Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-30 / 18. szám

KISKACSÁK NEVELÉSE «Met, takarmány, nedvesítés A kacsapipék nevelőhelyiségé­nek falait meszeljük ki, tömjük be - ha vannak - az egérlyuka­kat, kapcsoljuk be a fűtést. A helyiség hőmérséklete 20 C- fokos legyen; a műanya alatt se legyen 25 C-foknál mele­gebb. A hőmérsékletet egy hét múlva - az időjárástól és a kis­kacsák viselkedésétől függően - 3-4 C-fokkal csökkenteni is lehet. A padlóra terítsünk hullám­papírt (főleg a betonra), arra pe­dig vékony rétegben hosszabb szálú szalmát. A papírt és az al- mozást később vékony homok­réteg helyettesítheti. A pipéknek, a kelésüktől szá­mított 24 óra elteltével, kínál­junk lágyeleséget. A vízzel, fö­lözött tejjel vagy íróval nedvesí­tett keverék morzsalékos szer­kezetű legyen, mert a túlnedve- sedés az eleséget rátapasztja a csőrre. A felhasznált darát előzőleg ajánlatos átrostálni. A harmadik naptól kezdve apróra vágott zöldet (csalán, saláta, spenót, lóhere, lucerna) is cél­szerű a keverékbe adni. Az első heti alaptakarmány búza-, kukorica- és zabdarát, búzakorpát, főtt kölest és árpa­gyöngyöt tartalmazhat. A 2. hé­ten a 30 % kukoricadarát, 55 % búza-, zab- és árpadarát, vala­mint 15 % hallisztet tartalmazó lágyeleség használata előnyös. A hallisztet vágóhídról beszer­zett és felfőzött vérrel pótolhat­juk. Húsz pipének hetente 2,5 liter vért kellene biztosítanunk. A zöldeleség a napi adagnak mintegy 10 %-át adhatja. A 3. héttől 5-10 % burgonya is jut­tatható a kiskacsáknak, de a megzöldült gumókat ne használ­juk fel! Az 5. héten naponta három­szor kell etetni, mindig annyit kínálva, amennyit a szárnyasok jóízűen elfogyasztanak. A kacsa kezdettől fogva gyorsan fej­lődik, tehát ennek megfelelően kell etetni. Mivel a pipék az első napokban aránylag keveset fogyasztanak, a nagy hőveszte­ség a növekedés és a fejlődés rovására mehet. A növekedés főleg a 4-6. héten intenzív. Mindig akkora vagy annyi etetőt kell használni, hogy vala­mennyi kacsapipe egyszerre ehessen. A 10. napig naponta hatszor, később ötször kell fel­kínálni az eleséget. Ne feledjük, hogy a kiskacsák szeretik a főtt tojást. A kacsa szinte minden falatot vízzel nyel le, tehát megfelelő itatóedényről is gondoskodjunk. Túl mélyet ne használjunk, mert a szárnyasok egész fejükkel megmártóznak a vízben, s így a légzőutak, illetve a szemek be­gyulladhatnak. Az itatót ajánla­tos lécből készült alátétre he­lyezni és naponta máshová állí­tani. A 3^f hetes kacsáknak általá­ban már nincs szükségük fűtött helyiségre. Háromhetes korukig azonban ne engedjük őket vízre, s óvjuk a megázástól is. A forró, fülledt napokon a kifutóban is biztosítani kell egy árnyékos sarkot. Füvesített kifutó vagy legelő hiányában kiadósabban kell takarmányozni, gondolva a nélkülözhetetlen mész, foszfor, só biztosítására - pl. kagylóhéj­jal, homokkal. A kacsák gyors hizlalása 6 hetes korban veszi kezdetét. A napi adagot 80 % darából és 20 % fehérjében gazdag eleségből állítjuk össze. Ehhez még 2-3 % ásványi kiegészítő anyagot keverünk. Némi zöld hozzáadá­sával a keverék ízletesebbé te­hető. Vízzel vagy tejjel nedve­síthetünk. Hizlaláskor, tízhetes korban az állatoknak el kell ér­niük a 2-2,5 kg-ot. A hizlalt szárnyasokat sűrű drótszövettel elkerített, tetővel ellátott rekeszekben kell elhe­lyezni. A hizlalást ajánlatos még a vedlés kezdete előtt befe­jezni, mert az új tollak csévéje kopasztáskor rosszul tépődik. Nem gazdaságos megvárni, amíg a kacsa pótolja az elhullott tollakat, mert a toliképzéshez sok tápanyagra van szükség, s e folyamat rendszerint fogyással jár. A kacsa igen félénk állat, nyugodt környezetben kell hiz­lalni. Ha zaklatják, lényegesen szerényebb a gyarapodása. A hí­zókacsáknak néha adjunk ánizs- ból vagy édes köményből főtt teát (ízesítő nedvesítésre is jó); ennek kitűnő étrendi hatása van. K. Molnár Ferenc Szerkesztői üzenetek D. R. tildi olvasónk a tél folyamán keresett meg levelével, melyben az iránt érde­klődött, hogy hol, ki, milyen áron vásárol fel sáfrányt... Sajnos, olvasóink táborából konkrét információt vagy ajánlatot nem kaptunk. Egyik szodói olvasónk viszont azt ajánlot­ta, hogy érdeklődjünk előkelő, háromcsilla­gos szállodák, éttermek konyháján. Ott talán a sáfrány - mint értékes fűszernövény - ma is elkelne. T. V.-nek az Érsekújvári járásba üzen­jük: Levelét (Zala gyöngye kínálata) elküldtük Gy. L.-nek Gímesre. K. M. dunamocsi lakos a csicsókának takarmányként történő hasznosításáról érdeklődik. Tudomásunk szerint a csicsóka jó takar­mánynövény. Ággumói könnyen emészt­hető szénhidrátokat (13-16 % inulint, lae- vulint, cukrokat) tartalmaznak, s ezért jó sertéstakarmány. Hasonlóan hajtásai is etethetők. Szívesen fogyasztják más állatok is. Arra azonban most nem tudunk válas­zolni, hogy a nyulakkal nyersen reszelve vagy inkább főzve jó-e etetni, s persze mikor, milyen részarányban, milyen ele- séghez keverve. Kérjük ezért olvasóinkat, akik ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, azok íiják meg rovatunknak. (Szerk. megjegyzés: a csicsókát a közel­múltban már bemutattuk lapunkban, s közöltünk néhány receptet is!) S. T. dióspatonyi olvasónk márciusban írt levelében arra kérte rovatunkat, közöl­jük, hol lehetne fekete eperfacsemetét (latin neve Morus nigra; népiesen fekete szeder), lehetőleg nemesített fajtát, kapni... Olvasónk leveléből nem derült ki, pró­bálkozott-e faiskolákban (a címeket s a telefonszámokat tavaly ősszel rovatunkban Miklós Dénes mérnök közölte), ha nem, először azokat keresse meg. Természetesen az ő esetében sem zárkózunk el attól, hogy a szerkesztőségünkbe érkező ajánlatokat közvetítsünk címére. A szerkesztő A sárga húsú fajtaválasztékban korai- ságban a Javított Zentai fajta verhetet­len, de a Fiata Ft is mint korai, jó termőképességű, jó minőségű és jól szállítható hibrid. A termesztők körében keresett. Jó lombellenállóságával is kitűnik. Terjedése utat nyithat az eddig igen kis területen termesztett, későbbi érésű, de jó minőségű, jól szállítható hibrideknek (Durine F]t Fastoso Fh La­tino F], Pancha F,). A hibridek térhódí­tása talán a hazai nemesítőket is arra ösztönzi, hogy az eddig „fiókban” levő fajtajelöltjeiket bemutassák. A zöld húsú fajtakínálat az elkövet­kező években várhatóan átalakul. Az igen korai érésű turkesztán típusú Topáz (korai termesztésre ajánlható) mellett a vetőmag-forgalmazók egyre több Galia típusú hibridet jelentenek be. Ezek pl. a Delada Fj, a Donna Fj, a Melina F/, koraiságukat, darabosságukat, minősé­güket és a betegséggel szembeni ellenál­lóságukat tekintve is jobbak az alaptí­pusnál. Próbatermesztésüket intenzív körülmények között elsősorban homok jellegű talajokon javasoljuk. (Kevesebb a csillagrepedt termés, mint kötött tala­jon, különösen esős nyáron.) Ezek a hib­ridek alkalmasak arra, hogy a korai To­páz és a még kevésbé ismert, középé­résű, hazai nemesítésű Fortuna közötti űrt kitöltsék. K. Sz. JOSEPHINE MENYASSZONYI CSOKRA A rómaiak különösen kedvelték az ibolya illatát. Olajban főzték, s a főze­tet besűrítve illatosító kenőcsöt állították elő belőle. (Fotó: P. R.) A szerénység nem tartozik ko­runk erényei közé. Így az­tán annak jelképe, az ibo­lya (Viola odorata) korántsem olyan népszerű, mint hajdanában, amikor perzsa, görög, római költők, írók énekelték meg. Feljegyezték, hogy Napóleon első felesége, Josephine 1796-ban ibolyacsokorral a kezé­ben, hímzett ibolyával a ruháján lé­pett az oltárhoz. Napóleon száműzetése idején a virág a bona- partisták jelképe lett. Goethe is ra­jongott az ibolyáért. Azt szerette volna, ha Weimar körül mindenütt ott díszlettek volna lilás szirmai. Fennmaradt róla, hogy sétái közben, amerre járt, mindenütt ibolyamago­kat szórt el. A szagos ibolya humuszban dús talajon, félámyékban érzi jól magát. A természetben márciusban-április- ban, sziklás erdőkben, ligetekben, cserjésekben virágzik. Kevésbé is­mert, vagy tán elfeledték, mivel más növények kiszorították őt ott­honunkból, hogy hajtatható is. A kertből a töveket szeptember végén-október elején szedjük föl és ültetjük cserepekbe. (A cserepeket persze élőhelyének földjével tölt­jük meg.) A hajtatás kezdetéig - január - hideg, világos helyen tart­juk, majd 5-8 C-fokos helyiségbe visszük és langyos vízzel alaposan beöntözzük. Mikor megjelennek rajta a rügyek, 10-12 C-fokra emeljük a hőmérsékletet, s rend­szeresen öntözzük. Vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl, mert akkor a töve rothadni kezd. Az ibolya a hajtatás kezdete után kb. egy hónappal kezd virágozni, s kellemes illatával betölti az egész lakást. Dél-Franciaországban, Olaszor­szágban a növényből az illatszeripar számára éterikus olajat sajtolnak. Leveléből pedig egyes vidékeken köhögésgátló szert főznek. p.r. A kisnyulak zárt szemhéjjal és kopaszon jönnek a világra. A külvilág ingerei­vel szemben nagyon érzékenyek. Szemük a 8-9. napon nyílik ki. Huzatos ket­recben a szemhéj beragadhat. Ilyenkor langyos kamillával mosogassuk. Ezt több napon keresztül ismételjük. Nagyon érzékenyek a hőmérséklet ingadozá­sára is. Jó a közérzetük, ha az elletőládában a hőmérséklet 22-26 C-fok. A jó­val alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten étvágyukat vesztik, mozgásuk lelassul, fejlődésük megáll, bőrük megráncosodik, végül elhullanak. A nyúlfiak háromhetes korukat követően már előmerészkednek a fészekből, s elkezdhetnek takarmányt fogyasztani. Legyen ilyenkor az anya előtt mindig zab, ezt a kicsinyek is szívesen megdézsmálják. Néhány szál réti szénát is szór­hatunk a tisztán tartott alomra. Később felfedezik a szénarácsot, onnan eszeget­nek. Ha az anya tápláléknak fonnyasztott zöldet kap, a kicsik lassan ehhez is hozzászoknak. Az elletőládát a 4. hét végén ki is vehetjük a ketrecből. Az 5-6. hétig a kicsik még szopnak, így nincs szükségük az ivóvízre. Az elválasztás idejének eldöntésénél a biológiai tényezőket minden esetben figyelembe kell venni. Igaz viszont, hogy a vágónyulaknál a haszon növelése érdekében indokolt a nagyobb ütemű szaporítás. Az elválasztás a nyúlfiaknak eleve nagy megrázkódtatást jelent. Ha ez túl korai, akkor az anyánál csecsbim- bógyulladást is kiválthat. A szopós nyulak elválasztásánál legjobb a laktációs görbéből, az anya tejtermelésének alakulásából kiindulni. Az anyák tejtermelé­se a 16-21. napon a legnagyobb, ezt követően fokozatosan csökken. A 6. hét végén (40-42. napon) a tej jövetése minimális. Ne feledjük, hogy a kisnyulak az elválasztás után fokozottan fogékonyak a fertőzésekre, s így az elhullási veszély megnövekszik. Ezt a veszélyt növeli, hogy a kicsinyek első szőrváltása (vedlése) 5-7 hetes korban történik, s ez szin­tén az ellenálló képesség rovására megy. Juhász B. Árpád Szerkeszti: Pomichal Richard

Next

/
Thumbnails
Contents