Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-05-14 / 20. szám

A család a társadalom alapja. Ha túl sok a válás, túl sok az elégedetlen, boldogtalan család, akkor nem beszélhetünk harmonikus társadalmi viszonyokról sem. Ön azokhoz tartozik, akik gondosan őrzik a családi tűzhelyet, vagy éppen a válások számát gyarapította? A házastársak gyakran azért válnak el, mert teljesen eltérő az elképzelésük a családról, képtelenek az értékek fontossági sorrendjét egyeztetni. Ebben nincs

semmi rendkívüli, hiszen az ideális családról alkotott elképzelések nemcsak az egyes társadalmakban különbözőek, hanem lényegesen eltérőek a nők és a férfiak tekintetében is. Ezért fontos, hogy még házasságkötés előtt „egyeztessék” a partnerek elképzelésüket a családmodellről. Addig is próbálja ki játékos tesztünket! A feladat nagyon egyszerű, a 10 kép közül válassza ki azt, amelyik a legjobban megnyerte a tetszését.

1. Az életet nemcsak levegő, hanem közeli társak nélkül sem tudja elképzelni. Igazán azt élvezi, ha az egész család együtt van, mint a tipikus olasz famíliákban, ahol a gyermekek a nagyszülők és nagynénik, sőt távolabbi rokonok gondoskodása mellett nőnek fel. Minden új családtagot elhalmoz gondoskodással és figyelmességgel, örömmel fogadja a volt feleségeket és férjeket is. Ennek az álomnak a megvalósításához azonban tágas lakásra, nagy családi házra van szüksége. Ez sem jelent azonban akadályt az ön számára. Mivel állandóan nagy a nyüzsgés ön körül és rengeteg a dolga, nem uralkodik a többiek felett, környezetében mindenki felszabadult. Bárki bármikor elmehet, esetleg új partnerrel visszajöhet. Ön az, aki összefogja a családot, tiszteletre tanítja hozzátartozóit és békességet áraszt maga körül.

2. Az ön családjában szigorú rend uralkodik, mindenkinek megszabja a feladatát, s ön feljebbvalóként csupán ellenőrzi őket. Valamennyi családtag köteles az ön szokásainak, értékrendjének és gondolatmenetének megfelelően viselkedni. Amíg ezt szó nélkül megteszik, addig mindenben számíthatnak önre, még akkor is, ha erre semmi erkölcsi alapjuk nincs. Önnek ugyanis legnagyobb ellensége a külvilág, és eszerint is cselekszik. A családja a legfontosabb, bármit megtesz értük, még az erkölcsi alapelveket is képes felrúgni miattuk. Amint azonban bármelyikük felett elveszti uralmát, a „vétkesnek” nincs más választása: vagy megszokik vagy megszökik. Abban a pillanatban, ahogy az uralomvágy szőtte légvára összeomlik, nyomban elvágja a köldökzsinórt és tapasztalataikra fittyet hányva egy újabb építésébe kezd.

3. Visszahúzódó típus, a legszükségtelenebb helyzetekben is segítséget keres. Az élethez passzívan viszonyul, a családban a támaszt keresi. Egyszóval örök gyerek, akiről élete végéig gondoskodnia kell valakinek, minden gondját-baját másnak kell megoldania, mindig kell, hogy valaki a közelében legyen, aki megtörd az orrát és közben a fülébe suttogja, milyen kedves, aranyos és elbűvölő. Bizonyára ezért jön ki olyan jól a gyermekekkel, s ezért szeretné, hogy minél több legyen belőlük a családban. Kész tragédia, ha a társa becsapja önt, s magára marad. Nemcsak saját magáról, hanem a gyermekekről is képtelen gondoskodni. Sebezhetősége azonban mindig megindít valakit, aki kikapaija ön helyett a tűzből a forró gesztenyét.

4. Élete csupa változatosság, hullámzó kedélyállapot, új élmények keresése. Örökké elégedetlen önmagával és környezetével. Csapongó pillangóként az egész életet egy szezon alatt szeretné megélni. A család, amelyet képzelete és a romantika vezérelte elvek alapján épít, a szeme láttára változik. Ami érvényes volt tegnap, az mára érvényét veszítette, holnap pedig már nem is emlékszik rá, mit hirdetett tegnapelőtt. A kívülállónak úgy tűnhet, hogy az ön családjában a másik tisztelete, a szabadgondolkodás, a szabad akarat elve érvényesül már kiskortól kezdve, holott a látszólagos előzékenység és megértés leple alatt a mindent elsöprő káosz uralkodik, ahol csak az marad a felszínen, aki megtanul úszni az ár ellen.

5. A családról alkotott elképzelését egyszer s mindenkorra meghatározza az az életmód, amelyben felnőtt. Ha a családfő az apa volt, akkor az ön családjában is férfiuralom lesz. Ha az édesanyja hordta a nadrágot, akkor az ön családját is az anyajogúság jellemzi majd. Még a gyermekek száma is attól

függ, hogy sok testvére volt-e, avagy egykeként nőtt fel. A család az ön szemében felbonthatatlan szerződés, ezért óriási áldozatokra képes érte. A család valamely tagjának önállósodása rettenetes szenvedést okoz önnek, de legalább ilyen nehezen fogadja be felnőtt gyermeke társát is, akinek mindvégig tudtára adja, hogy megbolygatta a családi fészket.

6. A határozott és elszánt emberek kategóriájába tartozik. Rendkívül igényes önmagával és másokkal szemben. Nem néz el senkinek semmit, kivéve, ha valakivel a természet csúnyán elbánt - őt igaz gondoskodással és szeretettel veszi körül. Határozottsága különösen a gyengékre van nagy hatással, akik képtelenek maguk dönteni, és inkább a hallgató szerepét töltik be. Az egyívásúakkal azonban nem tud mit kezdeni. Nem kerüli az összetűzéseket, elszántan harcol érdekeiért, ám ha nem sikerül keresztülvinni akaratát, akkor kompromisszumra is hajlandó, csak hogy megőrizze a fontosság látszatát. Egy türelmes és megértő társ az ujja köré csavarja, főként ha sikerül elhitetnie: minden az ön akarata szerint történik.

7. Szeretette, gyengédségre és megértésre vágyik. Hozzátartozóinak gondját viseli, odaadását apró figyelmességekkel, mosollyal adja tudtukra. Mindenki önnel él lelki életet, az viszont egyiküknek sem jut az eszébe, hogy esetleg önnek is szüksége volna valakire, akinek elpanaszolhatná gondját-baját. A családban ön az összetartó erő, ennek fontosságát azonban senki sem tudatosítja mindaddig, amíg a helyzet nem válságos. Konfliktus abból is keletkezhet, ha a gyóntató szerepét a tanácsadóéval cseréli fel. Öntől ugyanis nem várják el, hogy bárkit is tanácsokkal lásson el! Aligha talál magában annyi erőt, hogy néhanapján kiruccanjon, ennél sokkal nagyobb a felelősségérzete. Nem ártana, ha nagyobb

lenne az önbizalma, különben családja a cselédjének tekinti, aki köteles mindent megtenni az étel és a szállás fejében.

8. Életének egyetlen értelmét a társa iránti szeretetben látja. Őszinte ember, párjától szintén megértést, odaadást és hűséget vár függetlenül attól, hogy egy hete vagy ötven éve élnek együtt. Csupán a szerelmet ismeri el, a házasságot csak szükséges társadalmi formalitásnak tartja. Gyermekeit imádja, mivel kettejük szerelmének gyümölcsei; példásan gondoskodik róluk, lélekben mégis mintha távol lenne tőlük. Érzelmi világát felőrli a szerelmi kapcsolat. A boldog családi idillt is csak két örökre egymásba fonódó szerető szív jelenti önnek.

9. Az a véleménye, hogy a család az élet velejárója, ezért igyekszik kiegyensúlyozott, konfliktusmentes kapcsolatot létesíteni, amely biztos hátteret ad önnek, minden érzelmi kötelezettség nélkül. Házastársa kiválasztásában az első helyen a kölcsönös rokonszenv, az azonos nézetek és a szabályok szigorú betartása szerepel. A gyermekek számát anyagi helyzetüktől teszi függővé. Teljes odaadással gondoskodik róluk, igyekszik számukra mindent biztosítani, hisz a sikeres család egyben az ön bizonyítványa is. Ismerőseinek meggyőződése, hogy éppen önök az ideális család megtestesítői. A külső szemlélőnek ez valóban így tűnhet, mert a szerelem és a család önnél két különálló dolog, és kisebb-nagyobb félrelépései ellenére sem gondol válásra.

10. Magányos farkas. A család ön szerint elavult dolog és fölösleges teher. A partnerkapcsolatokat nem kerüli, de a saját életét éli, és nincs az az ember, akinek a kedvéért hajlandó volna alkalmazkodni. Gyermekeit - ha vannak - szereti, de még ez sem ok arra, hogy megházasodjon. Amint úgy érzi, hogy komoly döntést várnak öntől, veszi a sátorfáját és odébbáll. Partnerként megbízhatatlan, ezért jobb is, ha nem vállalja a házasság béklyóját. Örök bohém, akivel szórakoztató és vidám az élet, csalódás csupán arra vár, aki tartós szerelmet vár öntől.

(A Kvéty nyomán: Janák Éva)

TESZT • 1995. május 14.