Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-01 / 1. szám
i/BSärnap 1995. január 1. PUBLICISZTIKA i AD OSSAGLISTA Az óév búcsúztatása a számvetés, az értékelés ideje. Magánemberként, köztisztviselőként, politikusként, ki-ki saját területén visszatekint az elmúlt tizenkét hónapra, és általában az eredményeket, a sikereket összegezi. Mi most fordítottunk a dolgon! Arra kértük a Magyar Koalíció pártjainak elnökeit: vegyék számba a hiányokat és azokat a feladatokat, amelyeket nem sikerült megvalósítaniuk; azokat az elképzeléseiket, amelyek valóra váltásával adósaik maradtak önmaguknak és választóiknak. Bugár Béla, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom: Nem sikerült elérni, hogy Szlovákiában egy olyan kisebbségi törvény szülessen, amely egyszer s mindenkorra meghatározná a Szlovákiában élő kisebbségek jogállását. Ugyancsak nem sikerült tudatosít- tatni a szlovák emberekkel, bár ez a folyamat elindult, hogy a szlovákiai magyarok nem a szlovákok ellenségei. Ha az MKDM-nek a parlamenti és helyhatósági választásokon elért eredményeit nézem, a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az önkormányzatoknak, a helyi szervezeteink működésének, mivel ezen a téren tartalékaink vannak. Egy sokkal fájdalmasabb tényt is meg kell említenem, s ez a szociális és a gazdasági helyzet. A déli járásokban nem erősödtek meg a mezőgazdasági szövetkezetek, üzemek, intézmények, nem áramlott több tőke erre a vidékre, bár igaz, hogy mi ezt csak közvetve tudjuk befolyásolni. Annak ellenére, hogy hat hónapig együttműködtünk a Moravéík-kor- mánnyal, nem tudtuk megértetni velük, hogy ez az együttműködés nem korlátozódhat csak bizonyos területekre. Ami a szlovákiai magyar pártok együttműködését illeti: igaz, hogy megkötöttük a hármas koalíciót, több képviselőnk került a parlamentbe, de a szlovákiai magyarok 10 százaléka annak ellenére sem ment el választani, hogy egy listán indult a három magyar párt. Együttműködésünkben más kérdéseket is tisztáznunk kell még. Duray Miklós, Együttélés: Két olyan dologról tudok beszámolni, amikor mulasztás áldozata lett egy-egy jó elképzelés. Az egyik a Szlovákiában élő magyarság történelmének legnagyobb eseményével, az év eleji komáromi nagygyűléssel kapcsolatos. Ezen létre akartuk hozni az itt élő magyar közösség önrendelkezésének egyik markáns kifejezőjét, egy magyar parlamentet. A másik elképzelés szintén a szlovákiai magyarság politikájával kapcsolatos, mégpedig azzal a vággyal, hogy egységes magyar politikát kell kialakítani. Ennek a közigénynek a kielégítését tervezte meg az Együttélés ez év tavaszán, amikor meghirdette a magyar pártok uniójának szükségességét. Maga a gondolat nagy elutasításra talált a politikai pártok részéről. Ez természetesen nem jelenti, hogy erről le kell tennünk, s az új évben tovább kell gondol‘Egy z ni ezeket a kérdéseket. Országos méretben, azt hiszem, sokkal több hiányról lehetne számot adni, ám ezek semmiképpen sem a szlovákiai magyar politika mulasztásainak következményei. Nem lépett előbbre jelentősebben Szlovákiában a demokrácia stabilizálása. Igaz, súlyarányában megerősödött az európai típusú politizálást óhajtó pártok tábora. Az, hogy nagyon hosszú ideig lehetetlen volt megalakítani az új kormányt, szintén azt mutatja, hogy viszonylag kiegyensúlyozottá váltak az erőviszonyok. Nekünk abban kell segítenünk a szlovákiai politikát, hogy ne Szlovákia legyen Közép-Európa sebezhető pontja a globális politika és az emberi jogok szempontjából. A. Nagy László, Magyar Polgári Párt: Közhellyel kezdem a választ: ha visszatekintek 1994-re, az egyik szemem sír, a másik nevet. Öröm számunkra, hogy a magyar pártok és az MPP is jó esztendőt zár. Ennek bizonyítására megemlíthetem a hármas magyar koalíció létrejöttét, azt, hogy az MPP ismét parlamenti párttá vált és kitűnő eredményeket ért el a helyhatósági választásokon. Hozzáteszem azt is, hogy a párt hálózatának, helyi szervezeteinek kiépítésében is nagy előrehaladást értünk el. Ezért nevet tehát az egyik szemem. Amit viszont nem sikerült elérnünk: a parlamenti választásokon a lehetőségeinknél, tényleges súlyunknál rosszabb eredményt értünk el, az MPP-nek csak egy parlamenti képviselője van. Sajnos, erről nem mi tehe- tünk, hanem két legközelebbi szövetségesünk, hiszen ma is tévesnek tartom hozzáállásukat koalíciós szerződésünkhöz. Ami miatt igazán sír az egyik szemem: annak ellenére, hogy tavasszal sikerült megbuktatni Meéiart és felvillantani az ország népe előtt a reményt, hogy normális, európai módon gondolkodó és szerveződő társadalmat tudunk Szlovákiában megszervezni, ez a remény most szertefoszlani látszik. Minden jel arra mutat, hogy az új kormány már nem lesz olyan demokratikus, mint amilyen a Moravcík-kabinet volt. Szerintem azonban a DSZM, az SZNP és a Munkásszövetség együttműködése nem lesz problémamentes - sem otthon, sem a külföldről nézve - és a magyar pártok a demokratikus erőkkel együtt harmadszor is megbuktatják a nagy hatalmat koncentráló Meciar-pártot. • Történt valami az év folyamán, amit egyértelműen kudarcként könyvelnek el? B. B.: Kudarcokról nem beszélhetünk. D. M.: Nem voltak olyan célkitűzéseink, amelyek teljesen megvalósítha- tatlanoknak bizonyultak volna. A. N. L.: Azokat a céljainkat említeném, amelyek nem valósultak meg. • Tettek esetleg olyan lépéseket, amelyekről utólag úgy gondolják, hogy másképpen kellett volna lépniük? B. BTermészetesen, a megtörtént események után az ember már okosabb, és ez egy pártra is vonatkozik. Sok mindent lehetett volna másképpen csinálni, akár a magyar pártok együttműködésében, akár a Moravcík- kormánnyal szemben is. Bebizonyosodott például, hogy a nyolcpontos egyezményünknek csupán néhány pontját teljesítették, de csak egy lova- gias megegyezésről beszélhetünk és nem aláírt szerződésről. Ez tanulság, mert egy szerződést mindig számon lehet kérni, s Szlovákiában nem biztos, hogy a legjobb megoldás egy szóbeli megállapodás. A magyar pártok viszonylatában fel kellene oldani a bizalmatlanságot, ami azonban hosszabb távú feladat. Negatívumként kell elkönyvelnünk a suttogó propaganda beindulását. Például külföldről is olyan jelzéseket kaptunk, hogy az MKDM elnöke a Carnogurskyék kémje, Csáky a baloldal beépített embere, az MKDM azért jött létre, hogy a többi magyar pártot tönkretegye stb... Ez is a bizalmatlanság jele, s azt bizonyítja, hogy olykor gyanakodva nézzük partnereink lépéseit. A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy itt mind a három magyar pártra gondolok. Fontos, hogy pártjaink ne csak országos szinten, hanem a járásokban is közeledjenek. És van még egy feladatunk: meg kell keresnünk a fiatal és középgeneráció azon tagjait, akik hajlandók a politikába bekapcsolódni - a kereszténydemokrácia elvei alapján. D. M.: Nyilván bármit tettünk, lehetett volna jobban, precízebben, energiában és anyagiakban spóroló- sabban csinálni. Elmodhatom például, hogy a koalíció választási kampányát másképpen kellett volna csinálni. Nem egy párt kampányára gondolok, hanem az egész koalícióra: a választási előkészület nem folyt összehangoltan. Még pontosabban: a koalíciós szerződésben nem lehetett megteremteni a kellő összhangot. Ezt a jövőben másképp kell majd csinálni. A helyhatósági választások azt emelték ki, hogy az emberi ambíciók nemcsak pozitívumot, hanem negatívumot is hozhatnak egy község életben. A pozitívumokat mindenki természetesnek veszi, de a negatívumokat is meg kell említeni. Az egyéni ambíció oda vezet, hogy értékeket tudunk lesöpörni az asztalról. Több olyan község, vagy város hozható fel rossz példának, ahol a kipróbált jót valami egyéni érdek tönkretette, és ez nagy keserűséget, veszteséget okozott. A. N. L: Tehát nem is azt mondanám, hogy valamit másképpen kellene csinálnunk, hanem inkább azt, nem kampányszerűen kellene dolgoznunk. Amit viszont szívesen csinálnék másképpen: sokkal jobb eredményeket érhettünk volna el a regionális választásokon, ha a dél-szlovákiai járásokban sikerült volna félretenni az önös érdekeket, és a három magyar párt közös jelölteket állított volna. Dél-Szlovákia húsz városa közül csak tízben van a magyar koalíció pártjainak polgármestere. Ez a koalíció tevékenységének közös hiányossága. • Összegezésként, röviden, hogyan értékelné 1994-et? B. B.: Az MKDM és a szlovákiai magyar választók szempontjából is sikeres évet zárunk, elég, ha megemlítjük a parlamenti és a helyhatósági választások eredményeit. D. M.: Az Együttélés annyiban mindenképpen sikeres évet zár, hogy az ellene megtervezett támadásoknak sikerült ellenállnia, noha nem is tudtuk teljesen semmlegesíteni azokat. A. N. L.: Én eredményes esztendőnek tartom 1994-et azzal együtt is, hogy nem mindent sikerült valóra váltanunk. Csizmár Eszter Méry Gábor (2) és Prikler László felvételei Tétovázva ébredt. Ez annyit jelent, hogy ébredése pillanatában még nem tudta, alszik-e vagy ébren álmodik. Csakis Újév napján érez ilyeneket az ember. Egy a múlt távolába merült, értelmét vesztett emlékre hasonlít a tegnap, de a tegnapelőtt is, meg az azelőtti nap is, az egész elmúlt év. Valami halvány derengés szűrődik befelé a tegnapi világból. A már elkezdődött mai világ még csak mutatni sem hajlandó önmagát. Pedig kiélt, kiégett, elnyűtt és megunt lesz holnapra, mint a tegnapi. Alkohol- és izzadtság- szagú, kávé- és nőillatú, félbeszakadt ölelések és elsietett csókok könnyűségével kérkedő, a mindennapok munkáját semmibe vevő romhalmaz. Ezekben a percekben el lehet tétovázni az ágy és a padló között, s mint bűvésztrükkben a ledér médium, lebegni az ébrenlét és az álom határán. Mert ugyanúgy megfoghatatlan állapot ez, mint a trükk. Titkát csak a majdnem alvó és a majdnem ébredő tétovaságában lehetne megfejteni. De nem lehet, mint ahogy a bűvész titkait is tárgyai őrzik. Márpedig, ha lefejti róluk a külső burkot, csak a vázuk marad. Önmaga esetében izmok, szervek és a csontok, de a lényeg odavész, mintha testének bedugaszolt bőrtömlőjéből szökne el a lélek. Ébredezik hát Szilveszter éjjele után, Újév napján. Apró darabokra szakadt emlékek veszik körül, s a holnap borzas, csapzott egérként surran ide-oda láthatatlanul. Ne- szezései, árnyékszerű mozgásai sejtetik érkezését. Semmi konkrétum, semmi kézzel fogható bizonyíték róla. Csak a zajok, csak a fény-árnyék játékok. A sötét reggelben szeretné magához édesgetni. A lélek szalonnabőrkéjére csalogatni. Mereven nézi a mennyezetet. Furcsa rajzolatokat fedez fel, finom homok és a mész alkotta domborzat, ami lefelé lóg a semmibe, vagyis a szoba légterébe. Arcok néznek ki a vakolatból, mészfátyollal beterítve a sosem volt idő halotti maszkjai. Az egerecske meg nincs sehol. Nem futkározik láthatatlanul a szoba zegzugaiban. Ez ám a jelenlét! Az óév romjain vágtázik ide az új év, de nyitott szemmel sem lát többet belőle, mint amikor behunyja szemét. Az lenne a legnagyobb marhaság, ha üldözőbe venné, hogy megfogja. Titokzatos idővadász ösztöneit csak tovább ingerli a titokzatosság, az egérszerűség. Tudja, hogy itt fog tanyázni. Belakja a sarkokat, a függönyök ráncait, a takarók barlangjait, a lámpák ernyőit, a szőnyegek bolyháit. Még a könyvek közé is betelepszik. Várja, lesi majd a gyarapodásukat, régi és új idők gondolatainak egymás mellé kerülő lenyomatait. Egér- szerű érkezése addigra már csak emlék marad. Miközben módszeresen felaprít mindent az évnyi időben, romokba dönti a történéseket, a napilapok múlandóságából krónikákat ír. Mindent önmaga ellentétjévé darál. S egy szép téli reggelen csak azt veszi észre tétova ébredésében, hogy lelépve az ágyról, térdig merül az idő szemétdombjában. Körülötte megint egy furcsa egerecske cikázik fény- sebességnél gyorsabban. Most még ezzel bíbelődik. Meg sem kell mozdulnia, szemét ki sem kell nyitnia, ugyanazt a romhalmazt látja. Egy év romjait. Egyenletesen elterítve a szoba szőnyegpadlóján. Itt-ott tocsogós állagú, a sarkakban feltqpiyozódott, ahogy az már lenni szokott a szeméttel. Időszemét. Szemét idő. Ki kell nyitni a szemeket, a saját szemét meg az idő szemét. Melyik a vak? Ki tudhatja azt így Újév napján, pezsgőben fürdő gyomrot csiklandozó hangyacsapatok vonulásakor. Savanyú káposztaleves vágyása idején roppannak meg a gerincek, amelyek tegnap este még nem áztak kocsonyássá. Azóta azonban elmúlt egy év, meg egy nap, meg egy éjszaka. Átaludta az év leggyönyörűbb hajnalát. Valamikor költő született ilyentájt. A legnagyobb. Most meg csak neszeket hall, surranó egérárnyékait látja az új évnek. Született-e valahol költő? Netán diktátor sírt fel az éjben? Lehetséges ez is, az is. Elbizonytalanodik. A mennyezet kisimul, a mészfátyol nem takar arcokat, csupán fehérük, mint a most születő idő. Ártatlanságával borít be szobát, házat, utcát, falut, várost, országot, földrészt. Hazát? Ki tudja helyét? Szívtájéki szorítás vagy magasba emelő örömforrás? Tétován ül fel az ágyon. Mozdulat a semmiből a semmibe. Leteszi lábát a szőnyegre, előredől, sa mozdulatsor végén feláll. Mozdulatlanul néz ki az ablakon. Csendes az estébe fulladó délután. Újév napja. Új esztendő. Egerecske, évecske gyere, mutasd meg magad! Ne félj, a szomorúság nem halálos, csak nehezebb elviselni, mint a vidámkodó szilveszter éjszakát. Ekkora épületes marhaságot, még nem hallott, gondolta magában. Könnyedén próbált elébe sietni a remélt történéseknek. Ezért hát véget érni nem akaró türelemmel keresett egy poharat a halmokban álló mosatlan edény között. Mivel nem fért Egerecske, évecske hozzá a konyhai mosogató csapjához, a fürdőszobában öblítette ki az ismeretlen folyadék nyomaitól homályos üvegpoharat. Csak úgy, félkézzel meg is mosta arcát a vízcsap alatt. Pizsamája ujjába törölte arcáról a nedvességet. Visszatérve a konyhába, valamilyen előre meghatározatlan italt keresett, így véletlenül akadt a kezébe egy félig üres sörösüveg. Az állott ital lagymatagon folyt ki a poharába. Ennél már csak a langyos víz undorítóbb esti fogmosáskor, ha a rossz vízcsapot sehogyan sem tudja beszabályozni, hogy ne folyjon a meleg víz. Olyan lesz az új év is, mint ez a langyos sör, mormogott maga elé mindaddig, míg a lakás csendje hiányérzetet nem keltett benne. Hát ezek, nincsenek otthon...hát ezek, elmentek. Feleszmélve a kora esti hajnal homályában, ösztöneitől vezérelve hideg sör után kezd kutatni. Hűtőszekrény. Ajtaját kinyitja, s kivitorlázik onnan egy ív fehér papír, ami igazából már nem is fehér. Valaki írt rá. Az asztalon hagyva böngészni kezdi a szöveget: „Nehéz szilvesztered volt, nem ébresztettünk fel. Elmentünk pótszilveszterezni. Ha akarsz, gyere utánunk Ágiékhoz. Anya és Balázs.” Sebaj, három szépen harmatozó sörösüveg közül került elé az üzenet. Akik írták, tudták, hová kell tenni, hogy ébredés után nyomban megtalálja. Mosolyogva töltött sört a pohárba, s már csak a hideg kortyokat nyelve pillantotta meg szeme sarkából a saroktól sarokig surranó kis fényt. Valahol az utca túloldalán lévő házban lámpát gyújtottak. Beosont hát az este. Istenem, te tudod, hányadszor.
