Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-07 / 19. szám
1995. május 7. RIPORT Ta valy szeptemberben jártam először a Tiszacsernyő szomszédságában szerénykedő Bély községben. A polgármester a vasútállomásom várt rám. A Kassáról érkező személyvonatból kiszállva egy szakállas fiatalember lépett oda hozzám: - Bodnár Imre vagyok - mondta.- Ilyen fiatalon lett polgármester?- Harmincegy éves vagyok... A vasútépítő mérnököt huszonnyolc éves korában - az 1991 szeptemberében tartott pótválasztáskor - állították a község élére.- Én voltam az egyedüli jelölt, függetlenként. Igaz, szimpatizáltam az MKDM-mel, hiszen vallásos nevelésben részesültem, de nem kerestem a pártok támogatását, mert nem akartam kötődni. Először a község nevezetességének megtekintésére invitál, hadd lássam, ami polgármesterként a legnagyob gondot okozza neki. De a Sennyey-család 1780 körül épült, ma már omladozó falú kastélya felé haladva, még megállunk egy nagyobb épületnél.- Amíg fel nem épült a falu új alapiskolája, itt tanultak a gyerekek - újságolja Bodnár Imre. - Még a múlt század végén báró Sennyey Béla és a katolikus hitközség együtt építették. Jelenleg az óvodánk működik itt. Most ide is bevezettük a gázt, hogy áttérhessenek az olcsóbb, környezetkímélő fűtésre. Ennyi volt a jó hír, a rossz viszont az, hogy erősen pusztul a kastély állaga.- Nincsenek millióink, hogy restauráltathassuk. Pedig a Sennyey-család története a tizenhetedik század elejétől Bély története is! E család jeles alakja volt báró Sennyey János. Takarékosan gazdálkodó ember volt, sok vagyont gyűjtött, de egyben szociális gondolkodású is. „Egyedül a tudomány, az emberszeretet és a takarékos gazdálkodás az, amely az embert a földön boldoggá teheti” - írta végrendeletében. A Bély tö- ténetét 1936-ban feldolgozó Do- dek Jenő plébános írásából azt is megtudom, hogy Sennyey János végrendeletében nagy alapítványokat tett jótékony célokra. Arra az esetre viszont, ha a Sennyey- család kihalna, úgy intézkedett, hogy összes javai jövedelmének egyik fele azoknak jusson, akik a magyar irodalom művelésével, valamilyen találmánnyal vagy nemes tettekkel magukat megkülönböztetik; másik felében pedig azoknak, akik szerencsétlenek és szegények. Később a család egyik legkiválóbb tagja, báró Sennyey Pál tárnokmester a király bizalmas tanácsosa volt. Az ő nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, és azt is kivívta, hogy az épülő vasút a Bodrogközt szelje át. A képviselőházban külön pártja volt, idővel ebből forrott ki a katolikus néppárt. A múlt század hetvenes éveiben „a bélyi kastély volt az ország közepe, a magyar nemzet legjobbjainak búcsújáróhelye ”. Bély polgármestere az utóbbi években sokat futkosott a felújítás ügyében, sajnos, nem sok sikerrel. E bizonytalan helyzet ellenére Bodnár Imre mégis fogadko- zik:- Történjék bármi, akkor is legfontosabb életcélom a kastély megmentése marad! ESKÜVŐ A GRÓFI KÁPOLNÁBAN E kastély szomszédságában áll Bély másik, a múlt század derekán emelt régebbi építménye, a Sennyey-család kápolnája. Ma a község katolikusainak temploma.- Itt volt az esküvőm! - közli örömmel Bodnár Imre. - Azóta boldog házasember vagyok. Én bélyi, a feleségem, Mihályi Mária pedig perbenyiki. Bécsben ismerkedtünk meg, a keresztény fiatalok európai találkozóján. Azóta vagyok elmélyültebben vallásos, amióta megismertem Máriát... A kassai ipariban érettségizett perbenyiki lány a kohászati tervezőintézetben dolgozott. Ő szervezte meg a kelet-szlovákiai magyar keresztény fiatalok részvételét az 1992/1993-as esztendő fordulóján rendezett bécsi találkozóra. A következő találkozóra, amelyre 1993/1994 fordulóján Münchenben került sor, már házaspárként, Bélyről szervezték a keleti országrész magyar fiataljainak útját. Az időközben munkanélkülivé vált feleség a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen távúton befejezte hitoktatói tart u 1 m ány ai t. Most már bátran taníthatná anyanyelvűnkön a hittant, csak legyen lehetősége rá! Bélynek közel 1300 lakosa van. Kétszáznegyvenen szlovák nemzetiségűek, ami elsősorban a reszlovakizációnak köszönhető.- Ezelőtt nem éltek itt szlovákok, csak csehek, de ők 1938-ban elmentek. A tiszacsernyői átrako- dóállomás építésekor néhány szlovák is betelepült a falunkba. Foglalkozás dolgában a község eléggé szerteágazó képet mutat. Sokan másutt vannak alkalmazásban: esernyőben vagy a szomszédos falu mezőgazdaságában. Cse- madok-szervezet is van, de rendezvényük alig. Igaz, a bélyi asszonykórus felújította működését. Csak az ifjúsági szervezet tevékeny.... Elújságolja azt is, hogy 1990- ben több új ház építésébe kezdtek, amikor még kaphattak kamatmentes kölcsönt és állami hozzájárulást. Lassan elkészültek már ezek a házak. Tizenöt bejegyzett vállalkozójuk közül országos szinten is Az első világháború bélyi áldozatainak emlékműve (A szerző felvételei) kitűnik Trója Mária, aki házitésztát gyárt és 32 embert foglalkoztat. A falu elöregedése viszont aggodalommal tölti el a polgármestert, hiszen több mint 300 nyugdíjasuk van. De azért reménykedik is: talán megfiatalodik a falu!- A fiatalok jönnek vissza, különösen Tiszacsernyőből, ahol eléggé megdrágult az élet; gáz- és vízvezeték viszont már a faluban is van. A KÖZSÉG „ALKOTMÁNYA” A novemberi helyhatósági választásokon újra függetlenként indult a polgármesteri tisztségért. Volt ellenjelöltje is, de a voksolás újra neki kedvezett. A bélyi képviselő-testület csupán tíztagú, heten az MKDM, hárman az MPP részéről kerültek az önkormányzatba. Egyeztették a két párt és a polgármester célkitűzéseit, majd kidolgozták a közös programot. És mert a tiszacsernyői átrakodó- állomás építésekor alaposan megcsonkították Bély határát, egyik legsürgetőbb feladatuknak az ipari létesítményekkel beépített területek visszaszerzését tartják, hogy hozzájuthassanak a községüket illető nagyobb bevételekhez.- Érdekes helyzet alakult ki az új önkormányzatunkban - mondja az újraválasztott polgármester. - Egyetlen képviselőnk sincs a régi gárdából, a mostaniak pedig más oldalról közelítik meg az önkormányzati munkát. Kérték, dolgozzuk át a község statútumát, bővítsük ki új szabályokkal: a tárgyalási renddel; pontosítsuk, hogy az önkormányzatban és a községi hivatal munkájában ki miért lesz felelős, kitől mit várhatunk. Községünk új „alkotmányával” hatékonyabbá tehetjük az ön- kormányzati munkát... KASTÉLYMENTÉS ÖSSZEFOGÁSSAL? Bodnár Imre legnagyobb gondja, hogy a történelmi emlékhely, a kastély ügyében a helyzet változatlan, semmi sem történik... De hogyan is reménykedhetnének kedvező fordulatban, ha az új kormány kulturális miniszterét inkább a „szlovák Dél”, a magyarlakta vidéken a sok-sok milliót felemésztő Matica-székház létesítése érdekli!... Bodnár Imre továbbra is el-elbandukol az idő enyészetének kitett kastélyhoz, nyitog- atja a közönséges lakattal lezárt bejárat ajtaját, hogy sóhaj-tozva láthassa, mi sem változik. A keserítő gondok közepette csak arra gondolhat, hogy a kormányok jön- nek-mennek, ő pedig még fiatal, csak harminckét éves! Még lesz ideje valóra váltani életcélját! És szó, ami szó, közösségi összefogással, alapítvány létesítésével a jelen mostoha körülményei között is meggyorsulhatna e folyamat. Hogy a Bodrogköz tör-ténelmi emlékhelyét megment-hessék a bélyiek. Az utánunk jövő nemzedékek számára is... Petrőci Bálint A szervezők jobban izgultak, mint a szereplők! Nem azért, mintha az esti műsor ne tetszene majd a közönségnek. Egy ugyanis biztos: ahol olyan prímások muzsikálnak, mint a komáromi Rigó Pál, a két Kovács József- apa és fia -, hazai pályán a gútai Farkas János, a kürti Anyalai Sándor és Ferenc, továbbá Sárközi Pál és Cirok István; ahol Komárom üdvöskéje, Deminger Ica és a kitűnő Záreczky Marika énekelnek, ott a siker sem maradhat el. A siker nem, de a közönség, sajnos... Előző hét csütörtökén Kabos László lépett fel Gútán. Még pótszékeket is beraktak a terembe, pedig kilencvenkoronás jegyeket árultak. A prímásfesztiválra pontosan a felébe került a belépti díj, de a gútai művelődési ház jelenlegi és egykori igazgatójának: Czibulka Imrének és Holubek Lászlónak indokolt volt az aggodalma. Este, jószerivel, csak a hozzátartozók ültek a nézőtéren. *- Nemigen tudják, hogy a világon a legelső prímásversenyt talán épp Gúta rendezte. Huszonöt éve, még hetvenben - emlékszik az akkori időkre Holubek László. - Dobi Gézával támadt ez az ötletünk. Nem értem, hogy most miért nem érdekli a közönséget a cigányzene! Az emberek nem is tudják, milyen kiváló prímásaink vannak; és hogy a fiatalok között hány tehetséges muzsikust találni! De az énekesnők is! Micsoda tehetség például Záreczky Marika! Nem hiszem, hogy Pesten találni hozzá hasonlót! A megszólított prímások fele vállalta a fellépést. A többiek pedig csak azért nem, mert szerződés köti őket, nem tehették magukat szabaddá. A szervezők így nehezen találtak olyan áprilisi dátumot, amely mindenkinek megfelelt.- Fesztiválunk csak a prímások bemutatkozására szolgál. És nem titkoltan annak a zenének ápolása és megmentése is a célunk, amely közel áll a magyar mentalitáshoz - mondja Czibulka Imre, aki kissé csalódott. - Az újságban is meghirdettük ezt az estet, mégsincs visszhangja. A Kabos-műsor nem lehet kifogás, hiszen az egészen más műfaj, az a kikapcsolódás más réteget érdekel. Furcsállom, hogy a gútaiak busszal szervezetten elmennek például Újvárba valamilyen műsorra, vagy Győrbe, színházba, de a helyi produkciókat mellőzik. Akkor is, ha az valóban színvonalas.- A cigányzene kihalófélben van Szlovákiában ! - állapítja meg szomorú tényként Holubek László. - Azelőtt minden valamirevaló kávéházban cigányzenekar játszott. De mostanában?... A délutáni próbán a komáromi Rigó Pál - ő rangidős prímás - szakértőként figyelte az ifjú kollégákat:- Vannak közöttük tehetségesek. Nagyon ügyes a Kovács Dodi\ Most jött haza Budapestről, ott a Rajkó-zenekarban játszott, akárcsak a dunaszerdahelyi Vontszemű Tibor, a Vontszemű Tibor cimbalmos. Kár, hogy miután eljönnek Pestről, • Tavaly a nyár derekán az 54 éves J.S. csak annyit mondott a vele közös háztartásban élő lányának: kutya meleg van, leugrom egy sörre. Aztán úgy ahogy volt, szandálban és atlétatrikóban a kezében egy ötvenessel eltávozott. Azóta háromnegyed év telt el, és J.S.-t senki sem látta többet. Se elevenen, se holtan. • A bélai Veréb Árpi két nappal a 18. születésnapja előtt indult el az ismeretlenbe. Senkitől sem búcsúzott, hiszen csak nagymamája elhagyott házához készült, hogy szokás szerint néhány vödör vizet húzzon a kúthől. Ez 1993. május 31-én történt. Azóta mintha a föld nyelte volna el. • Ugyancsak tavalyelőtt, egy napsütéses tavaszi napon. Szalui Pélerke, a két és fél éves sárréti kisfiú a nagymamája udvarán játszott. Teherautójába apró kavicsokat rakott, és azokat tologatta fel-alá. Aztán gondolt egyet, és felült a hintalovára. A nagyi közben a konyhában mosott és az ebédet készítette. A gyerek dél körül bekukkantott hozzá. Szia nagymama - mondta, majd visszatért kinti birodalmába. Azóta senki sem látta. Fél óra múlva, amikor a nagyanyja meg akarta őt etetni, már nein lelte a kisfiút. A vaskapu zárva volt, de a gyereknek is csak hűlt helyét találta. A tüzetes, több napig tartó nyomozás is - helikopter, búvárok, hullakereső eb bevetése - eredménytelennek bizonyult. Hasonlóan rejtélyes esetből sajnos jóval több eladták van, mint feltételeznénk. Az eltűnt személyek Mónikc száma tavaly 1236 volt. Igaz, kilencven száza- helyett lékuk idővel előkerült, de százhúsznál is több Hazuln nyomaveszettnek a mai napig sem ismerjük cséjére tartózkodási helyét... Azok között, akik után szett. A eltűntekként nyomoz a rendőrség, vannak ni rend
