Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-14 / 20. szám
Kriszta esete (a szerelemmel) 11 Bűnös szerelmek Végtelenül helytelenítem, amiért Kriszta hivatásérzet nélkül szerzetbe lépett. Szép szóval meggyőzhette volna az édesanyját, hogy hivatás nélkül nem lehet kolostorba lépni. Pedig ő nem érzett hivatást. Ha még nem tette le az örök fogadalmat, kiléphet a szerzetből és férjhez mehet. A papnak nehezebb otthagynia hivatását. A papi életből való kilépés szentségtörés, és az egyházból való kiközösítést vonja maga után. Így aligha lenne boldog. Én három hasonló esetről tudok. Az egyik még káplán korában beleszeretett egy nőbe és levetette a reverendát. Évek múlva is egyre nagyobb lelkiismeret-furdalást érzett, végül belezavarodott és a pszichiátrián végezte. A másik néhány évig boldogan élt élettársával, de a felesége korán meghalt. Ebben Isten kezét látta, a gyermeket édesanyjára bízta, ő meg Rómába ment vezekelni és szent életű pap lett belőle. A harmadik esetet a magyar tévéből ismerem. A pap szerelmes lett egykori diáktársába, és elvette feleségül. Elmondta, hogy mindene megvan, lakása, jó állása, a házassága is harmonikus, mégsem boldog. Álmatlan éjszakái vannak, bántja a lelkiismeret. Kriszta, az a pap, aki magával a szemináriumi évei alatt boldog volt, jobban tette volna, ha más pályát választ, és abbahagyja teológiai tanulmányait. Miért hagyta magát felszentelni, ha a papi pályára nem érzett hivatást? Hisz már felnőtt ember volt. Azt tanácsolom, búcsúzzanak el egymástól. Erős akarattal mindent lehet. Kriszta még boldog lehet más férfi oldalán. Ez a szerelmük bűnös szerelem és nem lesz rajta Isten áldása. Ricker Józsefné, Vágsellye Hagyja békén a felszentelt papot! Ha valóban létezik Kriszta, az apácajelölt, azt üzenem neki, vesse le szerzetesi ruháját. Nem alkalmas az egyház szolgálatára! Vezekeljen bűneiért, és hagyja békén azt a felszentelt papot, akit kedvesének nevez. Imádkozni fogunk a fiatal papocskáért, hogy ellenálljon a bűnös csábításnak, és hirdesse Isten igéjét a magyar hívők között. S. A.-né, fiatal többgyermekes anya a Csallóközből Ismerni a bűn fogalmát A cikkben megírt történet nem lehet valós, ezt bizonyítja az ellentmondások sorozata. Ha valaki vallásosan nevelkedett, ahogy Kriszta állítja magáról, ismernie kellene a bűn fogalmát, ebben a saját felelősségét. Meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Azt is tudja, hol a gyóntatószék, és hol kell az esetleges problémáira a feleletet megtalálnia. Ebben a levélben Kriszta a szennyet oly tömény formában ecsetelte saját sorsaként, mintha bizonyítékot akarna szolgáltatni mindazoknak, akik örömmel mocskolnak be mindent, ami szent. Bacskádiné (tanítónő), Pozsony Kényszeríteni a jóra? Krisztáék már akkor döntöttek, amikor egymásba szerettek. Megnyugodhatnak, mert az életük senki másra, csak kettejükre tartozik. Se szülők, se más kívülállók tanácsára nincs szükségük, hisz meglett emberek. De a lelkiismeretük csak akkor lesz nyugodt, ha házasságra lépnek. S csak akkor, ha Istent ezután se nélkülözik. Most élnek bűnben, amíg végleg nem rendezik dolgaikat. Csak azt követően töltheti be életüket Isten gondviselése, szere- tete. Csak akkor lesz örömük az életben, ha önállóan cselekszenek, és szívből keresik az Istent, akinek tanítása szerint cselekszenek. Kriszta szülei helytelenül jártak el, és Istennek nem tetsző dolgot cselekedtek, mert kényszeríteni senkit nem szabad. Még a jóra se! Az Isten az embernek szabad akaratot adott, és senkit nem kényszerít szolgaságra. Aki szolgaként él, nem lehet szabad. Ha nincs lelki szabadság, nincs boldogság, csak kényszer van. Élve hát szabad akaratukkal nyugodt lelkiismerettel cselekedhetnek.-gofe-, Dunaszerdahely Képmutatás nélkül Felebaráti szeretettel, az Úr Jézus nevében nyújtom segítő kezemet Krisztinának. A Teremtő a házasságot senkinek se tiltja, erre talál utalást Pál apostol leveleiben. Az evangéliumban minden kérdésükre megtalálhatják a választ. Jézus követéséről Lukács, a képmutatásról Máté evangéliuma tesz említést. Eszerint kívülről ti is igaznak látszotok, de belülről tele vagytok képmutatással. Nővérke, azt a helyet, ahol most van, a Teremtő nem önnek szánta. Az Ür Jézus nem akar kényszermunkásokat, csak önkénteseket. Az első lépést már megtette a világosság felé. Jöjjenek csak bátran elő a világosságra, mert nincs olyan bűn, amit az Ür Jézus meg ne bocsátana, ha őszintén megbánjuk. Inkább hallgassanak csak az Istenre, mint az emberekre, ami szintén meg van írva az Apostolok cselekedeteiben. Nővérke, az életben mindenütt lehet az Úr Jézust szolgáim. Szeretette, segítő kézre, vigasztaló szóra mindenütt szükség van. Biztosan megtalálja a helyét az életben, mert az Úrnak mindenkivel terve van. Az Ür Jézus szeretete, kegyelme és áldása kísérje el oda, ahol majd képmutatás nélkül mindketten szolgálhatják Istenüket. Őszinte szívvel kívánom, hogy mindketten legyenek Isten igaz gyermekei. Egy hívő keresztény asszony, Naszvad Másnak nincs joga dönteni Véleményemmel bátorítani, segíteni szeretném Krisztát döntésében. Én is hívő vagyok, de az ő szülei eljárását elítélem. Nem értem, hogy kényszeríthetnek valakit arra, amit az nem akar vállalni? Ilyen döntés nem egy hónapra, nem is egy évre, hanem egész életre szól. Jó lenne, ha most saját maga határozna a jövőjéről. Senkinek nincs joga helyette dönteni. A jó Isten se akarhatja, hogy mások akarata szerint rendezze be életét. Krisztának és kedvesének kívánom, hogy ha úgy döntenek, alapítsanak boldog családot. Saját tapasztalatból mondhatom, nincs szebb, mint gyermeket hozni a világra és boldog családban felnevelni. A jó Isten is jobban örül egy jó döntésnek, mint egy elveszett, gyötrődéssel teli életnek. Kívánom nekik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy a legjobban szeretnék! Sz- J; Tardoskedd Ne legyen lelki furdalása! Bizonyára öntől idősebb gyermekeim vannak. Sajnálatos, hogy akadnak szülők, akik az akaratukat mindenképpen érvényesíteni akarják csak azért, mert ők ezt így látják helyesnek. Krisztának egy csöpp lelkiismeret-fur- dalása se legyen, ha úgy dönt(enek), hogy családot alapít(anak). Higgye el, Istennek épp olyan, vagy még kedvesebb gyermekei lesznek, ha gyermekeiket boldog családban, szeretetben nevelik fel. Szívemből kívánom, hogy nagyon boldogok legyenek. L Tibomé, Kelet-Szlovákia Papfiamat is ilyen no tette tönkre Lehetetlennek tartom, hogy ilyesmi megtörténik a katolikus hívők körében. Kérem, járjanak utána, igaz-e ez a szörnyűség, vagy csak valaki a katolikus magyar hívőket akaija bemocskolni. Én ugyan nem mondhatom magam „becsületes hívőnek”, és azt se, hogy ilyen borzasztó esetről még nem hallottam, de ez rettenetesen megdöbbentett. Magyarságunk körében nagyon kevés a lelkipásztor, még kevesebb az Istennek szentelt női hivatás. Kipellengérezni ezt a keveset igazán nem kellett volna. Ugyan miért vonult az olyan nőszemély apácarendbe, aki nem érezte Isten hívását? Szülei kívánságát teljesítette? Most miért nem teljesíti? Kérdezze csak meg a szüleitől, mit szólnak hozzá, hogy milyen becsületes a leányuk. Megöli saját gyermekét! Tönkretesz egy papot, majd tanácsot kér az olvasóktól. Hagyja csak békén Isten fölkent szolgáját. Soksok magyar hívő várja a papot. Kriszta meg keressen magához való valakit és próbáljon becsületesen élni. Tétjén meg és imádkozzon sokat, hogy a Jó isten megbocsásson neki. Gyermekeket akar nevelni? Mit szólna hozzá, ha olyanok lennének, mint most ő? Nekem is van papfiam, akit szintén ilyen nő tett tönkre. Haláláig bánja tettét és bizony nem boldog. Egy édesanya Sátánkísértés Bevallom, kétlem, hogy egy apácajelölt ilyen gátlástalanul s nyilvánosan meggyónjon az olvasók széles tábora előtt. Nem hiszem, hogy kikémé bárki véleményét, amely nem lenne számára kedvező. Mert ki ne ítélné el a gyermekölést (a magzatelhajtást)? Nem mentség számára, hogy szülei akarata ellenére lépett a szerzetesrendbe. Még a beöltözés után is van lehetőség a kilépésre (felszentelés előtt). A jelöltség több évig tart. Ez alatt még minden kötelék alól feloldják. A felszentelés előtt a kispap is kiléphet. Tehát mindkettőjüknek tudniuk kellett, hogy mit vállalnak. Ha a sátán kísértésének nem tudtak ellenállni, nem kellett volna felszenteltetnie magát pappá. E két személy méltatlan az egyházi hivatásra. Ám ne higgyék, hogy a polgári életben nem bűnhődnek majd tetteikért. Egy, a Csallóközben tevékenykedő káplán is megismerkedett egy hölggyel. Polgári házasságot kötöttek, de három évre rá a feleség elhunyt. Ő pedig újra felvette szerzetesi-papi öltözékét és Isten szolgái közé lépett. Kriszta esetének a nyilvánosságra hozása megbotránkoztatta a hívőket. Mária, Pozsony Hazugságban ne élj! Kedves Kriszta! Őszinte vallomásod olvasásakor csodálom bátorságodat. Nagyon tisztellek érte. Válaszul az én sorsom alakulását ismertetem. Tíz éve már, hogy megismerkedtem egy akkor érettségiző gimnazistával. Én ta- nonciskolás voltam. Megszerettük egymást. Kedves, szép és okos fiú volt. A szalagavató után közölte velem, hogy papnak megy és vége a kapcsolatunknak. Feledjem el, mindennek vége. Utolsó találkánk a szüleinél volt. Akkor az édesanyja kijelentette: „A fiam papnak megy, igaz, nem nősülhet, de Isten a szerelmet nem tiltja... ” O | ja £ Sajnos, máig sem tudom őt elfelejteni. Eleinte sokat szenvedtem. Minden fiúban őt kerestem, de nem találtam. Azt sem tudom, hol pap, már nem is érdekel. Vallásos családja még mindig gúnyol, hogy nem tudtam férjhez menni. Karácsony előtt véletlenül összefutottam az édesanyjával. (Nem sikerült őt kikerülnöm.) Azonnal elújságolta, hogy a fia nagyon boldog, mindene megvan, sok országot bejárt és nincs egyedül... Meglepetésemben elfutottam. Nem tudom pontosan, mire gondolt, csak vigyorából sejtettem. Az én bánatom akkor mérhetetlen volt. A tiéd most más, de ne élj hazugságban! Az szörnyű vergődés és kín lehet. Ha igazán szeretitek egymást, lépjetek ki és házasodjatok össze. Igazat adok abban, hogy Istent azután is lehet hűen szolgálni. Biztosan megsegít benneteket, és megfelelő munkát is találtok Szeressétek egymást és legyetek boldogok Zita, Érsekújvár AZ ŐSZINTESÉG BÁTORSÁGOT IGÉNYEL Kriszta esetét mai számunkban lezárjuk. Olvasóink kifejthették véleményüket, melyekből akadt ilyen is, olyan is. Befejezésül szólaljon meg a pszichológus: Dobrovodsky Iván. Kriszta nehézségei az őszinteség hiányából adódtak. Nem egyedüli eset, mert az őszinteség sokszor kellő bátorságot, kiállást igényel, amit sorsdöntő pillanatokban nem mindenki vállal. Ö először is nem volt őszinte a szüleivel szemben. Bármennyire nehéznek tűnt is, be kellett volna vallania, hogy nem érez hivatást az apácasághoz. Akkor is, ha fájdalmat okozott volna nekik. Mert mennyivel nagyobb lesz a fájdalmuk, a csalódásuk, ha leányuk kilép a rendből! De Kriszta rendbeli elöljáróival és társaival szemben se volt őszinte. Nekik is bevallhatta volna, hogy nem érez elég erőt az apácahivatás betöltésére. Bizonyára megértették volna őt, segítettek volna neki. Ő ennek ellenére letette a fogadalmat, amit már rég megszegett... Mégse ítéljük el őt azért, hogy a szerelem, e fenséges emberi érzés minden másnál erősebbnek bizonyult nála. Csak ezt bátran vállalnia kellett volna, még mielőtt súlyos konfliktusokba bonyolódik. S itt kell szólni a szerelmének tárgyáról is, akinél az őszinteség hiánya úgyszintén képmutatást szült. S ezzel talán kissé Krisztát is megtévesztette. Ne azon botránkozzunk meg, hogy a leány végül is kitárta lelkét. Bizonyára ezt hosszas belső vívódás előzte meg. Nagyon fontos döntés előtt áll. Ehhez szeretett volna támogatást kapni másoktól is, mert valóban nemcsak önmagával, hanem környezetével is szembe kell néznie. Ez nem mindig könnyű, nem is egyszerű. Annál is inkább nem, mert embertársaink is sokszor szívesebben elfogadják a hazugságot, a képmutatást, mint a kevésbé szépnek tűnő igazságot, őszinteséget. A képmutatást nagyon gyakran a társadalmi légkör is táplálja. Sokak szemében ezért sem tűnik oly nagy, elítélendő véteknek. Krisztának viszont konkrét tanácsot aligha adhatunk. A döntés kizárólag reá vár. Kívánjuk neki ehhez elegendő erőt és bátorságot. Rovatszerkesztő: Zsilka László A VASÁRNAP ezzel a Kriszta dilemmáját felvető vitát lezártnak tekinti! EMBERI SORSOK 1995. május 14. l/BSámap
