Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-07 / 19. szám
KÖRNYEZETKÍMÉLŐ VÉDEKEZÉS A füstösszárnyú körte-levélbolha I. A füstösszárnyú körte-levélbolha jelenleg a körtetermesztés első számú ellensége. A kártevő nemcsak a nagyüzemi körtésekben okoz gondot, hanem azokban a szórvány kertekben is, ahol a szakszerűtlen növényvédelem miatt csökkent a hasznos szervezetek szabályozó szerepe. A FAGYOKIG KÁROSÍT A kártevőnek évente 4-5 nyári és egy téli nemzedéke fejlődik. Kifejlett alakban telel az avarban, a fák kéregrepedéseiben. Kora tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor jön elő. A tojásrakás a rügypattanástól a virágzásig tart. A lárvakelés kezdete a körte egérfüles állapotával, a tömeges lárvakelés a fehérbimbós állapottal esik egybe. Az első nyári formájú imágók (szaporodni képes, kifejlett egyedek - a szerk.) körülbelül május közepére fejlődnek ki, ettől kezdve a nemzedékek átfedik egymást és a népességben minden fejlődési alak megtalálható. A lárvák főleg a fiatal hajtásokon, a levélnyelek tövében szívogatnak, a nyár végén a levelekre és a gyümölcsre húzódnak. Az utolsó lárvanemzedék szeptember elejétől téli (áttelelő) imágóvá alakul. A kártevők a lombhullás után egészen az első fagyokig is tömegesen szívogatnak az egyéves vesszőkön, ezzel is tovább gyengítve a fát. KARKEPE Kártétele összetett. Szívogatással gyengíti a hajtásokat, a károsított fák a kötődött gyümölcsöt elrágják, később gyümölcstorzulás és idő előtti levélhullás következik be. A korai lombhullás után a fa alvórügyeiből újra kihajt (esetleg ősszel még virágzik is), ugyanakkor károsodnak a következő évi termőrügyek. Hideg télen sok legyengült hajtás elfagy. A lárvák által termelt mézharmat, majd a korompenész az egész fát ellepi. A körte-levélbolha kártétele különösen a fogékony fajtákon (például a Hardy vajkörtén) lehet igen szembetűnő. PARAS MELEGBEN A párás, meleg idő kedvez a kártevő gyors fejlődésének; hosszan tartó, száraz melegben (30 C-fok fölött) viszont petéi beszáradnak és a kelő lárvák elpusztulnak. Különösen kedvezőek a feltételek a levélbolha elszaporodásához a tavaszi és az augusztusi hajtásnövekedés időszakában. A nitrogénnel való túltáplálás a fák vegetatív túlsúlyához vezet, a fa koronája az erős vízhajtásnövekedés következtében besűrűsödik, párás mikroklíma alakul ki, amely igen kedvező a kártevő számára. Elszaporodásának egyik meghatározó oka a helytelen növényvédelmi gyakorlat. Elsősorban ott okoz súlyos gondot, ahol korábban foszforsavészterekkel, piretroidokkal védekeztek. Ezek a szerek ugyanis rendkívül mérgezőek a hasznos rovarokra, csökkentik a ragadozó poloskák, katicabogarak, fátyolkák számát - nemritkán teljesen kiirtják őket. A levélbolháknál pedig a sűrűn egymást követő nemzedékek miatt tolerancia-rezisztencia alakul ki a gyakran rotáció nélkül használt készítményekkel szemben. A védekezések sikertelenségéhez hozzájárul még a helytelen növényvédelmi technológia, a védekezés rossz időzítése, a nem megfelelő szer- és dózisválasztás, a kártevő veszélyességének alábecsülése is. Kertészet és Szőlészet Dithane, a szóló védelme, zeller, vízadagolás- A Dithane viszonylag széles körben felhasználható növényvédő szer. Bevethető a burgonyavész, az őszi búza fuzáriumos betegsége, a különféle pe- ronoszpórafajok, s persze az almavara- sodás ellen is. Alkalmazásának nagy előnye, hogy nem öli meg a fáinkat látogató méheket, nem pusztítja el a hasznos, ragadozó ízeltlábúak többségét (például a fátyolkákat, katicabogarakat, a rablópoloskákat). Igaz, némely ragadozó atkára veszélyes, de a gyakorinak számító Zetrellia mali nevű fajra nézve nem ártalmas. Nincs negatív hatással az almatermésűek gyümölcsének minőségére sem. Május végén aktuális a szőlőben a kötözés. Fordítsunk kellő gondosságot erre a műveletre, ugyanis ettől függ, mennyire lesznek sikeresek az egyes permetezések, mennyi fényt kapnak majd a leendő fürtök. Ilyenkor már virágoznak a tőkék, s megjelennek a szőlőmolyok. Ellenük például a Chinetrin 25 EC, a Decis 2,5 EC, a Bi EC hatásos. Az idén nagyon szeszélyes az időjárás. Ha sok lesz a csapadék, s az átlagosnál alacsonyabb a hőmérséklet, akkor a botrítisz (szürkepenész) veszélyezteti a leendő termést. A botrítisz barnára színezi a virágokat. Ilyenkor Ortho-Phaltannal, Mikai 75 WP-vel, Ridomil Combival permetezhetünk. Ezek a szerek a peronoszpóra ellen is hatásosak. Ha az időjárás száraz és meleg lesz, akkor ne mulasszuk el megvizsgálni a szőlő leveleit - a fonákokat is! -, nincs-e rajtuk lisztszerű, kézzel letörölhető bevonat - lisztharmat. Ha ilyet találunk, ne késlekedjünk, s azonnal permetezzük Karathane LC-vel, Rubigan 12 EC-vel vagy Thiovit S-sel, illetve más kéntartalmú készítménnyel.- A hónap második felében palántáz- zuk a zellert. A palánták sor- és tőtávolsága 35x35 vagy 40x40 cm legyen. A zeller víz- és tápanyagigénye nagyobb, mint a többi gyökérzöldségé. Kedveli és meghálálja a rendszeres öntözést, a korábban istállótrágyával gazdagított talajt. Rendszeres gyomtalanítást és talajlazítást is igényel, csak így fejlődnek szépen gumói. A nyár közepén (júliusban) ajánlatos az öntözés előtt ágyásaiba négyzetméterenként 2-2 dkg nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyát bedolgozni. A nitrogénnel azonban vigyázzunk! Ha a talaj nitrogéntartalma elegendő (vegyelem- zés!), akkor ebből ne adjunk, mert ez az elem rontja a gumók tárolhatóságát, így azok télen megromlanak.- A zöldséges kertben ilyentájt aktuális a cékla egyelése (5-8 cm tőtávolságra). A görögdinnyéből fészkenként csak a két legerősebb magoncot hagyjuk meg. A sárgadinnyét, ha már elérte a 3-4 leveles kort, a második levél fölött csípjük vissza. Ügyeljünk a karalábépalánták öntözésénél, hogy se több, se kevesebb vizet ne kapjanak a szükségesnél, ugyanis ellenkező esetben a gumóik megrepednek vagy fásak lesznek.- Hogy az ágyások talaja milyen mélyen nedvesedik át, az nemcsak a kijuttatott víz mennyiségétől, de a talaj fizikai és vegyi tulajdonságaitól is függ. Ne restelljük ezért öntözés után ásóval, kapavágással megvizsgálni a talajt, hogy milyen mélyen nedvesedett át, s ezt összehasonlítani a termesztett kultúrák gyökérmélységével. így sok energiát, időt takaríthatunk meg, s természetesen optimális körülményeket teremthetünk növényeinknek. A szakirodalom tanácsai és saját tapasztalataink alapján pedig így meghatározhatjuk az adott helyen az adott fajnak, fajtának kellő vízmennyiséget. A szórófejes öntözésnél a mm-ben megadott vízmennyiséget könnyen ellenőrizhetjük, ha az öntözött területen lapos tálacskákat helyezünk el, amelyekben - pl. a karalábénál az optimális 20-30 mm-es vízadagot - egy jól látható vonallal megjelöljük a kívánt vízmagasságot.-rA HAZUNK TAJA JÓ TANÁCSAI A paradicsom termesztése JAVASOLT FAJTÁK A paradicsom általában egyetlen házikertből sem hiányzik, jól-rosszul mindenhol megterem. A fagyok elmúltával májusban már ültethető, kevésbé érzékeny a hidegre, mint a paprika. Jó szerkezetű, tápdús talajon terem kielégítően. Jó fekvésű, öntözött kertben a karós paradicsomról akár 10 kg-ot is szedhetünk négyzetméterenként. Erősebb nyarakon is kapjon egyenletes vízutánpótlást, száraz időben rendszeresen öntözzük. így a bogyók sem foltosodnak és nagyra nőnek. Ültetés előtt is ajánlatos az ágy ást beöntözni, hogy a palántázásig a talaj átmelegedjen. A korai fajták közül a K-3-as fajtát ültethetjük; egyenletes színű, jó minőségű, 6-7 dkg-os bogyókat terem. Valamivel nagyobb termésű a Treff. A középkorai csoportból a Korall fajtát javasoljuk, a középkéseiek közül pedig a Mobil jöhet számításba. Támrendszeres művelésre javasoljuk a folytonnövő Lugas (Fj) fajtát. Termesztése nagyobb figyelmet igényel, mert a főszárból előtörő oldalhajtásokat ki kell tördelnünk. Négyzetméterenként 3-5 növényt ültessünk, legalább 60 cm-es sorközben. Így az ápolás és a szedés során kényelmesebben mozoghatunk. Jól bevált az ikersoros, 80-90 + 40x40 cm-es elrendezés. Szabadföldön folytathatjuk a fejlett, bimbós paradicsompalánták kiültetését. Fagyveszély esetén a palántákat vízporlasztással védhetjük. k. sz. Bogyósokon A köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors-uvae) a századfordulón behurcolt betegség. A többi lisztharmattól eltérően a bevonata csokoládébarna, nemezes. A betegség a vessző és a hajtás végein, valamint a felső leveleken észlelhető, de a termésen is súlyos kárt okoz. A ribiszke lisztharmata főként feketeribiszkén fordul elő; vessző-, hajtás- és levélkártételével kell számolni. A szamóca lisztharmata (Sphaerotheca macularis) a nehezen felismerhető betegségek közé tartozik. A levél színén szórványosan mutatkozó, lilásbarna, pontszerű foltok elkerülhetik figyelmünket. Később azonban nagyon jellegzetes tünetek alakulnak ki: a levelek színük felé kanalasodnak. Alig észrevehető a levél fonákján a finom lisztharmatbevonat. A termésen szintén alig észlelhető a bevonat; szembetűnő viszont, hogy a termés rózsaszínű, apró marad. Védekezés Metszéskor, valamint a gyümölcsfák és bokrok tisztogatásakor távolítsuk el a lisztharmatos vesszővégeket. E mechanikai művelettel a tavaszi alapfertőzött- ség lényegesen mérsékelhető, kevesebbet kell permetezni. Az alma, az őszibarack, a köszméte és a ribiszke esetében a beavatkozás elengedhetetlen. A vegyi védekezés akkor eredményes, ha korán, virágzás előtt (nagyobb töménységben) végezzük. Ezáltal a tavaszi alapfertőzöttség csökkenthető és később is mérsékelhető. Védekezésre a kontakt és szisztemikus szerek javasolhatók. Kontakt, elemi kén hatóanyagú szerek: Thiovit S, Microthiol Special, 0,5-0,3 %-os töménységben (10 liter vízhez 50-30 gramm), továbbá Karathane LC 0,5 %-os töménységben (10 liter vízhez 5 ml). Szisztemikus szerek: Nimrod 25 EC 0,1-0,08 %-ban (10 liter vízhez 10-8 ml) almára. Ezeken kívül számos olyan szisztemikus készítmény van, amely más betegségek és lisztharmat ellen is hatásos. Ilyenek pl. a Rubigan 12 EC, a Sápról, a Topaz MZ, a Systhane 12 E, a Punch 40 EC (nagyüzemi), a Trifmine 30 WP, a Sumi 8 12,5 WP. A javasolt készítményekhez adjunk nedvesítő szert (Citowett, Novit, Sandoz Netzmittel), hogy hatásukat fokozzuk. Kertészet és Szőlészet A tarka nappali pillangók többsége, illetve azok hernyói nem tartoznak kultúrnövényeink kártevői közé. Kertjeink egyik leggyakoribb tavaszi-őszi vendége, a kis rókalepke (Aglais urticae) hernyója pl. a csalánon él. Ne bántsuk ezért őket, s ha a fóliasátorba, üvegházba kerülnek, s ott vergődnek az üvegen, bocsássuk szabadon. (Fotó: p. r.) GYÜMÖLCSFÉLÉK LISZTHARMATAI Nálunk is megterem — a földimogyoró A földimogyoró kicsik-nagyok kedvence. Sokan nem tudják, hogy magunk is nevelhetjük kertünkben. Tápdús homok- és jó vízgazdálkodású vályogtalajon érdemes termeszteni. Az egészséges szemeket magjával vagy tokból kifejtve május elején vessük a kert napsütötte részében kialakított ágyasba, 40x40 cm-es távolságra, 5-7 cm mélyre. (A pörkölt magok erre nem alkalmasak - a szerk.) A sárga pillangós virágok nyílása után a töveket kupacoljuk fel, akár a burgonyát. Ha a szél vagy az esővíz elhordja a kupacot, akkor újra töltsük fel. A megtermékenyítés után a laza talajba 6-8 cm mélyen fúródnak bele a magkezdemények és ott fejlődnek október elejéig. A nyár folyamán tartsuk gyommentesen a területet, öntözzük, esetleg fejtrágyázzuk. Ősszel, amikor már a hüvely héja sárgásfehér és a magvak húspirosak, lássunk neki a felszedésnek. Ásóval emeljük meg a bokrot, száránál fogva óvatosan húzzuk ki, hogy a termés ne szakadjon le. Az éretlen mogyoró hajlamos a penészedésre, ezért a szárról lefejtve, szellős, hűvös helyen, kiterítve tároljuk. k.sz. Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1995. május 7.
