogatás óta szintén elkészítette az első robotot, szeptembertől pedig szeretné teljes egészében bevezetni e módszert. Örömmel újságolta, hogy ebben Ürge József igazgató is támogatja. Amikor a metodikai tanácskozáson beszámolt kollégáinak a Búcson látottakról, mások is érdeklődni kezdtek a Skabela-módszer iránt. Néhányan azóta már személyes tapasztalatokat is szerezhettek Búcson. Május közepén például a komáromi járás pedagógusai szerveztek oda közös tanulmányutat, őket pedig néhány nap múlva a dunaszerdahelyi kollégáik követték: köztük többen éppen Somorjá- ról. Eközben folyik a tankönyv és a szemléltetőtáblák kiadásának szervezése is, bár ez utóbbi nem előfeltétel, mert legrosszabb esetben ez önerőből is megoldható. A lényeg az, hogy egy újabb lehetőség nyílott a szlovák nyelv tanításának javítására. Hogy szélesebb körben is élünk-e ennek lehetőségével, elsősorban rajtunk múlik. Nevezetesen az, hogy lesz-e elegendő energiánk az új bevezetésére; arra a küzdelemre, amelyet egyrészt a gyermekeink jövőjéért, másrészt pedig a magyar iskolák tönkretételén mesterkedők ellen folytatunk. Tuba Lajos Igyekszik a tanítónő, vele együtt a diákok (háttérben a bohócok) (Prikler László felvétele) Oktatásügyünket nap mint nap újabb elkeserítő információk érik, egyre gyakrabban kerülnek nyilvánosságra a pedagógiai pályát becsmérlő nézetek. Sajnos, sok tanító megalkuszik és elfogadja a kormányrendeletek „játékszabályait”. Szerencsére, vannak azonban olyanok is, akik elutasítják a kormányzat diszkrimináló intézkedéseit. A kérdésfeltevések szándékával beszélgettem a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatóival. • Mi késztette önöket arra, hogy pedagógiai pályára lépjenek?- Szüleim pedagógusok, a bátyám is magyar-zene szakos hallgató - szólal meg először Gábor -, jómagam a magyar-angol szakon tanulok. Elsődleges célom az angol nyelv elsajátítása; másrészt emberekkel szeretnék foglalkozni. A tanárságot a kettő együttvéve: a szak- és emberismeret jelenti számomra. • Pedagógusjelöltként már túl vannak az első' óralátogatásokon, képzeletben le is taníthattak egy-két órát; megfigyelhették a tapasztalt pedagógusok tanítási módszereit. Vajon mi az, amin önök a gyakorlatban változtatnának ?- Sok vita zajlik manapság az osztályozásról - kapcsolódik a beszélgetésbe Gabriella. - Szerintem mindenképpen kell osztályozni a tanulókat, hogy kialakuljon köztük valamiféle versenyszellem. De a leginkább azt szeretném, ha megváltozna a tanár-diák kapcsolat, ha közvetlenebbé, bensőségesebbé válna. • Én úgy látom, hogy az érdemjegyek nem fedik a valóságot. Kizárólag osztályzatokkal nem mérhetjük fel a tanulók tudásszintjét. Sokkal értékesebb, ha a tanuló a bemagolt szöveg helyett inkább alkotó módon gondolkodik, felhasználja a logikai érveit, esetleg a felmerülő kételyeire keresi a választ. Persze, mindenerre rá kell vezetni őt.- Mégis azt mondom, fontos az érdemjegy. Ügy kell irányítani, értékelni a tanulókat, hogy az osztályzatok a valós tudásukat tükrözzék - szól közbe Árpád. - A megérdemelt egyes az osztálytársakat arra ösztönzi, hogy ők is egyest kapjanak. így egészséges versengés alakulhat ki, s ezáltal ki-ki jobban igyekszik, többet tanul. • Gabriella, ön szlovák-olasz szakos hallgató. Tudtommal kevés iskolában tanítják az olaszt. Ön is tanítani szeretne?- Természetesen. Úgy tudom, egyre több iskolában fogják bevezetni, nem kötelező tantárgyként, az olaszt. Ha viszont nem jutnék tanítói álláshoz, akkor szívesen vállalnám a fordítói szakmát vagy a tolmácsolást. • A szlovák szakosoktól kérdezem; meg vannak elégedve a magyar alapiskolások szlovák nyelvtudásával?- Igen! - feleli határozottan Andrea és Ildikó. - Meglepő, mennyire magabiztosak, aktívak, nyelvi gátlások nélkül kapcsolódnak be például az érsekújvári gyerekek az órába. Kifejezetten jól kommunikálnak. • Mégis sokan kardoskodnak az alternatív iskolák bevezetése mellett. Mi a véleményük erről?- Nem látjuk értelmét ezeknek az iskoláknak. Ha bevezetik, lehetséges, hogy tíz év múlva már nem lenne kiket magyar nyelvre tanítanunk. Sok szülő az érvényesülést hangoztatja, de azzal nem számol, hogy a gyereke így nem fog sem magyarul, sem szlovákul tudni. • Hogyan látják mindezt a természettudomány szakosok? Lenne-e jövője például a matematikaoktatásnak az alternatív iskolákban?- Semmiképpen. Leépítené a gondolkodást. Ahhoz, hogy valaki jó matikus legyen, mindenképpen az alapoktól kell elindulnia, amelyet a diák csak az anyanyelvén tanulhat meg igazán - mondja higgadtan Tamás. - A magyar tanulónak kedvét szegné az effajta tanulás, hiszen minden nyelvnek más-más a logikája. Ha nem vagyunk ennek birtokában, elbizonytalanodunk. így van ez a szlovák nyelvvel is. • Képzőművészet szakosok is ülnek körünkben. Úgy tűnik, oktatási rendszerünk a művészeti tantárgyakra, beleértve a zenét is, nem nagyon figyel oda. És mintha a tanulók is félvállról vennék ezeket a tantárgyakat...- E tanórák lényege a tehetségkutatás, a tehetséges gyerekek megtalálása. A gyereket nem kényszeríthetjük, ha nem tud rajzolni, nem „büntethetjük” osztályzatokkal. Azt kell megtalálni tanulóinkban, hogy miben a legjobbak! Persze, az a legszörnyűbb, ha a pedagógus is félvállról veszi ezeket a tantárgyakat. Sokan könnyű szaknak tekintik például a képzőművészetet, pedig nagyon megdolgozunk a siker érdekében. Még ha nem is osztályozzák a művészeti tantárgyakat, mégis egyenrangúak az ún. fő tantárgyakkal. • Beszélgetésünkből kiderült, hogy mindannyian tanítani szeretnének. De biztos vannak olyan hallgatótársaik, akik eleve lemondanak erről a szép pályáról. Miben látják ennek okát?- Elsősorban a pénzhiányban. Sokan a gyenge fizetés miatt nem mennek tanítani; de van, akinek a lakhelyétől esik messzire az iskola és a naponkénti utazás miatt nem vállalja a tanítást. És vannak olyanok is, akik szerencsepróbaként jelentkeznek a főiskolára. Jól érzik magukat, gondtalanul élnek, ám a gyerekekhez nem éreznek semmiféle vonzódást. Diplomaosztás után aztán beállnak apjuk magánüzletébe és tízezreket keresnek. • És önök? A főiskola elvégzése után milyen iskolákban szeretnének tanítani?- Mivel matematika-informatika szakosok vagyunk - szólal meg Tünde és Tanyás -, középiskolában. Míg az alapiskolában szakkörök vannak, a középiskolában az informatika szaktantárgy.- Én alapiskolában szeretnék tanítani - veszi át a szót Ildikó. - Nagyon megkedveltem az ötödikeseket, hatodikosokat. Lehet őket irányítani, formálni. • Meghatároznák az ideális tanár definícióját?- Közvetlen embernek kell lennie. Elsősorban ember legyen, és csak utána tanár - emeli ki Árpád, majd Gabriella folytatja. - Nagyon fontos, hogy soha ne ítélkezzen elhamarkodottan, amíg meg nem bizonyosodik az igazság felől. A jó tanár legyen szigorú, következetes, de igazságos. Beszélgetőpartnereim voltak: Svec Andrea (szlovák-olasz), Dolezsa Gabriella (magyar-olasz), Gregor Ildikó (magyarangol), Cselényi Árpád (magyarképzőművészet), Molnár Gábor (magyarangol), Balog Tamás és Remák Tünde (matematika-informatika), Mits Ferenc (magyar-képzőművészet) szakos főiskolai hallgatók. Hajtman Béla
