Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-05-14 / 20. szám

~ .................................. A füstösszárnyú körte-levélbolha II. Az integrált védekezés rendszeré­ben meghatározó a permetezés si­kerét megalapozó termesztéstech­nológia és agrotechnika. HELYES MŰV ELÉSSEL GYÉRÍTHETÓK Telepítsünk a kártevővel szem­ben ellenálló fajtákat. Az agro­technikai műveletekkel (metszés, sebkezelés, műtrágyázás, vízhajtá­sok eltávolítása) törekedjünk szel- lős, a permedé számára jól átjárha­tó korona kialakítására. A téli átte­lelő imágók egyedszáma gyérít- hető kéregkaparással és a lombo­zat talajba dolgozásával. A legfiatalabb lárvák irthatók a legjobb eredménnyel. A lehetőség­hez képest a hatékonyság fokozá­sára kiadós esők után permetez­zünk, amikor a mézharmat leoldó­dik a hajtásokról és a lárvák könnyebben elérhetők. Nagy per- metlémennyiséggel (1000-1500 li- ter/ha) végezzük a kezelést. LEMOSÓ PERMETEZÉS Ezt a műveletet (Ágról Plusz, Nevikén), amely nélkülözhetetlen a kártevő elleni védekezés során, lehetőleg a hasznos rovarok előjö- vetele előtt végezzük el. A hasz­nos élő szervezetek kímélése ér­dekében (legalább a szórványker­tekben) ne használjunk szerves foszforsav-észtereket és piretroi- dokat. A speciális akaricidként ismert, a hasznos élő szervezetekre csak mérsékelten veszélyes Mitac 20 EC már részben kielégíti az integ­rált védekezés követelményeit. A készítmény 4,5-6 liter/ha dózis­ban kijuttatva jó eredményt ad a körte-levélbolha ellen. KÜLÖNLEGES SZEREK Az integrált védekezés igényei­nek legjobban a kitinszintézist gát­ló anyagok felelnek meg. Ide tar­tozik a Dimilin 25 WP (0,8-1,0 kg/ha), a Nomolt 15 SC (1,0 li­ter/ha) és a Cascade 5 EC (2,0 li­ter/ha). Ezek a szerek a rovarok kutikulájának kitinszintézisét gá­tolják, így megakadályozzák a vedlést. A kezelések hatása - a szokványos szerekkel ellentétben- csak kb. 5-8 nap múlva mutat­kozik: a peték nagy része beszá­rad, a kikelt lárvák (1. és 2. lárva­stádium) vedlés közben pusztulnak el. A peték tömeges megjelenése, kelésekor védekezzünk. Az erőtel­jes hajtásnövekedés idején gyak­rabban, annak leállása után szük­ség szerint 30 naponként perme­tezzünk az élelmezés-egészség­ügyi várakozási idők (Dimilin és Nomolt 14 nap, Cascade 75 nap) figyelembevételével. A helyes időzítésen túl fontos, hogy az egész lombkoronát befedjük a per­medével, mert ezek a készítmé­nyek nem felszívódó hatásúak. Al­kalmasak viszont a molykártevők, a Cascade 5 EC pedig az atkák ir­tására is. A kitinszintézisgátló növény­védő szerek a hasznos rovarokat nem pusztítják. A melegvérűekre gyakorlatilag nem mérgezőek, hosszú hatástartalmúak és jól beil­leszthetők az integrált növényvé­delembe. Kertészet és Szőlészet A kisnyulak, ha már rendszeresen esznek (mikor túljutottak a fog­képződésen és az első vedlésen), elválaszthatók. A vágásra nevelt ál­latokat öthetes korban, míg a to­vábbnevelésre szántakat egy héttel később választjuk el. Intenzív tar­tásnál ez az időszak megrövidít­hető. A kisnyulaktól az anyát választ­juk el, amíg azok az értékesítésig a helyükön maradnak. A gondos el­választás több napig tart. Először fél napra tesszük külön az anyát. A második napon - a szoptatás után - már egész napra külön zárjuk, s csak éjszakára tesszük vissza. Utol­jára kétnapos különlét után kerül vissza az anya. Igaz, ez több mun­kát igényel, de a kicsik elhullásá­nak és a kokcidiózisnak a veszélye a minimálisra csökken. Tél idején (az élelemre való szoktatáskor) a takarmányba juttas­sunk vitamint is. A tartásmód, a ta­karmányozás minősége jelentősen befolyásolja a testsúly gyarapodá­sát. Ha sok nyúl van egy helyen, a növekedés gyengébb. A vágásra szántakbóT 6-8 darabnál többet ne tartsunk egy ketrecben. Az állatok nagy növekedési eré- lye egy darabig egyenletes, majd lelassul. A középnagy testű, inten­zív hústermelésre alkalmas fajták - például az új-zélandi, kaliforniai, bécsi kék, a francia ezüst nyúl stb. - 80-90 napos korukban 2,30-2,50 kilogrammosak. A napi takarmánymennyiséget az elválasztástól a tenyészérettségig a mellékelt táblázatban közöljük. A feltüntetett adatok nagytenyé­szetekben és kisgazdaságokban egyaránt irányadóak. Az eredményt befolyásolja a kiválasztott fajtacso­port egészségi állapota, a kerti és konyhai hulladékok fajtája, minősége. Takarmányaink igazi értékét az határozza meg, mennyi emészthető fehérjét tartalmaznak. Ennek legin­kább a jó összetételű vegyes takar­mányozás felel meg. Helyes etetés­nél ritka a vitaminhiány. Ennek el­lenére a vegetációs időszak végén (késő tavasztól őszig) 20-25 na­ponként vitaminokat és ásványi só­kat kell adni a táplálékhoz. Télen és kora tavasszal pedig hetente ada­goljunk vitaminokat és ásványi só­kat. (A mennyiséget a szerek cso­magolásán feltüntetik.) A továbbtenyésztésre szánt álla­toknak az ivari különválasztás után (14-16 hetes kor) biztosítsunk na­gyobb mozgási lehetőséget. Etes­sük őket kisebb energiaértékű ta­karmánnyal. Korlátozzuk a sze­mestakarmány és a nyúltáp mennyiségét, de adjunk bőven szé­nát, s rostdús takarmányt. A vágásra vagy továbbtenyész­tésre nevelt állatainkat nyáron há­romszor, télen kétszer etessük. Ha ketreceink nem önitatósak, akkor - legjobb, ha etetés előtt - minden időszakban adjunk vizet állataink­nak. Hogy a bélhurutnak, felfúvó­dásnak elejét vegyük, a fonnyasz- tott zöldtakarmány etetése előtt 1-2 órával itassuk meg a nyulakat. Juhász B. Árpád Takarmány dkg-ban A nyúl 2 kg élősúlyig nyár tél Közepes fajta 2,5 kg - ig nyár tél Nagy fajta 3.5 kg - ig nyár tél zab, árpa gabonaőrlemény széna zöldtakarmány sárga- és takarmányrépa 4 5 6 8 10 12 5 6 7 12 21 18 5 6 10 14 24 25 1. A körte-levélbolha imágója 2. Lárvája 3. Petéi a levél fonákán (p. r. rajza - szakir. alapján) A füstösszárnyú körte-levélbolha (Psylla pyri, méra hruSková) a neve el­lenére nem bolha, hanem az Egyenlőszárnyúak (Homoptera) rendjé­be tartozó, növények nedveit szívogató élősködő. Kicsi, törékeny testű rovarok. Hosszuk nem éri el a 2 mm-t. Egy erősebb kézi nagyítóval háztetőszerűen összecsukott, „füstös” szárnyaikról, „púpos hátukról” (kidomborodó tor) és előre irányuló szárnyukról könnyen fel­ismerhetők. Jelenlétükre természetesen a jellegzetes kárképből is következtet­hetünk. Jellemző rájuk az ún. szezondimor- fizmus; azaz a nyáron és a télen előfor­duló imágók alakban, nagyságban, szín­ben eltérők. Ennek ellenére könnyű megállapítani, hogy mindkét forma azo­nos fajhoz tartozik. A fiatal imágók ele­inte sárgászöldek, később megbámul­nák. Az áttelelő egyedek nagyobbak (a hímek 1,7, a nőstények 1,8 mm-esek), szárnyaik pedig kifejezetten szürkésbar­nák. A nőstények petéiket a rügyekre, vé­kony ágakra - ha nagy számban fordul­nak elő, akkor a vastagabb ágakra is - rakják. Színük okkersárga, ellipszis ala­kúak, aprók - 0,3 mm-esek. A lárvák (1. nemzedék) általában már a virágzás előtt kikelnek. Zöldessárgák, laposak. Ürülékükkel (mézharmat) ragacsossá teszik a levelet, amelyben szaprofita gombák - koromharmat (Apiosporium salicinum) - telepszenek meg. Az említett károk mellett a körtele- vél-bolhák a körte vörösfoltosságának vírusát is terjesztik. Az említett fajon kívül a körtét tájain­kon a nagy körte-levélbolha (Psylla pyrisuga, méra ovocná) is károsítja. Ez az előbbinél jóval nagyobb, 3,4-4,0 mm-es. A fiatal példányok szintén zöl­dek; később a hímek barnásvörösre, a nőstények bamásfeketére színeződnek. Lapos, sötétsárga, fehéres lábú lárvái nagyon keveset és lassan mozognak; le­veleken, rügyeken, hajtásokon, virág­bimbókon, sőt a gyümölcsön megka­paszkodva szívogatnak. Nagyon gyor­san fejlődnek, s általában már a nyár elején kialakulnak belőlük az imágók. A nagy körte-levélbolha kártételével főleg a csapadékosabb vidékeken, ma­gasabb páratartamú mikroklimatikus vi­szonyok között kell számolni. A körte-levélbolhák ellen nálunk az előrejelzések alapján kell beavatkozni. p.r. CSAK A FAGYOK UTÁN A paprika ültetése Május közepén már elkezdhetjük a paprika ültetését. Meleg fekvésű, nem túl kötött talajú kertekben, ahol van lehetőség a rendszeres öntözésre, javasoljuk a fehér húsú paprikák termesztését. A palántázás előnye, hogy korábban és nagyobb termést kapunk. Melegigényes növény, a hőmérsékleti optimuma 20 C-fok fölött van. A hideget nem tűri, 0 C-fokon elfagy. A június elejei lehűlések erősen vissza­vetik a fejlődését - elrúgja a termést, leáll a lombnövekedése, ezért a kiülte­téssel várjuk meg a fagyveszély elmúltát. Kevés az olyan talaj, amelynek szerkezete természetes állapotban alkal­mas lenne a paprika számára, ezért lássuk el ősszel bőségesen szerves trá­gyával. Ha ezt elmulasztottuk és van érett trágyánk, gilisztaföldünk vagy tőzegünk, közvetlenül az elültetés előtti napokban is pótolhatunk. A műtrá­gyák kiszórásával legyünk óvatosak, magas tápanyagigénye ellenére a papri­ka érzékeny a túlzott műtrágyázásra. Éghajlatunk nem szolgáltatja a fejlődéshez szükséges vízmennyiséget, külö­nösen a fehér fajtákat kell öntözni. Átlagosan csapadékos években is legalább 250-300 mm vízutánpótlás szükséges. Ezt a mennyiséget tenyészidőben (má­jus közepe és szeptember közepe között) körülbelül 10-14 naponként, 8-10 al­kalommal juttassuk ki. Homokon gyakrabban és kis adagokkal, vályogtalajon ritkábban, de egyszerre nagyobb mennyiséggel öntözzük. Gyümölcsfák alá, szőlősorok közé vagy árnyékos helyre ne ültessük, mert még a félárnyékot sem tűri. A betegségek szaporodása miatt egy helyen hosszú időn keresztül ne termesszük. Erre különösen a nem csípős, fehér ter­mésű paprikák érzékenyek. A nagyobb lombozató fajtákból (pl. az Alba Regia, Táltos) 6-7 darabot, a kisebb növésű, determinált paprikából 8-10 db-ot ültessünk négyzetméteren­ként. Lehet ikersorban is, hagyományos elrendezésben is termeszteni. Ott, ahol az ápolás és szedés során járunk, legalább 50-55 cm-es utat hagyjunk. Hagyományos elrendezéssel, 50-55 x 30, illetve a determinált típusok eseté­ben 50-55 x 20-25 cm-re ültessünk. A korai érésű fajták közül a nem csípős Fehérözönt és a D. Ceceit javasol­juk, későbbi szedésre és elrakásra pedig a Táltost, az Álba Regiát és a Góliá­tot. Akik kedvelik a csípős fajtákat, azoknak az Üjmajorit ajánljuk, mert sa­vanyításra is kiváló. K. Sz. Szerkeszti: Pomiclial Richard HÁZUNK TÁJA 1995. május 14.

Next

/
Thumbnails
Contents